Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

1966'. március 18, péntek 5. oldal Polgári Védelem órán Vietnami műszak Dunaszentbenedeken védekeznünk kell ellene. Egy árok már megvéd 0.6 atmoszféra túlnyomástól, tehát egy ilyen egyszerű árokkal már védekez­hetünk az atomrobbanás ellen. Csengettek. Véget ért az óra a Kecs­keméti Katona József Gimná­zium Il./e osztályában. A gye­rekek, azonban tovább folytató ták a beszélgetést a szünetben is a védelemről, sőt a fiúk még vitatkoztak is. Az egyik hosszúra nőtt fiú okosan, érvelt: — Igaz, hogy nincs háború, de nekünk is fel kell készülni, ha sor kerülne rá. mi is tu­dunk segíteni. Az üzemi munkások kezdemé­nyezésére kibontakozott szolida­ritási mozgalom követőkre ta­lált a mezőgazdaságban is. A dunaszentbenedeki Űj Hajnal Termelőszövetkezet vezetősége elfogadta Kun László tsz-elnök javaslatát a vietnami műszak megszervezésére. A közös gaz­daság pártalapszervezete mai, pénteki taggyűlésén vitatja meg a mezőgazdaság sajátos viszo­nyaira alkalmazva a vietnami műszak előkészítésének módját. A kalocsai járás más közös gaz­daságaiban is szerveznek vietna­mi műszakot, hogy ezzel is tá­mogassák a szolidaritási akciót. Pihennek a bábok Becsengettek. A Katona József Gimnázium folyosói el­néptelenedtek, de az osztályok­ban, akárcsak a II./e-ben, még zajongtak a nebulók. A fiúk sze­rint könnyű óra kövétkezett. s ugratták a lányokat akik amíg a tanár váratott magára, fenn­hangon magolták az anyagot. A csengetéstől csupán néhány perc telt el. amikor dr. Németh Ist­ván tanár belépett az osztályba. A zaj elült. — A mai Polgári Védelem órát — kezdte el a tanár — fe­leléssel kezdjük. Előbb azonban önként vállalkozókat kérek kö- tözési gyakorlatra. Szinte az egész osztálynak egyszerre lendült magasba a keze, s Németh Istvánnak nem volt könnyű a választás. — Kiss fejkötést. Szabó pedig orrkötést csinál... — nyújtotta a lányok felé az egészségügyi táskát. — Közben ki tudná meg­mondani, milyen sérüléseket is­merünk. No, Gyapjas? A vékonycsontú, szőke Gyapjas Marika felállt, s gyor­san sorolni kezdte, — Ismerünk belső és külső sérüléseket. A csonttörésnél két eset lehetséges, vagy nyílt vagy zárt. A sérülteket lefektetjük, a sebet kitisztítjuk és a törött végtagot sínbe tesszük. S nemcsak Gyapjas Marika, de a többiek is szépen, szakszerűen mondták el a feladott leckét. Két-három felelés közben a kö­tözés is elkészült. Szinte hihe­tetlen gyorsasággal, nagy szak­értelemmel készítették el ezek a másodikos gimnazisták a kö­tözést. Különösen remekelt Kiss Ilonka 'és Szabó Judit, akik egy fej, és egy parittyakötést vé­geztek el, A dicséret nem ma­radt el. A percek szinte vágtattak a tanteremben, s a lányok, akár­csak a fiúk, figyelmesen, hall­gatták, jegyzetelték az óra anya­gát. Dr. Németh István tanár szabályos órát tartott, de a szin­te kézzelfogható magyarázat, amelyet az atomrobbanás lökő­hullámának fizikai tulajdonsá­gáról tartott, nemcsak a gyere­keket. de az alkalmi látogatókat is lekötötte. S hogy a Polgári Védelem oktatása fontos, időszerű, azt maguk a gyerekek bizonyították be az óra végén. — Váczi Pista foglald össze az órán tanultakat! — Az atombomba lökőhullá­ma sokkal nagyobb, mint a ha­gyományos robbanó anyagoké. Hosszabb ideig is tart. Az em­ber 1,4 atmoszféra nyomást ké­pes bal nélkül elviselni. ám egy ilyen robbanás sok atmosz­féra nyomást hoz létre. Ezért Sok kedves, feledhetetlen per- , cet szerzett már a kicsinyek­nek a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet bábegyüt­tese. Az intézetben tantárgy­ként tanítják a bábművészetet, hiszen a leendő óvónők későb­bi munkájúnak egyik fontos te­rületét képezi majd