Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-18 / 65. szám
Wes. maréin* 18, péntek A vezetés megszilárdítására van szükség a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz ben A kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz-ben a közös gazdaság megalakulása óta a legviharosabb zárszámadó közgyűlés zajlott le legutóbb. A szövetkezeti gazdák véghezvitték, amire már korábban is készülődtek, s ami nagyon időszerű is volt: leváltották a vezetőséget. Hogy azok egyes tagjai már régóta nem állták meg a helyüket, mutatja: az egy évvel korábbi 700 ezer forintos mérleghiány tavaly hárommillió 200 ezer forintra duzzadt. • Elpusztult az állatállomány De nézzük meg közelebbről a tényeket! Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az állattenyésztés tavaly katasztrofálisan alakult. A sertéstenyésztésben például — mivel nem vették figyelembe a férőhelyek szűkös és korszerűtlen voltát — óriási kár keletkezett: majdnem félezer malac pusztult el. A növendék- marha-gulyát kihajtották a 200 hold javított legelőre, amelynek egy részét a nyár folyamán elborította a víz, s az állatok így nem jutottak elegendő táplálékhoz. Megfázás, legyengüles — végül is 61 növendékmarbával csökkent az állomány. Indokolt a kérdés: Csak a leváltott vezetők okai a tavalyi rossz gazdálkodásnak? Hol vol- j tak a többiek, a választott veze- i tőség, a gazdák, a pártszervezet? Miért hajtották végre a nyilvánvalóan rossz intézkedéseket? • Irányítás — ajánlott levelekkel Mónus Imre főmezögazdász haiornnyi papírt szed, glő a , béből. Blum Antal volt tsz-el- nök ajánlott levelei. Feladva a tsz központban, s a posta által kikézbesítve — ugyanoda. Hogy mit tartalmaznak? Egyszerűen j az elnöki utasításokat. És nem a főagronómus volt az egyetlen beosztott, aki ily módon szer- 1 zett tudomást Blum Antal köz lendőiről. Ez csak egy kis ízelítő az el- I nők vezetési „módszereiből”. — Ami beosztásom gyakorlá- j sát illeti — mondja keserűen j Mónus Imre —. arra, sajnos, nem sok lehetőségem volt. Igaz. Friss csirke — / nyiontasakban Kecskeméten, a Kossuth téri j és a Rákóczi úti önkiszolgáló ! boltban, valamint a Szabadság | téri húsüzletben harmadik hete ! árusítják a frissen vágott ba- ! romfit. Csütörtökön délelőtt 9 óráig rendelhetik meg ezekben az üzletekben a háziasszonyok a gyorshűtött árut, amit nylon- tasakba csomagolva szombat es- } tig vehetnek át. A három üzletben érdeklődésünkre elmondották: — Gyorsan népszerűvé vált a teljesen konyhakész, friss csirke a vásárlók körében, s az igények egyre fokozódnak. Az előjegyzett árumennyiségnél többet kérünk a Bameváltól, de a plusz készlet is hamar elfogy. A megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál közölték: — Az igényektől függően újabb kecskeméti élelmiszer- boltokban is tervbe vettük az újfajta szolgáltatás bevezetését. A jelenlegi három üzletben korlátlanul növelni tudjuk a kínálatot. a friss csirkén kívül pulykából és libából is. Április elején pedig már megjelenik az üzletekben a frissen vágott pecsenyekacsa is. B. Gy. hosszantartó betegségből keltem fel, a kórházból a saját felelősségemre jöttem ki. dolgozni akartam, de az elnök minden lépésemben akadályozott. Az állattenyésztést pedig teljesen kivonta irányításom alól. De hol van Oriold Sándor volt főállattenyésztő? Még tavaly novemberben leköszönt. Lógó Antal egy személyben párttitkár és üzemegységvezető volt. Egyik feladatát sem látta el lelkiismeretesen. A vezetők között napirenden volt a torzsalkodás. Ahelyett, hogy a gazdálkodással törődtek volna. A főkönyvelőnő, Szalai Teréz, hiába adta le a „vészjeleket” — a figyelmeztetést a várható veszteségekről —, nem hallgattak rá. Nem hallgattak másra sem, • A tanulságok nyomán Nincs könnyű dolga. Kollár Mátyás megbízott elnöknek, aki korábban üzemegységvezető volt. Megfontolt ember, aki érzi a vállára nehezedő felelősségiét, s van gyakorlata a vezetésben is. Elmondja, hogy a gazdálkodásban a tagsággal való megegyezés alapján végrehajtottak' már néhány változtatást. Az I anyakocák létszámát egyhar- ( madával csökkentették, s növelik majd a hízó marha állomá- | nyát. Foglalkoznak a jól jőve-1 delmező fűszerpaprika termesz- j tésével. Az állattenyésztésben áttérnek a készpénzfizetésre. A | legutóbbi vezetőségi ülésen fontos határozatok születtek: a százalékos művelésre adott területet aszerint kell