Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
1966, február 12, szombat 5. oldal Honismeret- és a múzeumok — Hozzászólás — Bábművészet, mint tantárgy örömmel olvastam a Petőfi Népében a megyei tanács vb- ülésén „Honismeret és a hazafias nevelés a múzeumok tevékenységének tükrében” címmel tartott vita beszámolóját. Szóba kerültek itt a pedagógusok feladatai is. Jólesett a dicséret, amelyet a cikk írója a következő mondatban foglalt össze: „Szívesen segítenek a falusi pedagógusok is, akik leginkább érzik, milyen nagy segítséget jelent az ifjúság nevelésében a múlt emlékének felkutatása, a jelen emlékek megőrzése. Tanyán tanítok és sok éves tapasztalataim azt mutatják, hogy egy-egr múzeumlátogatás valóban nagy élmény tanítványaink számára. Még a városi iskolák sem rendelkeznek természetesen elegendő szemléltetőeszközzel. s ezért mindenképpen szükség van arra, hogy rendszeresen meglátogassák a szemléltetés gazdag tárházát, a múzeumot, ahol a régészet a történelem, a néprajz, a honismeret, az irodalom és más tárgyakban tanult Ismereteiket rögzíthetik és kibővíthetik. A múzeumlátogatást nem pótolLapunk január 16-i számában Szélnek eresztik őket? címmel megírtuk, hogy a kunszentmik- lósi gépállomás felszámolása után negyven ipari tanuló maradt munka és a tanulás további lehetősége nélkül. Cikkünkre a Munkaügyi Minisztérium az alábbi választ küldte: „A kunszentmikiősi gépállomás megszűnését még december közepén telefonon, majd írásban is jelentette minisztériumunknak Weither Vilmos megyei igazgató. Ugyanakkor két szülő is írt levelet. Mind a megyei igazgató, mind a szülők levelét megküldtük a Földművelésügyi Minisztérium Munkaügyi Osztályának és tőlük kértünk intézkedést a tanulók elhelyezését illetően. Sajnos, többszöri sürgetésünk után sem történt intézkedés, azért januárban a kunszentmikiősi pártbizottság titkárának levelével felkerestük a Gépállomások Főigazgatóságát. A Gépállomások Főigazgatósága a Megyei Gépállomások Igazgatóságának javaslata szerint a solti gépállomásra kívánta a tanulókat áthelyezni. Ezt a megoldást azonban nem fogadhattuk el, mert a solti gépállomáson nincs tanműhely a mezőgazdasági gépszerelő tanulók csoportos oktatására. hatja az sem, ha megfelelő számú és minőségű diafilm áll az iskola rendelkezésére. Mert igaz ugyan, hogy a jól összeállított diasorozatok nagyobb ismeretanyagot ölelhetnek fel, mint egy-egy vidéki, vagy akár fővárosi múzeum kiállítási anyaga, nem pótolhatja azonban képi élmény a valóságos tárgyak látványát. Ugyanakkor helyi ismeretanyagban a helyi múzeum többet adhat. A korszerű oktatás tehát megkívánja, hogy az iskola és a múzeum között állandó kapcsolat létesüljön. Mindeddig a múzeumlátogatás nem volt kötelező. Ezért itt szeretném megtenni azt a szerény javaslatomat, hogy az általános és a középiskolákban Is írják elő legalább félévenként a múzeumlátogatást. Sőt. ezt a programot ki lehetne bővíteni még azzal is, hogy az irodalomtanítás vegye fel programjába a dolgozatírást a múzeumban látott képzőművészeti, népművészeti, honismereti, esetleg régészeti értékekről. Dr. Gaál Dezső Ebben a helyzetben csak azt a megoldást választhattuk, hogy' az I. éves tanulókat a 613. sz. gyulai, a II. éveseket pedig a 601. sz. makói mezőgazdasági gépszerelő intézethez irányítottuk át kollégiumi elhelyezéssel tanműhelyi képzésre. Január hó 38-án Kunszentmtklóson összehívtuk a szülőket, valamint a tanulókat és ismertettük a fenti lehetőségeket, amit két szülő kivételével el Is fogadtak. Február I-töl kezdődően a kunszentmikiősi mező- gazdasági gépszerelő tanulók tehát, az említett két intézetben tanulják tovább választott szakmájukat. Véleményünk szerint a sok huzavona elkerülhető lett volna, ha a Megyei Gépállomások Igazgatósága a kunszentmliklósi gépállomás megszüntetésének eldöntésekor alaposabban tájékozódik a helyzetről és kellően figyelembe veszi a tanulók problémáit." Haupert József osztályfőnök * A megnyugtató tájékoztatást örömmel nyugtázzuk. Illetékes helyről úgy értesültünk, hogy az említett két tanulónak sem kellett