Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

196®. március 20. vasárnap

3. oldal

Már nem panaszkodnak a csiszolók

A Ganz Villamossági Művek Bajai Gyára a megye egyik legjelentősebb ipari üzemévé fejlődött az utóbbi években. Állításunk igazolásául elég egyetlen példát említeni: 1966. végéig Bajára profilírozzák az összes villamos vasúti készülék gyártását. A termékek nagy részét — motorvonatokba építve — exportálják.

A gyors ütemű fejlődés nagy feladatot rótt a vállalat gazdasági vezetőire munkásvédelmi téren is, hiszen korszerűtlen és egyre zsúfoltabb üzemépületekben kellett megteremteni a biztonságos munkavégzés feltételeit.

A dolgozók egészségét védő berendezések jó részét — a speciális körülmények figyelem- bevételével — házilag készítették el az üzemben. Tavaly ügyes peremelszívó készüléket szerkesztettek a csiszolóműhely galvanizáló kádjainak a peremére és ezzel megakadályozták, hogy az itt dolgozók egészségükre káros gázokat lélegezzenek be.

Több műhelyben tökéletesítették I a fűtést és ezzel párhuzamo- ■ sár megoldották a levegő i tisztítását is. A festőüzem j nemrégiben elkészült légtisz- ; i tító berendezése, a szennyező 1 anyagok kiszűrése után. ismét- ‘ visszatáplálja a meleg levegőt és így igen gazdaságosan mű- 1 ködtethető.

Sokat panaszkodtak a korábbi 1 években a porszívók fémházát í csiszoló dolgozók amiatt, hogy a 5 kittróteg lekoptatásánál a sze- f mük-szájuk tele lesz a finom szemcséjű porral. Házi kivitel- ; ben készült el idén az a bérén- £ dezés is, amely a gépre szerel- s ve, elszívja és ülepíti a csiszo- ; t 1 ásnál keletkező port. A képűn- | i kön látható Szili István szerint i most már semmi okuk sincs a r panaszra. c

Írásunk végére hagytuk a leg- t lényegesebbet: júliusban avatják a 4 millió forint költséggel épült új munkacsarnokot, amelyben a szerelők és a festők jó része tágas, világos munkahelyet kap. B. D. lg

Fiatal üzem a Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalat kalocsai telepe és természetesen fiatal a pártszervezete is: a 46 kommunista közül 33-an az utóbbi öt évben kapták meg a vörös könyvecskét. Jogos büszkeséggel mondja tehát beszélgetésünk kezdetén Karászi Jó- zsefné párttitkár: — A párttagok zömét mi magunk neveltük.

Mégsem ezek a számszerű adatok jelzik elsősorban, hogy a textileseknél dicséretes a pártépítési munka, hanem az a tény, hogy az alig félszáz kommunista valóban a vállalat legjobbjai közül verbuválódott, munkájuk, emberi magatartásuk osztatlan elimerést élvez a munkatársak körében.

1.

— Tagságunk 60 százaléka fizikai dolgozó, de közülük igen sokan nemcsak a saját, hanem

; egy kisebb kollektíva munkájáért is felelősek. Akad köztük ! szocialista brigádvezető, minő- ; ségellenör, főraktáros stb. — tájékoztat a titkár, majd így foly- ; tatja: — Természetesen, nem j azért kerültek a felelős beosz- ] tásba, mert párttagok, hanem éppen fordítva: párttaggá is ! azok a tulajdonságok emelték í őket, amelyekkel kivívták az i üzem vezetőinek és dolgozóinak az elismerését.

— Pedig — fűzi hozzá — ná- j lünk nem könnyű az élvonalban ; maradni, hiszen dolgozóink zö- ! me valóban becsületesen helyt- í áll a posztján. Sok többszörösen

kitüntetett szocialista brigáddal dicsekedhetünk.

Szeretnék megismerkedni né- j hány párttaggal, de úgy látom nem könnyű a választás. A tit- i kár mindenkiről tud valami jót ; mondani és végül tanácstalanul ! néz rám, mint aki ézt mondja:

' melyiket szeressem? Nincs más

hátra, nekem kell választanom a sok jó közül — szinte találomra.

