Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-18 / 65. szám
1966'. március 18, péntek 5. oldal Polgári Védelem órán Vietnami műszak Dunaszentbenedeken védekeznünk kell ellene. Egy árok már megvéd 0.6 atmoszféra túlnyomástól, tehát egy ilyen egyszerű árokkal már védekezhetünk az atomrobbanás ellen. Csengettek. Véget ért az óra a Kecskeméti Katona József Gimnázium Il./e osztályában. A gyerekek, azonban tovább folytató ták a beszélgetést a szünetben is a védelemről, sőt a fiúk még vitatkoztak is. Az egyik hosszúra nőtt fiú okosan, érvelt: — Igaz, hogy nincs háború, de nekünk is fel kell készülni, ha sor kerülne rá. mi is tudunk segíteni. Az üzemi munkások kezdeményezésére kibontakozott szolidaritási mozgalom követőkre talált a mezőgazdaságban is. A dunaszentbenedeki Űj Hajnal Termelőszövetkezet vezetősége elfogadta Kun László tsz-elnök javaslatát a vietnami műszak megszervezésére. A közös gazdaság pártalapszervezete mai, pénteki taggyűlésén vitatja meg a mezőgazdaság sajátos viszonyaira alkalmazva a vietnami műszak előkészítésének módját. A kalocsai járás más közös gazdaságaiban is szerveznek vietnami műszakot, hogy ezzel is támogassák a szolidaritási akciót. Pihennek a bábok Becsengettek. A Katona József Gimnázium folyosói elnéptelenedtek, de az osztályokban, akárcsak a II./e-ben, még zajongtak a nebulók. A fiúk szerint könnyű óra kövétkezett. s ugratták a lányokat akik amíg a tanár váratott magára, fennhangon magolták az anyagot. A csengetéstől csupán néhány perc telt el. amikor dr. Németh István tanár belépett az osztályba. A zaj elült. — A mai Polgári Védelem órát — kezdte el a tanár — feleléssel kezdjük. Előbb azonban önként vállalkozókat kérek kö- tözési gyakorlatra. Szinte az egész osztálynak egyszerre lendült magasba a keze, s Németh Istvánnak nem volt könnyű a választás. — Kiss fejkötést. Szabó pedig orrkötést csinál... — nyújtotta a lányok felé az egészségügyi táskát. — Közben ki tudná megmondani, milyen sérüléseket ismerünk. No, Gyapjas? A vékonycsontú, szőke Gyapjas Marika felállt, s gyorsan sorolni kezdte, — Ismerünk belső és külső sérüléseket. A csonttörésnél két eset lehetséges, vagy nyílt vagy zárt. A sérülteket lefektetjük, a sebet kitisztítjuk és a törött végtagot sínbe tesszük. S nemcsak Gyapjas Marika, de a többiek is szépen, szakszerűen mondták el a feladott leckét. Két-három felelés közben a kötözés is elkészült. Szinte hihetetlen gyorsasággal, nagy szakértelemmel készítették el ezek a másodikos gimnazisták a kötözést. Különösen remekelt Kiss Ilonka 'és Szabó Judit, akik egy fej, és egy parittyakötést végeztek el, A dicséret nem maradt el. A percek szinte vágtattak a tanteremben, s a lányok, akárcsak a fiúk, figyelmesen, hallgatták, jegyzetelték az óra anyagát. Dr. Németh István tanár szabályos órát tartott, de a szinte kézzelfogható magyarázat, amelyet az atomrobbanás lökőhullámának fizikai tulajdonságáról tartott, nemcsak a gyerekeket. de az alkalmi látogatókat is lekötötte. S hogy a Polgári Védelem oktatása fontos, időszerű, azt maguk a gyerekek bizonyították be az óra végén. — Váczi Pista foglald össze az órán tanultakat! — Az atombomba lökőhulláma sokkal nagyobb, mint a hagyományos robbanó anyagoké. Hosszabb ideig is tart. Az ember 1,4 atmoszféra nyomást képes bal nélkül elviselni. ám egy ilyen robbanás sok atmoszféra nyomást hoz létre. Ezért Sok kedves, feledhetetlen per- , cet szerzett már a kicsinyeknek a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet bábegyüttese. Az intézetben tantárgyként tanítják a bábművészetet, hiszen a leendő óvónők későbbi munkájúnak egyik fontos területét