Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-16 / 63. szám
1966. március 16, szerda I. oldal A rehabilitációs bizottság segítségével Vissza a közösségbe A betegség után munkaképesnek nyilvánított dolgozó egészségi állapota nem minden esetben teszi lehetővé, hogy maradéktalanul ellássa korábbi beosztását, Lehet, hogy hosszú hónapokig, esetleg évekig kony- nyebb munkát kell végeznie, amíg tökéletesen regenerálódik a szervezete és ismét teljes értékű tagja lesz a közösségnek. De az is előfordulhat, hogy balesete, vagy betegsége miatt végérvényesen - csökkent munkaképességűvé válik. Törvényeink számára is biztosítják a munkához való jogot, sőt, arról is gondoskodnak, hogy segítséget kapjon a képességének megfelelő beosztás kiválasztásában és elnyerésében. Csak papíron működnek A Szakszervezetek Megyei Tanácsa februári ülésén foglalkozott a vállalati rehabilitációs bizottságok munkájával is. Megállapította, hogy a vállalatok zömében ta\-aly megalakultak ugyan a bizottságok, működésük azonban — kevés kivételtől eltekintve — csajt névleges. Nem térképezték fel az üzemükben a csökkent munkaképességűek számára is alkalmas munkahelyeket, ezért a szak- szervezeti bizottságok sem tudják ellenőrizni, hogy a rászorulók töltik-e be valóban a szóba jöhető posztokat. A tanácskozáson elhangzottak ismeretében először így fogalmaztuk meg a kérdésünket: Vajon mi akadályozza a törvényben is rögzített munkásvédelmi feladat végrehajtását? De aztán mégis inkább arra kerestünk \ álaszt, hogyan dolgozik egy olyan bizottság amely kivételesen a jók közé tartozik. Utólag megállapíthatjuk, hogy ez volt a szerencsésebb megoldás, mert a Kecskeméti Konzervgyár rehabilitációs bizottságának a munkatársai az eredmények mellett beszéltek a tevékenységüket gátló problémákról is. amelyek véleményünk szerint általánosak. Kilenc venheten maradtak a listán Schuszter Hermina, a bizottság elnöke állította össze eddigi munkájuk rövid krónikáját. 1934-ben szervezték meg az öttagú bizottságot, amelyben az üzem orvosán — dr. Szabó Gézán — kívül, helyet kaptak a vállalat, és a szakszervezet jelöltjei. Az első dolguk az volt. hogy felkutatták a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására alkalmas munkahelyeket, majd összeállították az érdekeltek névsorát. Az első felmérés meghökkentő eredménnyel zárult: nem kevesebben. mint háromszázhúszan — az összes fizikai dolgozók 15 százaléka — tudtak felmutatni olyan orvosi igazolást, amely szerint betegségük könnyebb munkára jogosítja őket. A papírok között azonban akadt jó néhány régebbi keletű is, ezért általános orvosi vizsgálatra hívták be a szóban forgó munkásokat. Akinek a betegsége indokolta, azt az üzemi orvosi ellenőrzés után szakorvosi vizsgálatra is elküldték. A gondos ! szűrés után a korábbinak az egyharmadára fogyatkozott a csökkent munkaképességűek szá- j ma. Természetesen kilencvenhét dolgozónak sem könnyű megfelelő munkát találni. És hogy ez mégis sikerült, az már nemcsak a bizottság érdeme. Miért húzódoznak? — Sohasem tudtuk volna helyezni az embereinket, h nem kapunk hatékony támoga tást az üzem gazdasági vezetői-: tói és a szakszervezettől — hangsúlyozta beszélgetésünk alkalmával Schuszter Hermina. Ezzel véleményünk szerint világosan megfogalmazta a rehabilitációs bizottságok működésének az alapfeltételét. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi megbízatást vállaló dolgozók semmi képpen sem érhetnek el eredményt ott, ahol a gazdasági vezetők megtagadják a segítségnyújtást. Indok erre bőven van. És őszintén meg kell mondanunk, sokszor nem is egészen alaptalan. A konzervgyárat véve alapul: az egyes üzemrészek szigorúan meghatározott létszám- és bérkerettel gazdálkodnak, és meg kell birkózniuk a rájukszabott termelési feladatokkal is. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatására nincs külön bérkeret. Jóakarattal azonban még így is sok mindent meg lehet oldani, csak körültekintően kell kiválasztani azt a munkahelyet, ahol a csökkent munkaképességű dolgozó .erejének megfelelő, hasznos tevékenységet végezhet. A keresetük sem csökken A bizottság elnöke igen sok példával szolgált, de mi most csak néhányat említünk ezek közül: F. József szállítómunkásnak a gyomrát operálták. Egészségi állapotát és életkorát figyelembe véve, áthelyezték portásnak. Sz. István villanyszerelő fbc-ből gyógyult Módot adtak neki arra, hogy elvégezze a technikumot és az energiagazdálkodási csoportba kerüljön. Több hasonló betegségen átesett munkás számára kerestek olyan foglalatosságot — például címkézés—. amelyet ülve is végezhet V. Istvánné egyik kezét összeron- csolta a gép. Most futárszolgálatot lát el: a postát hordja stb. Akiknek a bőre különösen érzékeny és ezért korábban sűrűn táppénzes állományba kerültek különféle bőrbetegségekkel, azokat áthelyezték a száraz üzemekbe. Az új munkakör kiválasztásánál a szakszervezeti bizottság arra is ügyel, hogy a csere után ne csökkenjen lényegesen a dolgozó keresete. Ezzel kapcsolatban Varga Sándorné, a szak- szervezeti bizottság titkára megjegyezte: — Szerintünk álhumánum, vagy egyszerűen kényelmesség az, ha a csökkent munkaképességűt valami látszat feladattal bízzák meg, de ugyanannyi fizetést adnak neki, mint a nálánál sokkal többet dolgozó társainak. Ez ellenkezik egyrészt az üzem, másrészt a dolgozó saját érdekével is, mert élöbb- utóbb úgy érzi majd, hogy fölösleges és kegy elemkenyéren él. Még nagyon sokat lehetne beszélni a konzervgyári rehabilitációs bizottság munkájáról. De úgy hisszük, ennyivel is be tudtuk mutatni munkamódszerük főbb vonásait. Jó lenne, ha elgondolkoznának ezen azok a gazda««gi és szakszervezeti vezetők, akik még mindig hatodrendű kérdésként kezelik a csökkent munkaképességű dolgozók sorsát. Békés Dezső A legjobb beruházás | SZAKEMBEREK! körében gyakran elhangzik: a megye állattenyésztésének fejlődése nem kielégítő. Sok az okok között főként a férőhelyek korszerűtlenségét, a takarmányhiányt emlegetik. Ezek kétségkívül gátló tényezők. De legalább ilyen aggasztó az is, hogy kevés a szakképzett állattenyésztő és gondozó. Véleményünk szerint a leggazdaságosabb „beruházás” lenne: változtatni ezen az állapoton. A közös gazdaságók állatgondozóinak a tizedrésze sem rendelkezik szakmunkás-képesítéssel. Az ifjúsági szakon jelenleg is alig másfél százan tanulják az állattenyésztési szakmát. A felnőtt tagozat 19 tanfolyamán nem egészen 400-an tanulnak; Bab és mák Valamikor a szegényebb néprétegek egyil^ fd eledele volt: a bab. Faluhelyen — ahol a szomszéüasz- szónyok ismerték egymás konyháját — le Is nézték azt a családot, melynek szinte naponta bab rotyogott a fazekában. Nem egészen egy évtizedbe gyakori témája volt a vicclapoknak, de a napilapok hiunoro±dalai- nak is, hogy a • maszek cukrászok babot kevertek a gesztenyepürébe. Néhány érve azonban & „legelőkelőbb” élelmezési cikkek, közé sorolódon e hüvelyes, s a cukrászok sem gondolnak arra, hogy babpürét szolgáljanak fel gesztenye helyett. Miért? Mert nagyon kevés, s ennek következtében drága a® étkezési szárazbab. És nemcsak nálunk, Magyarországon van így, ez a helyzet a legtöbb országban. Megszűnt a korábbi bab dömping a világpiacon, a kínálat elmaradt a kereslet mögött. Ezért az idén tonnánként 10—20 dollárral többet fizetnek a babért, mint tavaly. Csakhogy", sajnos, úgy fest, ebben az évben már nem tudunk babot exportálni (tavaly még tudtunk), mert a központi készletből a hazai szükségletet is bajosa® lehet kielégíteni. Megyénk is ,.babszegénnyé” vált. Az elmúlt évben például összesen csak 11 vagonmyi