Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

1966. február 11, péntek 5. oldal <x Í^tíTÉE1E3! Nő az érdeklődés a szakkönyvek iránt Keletre meneteltek A film azokról az olasz kato­nákról szól, akik a keleti fron­ton harcoltak és pusztultak el értelmetlenül a második világ­háborúban. Sorsuk fájdalma­san emlékeztet a miénkre: Ak­kor és azon a földön céltalan halálba sodorták a magyar ka­tonák ezreit is. Tikkasztó melegben kezdő­dik a menetelés, mintha csak egy izgalmas kirándulás részt­vevői lennének a tréfálkozó, barnára sült olasz katonák. Az egymást követő jelenetek, talál­kozás az elgyötört, a német fegyvereknek kiszolgáltatott szovjet néppel, majd az első támadás, amely megtizedeli az olaszokat — figyelmeztet: nem vidám kaitonásdi ez, hanem bor­zalmas, esztelen vérontás. Há­ború! ... De Santis, hűen korábbi neo- realista alkotásaihoz, a hadjá­rat átfogó reális ábrázolására törekedett. Pontos krónikása kí­ván lenni a megtörtént tragi­kus eseményeknek, őszintén megmutatni, kik harcoltak szov­jet földön és miért? A film, amely nyomon követi a család­juktól, hazájuktól távol, idegen érdekekért harcoló katonák, a rettenetes télben széteső, meg­semmisülő olasz hadsereg ha- lálútját, beleesik saját műfaji kötöttségének csapdájába, nem tud a magasba lendülni. Néhány részletben felcsillan valami nagyszerű: ilyen a szov­jet—olasz állások között fel­bukkanó nyúl komikumból tra­gédiába torkolló hajszolásd je­lenete. Ez és még néhány re­mekbe formált epizód, továb­bá a gyönyörű tájfelvételek kár- 1 pótolnak a film erőtlenebb, vontatottabb részeiért, a töké­letes megoldás hiányáért. Vé­gül feltétlenül az értékek kö­zé számíthatók a színészi ala­kítások. A neves olasz és szov­jet színészek népes gárdájában pedig két régen látott kedves ismerőst fedezhettünk fel: Zsan- na Prohrenkot és Tatjána Sza- mojlovát. V. Zs. Levelet hozott a posta Kecs­kemétre Varga Mihály tanár­nak. Csorba Tibor írta, a kis­kunhalasi származású, Lengyel- országban élő festőművész és író, főiskolai tanár. Csorba Tibor hosszú idő után tavaly járt először Itthon, s ak­kor ellátogatott Kecskemétre is. Erről az útról számolt be nem­régiben a varsói Nemzetközi Sajtó- és Könyvklubban. S ott találkozott a fiatal kecskeméti rajzolók műveivel. Hadd idézzünk a továbbiak­ban leveléből: „.. .micsoda társaságba ke­rültünk egy ültő helyünkben. El nem találod, kik mosolyogtak rám. Kecskeméti nebulók. Ahogy mondom,' Kecskemét dí­jat nyert rajzosai. Ackerman Zoltán, Bartha Ferenc, Fehér Margit, Halász Tibor, Heaedüs Péter, Illés Lajos, Kerekes Sán­dor, Juczó Mária, Makán Sán­(Tudósítónktól.) Bácsalmáson, a Vörösmarty Mihály Könyvtár évről évre nö­vekvő eredményeiben fontos he­lyet foglal el a szakkönyvek for­galma. Tavaly több mint 2100 olva­sója volt a könyvtárnak. Ez a község lakosságának 22 százalé­ka. S bár a könyvtár dolgozói- igen körültekintően foglalkoz­nak az ifjúsággal, az olvasók többsége — kereken 1200 beirat­kozott tag — felnőtt. A szak­könyvek megszerettetése azon­ban már az általános iskolában megkezdődik. Tantárgyanként összeállítottak a tanulóknak egy jegyzéket, amelyben az aján­lott és a könyvtárban megtalál­ható műveket sorolják fel. Hasonló módszert vezettek be a felnőttek számára is. A kata­lógusokból! tárgykörönként vá­laszthatják ki az olvasók az őket érdeklő, foglalkozásukhoz, szakmájukhoz illő műveket. An­nak, hogy a könyvtár így meg­könnyíti a válogatást, a céltu­datos propaganda mellett szin­tén nagy szerepe van a szak­könyvek forgalmának