félbeszakítani tanulmányait, mert otthon, Kunszent- miklóson el tudtak helyezkedni. A bábművészet — ma már valóban művészet. De nemcsak színházban mű-' vészét ez, hanem a gyermek- nevelésnek egyik igen fontos eszköze is. Óvodákban, iskolákban százezrek, milliók lelkesednek érte. Nem csoda tehát, hogy az I óvónőképzőikben tantárgyként tanítják a bábok kezelését. A •Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképzőben dr. Bakkay Tibomé a bábcsoport vezetője, ö — és, Fuchs József szakkörvezető — ■tanítja meg a leendő óvónőket arra, hogyan keltsék életre a bá- .bokat, hogyan tegyék őket iz- i galmas történetek szereplőivé. 15 éve halt meg Bajor Gizi Bajor Gizi, századunk első felédnek egyik legnagyobb színésznője volt, s művészetének csú?sán, sikereinek teljében tizenöt évvel ezelőtt váratlanul eltávozott..'. Emberi és művészi egyénisége elválaszthatatlan. Mindkettőnek kiváló volt: emberi magatartásában is művész és művészi alkotásaiban is ember. Érzései voltak, amelyek azonosultak a megformált színpad alak. érzéseivel. Élményt adott a színpadról, mert maga is élményt merített szerepeiből. Alakjai valóban éltek, szerettek és szenvedtek a színpadi életben is. Színészi skálája rendkívül széles és nagyon színes volt. Kivételes művészete új erőre kapott a felszabadulás után. (A fasizmus alatt önként száműzte magát a színpadról, tiltakozása jeléül nem játszott, nem lépett fel.) Régi szerepei közül újból eljátszotta a Néma levente Zili- áját Tímár Józseffel, A kamé- liás hölgyet Básti Lajossal, a Váljunk el Cyprienne-jét Ajtay Andorral és csaknem három évtized után ismét Titániát Shakespeare Szentivánéji álom című tündér játékában. Élete utolsó szerepét Schiller: Ármány és szerelem című tragédiájában játszotta. Felejthetetlen Lady Milford volt. A szó szürke és kevés az élmény rögzítésére. Addig is ismert emberi jósága és nagysága a fasizmus sötét korszakában mutatkozott meg teljes nagyságában. Százakat mentett meg, rejtett el, táplált élelemmel, és reménnyel a szörnyű hónapokban. Mindenütt ott volt, ahol segíthetett. A két háború között híresek voltak műterem-aukciói, a sínylődő képzőművészek megsegítésére; a felszabadulás után első volt az újjáépítők között, részt vett a nőmozgalomban és a békeharc- ban, fáradhatatlanul szervezte a színészotthonokat és utolsó szereplése is ezt a jótékony célt szolgálta. Kormányzatunk elsőnek tüntette ki a Kossuth-díjjal és a Kiváló Művész címmel. Egykori budai otthonában ma a Bajor Gizi Emlékmúzeum hirdeti, hogy művészetével és emberségével a népét szolgáló színésznő nemcsak a nézők fogyatkozó emlékezetében él, hanem szerves része, példájának erejével ható, alkotó tényezője egész magyar színjátszásunknak. C. M. Válaszol az illetékes Nem eresztették őket szélnek Képünkön: Dr. Bakkay Tiborné a szakkör tagjainak a bábok kezelését magyarázza. De nemcsak tanulják az óvónőjelöltek a bábművészetet, hanem gyakorolják is. Az intézet bábcsoportja ma már országosan ismert, számos kitüntetésnek a birtokosa. „Kitr&kotty mesé”-i fejbábokon gyakorolják a bábcsoport tagjai. (Pásztor Zoltán felvételei.) flz emberi tehetség hallatlan pazarlása — Anglia fiataljainak élete — Van olyan iskolatípus Angliában — például, a Secondary Modern School, amelynek elvégzése után a fiatalok technikumban tovább tanulhatnak. Erre azonban nem sokuknak van módja, mindenekelőtt azért, mert nincs elegendő tanerő. Angliában kevés a tanárképző iskola, s ugyanakkor e gazdag országban igen rosszul fizetik a pedagógusokat. A hároméves tanítóképző elvégzése után a fiatal pedagógus azt tapasztalhatja, hogy mások lényegesen kisebb felkészültséggel, többet keresnek. A fialjatok nem megfelelő továbbtanulási arányának egy másik, nem kevésbé jelentéktelen oka, a tanteremhiány. A látszatmegoldás Az alsófokú iskolából a munkaerőpiacra lépő fiatalok mindössze harminc százaléka kerül a nagyiparba. A többiek a kereskedelemben, s a mellék- ig-ftcáfc jog iu&ttútaB kűailí IV. Az angol fiatalok 15 éves korban végzik be alsófokú iskolai tanulmányaikat. Mindössze harminc százalékuk tanul