Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-10 / 34. szám

1966. február 1». csütörtök 3. oldal A szervezettség és helytállás segíthet Az „ÉPSZER“ gondjai 1966-ban Nem sok jót hallottunk az utóbbi években a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatról, amelyet lapunkban is többet bíráltunk, mint di­csértünk. Tervét nem teljesí­tette, a rábízott építkezések egy része — jóval a határidőin túl — elhúzódott, s az átadott léte­sítmények minőségét is nagyon sok esetben kifogásolták a be­ruházók. Már pedig az Épszer­nek — ahogy népszerű nevén hívják a vállalatot — igen fontos szerepet szántak a me­gye fejlesztésében. A tsz-beru- házások jó részének, s számos ipari, valamint kommunális lé­tesítménynek kivitelezésével bíz­ták meg. Ám 1965-ben is 26 millió forint termelési értékkel, éves tervének 25 százalékával maradt adós az Épszer. Sxétaprózódottság Mi ennek az oka? S hogyan akarnak ebből a helyzetből ki­lábalni? Bakonyi Ferenc, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője az okokat elemezve hangsúlyozta, hogy az Épszerre háruló felada­tok évről évre ugrásszerűen nö­vekedtek. Ezzel nem tartott lé­pést a vezető és műszaki gár­da szakmai fejlődése. Igen sok — gyakran 200—250. egymástól távoli — építkezésen folyt a munka, ami megnehezítette a tervszerű anyaggazdálkodást és nem utolsósorban az ellenőrzést. A vállalat tevékenységét csak úgy lehet megjavítani, ha fel­számolják a különböző terüle­teken uralkodó szervezetlensé­get. Ezenkívül, ha nem fognak egyszerre annyi építkezésbe — vagyis csökkentik a munkahe­lyek számát —. s szakmailag megerősítik az építésvezetősé­geket. A.z építési osztály a vállalat pro. lémáira való tekintettel a tavalyi 130.5 millió forintos tervvel szemben az idén csak 115 milliós tervet adott az Ép­szernek. A jelenlegi körülmé­nyeket Ligyelembe véve ez a terv teljesíthető. Szervezetlenség Az igazgató — Tóth Ernő — szeptember óta áll a vállalat élén. A vele való beszélgetés alapján a hibák okairól a kö­vetkező képet kaptuk: Az Építési és Szerelőipari Vállalat kezdetben tatarozáso­kat. felújításokat végzett, s a községfejlesztési létesítmények építésében vett részt. Ahogy megváltozott a profilja, s me­zőgazdasági épületek kivitelezé­sével is megbízták a megye kü­lönböző részein, az anyagszál­lítási. szervezési, műszaki, irá­nyítási problémák is megnö­vekedtek. Ezek az évek folya­mán egyre halmozódtak. Ráadásul felesleges viták folytak — legtöbb esetben nem az Épszer hibájából — a kivi­teli szerződések kötésénél. s emiatt elhúzódott az építkezé­sek kezdési időpontja. A munka ily módon összetorlódott, elap­rózódott, s ez az oka, hogy 1965- ről az idénre kb. 35 millió forint az áthúzódó és az átmenő munkák értéke. Ez nem is baj, ha tervszerűen történik. Ez esetben a vállalat megfelelően ütemezhetné egész évben a be­fejező szakipari munkálatokat. Sajnos, az áthúzódások egy ré­sze, a laza munkafegyelem, a nemtörődömség, a tervszerűtlen- ség következménye, ezért az el­maradt munka pótlása gondot okoz majd az Épszer vezetői­nek és dolgozóinak. Jellemző a munkásvándorlásra, hogy 1965. első kilenc hónapjában 561-en léptek ki a vállalattól és 571-en léptek be. Eléggé reális tervet kapott 1966- ra a vállalat. A kivitele­zési tervek 80 százalékát már megkapták. A tsz-létesítmények szerződéstervezetét idejében ki is küldték az érintett gazdasá­gokba. Most máh a beruházó­kon múlik, hogy a szerződés aláírása mielőbb megtörténjen és ezáltal a vállalat megrendel­hesse az anyagot és idejében megkezdhessék az építők a mun­kát. Az Épszer vezetői kidolgozták i programjukat a vállalat munká- ! jának megjavítására. Ennek első ’ eredményei már érezhetők vol­tak az elmúlt év végén. Ez ugyan nem abban nyilvánult , meg, hogy több létesítményi , adtak át rendeltetésének, hanem , abban, hogy ütemesebbé vált ! a munka. És éppen ez hiány­zott korábban a sikerhez. A vállalati tevékenység megfelelő ] programozása, a kielégítő mun­kafeltételek megteremtése, nyu­godt légkör kialakítást — erre ’ törekszik a pártszervezettel és ! a szakszervezettel karöltve a i gazdasági vezetés. Törzsgárdu Tóth elvtárs többször hang- j súlyozta, hogy igen nagyra be­csüli azt a kis létszámú törzs­gárdát, amely eddig minden viszontagság között megmaradt a vállalatnál. E dolgozók körét szeretné bővíteni. Aki becsü­lettel helytáll a munkában, azt anyagilag is jobban megbecsü­lik. Olyan prémiumrendszer ki­dolgozásán fáradoznak, amely­nek alapján mindenkit érdeme szerint jutalmazhatnak. Eddig egy-egy építésvezetőség, ha túl is teljesítette tervét — de a vállalat egésze nem —, akkor nem kaphatott prémiumot. Az új premizálásnál ez nem függ ettől. Ha valaki a kapott cél­feladatot idejében és jól végre­hajtja — legyen az művezető, vagy segédmunkás — a jutal­mat megkapja. A vállalat vezetőségé megfo­gadta a felügyeleti szerv taná­csait, s több intézkedést tett az építkezések ütemének meggyor­sítására. Az idén 156 építkezé­sen kell dolgozniok. Ügy szer­vezik a munkát, hogy egyszerre legfeljebb 55—60 helyen tevé­kenykednek. Mind a vállalat központjában, mind az építés- vezetőségeken a különböző posz­tokra megfelelő felelősséggel, feladattal és hatáskörrel bíró vezetőt állítottak. Természete­sen máról-holnapra mindent rendbe hozni nem lehet. Ha azonban a vezetők, a műszakiak, a munkások — ki-ki a maga posztján — lelkiismeretesen dol­gozik. minden remény megvan arra, hogy az idén maradékta­lanul elvégezze a megye fej­lesztésében « rábízottakat az Épszer. N. O. Naponta hatezernégyszás söldcímkés palack Kunbaján épül a megye legnagyobb borkombinátja A KUNBAJAI bornak nem kell cégér. Egy-egy pohárnyi kóstoló az állami gazdaság pin­céjének nagy hasú hordóiból, s máris úgy érzi az ember, a ho­moki borok minden íze—zama- ta—illata itt adott egymásnak találkozóit:. De hát nincs is arra szükség, hogy különösebben méltassuk a megye délvidéki táján termett nedűt. Hiszen a kunbajai bor közelebbi megismerésére jó fél év óta bárkinek módja nyílik, minthogy palackozva kapható az üzletekben. A zöldcim-kés héidecis és literes palackok csakhamar közismertekké váí­Fakéigezők A Kiskunsági Állami Erdő­gazdaság 1800 hektáron elterülő nyíri erdészetében ezen a té­len 640 köbméter fát termelnek ki. A kanadai nemesnyár rönk­jeinek zömét papírfának dol­gozzák fel. Evégett az erdésze­ti dolgozók kétnyelű késekkel fosztják meg kérgüktől a rön­köket. ták, s mérsékeltebb áraknál fogva komoly vetélytársaivá váltaik a távolabbi vidékek bo­rainak. — Tavaly május közepén kezdtük meg a palackozást — tájékoztat Dimitrievics Miklós főpincemester. — Hogy megsze­rezzük a berendezést, jó néhány bürokratikus akadályt kellett legyőznünk. Igaz, a fészerszerű helyiség nem éppen a legmeg­felelőbb erre a célra, de átme­netileg ez is megteszi. A múlt év végéig két és fél ezer hektó ezerjót, olaszrizlinget, és ka­darkát töltöttünk az üvegekbe, többet, mint amennyit gondol­tunk. PÁR HÉT ÓTA nem működ­tetik a palackozót, de csak azért, mert most szerelik fel az új töltőgépet. Ennek teljesít­ménye lényegesen nagyobb lesz az előzőnél, naponta 6400 üve­get tölthetnek meg vele. Már­cius elején újból megindul az üzem. A kitavaszodással egyidejűleg azonban sokkal nagyobb ará­nyú munka is kezdetét veszi a gazdaság Vöröserdei részén, ahol egyébként a pince és a palackozó is található. Itt épí­tik fel a megye legnagyobb, s nyilvánvalóan a legkorszerűbb borkombinátját. Mustfeldolgo­zót, ülepítőt, érj esz tát és táro­lót helyeznek el benne, s az utóbbiban 116 ezer hektó bor fér el majd. A tároló betonkoc­káit a földbe süllyesztik. M-ga a létesítmény három év alatt készül el, s a tervek szerint 60 —70 millió forintba kerül. MINDENESETRE okos gon­dolat volt a kombinátot ide ter­vezni. Mert a Kunbajai Alrrü Gazdaságban nemcsak jó, ha­nem egyre több bor is terem. — Az új telepítésekkel együtt háromezer hold összefüggő sző­lőnk van — sorolja Weichl Ist­ván főkertész. — Ennek két­harmada hoz termést az idén. Legalább 50 ezer mázsa szőlő­re számítunk. A továbbiakban még 200 holdat telepítünk, többnyire a Lenz—M oser-féle módszerrel, a magas művelésre alkalmas fajtákból. KUNBAJÁNAK minden adottság" megvan ahhoz, hogy az ország határain túl is ismert borvidékké váljon. A gazdaság vezetői előtt az az elképzelés lebeg, hogy a kombináttal együtt új palackozó is épüljön, ahol majd a tárolókban elhe­lyezett mennyiség egyharmadát töltik üvegekbe. És akkor a kunbajai bornak nem kell cégér — a külországokban sem. H. D. Salamon Agnes, ugyancsak a Régészeti Kutató Csoport tag­jai, Kákossy László adjunktus és magam, aki elsősorban mint építész vettem részt a munká­ban. — Hogyan éltek Egyiptom­ban? E1 vzsen Hatelc. a prágai Egyiptomi Intézet tit­kára biztosított számunkra köl­csönbe egy hajót. Lényegében ez lakóhelyül szolgált. Hajónk kapitánya csehszlovák volt. A Níluson horgonyoztunk, munka­helyünk közelében. A nemzet­közi összefogás abban is kife­jezésre jutott, hogy hajónkon — — mely oázist jelentett a mun­ka után — az arabok piros-fe- hér-fekete színű zászlója, benne az ötágú zöld csillaggal, béké­sen megfért a cseh és a magyar zászlóval. Csehszlovák kollégá­ink segítettek a szervezésben és a munkások biztosításában ’s. Velünk dolgozott 30 kufii. így hívták azt o' falut, ahonnan a munkások jöttek. Az egész falu ebből él. Munkásaink nagysze­rűen dolgoztak és jó fizetést kaptak. A munkát az EAK ré­széről eau arab inspektor ellen­őrizte, és az UNESCO megbí­zottai. , Hogyan folyt a munka az óriási hőségben? — Mint mondtam, hajónk a Níluson állt, és ez sokat segí­tett rajtunk. Előző egyiptomi út­jaink tapasztalatai révén terv­szerű akklimatizációval „átzsi- lípeztük” magunkat. Ez úgy tör­tént. hogy Kairóban, majd Ale­xandriában hosszabb ’dót töl­töttünk. így könnyebben bele­illeszkedhettünk a megváltozott kiimába. Átlagosan 42 fok hő­mérséklet volt, de 50 fokot is mértünk. Délelőtt 7-töl 2-ig dolgoztunk — közben 9 óra kö­rül reggeliztünk — majd lefe­küdtünk a hajón. Ezt az idő­szakot a legnehezebb elviselni. Nehezebb, mint a napon vég­zett délelőtti munka. Ilyenkor egész Egyiptomban gyakorlatilag megszűnik az élet. A vízkérdés megoldása nagy problémát je­lentett. Volt a hajón egy filt­ráló készülékünk az egyik kufti egész nap azt pumpálta. Ami­kor áz aradás folyamán a víz már nagyon eliszaposodott és a szűrőpapírok teljesen eldugul­tak. Abu Sinbelből hozattuk a vizet. Itt is alkalmazzák a víz­hűtés ősi módszerét. Az ara­boknak a magyar aratómunká­sokéhoz hasonló máz nélküli homokszínü korsója van. Ne­künk is adtak egyet-egyet. Ezt árnyékban a levegőn tartottuk és a levegő hűtésével aránylag iható vizünk volt. Érdekes — és ezt előző egyiptomi tapasz­talataink alapján tudtuk —, hogy a remek magyar konzer- vek, még a sólet és a birkapör- köl( is, mennyire jó kondíció­ban tartottak bennünket. Zöld­félét a nagy forróságban ugyanis nem tanácsos fogyasztani. A konzervek miatt itthon a kiuta­zásunk előtt sokan nevettek rajtunk, de jól beváltak. Jól felszereltük magunkat gyógysze­rekkel, de főleg a vitaminok segítettek. Igen sok sót fogyasz­tottunk — nyalogattuk —, hogy az elvesztett sómennyiséget pó­toljuk a szervezetben. Relatív dolog Egyiptomban a meleg. Kora este, amikor már „hűlni” kezdett a levegő, de még 36 fokot lehetett mérni, meztelen felsőtestünk már fázni kezdett. Éjszaka a Nílus hatására nin-s olyan nagy hőmérsékleti kü-f Kivonultak a műtrágyaszóró gépek lönbség, mint a sivatagban, mégis gondosan kellett taka­rózni, mert fáztunk volna. Emlékei között biztosan akad kalandos, izgalmas élmény, amit az előadáson nem mon­dott el. Befejezésül szóljon er­ről. — Egyik kuftink egyszer vé­letlenül, egy ugráló viperába ült. de szerencsére az nem mar­ta meg. Állandó készenléti ál­lapotban voltunk a sok vipera miatt. Az utolsó napokban bal­eset ért. Egy homokon meg­csúszó kőtömb (szerencsére az egész falrész nem jött vele) ki­csavarta a bal bokámat és kuf- tik szállítgattak a vállukon. A z asszuáni remekmű épí- tése nyomán kibontakozó nemzetközi összefogás bajai származású részvevője búcsúzá- sul a következőket írta a Jó­zsef Attila Művelődési Ház ven­dégkönyvébe: — Régi bajai — ez annyit tesz: dunai — emberként, a Ní­luson tett kirándulásaimat és kalandjaimat mondhattam el szeretett szülővárosom szeretett közönsége előtt. Bánáti Tibor Az enyhe, tavaszias időben gyorsan vékonyodik a hótakaró a szántóföldeken. Még mielőtt teljesen el nem olvad a hó, és fel nem enged a föld fagya, kell elvégezni a gabonák téli fejtrágyázását. A termelőszövet­kezeti gazdaságokban ezt az al­kalmat kihasználva kivonultak a műtrágyaszóró gépek, s alig pár nap alatt 50 ezer holdon szórták szét a gyorsan ható tápanyagot. Több helyen már az ősszel kijelölték azokat a területeket, ahol gyengébb volt. a növényállomány. A hótakaró alatt azonban mindenütt meg­erősödtek a gabonák, s most az ápoláson múlik, hogy ta­vasszal gyorsan sarjadjanak, bokrosodjanak. A közös gazda­ságok földjén mintegy 500 gép szórja a műtrágyát. A hét ele­jén az állami gazdaságokban is kivonultak a gépek. A Bácsal­mási Állami Gazdaságban pél­dául 17 gép műtrágyázza a ka­lászos vetéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents