Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
1966. március ti, kedd I. oldal * A balotaszállási tsz-ek közös vállalkozása Erdőtelepítés a homokon A majdnem másfél méter hosszú spirálfúró surrogva merül a homokba. Még jóformán ámulni sincs időnk, a traktor máris kiemeli a szerkezetet, s viszi tovább — a következő gödör helyéig, amelyet már előre kijelöltek. Fél perc alatt készül el egy gödör. Kézi erővel — egy ember ásó—lapát-forgatásával — majdnem fél órába telne. nők szerint már most 80 százalékos mértékben gépesített az új szőlők és gyümölcsösök művelése. Mindez persze a tsz-közi vállalkozás vezetőinek szívós, élelmes munkájának a gyümölcse. Távol minden nagyobb lakott településtől, beszerezni a sokféle anyagot, gépet — nem könnyű feladat, s leleményesség kell kát nyolc méterre ültetik egymástól. A köztes terület 4—5 évig hasznosítható lesz burgonyával, s más alacsony növésű kultúrákkal. Utána itt már semmiféle növény nem él meg. Mert a csemeték gyökerei, amelyek egyszerre kapaszkodhatnak meg vízben-homokban, már az első években lázas iramban táplálják Naponta 900, olykor qger gödröt készít a géppel a fiatal traktoros, Lajkó Sándor. A frissen fúrt, miniatűr kút fölé hajiunk. Lent szemmel láthatóan szivárog elő a talajvíz. De nincs módunkban tovább szemlélődni, a faültetők máris itt vannak. Fiatal nyárfacsemetét helyeznek a gödörbe, s gyorsan mellé dobálják a földet A kis fa gyökere 120—150 centi mélyre kerül. Ott már közvetlenül a vízzel találkozik. — Ez az olasz-rendszerű nyár- faültetés — szólal meg mellettünk Harnóczi Károly, a balotaszállási Balassi Tsz elnöke. — Pár hónap alatt 180 hold erdőt ültettünk ezzel a módszerrel. A tervünkből még húsz hold hiányzik. Ez pár napi munka, hiszen a gép segítségével naponta hat-hét holdon telepítjük el a fákat. A táj, ahol állunk, a futóhomok zordon-szép sivár vidéke. A szemhatárig nyúló síkságon facsoportok mögé bújnak a tanyák, ősi rendezetlenséggel, mintha az égből dobálták volna oda őket. Távolban homoki erdők derengenek a tavaszban. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaságé. És az újdonsült erdő, amelyben gyönyörködünk, már a bal- lotaszállási tsz-ek közös vállalkozása. Ehhez a területet, egyebek között, a Balassi Tsz adta. Eredetileg szőlőnek és gyümölcsösnek forgatták meg a korábban csak rozsot termő homokot. De a kettőből már van majdnem ezer hold, s úgy gondolták — igen helyesen —, hogy előbb ezek járulékos követelményeinek kell eleget tenni. Ami szintén nem kis dolog: gépek, színek, rakodók, permetezőtornyok, raktárak, pincék kellenek. S még mi minden! Szerencsére Balotaszálláson erről nem feledkeznek meg. — Mielőtt ide kidöcögtünk, szétnéztünk a központban is, DobráHamóczi Károly mutatja Dab- rádi Istvánnak: merre húzódik majd az ezer hold nyárjas. (Pásztor Zoltán felvételei.) di István főmérnök kíséretében. Lendületes építkezés mindenfelé. Az idei évre tervezett műtrágyaraktárt már május elején elkészítik. A 30 méter hosszú szervizműhely csupán berendezésre vár. Az idén még hídmérleget, üzemanyagkutat, permet- lé-keverőtornyot építenek, továbbá istállókat újítanak fel. És mennyi gép! Csupán a traktorok száma ötvenhét. A főmér; Faültetők a gödörfúró gép után: Monostori Antal, Tanács József, Bodő József, és Pálfi Géza. hozzá, a javából. Dobrádí István csak a fúrógépért három megyét járt össze. A masinát máris jól kihasználták, minthogy ennek segítségével állították le a szőlők támberendezé- sének és a gyümölcsösök kerítésének sok ezernyi betonoszlopát is. Most az erdőtelepítésben veszik hasznát. És a 200 hold erdő: csak kezdet. Amolyan kísérletféle nekirugaszkodás. Ősszel újabb 200 holdon ültetik el a fákat. Segít az erdőgazdaság is, onnan kapják a facsemetéket. Ügy tervezik, összesen ezer holdon létesítenek olasz rendszerű nyárjast Olyan területen, ahol — nagy ráfizetéssel — csak 2—3 mázsa rozs terem holdanként. A soroa fa törzsének rostjait. Ezek a fák háromszor olyan gyorsan növekszenek, mint a hagyományos ültetésűek. Tizenöt év a természet csodálatos öröklétében csak