tovább, a többiek, minden szakmai előképzés nélkül a munkaerőpiacon áruvá lesznek. A különböző szakmák elsajátítása ugyanis nem valami könnyű. A felvilágosultabb cégek ugyan módot adnak arra, hogy. az iskolából kikerült fiatalok 5—7 év alatt képzett szakmunkások mellett elsajátítsák a kellő ismereteket, azonban a fiatalokat a hosszú tanulási idő és a csekély fizetés visszariasztja. Ha választanlók kell, inkább a darabbéres, betanított munkát vállalják, mintsem a tanoncko- dást, mert így heti 5—4 fonttal többet kereshetnek. Következésképp óriási a munkaerő-vándorlás, mivel a fiatalok oda mennek, ahol jobban megfizetik őket, illetve ahol jobban ban- mate velük. megélhetésüket. Ez azonban csak látszatmegoldás, mert az automatizálás terjedésével egyre jobban csökken a szakképzetlen munka iránti igény, s ezt már napjainkban igazolja a legjobban automatizált autóipar példája. Az a fiatal, akinek módja van a továbbtanulásra kétségtelenül jobban boldogul. Ha lenne társadalmi igény, ami továbbtanulásra serkentené a fiatalokat, nyilván többen tanulnának tovább. De ilyen társadalmi igény nincsen. Angol szakértők véleménye szerint is, ez az emberi tehetség hallatlan pazarlása. Csak nemrég — éppen a széleskörű inteligencia-vizsgák bizonyossága alapján — adták fel azt az előítéletet, hogy maga- sabbfokú képzésre a fiataloknak mindössze tíz százaléka alkalmas! 1946—1951 között alakult ki egy újabb oktatási forma, az ún. Comprehensiv School, az a modernebb iskolatípus, amelyből minden irányba el lehet indulni. Most ennek az iskolatípusnak a széles körű kiterjesztéséről folyik egyelőre csak — vita... A szabad idő A szegényebb családoknál a fiatalok a szülőkkel összezsúfolva pkuA. ^ fi-yüit ií&ásbftiü Qtitift tge Iái ja helyét, tehát elmenekül hazulról. Ha használja a szemét, azt tapasztalhatja, hogy míg hatalmas, hipermodern iroda- házakat építenek, addig a kormány csak nagyon keveset tesz az égető lakáshiány enyhítésére. A felépülő új lakások bére közismerten nagy, s az egyszerűbb néprétegek számára jóformán megfizethetetlen. A fiatalok egy része tehát, a zsúfolt lakásokból menekülve, kalandot keres, hogy valahogy feltűnjön. A kalandkeresésnek legtöbbször a rendőrséggel való összetűzés a vége, botrányokozás sokszor csak azért, hogy így szerepelhessenek a lapokban, a televízióban. A feltűnés keresésének más oka is van; ha a fiatal bekerül az üzembe betanított munkásnak, vagy akár szakmunkásnak, csak igen kis reménye van arra, hogy belátható időn belül előbre juthat. Hosszú időre bele kell nyugodnia tehát a perspetetívátlan- ságba. A különböző statisztikák adattal szerint a fiataloknak több pénzük van, mint a család más tagjainak. A szórakoztató nagyipar — mint a legjövedelmezőbb üzletek egyike — gondoskodik arról, hogy a legkülönbözőbb módon lecsapolja a fiatalok pénzét. A szórakoztatóipar •olyan irányba tereli a fiatalok Imt Elaltassa g helyzetük kilátástalanságából adódó csalódottság, kiábrándultság érzését. A hanglemezipar például elsősorban a fiatalok pénzére spekulál, s a reklám- hadjárat olyan légkört teremt, amelyben szégyen, ha valakinek nincs meg a hónap 10 legsikeresebb slágerének lemeze. A részletre vásárolt robogókat sem csak helyi közlekedésre, hanem, csavargásra használják, s a fel« sorolást folytathatnánk. Mennyiség és minőség A szabad idő kapcsán azonban egy dologról még szólni kell: a tv-pszichózis — ahogyan a szakemberek egy része a mértéktelen tv nézést nevezte — az angol fiatalok körében is szedi „áldozatait”. Hpsszú órákon át ülnek a készülékek előtt, s kedvükre válogathatnak a különböző műsorok között. Igaz, a különböző állomások műsoraiban színvonalas adásokat is láthatunk, műsorszerkezet ügyes „mixelése” következményeként azonban a kritikai, társadalmi kérdéseket érintő műsorok döntő többségét olyan időpontban sugározzák, amikor a fiatalok — még vagy már — nem ülnek a képernyő előtt. Amit céltudatosan nekik sugároznak: mutatós kiálltású revű, sok-sok tánczene, és krimi, azaz bűnügyi filmek, minden mennyiségben. (Következik: Marx lakóhelyei fronfloojtanl