képezi majd az óvodai bábelőadás. A bábok igen nagy választékban állnak a növendékek rendelkezésére. Nincs mese, amelyet ne tudnának életre kelteni. Tegyük még hozzá, hogy a bábok nagy része — saját készítmény, de sokat kapnak az Állami Bábszínház kelléktárából is. Képünkön: Gondi Ilona I. éves hallgató rendezgeti a bábokat. Új szobrok Kalocsán Egy hét leforgása alatt két szoborral gazdagodott Kalocsa. Mindkettő kedves meglepetés volt egy-egy sikeres tavaszi ünnepnapon a város lakói számára —, s e meglepetésért őszinte dicséret illeti a város szépítésére ily módon is sokat áldozó helyi tanácsot. Jugoszláv vendégek Jánoshalmán Ma érkezik Jánoshalmára a Narodni Univerzitet Népegyetem Népi Együttese, a jugoszláviai Stara Moravicából. Az együttes a Jánoshalmi Földművesszövetkezet meghívására látogat megyénkbe. 18- án, tehát ma este díszbe- bemutatót tartanak a jánoshalmi Fegyveres Erők Klubjában, hét együtt! Az előadásban vajdasági magyar írók művei, vajdasági órakor. Az énekes, zenés, táncos műsor címe: Szórakozzunk szerb népi táncok és népdal- csokrok szerepelnek. 19- én, szombaton este ugyancsak 7 órakor a hajósi művelődési házban. 20-án Vaskúton, és 21-én ismét Jánoshalmán lép fel a 70 tagú együttes. 22-én egynapos kirándulásra Budapestre mennek. Valószínűleg májusban kerül sor a Jánoshalmi Népi Együttes jugoszláviai viszontlátogatá- sára. 25 ezer politikai mü egy év alatt Tegnap értekezletet tartottak a Kecskeméti Városi Pártbizottságon a városi pártalapszerveze- tek könyvpropagandistái. Kovács Béla, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetője tájékoztatta a jelenlevőket a politikai kiadványok terjesztésének múlt évi tapasztalatairól, s értékelte az a apszervezetek könyvpropaganda tevékenységét. Tavaly a kecskeméti üzemekben, intézményekben, a tsz és állami gazdasági, kerületi alapszervezetekben huszonötezer politikai művet vásároltak meg a I dolgozók. A tanácskozáson Kovács Dóra, a Kossuth Kiadó szerkesztője a politikai könyvkiadás ide, terveiről, a közeljövőben m g- jelenő művekről, Jármi Ernő osztályvezető a könyvterjesztés időszerű kérdéseiről tájékoztatta a jelenlevőket. Az alapszervezetek könyvpropagandistái prd:g az olvasók észrevételeit, javaslatait tolmácsolták a Kossuth Kiadó képviselőinek. A városi parkban leplezték le, 15-én Kovács Ferenc alkotását, a Petőfi-mellszobrot. Ugyancsak a városi parkban helyezték el Mikus Sándor Kos- suth-díjas szobrászművész alkotását, a Fcsiilködő nőt. Avatóünnepsége március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon volt. (Pásztor Zoltán felvételei.) Közel esik egymáshoz Kiskunhalason a Vörösmarty és a Fazekas Gábor utca. Alig néhány méter választja el őket egymástól. A Vörösmarty utca 108. szám alatt lakik Fazakas József elvtárs, akinek nagybátyja volt a másik utca „névadója”, az ismert, nagy munkás- mozgalmi múltú veterán, aki tagja volt 1919-ben a városi direktóriumnak és aki nemrégiben, életének századik évében halt meg. Belépve Józsi bácsi házának kapuján, mintaszerűen elrendezett udvart, szőlőlugast találok és az idős ember, aki dédelgetve hajlik a tőkékhez. Hiába, közeleg a tavasz. Mindig arra vágyott, hogy saját portája, szőlője legyen, ötven esztendő tellett el, mire az álom megvalósult. Fél évszázad bizony nagyon hosszú idő és Józsi bácsinak sok megpróbáltatást kellett elszenvednie a felszabadulás előtti elveiért, munkás- mozgalmi tevékenységéért. Eddigi életútja azonban töretlen. Mindig egy célt látott csak maga előtt: a párt, a dolgozó milliók szolgálatát. Nem véletlenül vállalta az eszmét. — Gábor bátyám biztatására kapcsolódtam be a