Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

március 24, csütörtök 3. oldal Ötvenezer résztvevő a kiképzéseken d Polgári lédelein megyei parancsnokának nyilatkozata A napokban felkerestük a Polgári Védelem megyei pa­rancsnokát, s megkértük adjon tájékoztatást a múlt évi okta­tás eredményeiről, illetve az I960, évi kiképzésről. Az aláb­biakban a kérdéseket és a vá­laszokat közöljük. KÉRDÉS: A mólt évben mi­lyen eredményeket ért el Bács- Kiskun megyében a Polgári Védelem az oktatásban, a ki­képzésben, s erre az évre vo­natkozóan milyen elképzeléseik vannak; VÁLASZ: — Az elmúlt év­ben a megyében jelentősen meg­nőtt a különböző polgári védel­mi oktatásban résztvevők szá­ma. Hacsak a három fő kikép­zési ágat vizsgáljuk, ez a szám elérte a megye lakosságának ti­zenöt százalékát. Különösen szép eredményeket értek el a közép­iskolák az egészségügyi oktatás­ban. Hasonló eredményekről ad számot a lakosság körében a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség által irányított tájékoz­tató oktatás is. Ebben a kikép­zési formában mintegy ötven­ezer dolgozó vett részt. A múlt évben a kitűzött főbb kiképzési célokat elértük. Különösen a szakszolgálatok műszaki kikép­zései voltak eredményesek. Sok szakszolgálati beosztott vett részt az árvédelmi munkák irá­nyításában és elvégzésében. Er­re az évre már ismeretesek a kiképzési célok. Az egyes szer­vek feladatait meghatározza a kormány rendelkezése. Biztos vagyok abban, hogy ebben az évben ismét előre lépünk a ki­képzésben és az oktatásban. KÉRDÉS: A Polgári Védelem személyi állománya, akiket be­vontak a szolgálat ellátásába, milyen eredményeket ért el a kiképzésben, voltak-e ezzel kapcsolatos hiányosságok? VÁLASZ: — Az előző kérdés­re adott válaszban már kitér­tem arra, hogy a polgári védel­mi kiképzésben több tízezren vettek részt. Az eredmények igen jelentősek, hiszen a lakos­ság nagy része megismerte a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés módszereit és a kikép­zések során több tízezerrel nö­vekedett azoknak a száma, akik ismereteiket napjainkban is cél­szerűen tudják felhasználni. Itt a különböző kiképzési formák­ban elsajátított elsősegélynyúj­tási vagy más a gyakorlati élet­ben is jól felhasználható isme­retekre gondolok. Az oktatás során azt tapasztaltuk, hogy az előadók többsége színesen, vál­tozatosan adott elő, azonban né­hány helyen ennek az ellenke­zőjével is találkoztunk. A ki­képzés eredményessége elsősor­ban az előadók lelkiismeretessé­gétől, felkészültségétől függ. Ezért a jelenlegi kiképzési év­ben az e vonatkozásban tapasz­talt hiányosságokat kívánjuk megszüntetni. A felkészülésnél különösen a gyakorlati kikép­zési módszereket kell javítani. KÉRDÉS; Évről évre növe­kednek a Polgári Védelemmel kapcsolatos követelmények. Ez­zel kapcsolatban hogyan kí­vánják a szakszolgálat, illetve a polgári lakosság kiképzését végrehajtani; VÁLASZ: — A követelmé­nyek valóban évről évre növe­kednek. Néhány évvel ezelőtt a kiképzéseken elsősorban a ha­gyományos támadó eszközök ha­tása elleni védekezésre korláto­zódtak. Napjainkban azonban — az atomrakéta-technika fejlődé­sének következtében — a la­kosságot a nagy hatású tömeg- pusztító fegyverek hatása elleni védekezésre kell kioktatni. Kü­lönösen előtérbe helyezzük az egyéni és kollektív védőeszkö­zök használatának, illetve a kü­lönböző helyzetekben követendő magatartás szabályainak okta­tását. KÉRDÉS: Miben látja a Pol­gári Védelem célkitűzései ki­bontakoztatásának lehetőségeit a megyében? VÁLASZ: — A megye lakos­ságának többsége megérti a Pol­gári Védelem szükségességét. A mi népünk szocialista hazáját építi, a szocialista világrendszer közösségében. Sajnos, a nemzet­közi reakció különböző megnyil­vánulásai szükségessé teszik ha­zánk védelmi erejének növelé­sét és ezen belül a Polgári Vé­delem felkészültségének erősíté­sét. A mi feladatunk, hogy a le­hetőségeink kihasználásával — mindent megtegyünk annak ér­dekében, hogy a megye lakos­sága ne legyen védetten egy esetlegesen bekövetkezhető há­borús konfliktus esetén. Megra­gadom az alkalmat, hogy most az 1966-os kiképzési óv elején köszönetemet fejezzem ki mind­azoknak, akik munkájukkal hoz­zájárultak a polgári védelmi ki­képzések sikeréhez. Kérem, hogy továbbra is hasonló lelkiismere­tességgel tegyenek meg min­dent a kormányhatározatok a Honvédelmi Törvény szellemé­ben a lakosság polgári védelmi felkészítéséért — fejezte be nyi­latkozatát a Polgári Védelem megyei parancsnoka. * Gémes Gábor Eredmények, nehéz helyzetben Fogas kérdés: mit csinál egy járási művelődési ház igazgató, ha nincs művelődési háza a já­rásnak? A választ, az egyik fajta meg­oldást megtalálhatjuk Kiskőrö­sön. Mert bár ebben a község­ben csak névlegesen van mű­velődési ház, a munka mégis folyik. Igaz, hogy nagyon ne­héz helyzetben, de átlagon fe­lüli eredménnyel, A Szarvas Szálloda udvarán volt azelőtt a művelődési ház, amelybe idők folytán 350 ezer forintot beleöltek, de mit sem használt a felújítás, az öreg épületet öt évvel ezelőtt életve­szélyessé nyilvánították és be­zárták. Tizenkét helyen A művelődési ház egyetlen, szűk kás épületbe szorult, amely régebben hentesüzlet volt. Rá­adásul egyetlen nagyobb ter­mébe betelepítették a gimnázi­um egyik osztályát. Mi maradt művelődési célra? Az irodahe­lyiség csupán. Mégse estek kétségbe. Min­den lehető helyet felkutattak a községben, minden számba jö­hető termet hasznosítottak. Ma tizenkét helyen folyik a műve­lődési ház munkája! Rendelkezésükre áll — iro­dalmi rendezvényekhez — min­denekelőtt a könyvtár. Felaján­lotta kultúrtermét a Petőfi Szak- szövetkezet; a Fegyveres Érék Klubja színháztermét bocsátja rendelkezésre. Megkapták klub- helyiségnek a volt könyvtárépü­letet. Van azonkívül négy-öt is­kola és ha kell, igénybe vehetik a Petőfi Mozit is. Amint arról már beszámol­tunk olvasóinknak, a Magyar Televízió az Országos Idegen- forgalmi Hivatal támogatásával új vetélkedőt indít „Forog az idegen,, címmel. A „több lépcsős” versenyben részt vehetnek mind­azok. akik nem hivatásos ide­genvezetők, nem alkalmazottai egyetlen idegenforgalmi szerv­nek sem, de úgy érzik, hogy alaposan ismerik hazájukat, lak­helyüket, s kellő jártassággal rendelkeznek az idegenforgalom­ban felmerülő kérdésekben. A jeentkezők közül az ország kü­lönböző vidékein a helyi ide­genforgalmi hivatalok vetélke­dőn választják ki azokat, akik majd a televízió képernyője előtt is számot adnak tudásuk­ról. A résztvevőket kilenc csa­patba osztják, mégpedig úgy. hogy egy-egy együttes idegen- forgalmi szempontból elkülönít­hető tájegységet képvisel. Min­den csapat háromtagú lesz. A Leggyakrabban azonban a já­rási KIOSZ nagytermét bérelik ki, különösen táncos rendezvé­nyek céljára. Az amúgy is szorult helyzet­ben levő művelődési ház vi­szont úgyszólván kiszolgáltatott­ja ezzel a KIOSZ-nak. Az elég­gé elhanyagolt állapotban levő táncteremért ugyanis, amelyet évek óta nem festettek, a KIOSZ a maximális terembért, a min­denkori bevétel 20 százalékát kéri. A 100 személyes teremért másfél év alatt 23 ezer forint bérleti díjat fizetett ki a mű­velődési ház. Rendezvényenként 400—500, de igen gyakran 800 forint terembért is kér a KIOSZ. Méltányos ez? — Semmiképpen sem méltá­nyos — mondja Lakos József, a művelődési ház igazgatója. — Tíz százalékkal nagyon meg volnának fizetve! Példamutató honvjdelmi nevelés Van a kiskőrösi járási műve­lődési háznak egy rendezvény- sorozata, amely például szolgál­hat valamennyi járásnak. Ez a honvédelmi filmklub. A „film” szó benne van ugyan a nevé­ben, de munkájának tartalmá­ban sokkal több egyszerű film­mozgalomnál; a honvédelmi ne­velő munkának úttörő példája. Hogy született a honvédelmi filmklub? Rápolti Gyula őrnagy, a Fegy­veres Erők Klubjának parancs­noka, aki egyben a TIT hadtu­dományi szakosztályának járási vezetője, szerződést kötött a mű­velődési házzal és az MHS já­három elődöntőben három-há­rom csapat áll majd szemben egymással. Március 31-én kerül sor az első elődöntőre, amely­nek résztvevőit sorsolás útján „osztják be”. A csapatdöntő után kezdődik az egyéni ver­seny, amelyben azok vesznek részt, akik a csapatversenyben a legjobban szerepeltek. Tehát kilenc versenyző „mérkőzik” majd a döntőben. A vetélkedőkön mind nehe­zebb feladatot kell majd a rész­vevőknek megoldaniuk. Elsősor­ban arra kíváncsiak a szerkesz­tők, kik azok, akik komoly ide­genvezetői feladat ellátására is alkalmasak. Hazánkba ugyanis évente ezer és ezer turista lá­togat, és mind nagyobb szükség van jól képzett, hazájukat isme­rő idegenvezetőkre. A díjak kö­zött külföldi társasutazások és számos más értékes jutalom szerepel. rási elnökségével. Mindhárman meghatározott részt vállalta^ a klub működtetéséből. A Fegy­veres Erők Klubja ad.ia a ter­met fűtéssel, világítással, az elő­adókat és gondoskodik a meg­felelő propagandáról. Az MHS a saját területén folyó propa­gandáról, és annak költségéről gondoskodik. A művelődési ház pedig az előadók tiszteletdíját fizeti. Egyelőre — próbaképpen — öt előadást terveztek. Három összejövetel után úgy látszik, hogy az új klub népszerűségben vetekszik valamennyi más klub­bal. A filmek és a tájékoztató előadás iránt olyan nagy az ér­deklődés, hogy már a járás köz­ségeiben is tartanak rendezvé­nyeket. S a kedvező fogadtatás adta a nyárra tervezett Honvé­delmi Szabadakadémia ötletét, amelynek keretében előadáso­kat, filmvetítést, honvédelmi jellegű kirándulásokat és .harci játékokat” tartanak. Terv és valóság A helyhiánnyal küzdő műve­lődési ház tehát annyi gond el­lenére is jól dolgozik, ötféle tanfolyam folyik egyszerre. Hat­féle művészeti csoport; — a Petőfi Kórus, népi táncosok, gi­tárzenekar, szimfónikus és ka­marazenekar, valamint az iro­dalmi színpad — dolgozik rend­szeresen ugyancsak hetente. To­vábbá a klubok, az eszperantó csoport, akadémiák, az ismeret- terjesztés sokféle ága. A közösség példamutató ösz- szefogásával lett úrrá a kis­kőrösi művelődési ház vezető­sége a nehézségeken. Mások is, akik hasonló nehézségekkel küz­denek — s kiváltképp akik jobb helyzetben vannak, mégis pa­naszkodnak —, példát vehetnek róluk. Ez azonban — nem győzzük hangsúlyozni — csak szükség­megoldás. Semmiképpen sem szabad belenyugodni a mostani helyzetbe, nem szabad ezt ál­landónak tekinteni. Kiskőrös nagy fejlődés előtt áll, de a fejlesztésből nem szabad ki­hagyni a művelődési házat, amely, ha a jelenleg szétforgá­csolt sok-sok szép erőt egybe­fogja, méltó lesz „Petőfi váro­sához". Balogh József Dürer-kiállítás Albrecht Dürer összes alkotá­sainak mintegy a fele látható egy valóban rendkívüli kiállítá­son a prágai Kinsky palotában. A mintegy 200 fametszet és réz­metszet között szerepel az 14E6 —98-ban készült „Apokalipszis” sorozat is. „Forog az idegen“ Uránt, ezt csak Te érted Jóatyám, Istenem, Te tudod leg­jobban, milyen nehéz az önérzeten esett sérelmet elfelejteni. A mi dol­gunk felett sem tudok napirendre tér­ni, pedig még decemberben történt. Azóta sok vallásos ismerősömnek el­meséltem a fiamék afférját Pecéri plé­bánossal, de mikor a végére érve meg­kérdeztem, vajon miért tette ezt a pap, majdnem mind azt felelte. — Azt csak a Jóisten tudja. Ezért fordulok Hozzád, Atyám. Tégy Te igazságot. Tudod — hiszen pont Te ne tudnád —, hogy decemberben nősült a fiam. Modern ember már, nem híve az ájtatos szertartásoknak, de mivel az idősebb rokonok úgy kívánták, a templomban is megesküdtek. Úgy gon­dolták, ne árnyékolja be egybekelésük napját a régi szokásokhoz ragaszkodó hozzátartozók rossz kedve, sóhajtozá- sa. Jókedvű volt az egész násznép a la­kodalom napjának reggelén is. Neve­tés, tréfálkozás töltötte ki a készülő­dés őréit. Látva a fiatalok örömét, mi is boldogak voltunk. Saját ifjúságunk jutott eszükbe, míg szép menetben, régi helyi szokás szerint zenekisérettel vonultunk az ifjú párral a templomba. Lehettünk vagy százötvenen a Te hajlékodban, & ünnepi hangulatban vártuk az esketés felejthetetlen perceit. Minden magasztos érzésünk megbot­ránkozássá változott hamarosan. Pe­céri plébános úr azzal kezdte, hogy betyárul összeteremtette a fiatalokat, mivel ádvent idején merészelték zene­szó mellett megtenni az utat hazul­ról a Te hajlékodig. Mint említettem, helyi szokás ez. A papok részéről sem esett előzőleg észrevétel, hogy ez alka­lomból bűn lenne a muzsikaszó. De megkapták a magukét a hozzátartozók is, amiért egyetértettek a „szentség- töréssel”. Édes Jóistenem, hallottunk mi ott a Te házadban nem kevés egyházi cik­kelyt, amivel Pecéri plébános menny­dörgését teletűzdelte, de mégsem ér­tettem ki magam, s azóta is „magas” nekem ez a zenei vétség. (Ami orgo­nára nem vonatkozik?) Hát nem azt hangsúlyozza a házas­ság szentsége, hogy az esküvő egyik legnagyobb örömünnep az ember éle­tében? Nem arról tanultunk vallás­órán is, hogy istennek tetsző, amikor férfi és nő szereti egymást, és csalá­dot alapít, és hűséget esküszik? Miért bűn tehát az, ha ezen a napon hegedű húrja vagy a trombita ropogós hangja teszi még hangulatosabbá az utat a templomig? Az utcákat, ahol utoljára mennek végig gyerekként a fiatalok. Az lett volna helyénvaló Pecéri tisztelen­dő úrnak, ha szomorú könnyeket hullat­va járult volna az ifjú pár az oltár­hoz, és a hozzátartozók is zokogva kö­vették volna őket? .Istenkém, hát még a Te szolgád is azt feltételezi Rólad, hogy ezer és millió gondod mellett éppen azon akadsz fenn; miért szól a muzsika egy kis faluban, ahol dolgos emberek mun­kás gyerekei indulnak új életirányba, családalapításra. Milyen gyerekes szőr- szálhasogatás ez ahhoz a borzalomhoz mérve, amivel a háború sújt ma is szegény, két kezük munkájából élő né­peket. Inkább azokat ostorozná olyan szenvedélyesen Pecéri plébános úr, akik — mint Johnson is — Hozzád imádkozva, a Te neveddel „megszen­telve” küldik a gyilkos zsoldosokat és fegyvereiket az emberibb életre vágyó egyszerű népekre. Nem, Pecéri tiszte­lendő úr érzéseit és gondolatait job­ban felbolygatja, ha muzsikaszót hall ádventi lakodalomkor. Bizonyára ebben a hangulatban tu­dott olyan precíz lenni, hogy miután a „felejthetetlenné” tett esketési cere­móniáért mindkét násznagytól külön- külön bevasalta a 182—182 forintot, még megkérte az árát az aznap reggeli misének is, amit egyébként senki sem rendelt. Amikor pedig a megkönnyí­teti zsebű násznagyok távozni készül- készültek, még utánuk szólt. — Adjanak a ministránsoknak is! Sógorom 50 forintot adott át, amit a Te szolgád felcsillanó szemmel sül­lyesztett a saját zsebébe, mondván a gyerekeknek. — Ezt ti nem érdeműtek meg. Legyen áldott a Te neved, Atyám, de ezek megértésére az én véges elmém képtelen. így volt. Te mindent tudsz, — azt is, hogy hol történt mindez, hiába változtattam el a plébános nevét —, tehát ezen is eligazodsz, hiszen akaratod nélkül egy hajszál sem gör­bül. Elképzelem, rengeteg a ’olgod, Istenkém, azért ha egy kis időd van, nézz körül jobban a Te méltatlan bár, de hivatalos szolgáid között... Amen! Egy örömatya

Next

/
Thumbnails
Contents