az óvodai bábelőadás. A bábok igen nagy választék­ban állnak a növendékek ren­delkezésére. Nincs mese, ame­lyet ne tudnának életre kelte­ni. Tegyük még hozzá, hogy a bábok nagy része — saját ké­szítmény, de sokat kapnak az Állami Bábszínház kelléktárá­ból is. Képünkön: Gondi Ilona I. éves hallgató rendezgeti a bá­bokat. Új szobrok Kalocsán Egy hét leforgása alatt két szoborral gazdagodott Kalocsa. Mindkettő kedves meglepetés volt egy-egy sikeres tavaszi ün­nepnapon a város lakói számá­ra —, s e meglepetésért őszinte dicséret illeti a város szépíté­sére ily módon is sokat áldozó helyi tanácsot. Jugoszláv vendégek Jánoshalmán Ma érkezik Jánoshalmára a Narodni Univerzitet Népegye­tem Népi Együttese, a jugoszlá­viai Stara Moravicából. Az együttes a Jánoshalmi Földmű­vesszövetkezet meghívására lá­togat megyénkbe. 18- án, tehát ma este díszbe- bemutatót tartanak a jánoshalmi Fegyveres Erők Klubjában, hét együtt! Az előadásban vajdasági magyar írók művei, vajdasági órakor. Az énekes, zenés, tán­cos műsor címe: Szórakozzunk szerb népi táncok és népdal- csokrok szerepelnek. 19- én, szombaton este ugyan­csak 7 órakor a hajósi műve­lődési házban. 20-án Vaskúton, és 21-én ismét Jánoshalmán lép fel a 70 tagú együttes. 22-én egynapos kirándulásra Budapestre mennek. Valószínűleg májusban kerül sor a Jánoshalmi Népi Együt­tes jugoszláviai viszontlátogatá- sára. 25 ezer politikai mü egy év alatt Tegnap értekezletet tartottak a Kecskeméti Városi Pártbizott­ságon a városi pártalapszerveze- tek könyvpropagandistái. Ko­vács Béla, a Kossuth Kiadó me­gyei kirendeltségének vezetője tájékoztatta a jelenlevőket a po­litikai kiadványok terjesztésének múlt évi tapasztalatairól, s ér­tékelte az a apszervezetek könyvpropaganda tevékenységét. Tavaly a kecskeméti üzemek­ben, intézményekben, a tsz és állami gazdasági, kerületi alap­szervezetekben huszonötezer po­litikai művet vásároltak meg a I dolgozók. A tanácskozáson Kovács Dó­ra, a Kossuth Kiadó szerkesztő­je a politikai könyvkiadás ide, terveiről, a közeljövőben m g- jelenő művekről, Jármi Ernő osztályvezető a könyvterjesztés időszerű kérdéseiről tájékoztatta a jelenlevőket. Az alapszerveze­tek könyvpropagandistái prd:g az olvasók észrevételeit, javas­latait tolmácsolták a Kossuth Kiadó képviselőinek. A városi parkban leplezték le, 15-én Kovács Ferenc alkotását, a Petőfi-mellszobrot. Ugyancsak a városi parkban helyezték el Mikus Sándor Kos- suth-díjas szobrászművész al­kotását, a Fcsiilködő nőt. Ava­tóünnepsége március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon volt. (Pásztor Zoltán felvételei.) Közel esik egymáshoz Kiskunhala­son a Vörösmarty és a Fazekas Gábor utca. Alig néhány méter választja el őket egymástól. A Vörösmarty utca 108. szám alatt lakik Fazakas József elvtárs, akinek nagybátyja volt a másik utca „névadója”, az ismert, nagy munkás- mozgalmi múltú veterán, aki tagja volt 1919-ben a városi direktóriumnak és aki nemrégiben, életének századik évé­ben halt meg. Belépve Józsi bácsi házának kapuján, mintaszerűen elrendezett udvart, szőlő­lugast találok és az idős ember, aki dé­delgetve hajlik a tőkékhez. Hiába, kö­zeleg a tavasz. Mindig arra vágyott, hogy saját portája, szőlője legyen, öt­ven esztendő tellett el, mire az álom megvalósult. Fél évszázad bizony na­gyon hosszú idő és Józsi bácsinak sok megpróbáltatást kellett elszenvednie a felszabadulás előtti elveiért, munkás- mozgalmi tevékenységéért. Eddigi élet­útja azonban töretlen. Mindig egy célt látott csak maga előtt: a párt, a dol­gozó milliók szolgálatát. Nem véletle­nül vállalta az eszmét. — Gábor bátyám biztatására kapcso­lódtam be a munkásmozgalomba, még