sóhajtás- nyi idő. De elég ahhoz, hogy a mélyre ültetett nyárfasuhángok megérjenek a kitermelésre, s alapanyagul szolgáljanak a szellemi élet — a mind szellemibb élet — nélkülözhetetlen segédeszközének, a papírnak. És most látva a vasmadár csőrét, talajlyukasztó igyekezetében, jól esik arra gondolni, hogy — ha minden jól megy — még alig leszek túl „az emberélet útjának felén'“, amikor az itteni fákból készült papírt fűzöm be én is az írógépbe... Hatvani Dániel Megkezdték a ZIM automata gépsorának szerelését Vasárnap két angol szállt ki a ferihegyi repülőtéren a menet- rendszerű gépből T. Boyd és K-. Webb a Consolidated Foundry and Factory Contracts Ltd. mérnökei. A. Skinner főmérnök korábban megérkezett Budapestre A három albioni szakember hétfőn reggel már a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében ismerkedett új munkaterületével. Az angol céget — amely kohászati gyárberendezéseket szállít és szerel — bízták meg ugyanis a kecskeméti gyáregység melegüzemi automata gépsorának szerelésével. Mr. Skinner az utóbbi években Egyiptomban, Libanonban, I Jordániában, Belgiumban, Ro- ! mániában, Görögországban, Tö- i rökországban és Franciaországban járt hasonló megbízatással. Elmondta, hogy a most felszerelésre kerülő gépsor — a világszínvonalat tekintetbe véve — jelenleg a legkorszerűbb. Az új nagy csarnok (ahova a gépek kerülnek) megtekintése után elismerőleg nyilatkozott az építőkről, akik várakozáson félül jól előkészített munkaterületet biztosítottak a szerelők számára. Az angol és magyar gyárszerelők tegnap rövid' megbeszélés után megkezdték az egyik szállítópálya szerelését. N O. „Elfogadásra ajánlomr EZZEL a két szóval szegte be mondandóját a megyed tanács legutóbbi ülésének előre megküldött költségvetés-tervezete, a vitát bevezető elnökhelyettesi kommentár, s nem különben mindazok, akik a testület előtt szavukat hallatták. Jó, jó — mondhatja bárki, hogy a hivatalosak ajánlást kérnek, az természetes, de vajon ennek megadása is ilyen magától értetődő? Az akár jóindulattal, vagy kajánul tamáskodóknak sem mondhatok mást, mint azt, hogy ez valamivel több, mint természetes. Hiszen az elhangzott jóváhagyásokban volt valami lelkesedés, sőt — bár a felszólalók igyekeztek úrrá lenni szépszavúságukon — pátosz is, amely a megtett út elismeréséből és a tervek igenléséből fakad. Tanácsülésen, de máskor is — hiszen sok ilyen alkalom van — eszembe jut a Nyugatról sugall t és ellenséges, olykor kispolgári körökből nemegyszer megismételt vád: hol itt a demokrácia? Hát itt van. És mindenütt, ahol ebben az országban az emberek ügyeivel foglalkoznak, a megye,/1 a járás, bárki, vagy bármi jövőjéről döntenek. Itt van az előttem fekvő kötetnyi javaslatban, amely tételesen sorolja fel az elköltendő 802 milliót és számot ad a tavalyi 773 millióról. Itt van a részt vevő száz „megyeatya” szándékában, és elhatárározásá- ban, hiánytalanul eleget téve annak a megbízatásnak, amelyet három évvel előbb kapott. ALIG több mint két évtizeddel előbb egyik-másik városunknak már az infláció felduzzasztottá költségvetése is elmaradt a ferencjózsefi idők végösszegei mögött. Akkortájt minden nagytekintetű törvényhatósági bizottság abban reménykedett, hogy legalább úgy legyen, mint az előző esztendőben volt. Ugyanakkor az elmúlt pénteken a megyei tanácsházán úgy döntöttek, hogy a költségvetés ebben az évben 245 millióval túlszárnyalja az 1960-ast (ez a fel- szabadulás utáni legmagasabb összeg). S még egyszer kimondani kívánkozik: ez a szocialista demokratizmus! Többet alkotni — termelni, ezt helyesen elosztani és visszajuttatni azoknak, akik teremtenek. De vitatkozni is efölött, s a jobb irányába terelni az ügyeket. Csatázzanak csak a nézetek és érvkardjaikkal villogtassák legjobb szándékaikat a választók és választottak egyaránt, ám a döntés után egyértelmű végrehajtás következzék! TALÁN sokszor hallott dolgokat ismételgetek. Meglehet. De olykor behallgatózva a közvélemény vitathatatlan harmóniájába fals tirádák is kiszűrődnek, Olyan emberektől származnak ezek, akik nem képesek a tényekből