Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

1966. március S. szerda 3. «Mal Kutatják a gazdálkodás belső tartalékait Tsz-közi vállalkozásokat hoznak létre Figyelemre méltó tervek a bajai járásban 99 ...ki a gőzöst igazítja A mezőgazdasági termelés fejlődése szinte ugrásszerű a bajai járásban. Bizonyíték erre az is, hogy az utóbbi kiét évben már nem volt mérleghiányos, jelenleg pedig már gyenge ter­melőszövetkezet sincs a járás­ban. A 47 termelőszövetkezet közül 21 jól és 26 közepesen gazdálkodik. A termelőszövet­kezetek közös vagyona 1960-tól 1965-ig 262 százalékkal, az egy tagra jutó jövedelem a közös­ből 9519 forintról 17 765 forintra emelkedett. Figyelemre méltó az áruter­melés fejlődése. Az elmúlt öt év alatt a megyei 24,9 száza­lékkal szemben itt 48,6 száza­lékkal nőtt a felvásárlás meny- nyisége. Míg 1960-ban 52 má­zsa. 1965-ben 93 mázsa húst produkált 100 katasztrális hold szántóra vetítve a járás. Érde­mes megemlíteni, hogy a me­gyei átlag 1965-ben 63,5 mázsa volt. A vágómarhából a megyei felvásárlás negyedét, a hízóser­tésnek majdnem harmadát, a baromfivásárlás 20 százalékát adja a járás. A kenyérgabona­felvásárlás 30 százaléka szintén innen történt. Egy katasztrális hold vetésről 990 kilogramm áru — a megyei átlag 515 kilo­gramm — került az állami rak­tárakba. A termés 70 százalékát az állami felvásárlótelepek vet­ték át. Ki nem akuázott lehetőségek A járás adottságai, a jó ta­laj- és éghajlati viszonyok, két­ségtelenül elősegítették az em­lített eredmények elérését, de ez még önmagában kevés. A járás szorgalmas parasztsága és a megfelelő vezetés segítette elő igazán, hogy ilyen számot­tevően emelkedett a termelé­kenység a mezőgazdaságban. — Ennek ellenére nem mond­hatjuk, hogy eléggé kiaknáztuk adottságainkat — elégedetlenke­dik dr. Gajdócsi István, a já­rási tanács vb elnöke. — Az előbb azt kérdezte, hogy mi­képp akarjuk elősegíteni a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás további fejlesztését. Én két dol­got akarok kiemelni, hiszen sok­oldalú kifejtésre nincs is lehe­tőség. Az egyik a mellék- és segédüzemágak a termelőszövet­kezetekben, amelyek a belső tartalékok feltárását segítik. A másik a termelőszövetkezetközi vállalkozások, amelyek olyan beruházások megvalósítását, a termelékenység olyan nagyará­nyú emelését segítik elő, ame­lyekre a termelőszövetkezetek külön-külön nem képesek. Kevesebb zöldség és gyümölcs menne kárba lapozgat a beszámolóban, amely a második ötéves terv végrehajtásának tapasztalatairól és a harmadik ötéves terv irányelveiről ad képet. — Tapasztalataink szerint ke­vesebb zöldség- és gyümölcsféle menne kárba — folytatja —, ha az üzemek például gyümölcs-, zöldségaszalókat hoznának lét­re. Az érsekcsanádi Búzakalász­nál már működik ilven. Ha­sonló elképzelésekről hallottunk máshonnan is. Közismert, hogy nálunk a ter­mészeti adottságok elősegítik az állattenyésztést, ami számotte­vően fog fejlődni a következő években. Ehhez több istálló kell. Az építkezést nemegyszer akadályozza az anyaghiány, több közös gazdaságban már az elmúlt években szénporos tégla- égetéshez fogtak nem kis ered­ménnyel. Többek között a bács- bokodi Ezüstkalász és a felső- szentiváni Űi Élet Termelőszö­vetkezetben. Az idén több he­lyen lesz hasonló kezdeménye­zés. i Szerintem a kisebb községek­ben ma sincs megoldva a szál­lítás, a fuvarozás gondja. Nem egy esetben beteget kell szállí­taná a tanyáról, vagy bútort és más egyéb fontos dolgot kelle­ne elfuvarozni, de