Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

1966. március S3, szerda 3. oldal Többet, jobbat, olcsóbban! Munkához látott a Bácskai Mezőgazdasági Kísérleti Szakbizottság Nemrég adtunk hírt arról, hogy a bajai járás termelőszö­vetkezeteinek közreműködésével kísérleti vállalkozás létesült. Most már arról is beszámolha­tunk, hogy a vállalkozás pon­tos neve: Bácskai Mezőgazdasá­gi Kísérleti Szakbizottság, mely­nek tagjai a termelőszövetkeze­tek elnökei, agronómusai, a já­rási tanács vezető szakemberei, a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet, valamint az Országos Talajjavító Vállalat képviselője. A járás valamennyi termelőszövetkezetének taggyű­lése egyhangúlag szavazta meg az eiplíteft szakbizottság létre­hozását. Nem véletlen ez az ér­deklődés, hiszen három fontos kapásnövény terméseredményeinek a nö­veléséről van sző. Ezek: a kukorica, a napraforgó és a burgonya. Az elképzelésekről, a távlati tervekről érdekes tájékoztatást kaptunk Vuity Józseftől, a bi­zottság egyik tagjától, a járási tanács vb mezőgazdasági osz­tályvezetőjétől. — A Bajai Járási Tanács feb­ruári ülésén elhatározta, hogy létrehoz a termelőszövetkezetek­kel közösen megbeszélve egy szakbizottságot annA érdeké­ben, hogy a járást jellemző há­rom talajtípuson különböző üze­mi kísérletet folytassunk. Egye­lőre három növényről lenne szó. a későbbiekben kiterjesztenénk egyéb kultúrákra Is a kísérlete­ket. A c9i növelni a termésered­ményeket, olcsóbbá tenni a mezőgazdasági termelést, jobb minőséget adni a fo­gyasztónak. A termelőszövetkezetek veze­tői mindenütt elfogadták ezt a javaslatot, és a közgyűléseken vállalták a tagok, hogy a kí­sérletezéssel járó költséget te­rületarányuk alapján fedezik. Ügy határozott a bizottság, 1 hogy a kukoricánál, naprafor­gónál és a burgonyánál a kö­vetkező vizsgálatokra kerülne sor: tanulmányoznánk a terme­léstechnikai kérdéseket, a szer­ves és műtrágyák különböző adagolásának hatását azt hogy terített illetve soros adagolás­nál milyen terméskülönbségek vannak. Kidolgozzuk a járás terüle­tén termesztett főbb növé­nyek termeléstechnológiá- _____iát, _ Me gérkezett az első fecske, gólya A megtorpant tavaszodást tükrözik a legutóbbi madár­számlálás adatai: a vadvízor­szág lakói közül feltűnően sok még a liba, a lilikek 150—200- as csapatokban várják az igazi tavaszt A tőlünk északabbra fészkelő pintyfélék — süvöltő. csíz, zsezsemadár — sem akar­nak elindulni. Vagyis a szo­kottnál két-három héttel ko­rábban kezdődött madárvonulás lelassult, vontatottá vált. Az or­nitológusok megfigyelése szerint március 12-én Nagykanizsa vi­dékére megérkezett egy magá­nyos gólya, a párját azonban mindmáig hiába várták: délen rekesztették a legutóbbi fagyok, zimankós idők. Orosháza és Sze­ged vidékére megjöttek a guli­pánok, a Kis-Balatonra a kócsa­gok, a seregélyek hímjei elfog­lalták a fészekodukat. aztán — visszavonultak. A Balaton nyu­gati csücskéről. Fenékpusztáról fecskeérkezést jeleztek. De lát­tak már búbos bankát, örvös légykapót és tövisszúró gébi­cset is, amelyeknek április de­rekán vagy legvégén lenne az érkezési idejük. Az énekes ri­gók és a pacsirták már hetek­kel ezelőtt megszólaltak, most viszont hallgatnak: berekedtek