egészen fiatalon. Sokat segített nekem Hatházi János, édesanyám testvére, aki a Tanácsköztársaság idején, mint a forradalmi törvényszék elnöke műkö­dött Kiskunhalason. Mondhatnám, hogy ök ketten oltották belém az eszmét, ők nyitották fel a szememet és ébresztet­tek rá a nagy társadalmi ellentmondá­sokra. Gábor bátyámat az egész város ismerte és sokan szerették. Emlék­szem, ő már akkor- tiltott könyveket olvasott és ezekről előadásokat tartott az elvtársaknak. Ezeket én is hallgat­tam. Fokozatosan bekapcsolódtam a munkáskörbe, aztán az iparos dalkör­ben énekeltem. Közben kitanultam az ácsmesterséget és mint segéd dolgoz­tam a felszabadulásig. Jártam az orszá­got, az akkori szegényemberekkel együtt. Ahol munka volt, odamentünk, még ha több száz kilométert kellett is megtenni. Én a társalgást mindig úgy irányítottam, hogy a politikára tere­lődjön a szó. Igyekeztem felvilágosíta­ni az embereket, tovább adni nekik, amit Gábor bátyámtól kaptam. IhiiviiltcIiMllfpli a kis konyhában, ahol beszélgetünk. A fogason vöröscsil­lagos munkásőrsapka lóg. Bizony hat­vankét évesen nem könnyű már részt venni a gyakorlatokon. Józsi bácsi azonban nem is gondol a tartalékos állományra. Minden foglalkozáson meg­jelenik és a fiatalokkal egy sorban for­gatja a fegyvert. A munkásőrök, az elvtarsak előtt azonban nemcsak ezert van becsülete, nemcsak ezért hallgat­nak a szavára, adnak a véleményére. — A felszabadulás itt, Kis­kunhalason ért. Első feladatunknak a párt létrehozását, megszervezését tar­tottuk. 1944. októberének végén tizen- ketten jöttünk össze és kimondtuk a a halasi pártszervezet megalakulását. Engem a gazdasági teendők elvégzésé­vel, irányításával bíztak meg az elv­társak, de akkor még nem választód­tak el élesen a feladatok. Ügy, hogy részt vettem a szervezési munkában is. Kovács Mihállyal együtt jártuk a kör­nyező vidéket és agitáltunk. Később tagja lettem a nemzeti bizottságnak is, azután pedig a felvásárló és értékesí­tő szövetkezetei hoztuk létre. Kivet­tem a részem a földosztásból, az álla- mosításból. Két évig a rendőrség köte­lékében dolgoztam. Nem úgy sorolja a megtett út leg­fontosabb állomásait, mintha dicsek­vésből tenné. Hangjában az a büszke­ség bujkál, hogy eleget tudott tenni a mindenkori megbízatásoknak, nem csalódott benne sohasem a párt és ez az érzés jogosan csal titkolt könnyeket az emlékező veterán szemébe. Igen, a nagy tettekre a megpróbáltatások ke­ménységet, szilárd gerincet követelő idejére nyugdíjas korban emlékezni megható dolog. Józsi bácsi kissé tétova mozdulattal felteszi a szemüveget és egy kis no­teszt elővéve lapozni kezd benne. Nem azért, mintha nem tudná fejből is, kik voltak azok az elvtársak, akik az ellen- forradalom alatt is tántoríthatatlanok maradtak. Ö ezek között volt. Bizony, sokszor nem hunyta le a szemét éjsza­ka és a fegyvert a párna alá kellett tenni. Tudta, hogy „listát” készítettek az ellenforradalmárok s azon az ö ne­ve az elsők között van. Tudta azonban azt is, hogy soha nem következhet be, amire egyesek spekulálnak, s ez a hite erős bizonyságot nyert. Az elsők között volt, aki a munkásőrségbe jelentkezett. iYIu büszke tulajdonosa a „Kiváló Munkásőr'’ jelvénynek, amit kél éve kapott, a „Kiváló Munkás” kitüntetés­nek, amit a múlt év júliusában, nyug­díjba vonulásakor tűztek a mellére. Beszélgetés közben nagyon elszaladt az idő. Lassan a gyerekek is jönnek hazafelé az iskolából. Bár még foga van az időnek, Józsi bácsi könnyű pu­lóverben kisér ki, s mikor becsukja a kaput, alig haladok néhány lépést, már > hallom, hogy csattog a metszőolló a szőlővesszőkön, Gál Sándor Fehérhajó ember a vörös zászló alatt

Next

/
Thumbnails
Contents