nincs aki ezt végezze. Ilyenkor gondot okoz, honnan szerezzenek fogatot. A tapasztalat az. ha a termelő­szövetkezet nem fuvaroz, akkor másök végeznek engedély nél­kül bérfuvarozást. Madarason például tsz-ből kizárt egyének tették ezt maszek alapon. Csak néhányat említettem a lehetőségek közül, még számo­sat fel lehetne sorolni. A ter­melőszövetkezetek az üzemen belül döntsék el, hogy mi az, ami nekik szükséges és jöve­delmező. A termelőszövetkezet-közi vál­lalkozásokra fordul a szó. A végrehajtó bizottság elnökének kezében van a néhánv perce kapott tájékoztató jelentés, amely beszámol az építőipari tsz-közi közös vállalkozás meg­alakulásáról. — Az anyaggondokon kívül többször jelentkezik az építke­zéseknél a munkaerőhiány is. Ennek megszüntetése érdekében alakult a termelőszövetkezet­közi vállalkozás öt közös gaz­daság részvételével. Valószínű még egy ilyen létesül a járás­ban. A munkaerőhiány csökkentéséért Nagy lehetőségünk van a ser­téstenyésztés további fejleszté­sére. A terv szerint 1970-ig 30 százalékkal növekedik a terme­lőszövetkezetek kocaállománya. Ennek arányában emelkedik a hizlalás mennyisége is. A járás­ban hagyományos komvall és a fehér hússertést szaporítjuk to­vább. A jobb, olcsóbb és gyor­sabb sertéshizlalás érdekében termelőszövetkezet-közi sertés- tenyésztő telepeket létesítenek. Madarason. Vaskúton már van ilyen, hasonlót akarnak létre­hozni a termelőszövetkezetek Hercegszántón, Nagybaracskán, Bácsalmáson és Tataházán. Jelentős fejlődés előtt áll te­hát a járás mezőgazdasága. Az előkészületek a tervek megvaló­sítására máris megkezdődtek. Miklós Béla a mozdony ablakában. vagy beteg... Mintha csak ette várt volna, máris mesélni kézr- di, mennyi mindenre kell vi­gyázni ennél az „öreg jószág­nál”. Mert ha nem bánnak vele szépen, megmakacsolja magát, és akkor aztán aligha dicséri az utas a masiniszta pontosságát. A megkezdett beszélgetést a fűtőház pihenőjében folytatjuk. Most már hármasban, mert a mozdonyvezető ragaszkodik hoz­zá, bogy társát, is hallgassam meg. — Ha nem jó a fűtő, mit sem ér a mozdonyvezető tudása — oktat és közben barátságosan megdögönyözi zömök cimborá­ját. — Az utasai azt írták, hogy az állomásokon mindig végig­nézi a kocsikat kívül is. belül is. Pedig ez nem kötelező — igazítom vágányra az eszme­cserét. — No, azért nem mindig né­zem meg, hogy jó-e a fűtés, csak ha az időm engedi. Ez valóban nem kötelező, de taná­csos végigmustrálni időnként a szerelvényt, hogy nem szökik-e valahol a gőz. Nekem sem mindegy, hogy mennyi szenet használok el- Szocialista brigád­ban dolgozunk és a felajánlá­saink között a tüzélőmegta'karí- tás is szerepel. Meg aztán — hunyorít rám — egy kis zseb­pénzt is hoz a konyhára, ha az előírtnál kevesebb szenet tö­münk a kemencébe. — Lám. úgyis lehet takaré­koskodni, hogy közben az uta­sok se fázzanak — gondolko­zom hangosan. Miklós Béla egyetértőén bólogat és aztán biztatni kezdi az eddig szeré­nyen hallgató cimboráját: — Mond csak el Jóska, hogy mennyi „forsza” van a fűtés­nek. — Nem olyan ördögi mester­ség az, szabadkozik a másik. — Annyi az egész, hogy kihasznál­juk a lejtőket és akkor „dob­juk meg” a kemencét, amikor kell. Szívesen hallgatnám még őket, de tudom, hogy tegnap este óta ma reggelig 133 kilo métert hagytak a hátuk mögöf és még fürdeniök is kell, mi­előtt pihenőre térnek. Miklós Bélát pedig nagyon várja már ilyenkor hatéves kisfia is, aki természetesen szintén mozdony- vezető lesz. ha megnő — éppen olyan jó