felosztani, ki hogyan dolgozik. A részesedést is a munka és a terméshozam alapján állapítják meg. A járási vezetők lehetőségeihez mérten, már korábban is segítettek a hibák megszüntetésében. Reméljük, a támogatás ezután sem marad el. A tanulságok levonása után a feladatokra. a gazdálkodás megszilárdítására kell fordítani a figyelmet. Hatvani Dániel A szerelőcsarnokban A múlt év végén készült el a Bács-Kiskun megyei Cementipari Vállalat korszerű szerelőcsarnoka. Az új üzemben idén már ezer tonna vasat dolgoznak fel, az anyag 70 százalékából szőlő- támber end ez és készül a közös gazdaságok részére, (Pásztor Zoltán felvétele.) I NEM 1S| gondolná az ember, hpgy egy mozgalom elmélyülését, tömegeket érlelő hatását milyen momentumokon is le lehet mérni. Böngésztünk a Kecskeméti Konzervgyár I-es alapszervezetének február 25-i taggyűlési jegyzőkönyvében. A kommunisták e megbeszélésének középpontjában az elmúlt termelési tanácskozások tapasztalatai állottak. Sok tanulságos problémakör között, súlyban és terjedelemben is kiemelkedik a szocialista brigádok ügye. Mégpedig sajátosan új oldalról. Tudni kell, hogy két nappal előbb a pártbizottsági, illetve három alapszervezeti titkár részvételével titkári értekezlet is volt. Már ezen sokoldalúan elemezték a termelési tanácskozáson elhangzottakat. Volt reális alap következtetések levonására, hiszen egy-egy titkár 4—5 üzemrész rendezvényén jelent meg. Megalapozott a következő véleményük is. Hiányolják, hogy amikor a j szakszervezeti bizottság mellett 1 működő termelési bizottság a szocialista brigádok munkájának értékeléséről, a cím odaítéléséről döntött, arra nem hívta meg az alapszervezeti titkárokat. Igaz. jelen volt Winkler László elvtárs, a pártbizottság titkára, aki őket is képviselte, de ő nem lehet annyira tájékozott az üzemrészek, brigádok mindennapi életében, mint a közelebb levő alapszervezeti titkárok. Ez objektív dolog. | MI fi RT | vetődött ez így fel? Azért, mert több termelési tanácskozáson a munkások megváltoztatták az említett bizottság döntését. Pár esetben nem tartót* ák a szocialista címre méltónak, illetve más brigádot ítélték arra érdemesnek, mint amelyikről a bizottság határozott. Nyilván, ezek után a titkár elvtársak is sokrétűbben látják a pártszervezet szerepét annak a mozgatómnak a gazdagításában, amely ezelőtt kilenc esztendeje született meg a munkások között. Jobban érzik annak fontosságát, hogy a mozgalmon mindig rajta tartsák figyelmüket, minél többször hallgassák Pénztárca és kötelesség NINCS SOK olyan háztartás, ahol az utóbbi hetekben ne nézték volna át a családi költség- vetést. A bért számolgatni, az árakkal összevetni, azzal elégedettnek lenni, vagy azt keveselni ~ a mindennapi élet velejárója, A pénzzel gazdálkodni kell, kicsinyben és nagyban egyaránt, s úgy helyes, ha a kis közösségek és a népgazdaság mindiá igyekszik megtalálni számítását. Megtörténhet, hogy a körülmények változása, a fejlődés során jelentkező új igények miatt mind az egyénnek, mind a nagyobb közösségnek, pl. egy gyárnak — sőt a népgazdaságnak is a számvetés átalakítására kell gondolnia. Ez a lényege voltaképp a közelmúltban hozott kormányintézkedéseknek is: az árak és a tényleges költségek közelítése, a társadalom és az egyén számára egyaránt megfelelőbb kereseti arányok kialakítása. Hogy itt mennyire az egészségesebb arányok kialakítása volt a cél, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sok százezer embernek — köztük például a pedagógusoknak, az egészségügyi dolgozóknak, akik már évek óta saját pénztárcájukon érezték a kereseti aránytalanságokat — jelentősen emelkedett a fizetése. A fizetéssel kapcsolatban azonban most másról szeretnék beszélni. A fizetést lehet keveselni. És a fizetésért adott munkát? Azt nem lehet keveselni? OLVASTAM leveleket, melyek írói nemrég költöztek új lakásba: kiesett az ajtó tokja, hullik a vakolat, pűposodik a padló. Mások arról panaszkodnak, hogy a vadonatúj körömcipő sarka a századik lépés után levált, elromlott a tv-ké- szülék már az első este. Hogyan lehet így dolgozni kérdezi mindegyikük. A hanyag kőműves is, a hanyag tv-mű szerésztől, s ennek felesége a hanyag cipésztől, s így körbe-körbe... Nem ismerik egymást, ezért általában kérdeznek, nem egymásnak leszik fel a kérdést. Ha összehozhatnánk őket egy helyre, gondolom, sok mindent tisztázhatnának egymás