munkásmozgalomba, még egészen fiatalon. Sokat segített nekem Hatházi János, édesanyám testvére, aki a Tanácsköztársaság idején, mint a forradalmi törvényszék elnöke működött Kiskunhalason. Mondhatnám, hogy ök ketten oltották belém az eszmét, ők nyitották fel a szememet és ébresztettek rá a nagy társadalmi ellentmondásokra. Gábor bátyámat az egész város ismerte és sokan szerették. Emlékszem, ő már akkor- tiltott könyveket olvasott és ezekről előadásokat tartott az elvtársaknak. Ezeket én is hallgattam. Fokozatosan bekapcsolódtam a munkáskörbe, aztán az iparos dalkörben énekeltem. Közben kitanultam az ácsmesterséget és mint segéd dolgoztam a felszabadulásig. Jártam az országot, az akkori szegényemberekkel együtt. Ahol munka volt, odamentünk, még ha több száz kilométert kellett is megtenni. Én a társalgást mindig úgy irányítottam, hogy a politikára terelődjön a szó. Igyekeztem felvilágosítani az embereket, tovább adni nekik, amit Gábor bátyámtól kaptam. IhiiviiltcIiMllfpli a kis konyhában, ahol beszélgetünk. A fogason vöröscsillagos munkásőrsapka lóg. Bizony hatvankét évesen nem könnyű már részt venni a gyakorlatokon. Józsi bácsi azonban nem is gondol a tartalékos állományra. Minden foglalkozáson megjelenik és a fiatalokkal egy sorban forgatja a fegyvert. A munkásőrök, az elvtarsak előtt azonban nemcsak ezert van becsülete, nemcsak ezért hallgatnak a szavára, adnak a véleményére. — A felszabadulás itt, Kiskunhalason ért. Első feladatunknak a párt létrehozását, megszervezését tartottuk. 1944. októberének végén tizen- ketten jöttünk össze és kimondtuk a a halasi pártszervezet megalakulását. Engem a gazdasági teendők elvégzésével, irányításával bíztak meg az elvtársak, de akkor még nem választódtak el élesen a feladatok. Ügy, hogy részt vettem a szervezési munkában is. Kovács Mihállyal együtt jártuk a környező vidéket és agitáltunk. Később tagja lettem a nemzeti bizottságnak is, azután pedig a felvásárló és értékesítő szövetkezetei hoztuk létre. Kivettem a részem a földosztásból, az álla- mosításból. Két évig a rendőrség kötelékében dolgoztam. Nem úgy sorolja a megtett út legfontosabb állomásait, mintha dicsekvésből tenné. Hangjában az a büszkeség bujkál, hogy eleget tudott tenni a mindenkori megbízatásoknak, nem csalódott benne sohasem a párt és ez az érzés jogosan csal titkolt könnyeket az emlékező veterán szemébe. Igen, a nagy tettekre a megpróbáltatások keménységet, szilárd gerincet követelő idejére nyugdíjas korban emlékezni megható dolog. Józsi bácsi kissé tétova mozdulattal felteszi a szemüveget és egy kis noteszt elővéve lapozni kezd benne. Nem azért, mintha nem tudná fejből is, kik voltak azok az elvtársak, akik az ellen- forradalom alatt is tántoríthatatlanok maradtak. Ö ezek között volt. Bizony, sokszor nem hunyta le a szemét éjszaka és a fegyvert a párna alá kellett tenni. Tudta, hogy „listát” készítettek az ellenforradalmárok s azon az ö neve az elsők között van. Tudta azonban azt is, hogy soha nem következhet be, amire egyesek spekulálnak, s ez a hite erős bizonyságot nyert. Az elsők között volt, aki a munkásőrségbe jelentkezett. iYIu büszke tulajdonosa a „Kiváló Munkásőr'’ jelvénynek, amit kél éve kapott, a „Kiváló Munkás” kitüntetésnek, amit a múlt év júliusában, nyugdíjba vonulásakor tűztek a mellére. Beszélgetés közben nagyon elszaladt az idő. Lassan a gyerekek is jönnek hazafelé az iskolából. Bár még foga van az időnek, Józsi bácsi könnyű pulóverben kisér ki, s mikor becsukja a kaput, alig haladok néhány lépést, már > hallom, hogy csattog a metszőolló a szőlővesszőkön, Gál Sándor Fehérhajó ember a vörös zászló alatt