masiniszta, mint az édesapja. '■ Békés Dezső tékok arra, hogy .az említett el­képzelések meg is valósulnak. K. S. A TiszákéosKéról Kecskemétre járó utasok nevében levelet írt szerke szLőségünknak Bagó Er­nő olvasónk. Kérte, hogy a lap hasábjain dicsérjük meg Miklós Bélát, a kecskeméti fü- töliáz mozdonyvezetőjét, mert az általa vezetett szerelvény pontosain közlekedik és az utazókocsikban kellemes meleg volt az egész télen. Negyedórával ezelőtt futott be Kecskemétre a szolnoki sze­mély. Az apró 275-ös mozdony, vagy ahogy a vasutasok becé­zik: „nyalóka” már a fűtőház előtt vesztegel. Miklós Béla mozdonyvezető társával, Tohai József fűtővel, az egyenletesen pöfögő gép körül tevékenyke­dik: másfél óra áll rendelkezé­sükre, hogy felkészítsék a kö­vetkező útra, és átadják a vál­tótársaknak. Fiatal, piros arcú ember Mik­lós Béla. A csodálkozástól meg­áll a kezében a súlyos kala­pács, amikor elmondom neki, hogy mi járatban vagyok. Óva­tosan, két ujja közé csippenti a dicsérő levelet, végigfut a so­rokon és aztán a boldogságtól elfúló hangon ennyit mond: No nézd csak a tiszakécskeiek. Évek óta együtt utazunk. Ismerem őket mind. De azért nem gon­doltam volna, hogv írnak. — Ne haragudjon, de az al­katrészek vizsgálatát be kell fe­jeznem. mielőtt leülünk beszél­getni — mentegetőzik. így az­tán együtt járjuk körbe a jó öreg 275-öst. Meg-meglendíti a súlyos kalapácsot és félrefordí­tott fejjél lehunyt szemmel fi­gyeli az acél válaszát. — Hallja, milyen egészsége­sen zeng a hajtórúdház? — for­dul hozzám. Töredelmesen be­vallom, hogy a zengést hallom ugyan, de hogy ez egészséges, Megyei magánlakásépítési bizottság alakult Kecskeméten, a — Gazdasági Bizottság határozatának megfe­lelően —• a megyei KlSZ-bizott- ság, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei tanács épí­tési állandó bizottsága, a me­gyei tanács vb terv-, valamint építési osztálya, az OTP megyei fiókja, a KISZÖV, a KIOSZ és a TŰZ ÉP-vállalat képviselői ülést tartottak, amelyen meg­alakították a megyei magánla­kásépítési bizottságot. Az új lakásépítési szerv fel­adata összefogni a társadalmi szerveket, szakembereket, s a lakosságot a magánlakásépítési program előkészítésére és lebo­nyolítására, és az ezzel kapcso­latos feladatok elvégzésére. A társadalmi bizottság közremű­ködik majd az állami kölcsönnel történő társasház, a takarék- pénztár beruházásával épülő társas- és sorház-, valamint a családiház-építkezések lebonyo­lításában, illetve együttműködik a helyi hatóságokkal, a lakás­építésben érdekelt szervekkel, intézményekkel. Segíti a terü­letelőkészítést és magát a la­kásépítést A megyei társadalmi bizottság részt vesz a városi magánlakásépítési bizottság megalakításában is. 5 A megyei társadalmi bizott­ság elnökévé Buda Gábort, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tesét választották. kóteleppel kapcsolatos eredmény mutatta. 500 000 forint kellett a szükséges üzlet létesítéséhez. Ennyi — külön-külön — sem a tanácsnak, sem a BÉK-nek nem volt. A kettőnek együtt azonban igen. így jutottunk — más vá­rosok hasonló törekvései ered­ményeképpen — mind közelebb a kereskedelem alapvető felada­tának gyakorlati megvalósításá­hoz. Röviden: hogy az árukat a fogyasztók igényeinek és érde­keinek lehető legteljesebb figye­lembe vételével, egyre kulturál­tabb módon, ugyanakkor egyre gazdaságosabban juttasa el a termeléstől a fogyasztóig. Hogy ez szükségszerű, az igé­nyeknek megfelelő folyamat volt, bizonyítékul néhány adatot említsünk. A