emelkedé­sében. Tavaly a 2100 olvasó kö­zül csaknem 1900 valamilyen szakkönyvet is elolvasott. Az ál­talános iskolások között pedig mozgalom indult, amelynek az a célja, hogy a gyerekek a szép­dor, Nyíróczky Zsigmond, Per- jési Ildikó, Váczi Zsuzsa, Zsol­dos Imre. Mind egytől egyig tősgyökeres kecskeméti ugye­bár? Jó társaságban vannak. Kortársaik közt, akikkel Angliá­ban díjat kaptak jó és szép raj­zaikra. De díjat kaptak — a szakértő nézőktől — tanáraik is, azok a derék pedagógusok, akik a srácok tehetségét jól el-elte- relgetik a siker országába. A jövő nyáron jó lenne ta­lálkozni a fent felsorolt kis kol­légákkal is, akik azóta biztosan már sok szépet és újat rajzol­tak, festettek, nekibuzdulva a világsikeren...” Szeretettel várnánk Kecske­métre hazánk jó hírének ter­jesztőjét, értékeink népszerűsí­tőjét még akkor is, ha nem len­ne olyan kitűnő festő, jeles író, mint Csorba Tibor. Így azonban — kétszeres örömmel. H. N. Apró kecskemétiek művei Varsóban irodalmi művek mellett minden kölcsönzés alkalmával egy-egy ismeretterjesztő könyvet is el­olvassanak. Igen népszerűek a könyvtár­ban a különféle szaklapok is. A Magyar Mezőgazdaságtól a Népművelésen át az Üj Írásig a folyóiratok széles skáláján vá­logathatnak a látogatók. A jelek szerint az idén az ol­vasók száma tovább növekszik. Januárban már a tavalyi létszám fele ismét beiratkozott. Hasonló­képpen számítani lehet a köl­csönzés emelkedésére is. Tavaly 92 ezer kötetet kölcsönöztek, s ez 15 ezerrel haladta meg az előző évi adatot. A könyvtár állománya jelen­leg 25 ezer kötet. Így egy lakos­ra csaknem három könyv jut. Ez megyei és országos átlagban is igen nagy szám, a további növekedésre azonban Igen ke­vés a kilátás. Ilyen nagy for­galomnál ugyanis már nagy a rongálódás, s jelenleg a könyv­tár dolgozóinak minden erőfe­szítése csak arra irányulhat, hogy a rendelkezésre álló anya­gi forrásokból az elhasználó­dott könyveket legalább pótolni tudják. M. J. Lenin Összes Művei Most készült el a nyomdá­ban Lenin összes Műveinek 8. kötete, és így a soron kívül ki­adott 18. és 33. kötettel együtt az 5. orosz kiadás alaipján ké­szülő új, 55 kötetes Lenin-soro- zatnak eddig 10 kötete jelent meg. Az előző kiadásoktól eltérően ez új, immár valóban teljes kiadás. Az első 8 kötet, amely az 1904 derekáig terjedő időszak írásait öleli fel. megismerteti az olvasót Leninnek azzal a fárad­hatatlan tevékenységével, amelyet a marxizmus oroszor­szági terjesztése és az új típu­sú proletárpárt megteremtése érdekében kifejtett. A továbbiakban évi öt kötet megjelentetését tervezi a ki­adó, de remélhető, hogy a ki­adás üteme később gyorsabb lesz. Az új kiadáshoz a régi fordításokat ismét összevetik az eredeti szöveggel az esetleges pontatlanságok kiküszöbölése végett. Z. E. amikor megindul, az ember a torkában érzi a gyomrát. Néhány szót magáról a Mir- rorról. Tulajdonképpen „két Mirror” van: a Daily Mirror a hétköznapi lap. a Sunday Mir­ror a vasárnapi. A lap mérsé­kelten baloldali, nem hivatalo­san a Munkáspárt- vonalát kö­veti, ahhoz igazodik. Azonban nem mindig és nem minden­ben. Olvasói általában kisem­berek. Különös vonzereje ol­vasmányossága. Bulvár-stílus­ban szerkesztett lap. Csúcspél- dányszáma ötmillió a londoni és a manchesteri kiadással. A liftből kiszállva, míg ven­déglátónkat keressük, feltűnik, egy másik lift is. kiderül ez a lap tulajdonosának és vezető beosztású munkatársainak kü­lön liftje. A folyosóról hatal­mas terembe lépünk, a. erem­ben í róasztal-erőd rend.