í~2r

— Eddig háromszor nyertük el a szocialista címet és tavaly a felszabadulási munkaversenyben az elsők lettünk a város ban. Mindezt egy szuszra mondja el Matos Ferencné brigádve zető, amikor azonban magáról kellene beszélnie, mindjárt szűkszavúvá válik. Szerencsémre itt van a titkár és „besegít”:

— Ha rendkívüli túlórázásról van szó — és ilyen nálunk gyakran előfordul, tekintve, hogy exportra is dolgozunk — a Kái lai Éva brigádra mindig számíthatunk. Elsőként jelentkeztek tavaly az „árvizes”, idén pedig a vietnami műszakra. És nem túlzás, ha azt állítom, hogy mindez elsősorban Matos Fe- rencnét dicséri, hiszen ő a kezdeményező, ő fogja meg első nek a dolog végét.

— Mert azt vallom, hogy akinek a munkája, magatartása nem éri el a legjobbakét, annak a szájából az igazság nem hangzik meggyőzően — mondja tűnődve a fiatalasszony.

Három kislány — hatvanezer csibe

ríleieres hepehupák közt himbálózik, döcög velünk a csé- za. A jobb sorsra érdemes dű- lőút végén világos színfoltként bukkan elő a fák közül viszontagságos kocsikázásunk végcélja: a kunfehértói Előre Termelőszövetkezet baromfitelepe. Nevezetessége egyebek közt, hogy a maga nemében mind ez ideig a legkorszerűbb a megyében. Addig is, amíg a tetthelyre érünk. Harnóczi Sándor elnök ismerteti a létesítmény „életrajzát”:

— Már három évvel ezelőtt terveket szőttünk, megvolt bennünk a jószándék a megvalósításra. Akkor azonban építőipari kapacitás hiánya miatt az elképzeléseknél tovább nem juthattunk. Egy évre rá azután a járási tanács támogatásával — csaknem kétmillió forint költséggel, amelynek egytizedét saját erőből fedeztük — létrejött a farm. Befogadóképessége eredetileg tizenötezer baromfi, de ez hazai fajtát feltételez. Az általunk nevelt, nagyobb testű bábolnai húshibridből csak 12 ezer fér el kényelmesen.

Nevezetes dátum —, pontosan, emlékszik hát az elnök az első transzport betelepítésének napjára: 1964. október 17-re. Ottjártamkor a hetedik „tizenkétezer” zsibongott a szálláson, túl a nevelés félidején.

— A Bábolnai Állami Gazdaságból kapjuk a szerződött naposcsibéket. A telepen holtszezon jóformán nincs is. Mindösz- sze egy hét takarítási, fertőtle- nítési szünetet iktatunk be a kilencbetes nevelési időszakok közé. Kísérletezünk már a kilenc héten túli tartással is, de rájöttünk, nem gazdaságos.

Mindegyik turnus után alapos önköltségszámítást végeznek. Egyen-egyen 80—120 ezer forint a tiszta haszon. Az elmúlt évben a tervezettnél több mint 300 ezer forinttal magasabb — összesen 2 millió forintot meghaladó — bevétele volt a tsz- nek a telepből. A teljes állattenyésztési üzemág pedig — valamennyi állatfajtát beleértve — 4 millió 100 ezer forint bevételt eredményezett, szemben a növény-, szőlő- és gyümölcstermesztés 3 millió forintjával. Így érthető az is, hogy a közepes kategóriába tartozó gazdaságban dolgozók ' évi átlagjövedelme egyetlen esztendő alatt 6600 forinttal nőtt!

• • • í telepen oatikatiszta- ság és maximális gépesítés, önetetők, itatok, a légcserét biztosító tucatnyi ventillátor, s a műanyák alá meleg levegőt árasztó termoventillátorok. Négy kazán szolgáltatja a központi fűtést.

— A cipekedés, fizikai megterhelés nálunk jóformán ismeretlen — mondja Szekeres Katalin, a soros gondozó. — Mindent gépek végeznek.