II. ötéves terv­törvény 23%-kal magasabb áru­forgalom elérését irányozta elő 1965-re — országosan — az 1960. évinél. Bács-Kiskun megyében azonban 41%-kal volt magasabb a forgalom tavaly, mint 1960- ban. A fejlődés mondhatni rend­kívüli ütemét érzékelteti, hogy egyedül cl növekedés 1,2 mil­liárd forint, azaz annyi, mint amennyit oz egész megye 1952. évi forgalma kitett. felelősségét az egész megye áru­ellátásáért. Mit várhatunk a kö­vetkező ötéves tervben?' A feladatok nagyságának ér­zékeltetésére utalunk arra, hogy bár az áruforgalom fejlődésének a II. ötéves terv idején tapasz­talt rendkívüli üteme némileg csökken, a növekedés, abszolút nagyságban ugyanolyan összeget jelent, mint 1960-ból kiindulva a 41% jelentett. Üj állami, szö­vetkezeti, társas- és magánházak épülnek, azokhoz üzletek kelle­nek. A meglevők némelyike már elavult, szanálni kell, de helyet­te mást, korszerűt szükséges ad­nunk. Csökkenteni kell a helyi­ségek, üzletterek növelésével a meglevő boltok zsúfoltságát. Ex csupán csak jelzi, mi vár még ezen felül a tanácsi veze­tésre és a kereskedelemre. Bizto­sak vagyunk azonban abban hogy az eddig kialakított együttmű­ködés, a megoldások ügyes, kép­zeletgazdag módszerekkel törté­nő keresése ezután is olyan sa­játja lesz városi tanácsaink, ke­reskedelmi vállalataink munká­jának, mint ami az előző ötéves terv országosan is kiemelkedő sikereit hozta. Tóth István nyöklik kékre az oldalát a bolt­ban, melynek forgalmát, zsúfolta ságát mind a tanács, mind a ke­reskedelmi vállalat figyelemmel kíséri. És együttes erőfeszítéssel bővít korszerűsít, von össze, vagy csoportosít át üzleteket. Mikor mi a célszerű és gazdasá­gos. \ A. korsserű kereskedelmi hálózat kiépítésében kiemelt sze­repe van a városoknak. Ezek városias jellegének, .fejlettségé­nek egyenesen fokmérője, hogy a kommunális, szociális és kul­turális ellátottság mellett — mi­lyen kereskedelmi hálózattal rendelkeznek. Tudvalevő, hogy a városok nagy forgalmú üzletei, éppen azért, mert szélesebb vá­lasztékot, frissebb árut, válasz- tékigényesebb, nagy értékű cik­keket tudnak nyújtani a vevők­nek, szívóhatással vannak a kör­nyező helységek lakosságára. Ismét számokkal szemléltetünk. Megyénk öt városában csak 30 %-a él a lakosságnak, ugyan­akkor a megyei összforgalomnak 52%-át, ezen belül pedig az ösz- szes ruházati forgalomnak 63%- át a városok üzletei bonyolítják. Mindez mutatja a városi tanácsi vezetés és kereskedelem nagy Még néhány számot annak igazolására, hogy a II. ötéves tervidőszak alatt termelt, megfe­lelő mennyiségű, összetételű és minőségi árut a lakosságnak — hogy úgy mondjuk — volt mi­ből megvásárolnia. Ez idő alatt 50%-kal nőtt lakosságunk kész- pénzbevétele, s az 1960. évi 3.1 milliárd forinttal szemben 1965- ben elérte a 4,6 milliárd forin­tot. Állíthatjuk tehát, hogy gazdasági, társadalmi jelentősé­gében előrerukkolt a kereskede­lem. Az utóbbit tekintve rá kell mutatnunk pár körülményre. A kereskedelem a lakosság napi igényeit elégíti ki, s a hálózat dolgozói nap nap után közvetlen kapcsolatban állnak a lakosság­gal. Nem közömbös, hogy ez a kapcsolat miként alakul. Nem mindegy, hogy 3 kedves vevőt készséges, barátságos eladók szolgálják-e ki, vagy gépiesen „munkaidőt töltő” alkalmazot­tak. Lakónegyedek hangulatát befolyásolja, jó-e, rugalmas-e, gyors-e az áruterítés. Más kedv­vel indul munkahelyére, vagy tér meg fáradtan otthonába a munkából az ember, ha nem tapossák le a lábát, nem kö­

Next

/
Thumbnails
Contents