önálló ítéletre jutni, időtállóan ismételgetik kétségeiket, hátat fordítanak a közügyekben való részvételnek, s nem ritkán személyes bajukat a közügy rangjára emelik. De érzem, hogy fellelhető ebben a magunk szemérmessége is. Nem szólunk eleget szocialista rendszerünk vívmányairól, amelyet népünk szervezett ereje minden idők legpusztítóbb háborújának romjain teremtett meg önmagának, s amelynek a szorgos alkotó és a passzív szemlélő egyaránt részese. Bizonyos, hogy a szocialista demokratizmust is — mint a politikai élet, a társadalmi berendezkedés eme kardinális tételét — össZehasonlítatlanul szélesebben és mélyebben gyakoroljuk, mint amilyen gyakran szólunk róla és méltatjuk. Ezért is említem a megye parlamentjét, de azért is, hogy érzékeltessem a megyei képviselők magas fokú társadalmi felelősségérzetét. Mert ugyan vannak naivak, akik azt hiszik, hogy egy ilyen m<&’Qgyűláa§a a résztvevők mást sem tesznek, csak egyetértenek. A tényleges helyzet azonban ennek ellentmond. Bár szemükkel láthatnák és fülükkel hallhatnák a választópolgárok, hogy képviselőik hogyan szólnak érdekeikről. EGYIKÜK az elmúlt évi gazdálkodással kapcsolatosan szóvá tette, hogy a takarékosságot helyesli, de nem lehet cél az erre, mindenáron való törekvés. Káros az olyan takarékosság, amikor az Ingatlankezelő Vállalat nem költi el a rendelkezésére bocsátott pénzt, bár az épületek tatarozása és egyéb gondok ezt nagyon sürgetik. Káros az olyanfajta ..spórolás” is, amikor a szakoktatásra, vagy a városgazdálkodásra előirányzott összegek egy része megmarad. Kettős következménnyel jár ez: egyfelől nem elégítettük ki az igényeket, vágy ha szükségtelen volt az előirányzott összeg, akkor viszont más irányú gondok maradtak megoldatlanul. Az öregek bizonyára egyetértéssel hallgatták volna ama javaslatot, hogy a szegedi és a dunaújvárosi mintára létre kellene hozni az öregek panzióját, amely kisebb, de komfortosabb lakásokkal, étkeztetéssel, társalgókkal könnyítene az idősek terhein. (A válaszból kiderül, hogy a megyeszékhelyen komolyan foglalkoznak ezzel a tervvel.) S hány családi házat építeni akaró tapsolt volna arra a kérésre, hogy az évekkel előbb leállított lakitelekj téglagyárat fűtsék be újra, hogy enyhüljön a maguknak végleges otthont teremteni akarók és a belvizet szenvedettek építési gondja. De felmerült a szénporos téglaégetés lehetősége is, amelynek megyénk egyes járásaiban már hagyományai vannak. TERÍTÉKRE kerültek más* ugyancsak időszerű gondok is. Közülük a legégetőbb a belvízrendezés és a csatornák rendbehozatala. Társadalmi összefogás nagyarányú megszervezésére született indítvány és egy-, ben a nagyobb felelősségérzet kialakítására is, hiszen nem kevesen vannak, akik megfeledkezve annak legkevesebbjéről, még a járda és a kocsiút közötti ái-ok takarítását is az államra bíznák. Ugyancsak a társadalom segítségére apellál a megyeszékhelyhez közeledő gázvezeték lakóházakba való bejuttatása is. Néhányan így kezdték felszólalásukat: „Ügy, azokkal a szavakkal mondom el, ahogy a választóim mondták.” „A hercegszántói cseretelepen a vezetőnek nincs segítsége, ezért a 80 kilós liszteszsákokat az asszonyoknak kell emelgetni. Mivel a mérleg magasra épült, így még nehezebb.” „Izsákon az autóbusz reggel is, este is menjen ki az ágasegyházi határig, mert a termelők százai dolgoznak a szőlőkben és kisebb fáradsággal szeretnének ki- és hazajutni.” „Katymárról a Bajára menő autóbusz ne Bácsalmáson, hanem Bokodon keresztül közlekedjen, mert így hamarabb is, meg olcsóbb is.” Költségvetési-ól, város és községfejlesztési tervekről, egy esztendő tennivalóiról, százmilliókról és csaknem hatszázezer embert egész éven át foglalkoztató és érintő kérdésekről döntött a megyei parlament. Látható, hogy a nagy horderejű témákkal mint keverednek a látszólag kisebb ügyek. De legyenek kicsinyek vagy nagyok valamennyien az emberek gondjai és ezek ötvözete adja e testület állandó feladatát. EZÉRT csengett olyan természetesen a megyei tanács költségvetési vitájának állandó refrénjeként: „Elfogadásra ajánlómé W. D. *