mennyiséget tudtak & földművesiszövetkezetek felvásárolni, jói lehet, tíz-tizenkét évvel ezelőtt csupán két községben, Mélykútion és Jánoshalmán, 50—60 vagonnal értékesítettek a termelők. Megyeszerte több olyan gazda is akadt, aki egymaga 40—»0 mázsa babbal növelte a központi készletet. Miért torpant meg e gazdag fehérje- és keményítőtartalanú köz-élelmezési cikk termesztése? A mezőgazdaság nag y üzeancsítése kongatta meg felette a harangot. Ez a nyugati kapitalista és a mi s®o- cilista nagygazdaságainkra egyaránt vonatkozik. Azelőtt, a kis magángazdaságokban főként a kukorieaföldeken köztesként termesztették a babot, most azonban a legfontosabb takarmány- növény nagyüzemi termesztésének agrotechnikája — gépi művelés, ke- mizáiás — lehetetlenné teszi azt. Egyre eredményesebb kísérletek folynak ugyan a bab nagyüzemi termesztésére vonatkozóan, amíg azonban meghatározzák és széles körben elterjesztik a legmegfelelőbb módszereket, jó néhány évre lesz szükség. I>e mi lesz addig?! A problémát csakis a háztáji gaz- ' daságok oldhatják meg. Az általáEgészséges ivóvíz a falunak A megye sok községében messze fénylik a hidroglóöus alumínium lemezekkel burkolt gömbje, jelezve, hogy egészséges, jő ivóvizet adó vízmüvet épített a lakosság, illetve a tanács község- fejlesztési alapból. A hidroglóbusrendszerű víztornyok iránt egyre nagyobb az igény bel- és külföldön egyaránt. Készítésébe a Lajosmizsei Vízgépészeti Gyár is bekapcsolódott azzal a különbséggel, hogy nem gömb, hanem hengeralaktoan gyártja a víztornyok tartályait. Képünkön 30 köbméteres hidrohengerek a lajosmizsei gyár udvarán. sSSM»** ~ v* ' “ ban egyholdas kukoricafőMeken szegély-, vagy közteanövéhyként ugyan- j Úgy termeszthető a bab, mint azelőtt, a magán gazdaságokban, s a szövetkezeti gazdák többsége nem ik idegenkedik tőle. Baj azonban, hogy a termelőszövetkezetek jó ni aányában — erre néhányszor felhívtuk már a figyelmet — nem tavasszal, hanem a nyár ©lején osztják ka a háztáji földet, így' viszont már nem lehet azon — & legkésőbb április közepéig etve- tendő — babot termeszteni. Azok a tsz-vezetők, akik. az említett és kifogásolt módon cselekszenek, vétenek a népgazdaság, s a szövetkezeti gazdák érdekei ellen. Az utóbbiakat — amellett, hogy tehetetlenné teszik számukra a saját szükségletük kielégítésé* — nem jelentéktelen jövedelemtől ütik ei. (A bab kilójáért egyébkén* — a fajtától függően — a tavalyi * helyet* maximálisan már 8,60 forintot fizetnek az finesz-felvásárlók.) Magatartásukon — hogy miért, az elmondottak magukban rejtik a magyarázatot — feltétlenül változta tolok keli. S jó lenne, ha az ebben a vonatkozásiban nemtörődöm tsz-vezetőségekkel szemben sarkukra állmának a háutáji bizottságok, s még jobb fel- világosító, sawirvező munkával, több segítséget nyújtanának a helj’beli földmüve&vizö vetkezetek te. Csakis így lehet elérni, hogy a megyében sikerül majd fed vásárolni a tervben szereplő 30 vagon babot, amely mennyisége* neon olyan régen egy nagyobb községben is megtermelték. A babhoz hasonlóan probléma van a mákkal is. Igaz, hogy közös gazdaságaink a tervezett 500 helyet* €30 kh mákföld — a gyógyszergyártásban fontos alapanyagul szolgáló — gub ót érmés ének az. átadási* szerződésben vállalták, az említett földterületről nyerhető 12-vel szemben azonban csak 5 vagon máhaem értékesítésére szerződtek. Mit csinálnak a felesleggel? A szabadpiacon értékesítik. Kétségtelen, j hogy így többe* kapnak érte (az fmsz-ek kilónként 26 forintot fizetnek), de egyoldalú közgazdasági szemlélet megnyilvánulása, az, ha a tsz-ek csak a saját pillanatnyi hasznukat tartják szem előtt, s nem veszik figyelembe a közszükséglet kielégítésének kötelezettségét; azt, f hogy a népgazdaság részéről nyúj- j totí sokféle segítséget így te vtszo- i