közt. A hanyag kőműves is kevesli esetleg a fizetését — ha kérdezed. A műszerész is. A cipész is... Ugye értik már mire gondolok? Ha rosszul dolgozik valaki, azért mert kevesli a bérét, hát attól több nem lesz a zsebében, sőt — éppen hogy kevesebb, hiszen más is úgy gondolkodhat mint ő. Ezért kellene már végre nem megszállottakat látni azokban, akik szépen, lelkiismerettel teszik dolgukat. Ök ösztönösen, vagy tudatosan nagyon is racionális emberek, és helyesen számítók. Hiszen sokat vitatkoztunk már az idén is, tavaly is, többnyire nem is hiábavalóan. Volt is, van is min töprengeni, érvet-érvre rakni szenvedéllyé!. Amikor azonban az anyaggal perel az ember, meg a szerszámmal, meg a földdel, az elgondolás és a valóság közé verve a hidat — a vitának ez a fajtája sohasem lehet hiábavaló. Van, aki mindig csak a forintokat számlálja, s ahhoz igazítja a kötelesség mércéjét. Nem tudom - nekem, az az érzésem — az ilyen ember mindig keserű szájízzel dolgozik, s károsodik pénzben, és érzésben, hiszen elnyomja magában az alkotás vágyát, s megfosztja magát a munka örömétől — s többnyire munkája hasznától a többieket. NEM AKAROM idealizálni a munkát: a munka küzdelem, olykor kínlódás, s gyakran keserves. Még csak az ellen sem akarok szólni, ha Valaki anyagias. Sőt, talán még az ellen sem, ha csak anyagias. Azt tartom hibának, hogy ha egy semmi másért, csak a pénzért lelkesedő ember ráadásul még rosszul is kalkulál, összecsapva a munkáját, vagy kibújva alóla, azt gondolva, hogy ami kár a társadalomnak, az neki hasznos lehet. , Sok olyan ember dolgozik mindenütt, aki már megtalálta az alkotás örömét a hétköznapi, ismétlődő, és megszokott feladatok megoldása közben is. Azt hiszem, ők könnyen dolgoznak jól, s könnyebben megtalálják az összefüggést mások munkája, a boldogulás, és saját munkájuk között is. EZ A LÉNKEG: meglátni az összefüggést saját munkánk, és mások munkája, mindannyiunk boldogulása között, mert a fizetés mértékét — s ezt tisztán kell látni — nemcsak saját tevékenységünk határozza meg. Bizonyos mértékig természetesen igen, befolyásolhatja, de lényegesen csak akkor változhat — ha van miből változtatni.' mert mindenki jól teszi a dolgát. Akik mindig csak a pénztárcájukhoz igazítják a kötelesség mércéjét, azokkal nehezen juthatunk előbbre, s miattuk mindig hiba csúszhat a családok és a társadalom számvetésébe is. G. F. meg a munkásokat, hol — milyen eredmények vannak, hol — mitten segítségre lenne szükség. Mert a konzervgyári észrevételekből is kiderült, hogy kezdetben nem jelentősnek számító körülmények később visz- szaütnek. | MOST | került már teljes megvilágításba, milyen hátrányai vannak annak, ha egy szocialista brigád a brigádvezető családi nevét viseli. Látszólag ez mitsem nyom a latban, hiszen nem a névtől függ a szint te1- jesítése. Ez igaz is. Mi történt azonban például az egyik brigáddal, amely 1961. óta mindig benne van a szocialista címért folyó versenyben? Kezdetben „Mezei-esoport” volt egy-két évig. Elnyerte a szocialista címet. Aztán a vezetőt kiemelték, s jött Molnár Pál brigádvezetőnek. A „Molnár-brigád” is kiérdemelte a címet. Egy-két évig szerepelt így a kollektíva, mert azután ez a vezető is máshová került, s ezt követően mint Sántha Mihály brigádja kapta meg a címet az együttes. A kitűnő kollektíva ma már Kovács Éerenc irányítása alatt áll, mert Sántha Mihály után ő következett brigádvezetőnek. A vezetők tehát változtak, a brigád maradt és jó munkájáról volt ismert mindig, és kiérdemelte a szocialista címet. Hát akkor mi a differencia? — kérdezhetnénk. Az, hogy mint Mezei-, Molnár-, Sántha- vágj’ Kovács-brigád mindig csak először vagy másodszor nyerte el a megtisztelő címet, holott év- ről-évre megkapta. (Persze ez nemcsak név, hanem gépiesség kérdése is.) Ez pedig nem közömbös abból a szempontból, hogy negyedszerre bronz, hatodszorra ezüst és nvolcadszoiTa arany fokozat jár a szocialista brigád címmel. Helyes és máshol is megszívlelendő tehát a konzervgyári elhatározás, hogy május 1-ig mozgalmi, történelmi személyekről nevezik el a brigádokat. (Ha ilyen van, azt használják.) | ÖRÜLNÜNK} kell annak hogy a munkások ennyire megbecsülik azt a mozgalmat, amelyet ők hívtak életre, s amelyen belül a „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni' jelszó egységes életfolyamatként valósul meg. Tóth István Megbecsülik mozgalmukat