Váltóműszakban három KISZ- ista lány ügyel az állományra. Havi átlagkeresetük 1800 forint körül van. ezenfelül azonban prémiumként a tiszta haszon 5 százalékát is megkapják.

— Hogyan alakul a napi programjuk? — kérdezem Katit.

— A mai műszakot reggel 7-kor kezdtem. Az előző váltóval közösen végigjárjuk a szállást, ellenőrizzük a hőmérsékletet. Ügyelünk a Marabu-kazánokra, behordjuk a szükséges mennyiségű kokszot — ez a munka legnehezebbje —, s a gépek állapotát, működését is figyelemmel kísérjük. Akad műszaki feladat is: a zsírozás, olajozás. De a legfontosabb min- denekfelett a lelkiismeretesség, a hozzáértés.

A vizet, a hidroforházból kapja a telep. Bent. a szálláson tartályban melegszik át szobahőmérsékletűre az aprójószágok ivóvize.

— Milyen kosztot kapnak a csibék?

— A mélykúti keverőüzemből szállított tápot. Indító, nevelő és hizlaló táp váltja egymást, 2—4—3 hetes megoszlásban. Ennél a turnusnál már a nevelőtáp van „műsoron”. A Sós-féle önetető napjában több mint 7 mázsát adagol belőle számukra, ötheteseink egyébként 60 dekagramm átlagsú- lyúak. A kilenc hét elteltével 1,30—1,50 kilogramm súlyban kerülnek a Kiskunhalasi Bar- neválhoz.

Technológiai előírások szabályozzák a relatív páratartalmat, a hőfokot. Az állomány fejlődése mostani stádiumában 20 fok meleget igényel. Az elhullás egyébként alatta marad a 2 százaléknak.

Évente több mint 60 ezer! csibe kerül ki a megye legmo- | demebb termelőszövetkezeti ba- j romfitelepéről. A kunfehértói Előre Tsz gazdái szántóik minden holdja után 110 kilogramm hússal segítik a népgazdaságot, j

Jóba Tibor

E gondolathoz kapcsolódik Vörös Istvánná, a 4-es varrószalag meósa is:

— Előfordul, hogy a figyelmeztetett dolgozó idegesen odavágja az embernek: — Csináld te, ha olyan jól tudod! Ha ugyanilyen hangnemben válaszolnék, azóta már minden második ember a haragosom lenne. Ehelyett szó nélkül odaülök gépe mellé és megmutatom, hogy valóban lehet rendesen is dolgozni. Sokszor az is elég, ha megmagyarázom mi okozta a hibát. Mindehhez azonban nyilvánvalóan arra van szükség, hogy értsem a dolgomat. Különben bizony könnyen zavarba jönnék.

Vörös Józsefné egyébként a könnyűipar kiváló dolgozója és a legjobb varrónők közé tartozott, mielőtt megbízták a meósi teendőkkel. Beszélgetésünk végén mosolyogva megjegyzi, hogy az elhangzottak jól beleillenek majd abba az előadásba, amelyet a KISZ-fiataloknak tart a közeli napokban a munkaerkölcsről.

*

Talán nem haragszik meg érte, hogy plagizálok és írásomat a készülő előadás egyik — tőle hallott — gondolatával zárom: Csak a szavak és tettek harmóniájára épülhet a párttagok tekintélye. És ez vonatkozik a KISZ-íiatalokra is, akiknek egy része néhány hónap, vagy talán egy-két év múltán melléjük sorakozik.

Eekes Dezső

Szocialista szerződés

a géphibák csökkentésére

A tavalyihoz hasonlóan, az idén is szocialista szerződést kötöttek a Kecskeméti Konzervgyár II-s telepének édesüzemében dolgozók a gyár karbantartó részlegével. Az édesüzemiek vállalják, hogy szakszerű kezeléssel. gondos ápolással megelőzik a gépek romlását. A karbantartók viszont arra tettek ígéretet, hogy egy-egy árufajta gyártásának az elindítása előtt két héttel, kijavítva, és felülvizsgálva, üzemkész állapotban adják át a berendezéseket.

Idén különösen szükség van a termelőüzem és a karbantartók segítő együttműködésére, hiszen — a vállalat rekonstrukciója keretében — rövidesen hozzálátnak a 400 vagon áru befogadására alkalmas készáruraktár építéséhez és az új pa- radlcsomfeldolgozó vonal gépeinek a szereléséhez.

A közös vagYon védelme

M ind több azoknak, a száma, akik a közösséget, a közös vagyont féltik, azt magúkénak érzik, gondolnak a jövő terveire, a még szebb eredmények elérésére. Egyre többen adnak hangot a társadalmi tulajdon védelmének. Ez a jellemzője a dunavecsei járásban lezajlott zárszámadási közgyűléseknek — írja Dér László pártmunkás levelezőnk nemrég küldött beszámolójában.

Hasonló tapasztalatok voltak számos más zárszámadási közgyűlésen is. Az egyébként jól gazdálkodó felsőszentiváni Üj Elet Termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke a közgyűlésen azt tette szóvá, hogy 500 zsák eltűnt. — Önöknél van ez kedves gazdatársaim — címezte a figyelmeztetést közvetlenül a jelenlevőkhöz —, mert ha mindegyiküknél legfeljebb egy-két zsák van. az is már könnyen kiadja a félezret egy ilyen nagy közösségben.

A lászlófalvi Alkotmány Termelőszövetkezetben a leltározásnál tapasztalt hanyagságot. felületességet bírálta az ellenőrző bizottság elnöke. Sok minden lemaradt a leltárról és csak az ellenőrzés során derült ki, hogy „elfelejtették” feljegyezni.

Hasonló tapasztalatról számoltak be másutt is. Tehát, ahol az ellenőrző bizottság jól működik, észrevették a hiányosságokat, mulasztásokat. Nemegyszer maguk a gazdák tették szóvá, hogy nem megfelelően ápolják a gépeket egyes traktorosok, helytelenül tárolnak terményeket stb.

Vannak, sajnos, ellenkező előjelű tapasztalatok is. Egyes helyeken általános hanyagság tapasztalható. Ma is találkozunk elhagyóit, traktorral, pótkocsival, munkagéppel, rosszul tárolt növényvédőszerrel, műtrágyával. A közvélemény előtt ismeretes annak a kalocsai tolvajbandának a garázdálkodása, amelyről több mint egy hónappal ezelőtt e lap hasábjain is olvashattak. Azt szokták mondani: — Alkalom szüli a tolvajt. Ezeknek volt alkalmuk a lopásra. Rendszeresen leszerelték a mezőgazdasági gépekről a kerekeket és más alkatrészeket, öt alkalommal összesen 131 mázsa műtrágyát loptak el különböző helyekről. Bőven lehetne sorolni bűnlajstromukat. Mind. ezt azért tehették, mert az érintett termelőszövetkezetek gazdái nem törődtek eléggé a sajátjukkal.

Egyes termelőszövetkezetekben nem működnek az ellenőrző bizottságok, ami kitűnt a zárszámadási közgyűléseken is. A jászszentlászlói Aranyhomok Termelőszövetkezetben például még beszámolót sem készített a bizottság, ami egyben bizonyítéka is annak, hogy az elmúlt évben nem töltötte be felasí<rtát. Pedig az ellenőrző bizottság tevékenysége hozzá tartozik a termelőszövetkezeti demokráciához, hiszen működése elősegíti az esetleges visszaélések megakadályozását, a társadalmi tulajdon, a közös vagyon védelmét. Félreértés ne essék, ez nemcsak az ellenőrző bizottság feladata, de annak is. A közösség minden tagjának törekedni kell a társadalmi tulajdon védelmére. Annál is inkább, mert az eredmények az együttes munka gyümölcsei akár az állatállományban, gépekben, épületekben, akár terményekben, vagy másban öltenek testet. Érte minden dolgozó tag verejtékezett, tehát védelme is együttes feladat, ^ g

A »sarak és a tettek harmóniája