nozniuk kellene. Máskülönben a szabadpiacon egyszerre csak kisebb tételekben adhatnak túl a mákon, az összes termés értékesítése tehát tetemes költséget emészt fel. Érdemes volna a bevételt csökkentő tényezőket erről az oldaléról is stsemügyre venniük. Egyébként arról sem szabad meg- feáedkezniök, hogy a mák vetőmagjához a földművesszövetkezetek juttatták őket, s azok veszik át — a mákszem árának 75 százalékáért — azt a gubát te, amelyet azelőtt kénytelenék voltaik szemétbe dobni a termelőik. Reméljük, az elmondottakat meg ssávlettlk tez-eink, s rajta lesznek, hogy a két. fontos közélelmezési cikk, a bab és a mák termesztése« illetve értékesítése kikerüljön a kátyúból Tarján fetván közülük 121-en tesznek vifcsgát az idén. Zömmel a szarvasmarhával és a baromfival kapcsolatos ismeretekből. A juhászát iránt alig mutatkozik érdeklődés. Akasztóról például — ahol intenzív juhtenyésztés folyik —- ketten iratkoztak be, s azok is otthagyták a tanfolyamot. Ide A képzés! általában lassú. . Hiszen a legerősebb állattenyésztési körletben, a bajai járásban is alig 15 azoknak a száma, akik eddig szakmunkás-bizonyítványt szereztek. És 47 tsz van a járásban! Több más gazdaságban a korszerű eljárások — egyedi takarmányozás, helyi tápkeverés — bevezetését a szakképzettség hiánya akadályozza. Ennek tulajdonítható az is, hogy a termelőszövetkezetek egynémelyikében sok malac pusztul el, mivel nem megfelelő a takarmányra való szoktatás. A fehérje és a keményítő arányának be nem tartása miatt pedig nem emelkedik a tejhozam. A gondokat oldalszám sorolhatnánk. A fejlesztés nagy akadálya, hogy az állattenyésztés irányítását sem képzett szakemberek látják él. A bajai járásban is csak tizennégy olyan főóllatte- nyésztó található, akik többsége egyetemet, végzett. A többi járásban ennél is rosszabb a helyzet. Középfokú képzettséggel rendelkező technikusok pedig csak elvétve találhatók. |az A LKA TGONDOZ Asf ne. héz munkakör és állandó ottlétet kíván. Ez hátrányára van a szakoktatásnak s az érdeklődésnek is. De az előrejutás módjait mégis itt kell keresni azaz: szükség van az alapvető szociális létesítményekre — fürdőre, öltözőre, pihenőhelyiségre —, valamint ünnepnapokon a váltásra. A bérezésen is van javítani való. másrészt nem ártana a fizetett szabadság megteremtéséről gondoskodni, mint ahogy azt a mélykúti Oj Élet Tsz-ben teszik. Nagyon időszerű lenne ugyanakkor az állat- tenyésztési szaktechnikum létrehozása a megyében. A legközelebbi ilyen jellegű tanintézmény jelenleg Hódmezővásárhelyen található, s ennek, érthető módon, a Duna—Tisza közéről rendkívül csekély a felvevőképessége. Nos. a középfokú oktatás megyebeli megszervezésére már vannak elképzelések. Két helység jött eddig számításba: Kiskunfélegyháza és Bácsalmás. |FÉL ÉVE SINCS, j hogy a megyei tanács kétnapos ülésen tárgyalta ennek az alapvetően fontos üzemág fejlesztésének a kérdéseit. Szükséges, hogy a nagyüzemi telepeket a korszerű tenyésztést értő gondozók és szakemberek vegyék birtokukba. A modern istállók, gépek, berendezések — amelyekre, államunk támogatásával, már eddig is rengeteget költöttek a gazdaságok — csak így válnak az állattenyésztés hasznára. H. D. mmmm > »*• Szovjet és őszünk vendégek Kecskeméten Tegnap két turistacsoport is felkereste megyénk székhelyét. Az egyik a 34 főből álló szovjet kirándulók, a másik, a 31 személyből álló osztrák csoport volt. A vendégek először a városi tanács dísztermét tekintették meg, ahol egyúttal tájékoz tatást kaptak a város életérő a gazdasági, kulturális, ipari tervekről, eredményekről, majd sétára indultak. Egyébként városunk igen nagy népszerűségnek örvend a turisták körében. A Szovjetunióból ebben az évben ez már a huszadik kiránduló csoport volt, amelynek tagjai a&rtqgataak Kecskemétre.