és telefonok tömkelegé között fo­lyik a hírszerkesztés, az úgy­nevezett „ficsőr’-szerkesztés. Angliában az elemző cikken kí­vül minden más anyag: Egy-egy íróasztal-erődrendszer közepén a rovatvezető ül. körötte asz- szisztensei. Ide futnak be a hí­rek éjjel-nappal, rádión, tele­fonon. telexen és távírón. Rész­ben munkatársaiktól, külföldi és helyi tudósítóiktól, hírügy­nökségektől. valamint közvet­lenül az olvasóktól. A különböt ző hírszerkesztőségek kulcsem­bere a hírszerkesztő, segítőtár­sai a képszerkesztő és mások. A hírszerkesztő asszisztenseivel közösen dönti el. érdekes-e szá­mukra a hír? Amennyiben igen, riportert és fotóst külde­nek az esemény színhelyére. Itt szelektálják a telexen vett hír­anyagot is stb. Ezt tehát a lap- csinálás első állomása. Verseny és technika Londonban tucatnyi újság je­lenik meg naponta, nyilván­valóan nagy a verseny közöt­tük. A verseny kimenetele nemcsak a jól felkészült ripor­tereken múlik, hanem nagy­mértékben a technikán is. Ah­hoz, hogy egy kép gyorsan megjelenhessen nyomtatásban, alapvető feltétel; olyan fény­képezőgéppel dolgozzon a ri­porter. amiből előhívott pozi­tív kép kerül ki. Ezt azután hordozható telefoto-adóberende- zés segítségével azonnal továb­bítják a szerkesztőségbe. A te- lefotóból igen rövid idő alatt klisé készül. Magát az anyagot igen sokszor telefonon, vagy telexen továbbítják a szerkesz­tőségbe, az idő rövidsége miatt. Az óriási teremből üvegfalak választanak el néhány kisebb helyiséget. Az egyikben a nagy távirati irodák a telex-gépeken ontják boszorkányos gyorsaság­gal a legfrissebb események hí­reit. A másik boxban a világ nagy képügynökségeinek tele- foto vevőgépei dolgoznak. A harmadik valamivel kisebb „ketrecben” telefonkapcsoló-ké- szülékek működnek. Itt veszik fel a vidéki és a külföldi tudósí­tásokat. A külföldi híreket már eleve olyan speciális papírra gépelik, amelyről azonnal 20 példányban sokszorosítják. Az anyagot megkapják a lap összes vezető beosztású munkatársai, s így döntik el felhasználását. A nagyterem és az említett ré­szek jelentik tehát a lap ideg­központját. A szerkesztőségben önálló „szobája” csak néhány specia­listának és a lap vezetőjének van. Jártam egyikben. Puritán egyszerűségű berendezés, mére­teiről csupán annyit: vendég­látónkon kívül csak ketten tud­tunk leülni. A lap egyik központi alapja az éjszakai szerkesztő. Feljegy­zést kap a főszerkesztő és főbb munkatársai értekezletéről, ahol eldöntötték, mi kerül az azna­pi számba. A művészeti szer­kesztővel együtt megtervezi az oldalakat — maid azokat a he­lyettes szerkesztő hagyja jóvá. 10 ember 500 helyett A gépek pontban éjfélkor in­dulnak, a mintapéldányok el­lenőrzése után indítják meg a gépeket teljes sebességgel. Je­lenleg öt gépsor dolgozik egyen­ként 16 gépegységgel. Egy-egy gép teljesítménye 40 ezer pél­dány óránként. A lapokat szál­lítószalag juttatja az expedíciós terembe, ahol ugyancsak gépek kötegelik a lapokat. A kötege- ken különböző címkék, ezek a postatiszteknek messziről jelzik a rendeltetési helyet. A cím­kén feltüntetik az elárusító ügy­nök nevét, s annak a vonatnak az adatait, amellyel szállítják a lapot. Az expedíció teljesen automatizált, mindössze 10 em­ber dolgozik itt. Az automati­zálás előtt 500 ember végezte ugyanezt a munkáit Mióta a Mirror új székháza felépült seregnyi intézmény te­lepült melléje: postahivatal, könyvüzlet, éttermek, s nem utolsó sorban a „Betű ördö- gé”-hez címzett nyomdász­kocsma. ahol a falon a nyom­dászat fejlődését bemutató ké­pek, rajzok