talán, vagy a kedvük csappant meg... a minimális talajművelést, a gazd aságossóg legmesszebbmenő figyelembevételével. Csernoz- jom jellegű homoktalajainkon pedig kísérletezünk a különbö­ző mélyműveléssel, ezzel párhu­zamosan a termelési eljárások­kal. Ez a kísérlet dr. Egerszegi Sándornak, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia osztályvezetőjé­nek előírása szerint történne. Ismeretes, hogy a termelési eredmények növelésére való tö­rekvés már hagyomány a bajai járásban. Többször adtunk hírt az itt folyó kukoricakísérletek­ről. Ennek köszönhetően számottevően növekedtek a termésátlagok. Elég, ha csak annyit jegyzőnk meg, hogy 1960-ban 10.5 mázsa volt a holdankénti termésátlag a járás területén kukoricából májusi morzsoltban számítva, az utóbbi két évben viszont már fölözte a húsz mázsát. — Említette, hogv háromféle talajtípus van a járásban? — Igen, van a csernozjom jel­legű mezőségi talaj, a csemoz- jom jellegű homoktalaj, ezenkí­vül dunai öntés talajunk is van. Ezeken a talajtípusokon kis- és nagyparcellás kísérlete­ket végzünk egyelőre hat termelőszövetkezetben. — A kísérleti intézet vezetői sok szakmai segítséget adnak majd nekünk, hasonlóképpen számítunk a talajjavító vállalat támogatására. Létrehozunk egy úgynevezett harmadosztályú meteorológiai állomást is. amely nélkülözhetetlen a tudományos munkához. Többet, jobbat, olcsóbban — ezt a célt tűzte ki a Bácskai Mezőgazdasági Kísérleti Szakbi­zottság. A tudomány és a gya­korlat közelebb hozásával ez az elhatározás meg is fog való­sulni. K. S.. Alkalmazottak a termelőszövetkezetekben Ebédszünet — napfürdőben... (Pásztor Zoltán felvétele.) ÉVEK ÓTA tartó folyamat, hogy a termelőszövetkezetekben növekszik az alkalmazottak lét­száma. 1963-ban a termelőszö­vetkezeti gazdaságokban — a nyugdíjasok és járadékosok nél­kül — 778 -000 tag és 74 000 al­kalmazott dolgozott. Egy év múltán a termelőszövetkezeti tagok száma 721 ezerre csök­kent, viszont az alkalmazottak létszáma 121 ezerre növekedett. Az is jellemző szám, hogy 1963- ban 18 ezer, 1964-ben pedig 28 ezer volt a szövetkezetekben ál­landó jelleggel alkalmazott fi­zikai munkások száma. Legutóbb az egyik termelő- szövetkezet közgyűlésén is fel­tűnt, hogy határozathozatalkor mintegy 30—10 ember tartózko­dott a szavazástól. A szokatlan jelenséget a termelőszövetkezeti elnök magyarázta meg: Ök nem tagként, hanem mint alkalma­zottak dolgoznak a gazdaság­ban, a közgyűléseken mindig részt vesznek, a viták során gyakran felszólalnak, de — ér­telemszerűen — szavazati jo­guk nincs. E termelőszövetke­zet alkalmazottai közül egy traktorszerélő, egy bognár és egy baromfigondozónő mondta el a közgyűlés után, hogy ők szívesen lennének tagok is, ha az által anyagilag és a társa­dalmi biztonság tekintetében nem kerülnének hátrányosabb helyzetbe. A baromfifeldolgozó fiatalasszony még azt is el- í mondta; ő tulajdonképpen így I havonta kevesebbet keres, mint ' a vele együtt dolgozó termelő­szövetkezeti tagok többsége. De mégis ragaszkodik az alkalma­zotti viszonyhoz, mert így ked- ; vezőbb a társadalombiztosítá- sa, betegség esetén magasabba táppénze és a törvények rendes i évi fizetett szabadságát is biz- i tosítják. MINDEZEK olyan tények, ; amelyek figyelembevételével Ie- ' hét és kell megítélni a terme- I lőszövetkezetekben dolgozó al­kalmazottak helyzetét. A közel­múltban hozott intézkedések már bizonyos előrelépést jelen­tenek abban, hogy csökkentse a termelőszövetkezeti tagok, va­lamint a bérből és fizetésből élők szociális ellátása közötti különbséget. Hiszen látnivaló, i hogy a tsz-tagok kétségtelenül hátrányosabb helyzete a megle­vő feszültség alapja. Ezzel le­het magyarázni azt a törekvést, hogy sokan a falusi emberek közül alkalmazottként hajlan­dók dolgozni a közös gazdasá­gokban, de a tagsági viszonytól ! már húzódoznak. Különösen a ! fiatalok dolgoznak szívesen al­kalmazottként. Ezen sincs mit csodálkozni, hiszen közülük a legtöbben családalapítás előtt Hej, halászok, halászok... A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezetben gondok és sikerek bőven váltották egy­mást a múlt esztendőben. Az előbbiek közül elég csak a ter­melésben jelentős kiesést okozó árvizet felemlíteni, amely a szö­vetkezet egyik gazdájának éle­tét is követelte. A víz levonulá­sa után, a nyár végén viszont olyannyira kedvezőre fordultak a fogási lehetőségek, hogy ez az esztendő hosszú időkig emléke­zetes marad a zsákmányt te­kintve. Hogy csak néhány, a fejlő­dést jól érzékeltető, jellemző számmal szolgáljunk: a szövet­kezet közös vagyona az utóbbi évben több mint 9 millió fo­rintra növekedett, meghaladja a 7 milliót a tiszta vagyon, amely­ből egy-egy tagra 48 ezer forint jut. Félmillió forintot ruháztak be, s jelentős mértékben gyara­podtak felszerelésekben is. Tó­kaszákat, erőgépet, perionháló­kat, és egyéb felszerelést sze­reztek be, csaknem 300 ezer fo­rint értékben. Említsük meg, hogy a rekord­esztendőnek is beillő 1965-ös év­ben a nyíltvízi halászatból eredő zsákmány meghaladta a 26 va­gont, s ebben a mennyiségben egyebek közt 5 vagon csuka, 3 vagon ponty, egy vagon harcsa és mintegy öt mázsa angolna is szerepel. Harkakötönyi és kara- pancsai halastavaikból 11 vagon — zömmel ponty — volt a ha­lászati eredmény. Éváid József, a nyugdíjkor­határon már túl levő halászuk már most teljesítette — halász­területén, a feketeerdei vizeken — egész évi, 18 mázsás tervét. Az ő fogásával együtt a szövet­kezet halászai a 30 vagonos idei terv egytizedének eleget tettek eddig. Ausztriába is három íz­ben indult már útnak export- csukaszállítmány az Űj Élet Htsz-ből. Terveik egyébként bőven van­nak erre az évre. Felelevenítik az e tájon évszázadok óta jel­legzetes rekesztő halászatot, bő­vítik a tógazdaságok berendezé­seit, s teljesen felújítják perlon- háló-készletüket. Üj ladikok, motorcsónakok és úszóbárkák is könnyítik majd a halászok munkáját. Mihelyt a vízállás lehetővé teszi, állandó brigádjaik újból hozzáfognak a gyöngygombgyár- tás alapanyagául szolgáló folya­mi kagyló halászatához. A gyár­tás során felgyülemlő kagyló­hulladék egy részét — igen ötle­tesen — porrá őrölve, gyantával elegyítve a divatgombkészítés- nél használják fel, a fennmara­dó kagylódarát pedig a nagy­üzemi gazdaságok veszik át tő­lük. A baromfitápba kevert kagylódara növeli a tojáshéj szilárdságát. Ily módon is Jí pár százezer forint árbevételhez jut­nak a hisz tagjai. t. állnak, vagy éppen most rende­zik be lakásukat, házat építe­nek. A termelőszövetkezeti alkal­mazottak között különösen nagy számmal találunk iparosokat. Bognárok, kovácsok, kőműve­sek, asztalosok, villanyszerelők a legtöbb esetben szerződés alapján megállapított „fix” bérért vállalják a munkát. A legutóbbi években a gépállo­másokról átkerült traktorosok és szerelők közül is nagyon so­kan alkalmazotti munkaviszony­ban dolgoznak a közös gazda­ságokban. Mindjárt tegyük hoz­zá: túlnyomó többségük vállalt munkáját jó hozzáértéssel, szor­galommal és becsületesen vég­zik. Ily módon nemcsak önma­guk és családjuk megélhetését biztosítják, hanem hasznára vál­nak a termelőszövetkezeti kö­zösségnek is. A jól összeforrott erős gazdaságokban szinte meg sem lehet különböztetni, hogy kik a tagok és kik az alkalma­zottak. BIZONYOS mértékig már más a helyzet a sok nehézséggel küszködő termelőszövetkezetben, Itt a kevés jövedelemhez jutó és bizonytalanul élő termelőszö­vetkezeti tagok gyakran szem­rehányásokkal illetik az alkal­mazottakat. Még ilyet is mon­danak: „Azért nem jut nekünk semmi, mert ti mindent lefö­löztök.” Kétségtelen, hogy ilyen termelőszövetkezetben ez a fe­szültség káros jelenség. De az is bizonyos, hogy a feszültség oka nem az alkalmazotti jog­viszonnyal, hanem a szövetke­zet, a gazdálkodás gyengeségé­vel magyarázható. A régebben gyenge, de ma már megerősö­dött termelőszövetkezetek pél­dája bizonyság rá, hogy a jöve­delemelosztási rendszer korsze­rűsítése például közelebb hozhat­ja egymáshoz a tagságot és az alkalmazotti réteget. Lényege­sen csökken e kettő közötti különbség, ha megvalósítják a garantált pénzfizetéses rend­szert és meghonosítják a ter­melési eredményekhez kapcso­lódó premizálási módszereket. Ennek , révén csökkenhetnek a kereseti különbségek és előbb- utóbb megszűnnek az ellenté­tek. AZ ÄLLANDÖ jelleggel dol­gozó alkalmazotti réteg jogvi­szonyának helyes meghatározá­sa csakis szerződésekkel tör­ténhet. Ilyen esetben a szövet­kezet munkaadóként köt szer­ződést egy-egy emberrel, mint munkavállalóval. Hogy kikkel és milyen feladatok elvégzésére kötnek szerződést, ez a közgyű­lés hatáskörébe tartozik vagy a közgyűlés felhatalmazása alap­ján a termelőszövetkezeti veze­tőség feladata. Számos tapasz­talat szerint az így szabályosan megkötött szerződések alapján, dolgozókkal nincs is különösebb baj. Vita, pereskedés az ese­tek túlnyomó többségében ak­kor fordul elő, amikor a ter­melőszövetkezet vezetői sza­bálytalanul csak úgy szóban és bizonytalanul körülhatárolva állapodnak meg a dolgozóval. A NAGY mezőgazdasági mun­kák idején szép számmal dol­goznak a szövetkezeti gazdasá­gokban alkalmi munkások. A mezőgazdasági termelés jellegé­ből következik, hogy ezen a helyzeten belátható időn belül nem lehet és nem is kívánatos változtatni. Az időszakonként mezőgazdasági munkát vállalók tevékenysége nélkülözhetetlen a termelőszövetkezetekben. De eb­ben az esetben is érvényes az előbbi megállapítás: alkalmazá­suk kétoldalú szerződések alap­ján történjék, amely pontosan tartalmazza mind a termelőszö­vetkezet, mind a munkával'a- lók jogait és kötelességeit. Ily módon az alkalmazottak mun­kája jól szolgálhatja egy-egy termelőszövetkezet érdekeit U ' H. U

Next

/
Thumbnails
Contents