ábrák, nevezetes nyomtatványok, a vitrinekben pedig ősi nyomdászszerszámok, illetve azok kicsinyített másai láthatók. S ami nem kevésbé fontos — kocsma lévén — kitűnő whiskyt, borokat és finom sört mérnek, melv utóbbinak minő­ségéről személyesen is meggyő­ződtem, így adózva a „Betű ördögének”-nek. Boros Béla (Következik: Az emberi te­hetség hallatlan pazarlása.) a forradalom „kalapácsai“ Yfomját Aladár 1891. feb- 4» ruár 11-én született Kas­sán. Adóhivatalnok édesapja szolgálati költözködései már gyermekkorában megutaztatták, néhány esztendőre le-letelepítet- ték az akkori monarchia külön­féle vidékein. Egyik legelső emléke egy ket­tős gyilkossággal bevérezett ara­tósztrájk. Fiumében a kiván­dorlók látványa, Pesten, ahol a megkezdett jogi egyetem után gyári tisztviselő — a munkás» sors közelről szemlélt élménye ivódik véglegesen emlékezetébe. Az 1913-ban megjelent A Dó- zsa-vér című forradalmi verse miatt elkobozzák a Népszavát. Korai költészete: adys formai hatások, túlzásig menő pesszi- misztikus életérzés, feloldódást nem találó, dühös világfájda­lom, amely az első világháború minden keserűségét betetőző él­ménye nyomán széttöri a költe­mény hagyományos „héját”, — a szabadversek áradását fa­kasztja elő. A 2 élmények, — ezzel egy időben — elvezetik Kom- játot a kommunista világnéze­tig. A csüggedést céllal felváltó, a dühöt társadalmivá töltő fel­ismerésig. A háborúellenes til­takozáson- keresztül a Kommu­nisták Magyarországi Pártjáig, amelybe az elsők között lép be. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja. A Vö­rös Könyvtár kiadásaként jele­nik meg Űj Internationale cí­mű kötete. Ez a cím minden következő tartalmat meghatároz. 1920-ban Romját Aladár elhagyta Ma­gyarországot, hogy valójában csupán jóval halála után tér­hessen haza újra. Olaszország, Ausztria, Németország; párt­munka az emigrációban, az ín- ternacionálé folyóiratánál... 1930-ban részt vesz és felszólal a harkovi írókongresszuson. Moszkvában lát napvilágot Mindent akarunk című új kö­tete. Svájc, végül Párizs. Ott él álnéven, s hal meg 1937. január 3-án. Sírja a Pére-Lachaise te­metőben: jeltelen. Utolsó ver­seskötete , a Párizsban kiadott „Megindul a föld” — halála után jelenik meg. N em sokkal több verset írt száznál. A mozgalmi harcos személytelen alázatához illő „véletlen”, hogy két leg­népszerűbb műve tulajdonkép­pen anonim. Az Emst Thäl­mann vezette 1923-as hamburgi, őszi munkásfelkelésről írt pro­letárballadája még egy nem olyan rég megjelent német moz­galmi antológiában is „névtelen költő” verseként szerepelt. A spanyol polgárháború idején keletkezett „Madrid határána „Nemzetközi brigád indulója” pedig, amely Magyarországon máig is egyike a legkedveltebb, legnépszerűbb mozgalmi kórus­műveknek — valljuk uieg — nem sokban idézi fel éneklői közül Komját Aladár nevét. Verseit a szinte „költőietlen” keménység, a prózaion hétköz­napi beszéd szerűség jellemzi. Ezek a versek: eszközök. A forradalom kalapácsai. S a ka­lapácstól sem volna okos azt kérni számon, mért nincsenek színes szirmai? E redeti, a „költőit” illetően is nagy tehetségű alkotó mondott le az aktuálisabb kö­telesség mjsitt arról, hogy ki­teljesítse költői lehetőségeit. hogy „hálásabb” mondandó ke­vesebb kockázatával kényelmes .,költészetet” míveljen. Máskép­pen szépek a versei. Az élet és a mű halálig — s azon is túl — való egységessége olyan rím, amely csak a legnagyobbak verssorai végén csendül így össze. H. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents