Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-08 / 32. szám
1966. február 8, kedd S. Iloxzászólú.% a zöldségtermesztési vitához Nagyobb anyagi érdekeltséget a kertészetben Miként lehetne a megy^ zöldség te maesztését úgy fejleszteni, hogy minimálisra csökkenjenek a hozamok évenkénti ingadozásai? — ez a kérdés élénken foglalkoztatja a kertészetben és a felvásárlásban tevékenykedő szakembereket. E cél elérése válhatna alapjául annak, hogy a lakosság, a feldolgozó ipar és az export igényeit a gazdaságok maradéktalanul kielégíthessék, megfelelő áron és minőségben, miközben a termelő is megtalálja a számítását. Az itt felmerülő gondok korántsem egyetlen okra. hanem csak az okok bonyolult hálózatára vezethetők vissza. Éppen ezért gazdaságonként más és más módon jelentkeznek. Nem a hozam, a terület növekedett Nem elég tehát csupán az árszínvonal alakulásában keresni az okokat. Legalább ilyen mértékben a nem eléggé korszerű zöldségtermesztés is közrejátszik abban, hogy sok esetben az áru mennyisége és minősége, nem kevésbé az ára egyaránt kifogásolható. Mert igaz ugyan, hogy az utóbbi években is növekedett a felvásárlás. ám elsősorban nem a hozamok, hanem a terület gyarapodása folytán. Míg 1960-ban 12 209. tavaly már 16 248 holdra szerződtek a MÉK-kel a gazdaságok. Hogy a gazdaságok elégedetlenek a kertészeti bevételeikkel, az főként a hozamok stagnálásával. sőt csökkenésével magyarázható. Mert a felvásárlási átlagos árak inkább emelkedő, semmint csökkenő irányzatot mutatnak. A zöldborsó átlagos ára öt év alatt 60 fillérrel, a paprikáé több mint két forinttal emelkedett. Vetőmag - ami’yen van A zöldségtermesztés szembetűnő hiányosságait (gépesítésben, öntözésben, palántanevelésben stb.) sokoldalúan kifejtették a vita korábbi hozzászólói. De azonkívül is akad még néhány figyelemreméltó körülmény. A fogyasztónak, a felvásárlónak és a gazdaságnak egyaránt érdeke. hogy mindenütt az adottságoknak leginkább megfelelő fajtát termesszék. Ugyanakkor a vetőmag szolgáltatása — a gazdaság és a vállalat közötti szerződést tekintve — egy harmadik szerven áll vagy bukik. S minthogy az a termesztésben közvetlenül nem érdekelt, olyan vetőmagot ad, amilyennel éppen rendelkezik. Előfordult olyan eset, hogy a gazdaság és a felvásárló is korai árura számított, holott a földbe késői érésű növény magja került. E gondokat kiküszöbölhetnénk, ha a termesztésben már kikísérletezett és bevált fajtákát a termeltető vállalatok, vagy az erre kijelölt gazdaságok szaporítanák és látnák el vele a termelőket. Családtagok munkába állítása Felbecsülhetetlen jelentősége van a kertészeti dolgozók anyagi érdekeltségének. Több tsz- ben a korábban jól bevált százalékos részesedést megszüntették, vagy mérsékeltek — az ott dolgozók rovására. Ám ha ezzel párhuzamosan nem fejlődött a termesztés módszere, s továbbra is mag^.', maratk az élőmunka ráfordítása, észrevehetően csökkent a gazdák igyekezete, és így a terméshozam is. Nem is szólva a primőr-szezonról, amelyben az érdekeltség hiánya miatt nagy veszteség keletkezett. A kertészetben ugyanis nem hanyagolható el a családtagok munkábaállítása. s ez csak anyagi ösztönzőkkel érhető el. Azt is szóvá kell tenni, hogy a tsz-ek kertészeinek, áruátadóinak szakmai oktatása nem a kellő ütemben halad. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán dr. Erdei Ferenc mondotta, a termelés és a felvásárlás összhangjáról szólva: „ .. .helyesebb lenne, ha a két területet a tényleges helyzetnek megfelelően, minden vonatkozásban összetartozónak, egységes egésznek, élelmezésgazdaságnak fognánk fel.” Igen. hiszen végeredményben azonos érdekekről van szó. amelyek össze is egyeztethetők a megnövekedett gazdasági önállóság ésszerű keretei között. Magony Imre a megyei tanács vb felvásárlási osztályvezetője Hizlalásból két és fél milliós haszon A megye tsz-közá vállalkozásainak legnagyobbika, a jánoshalmi is megtartatta zárszámadó közgyűlését. Az elmúlt évben 4550 hízót értékesítettek, s ebből csaknem két és fél millió forint tiszta hasznuk származott. Egy kiló hús előállítására 12,68 forintot költöttek, a tervezettnél tíz fillérrel kevesebbet. A kilónkénti súlygyarapodáshoz felhasznált abrak 4,42 kiló volt. Jól alakult a tenyésztés is; 12,3 volt az egy kocára jutó választási malacok átlagos száma. Az előző évihez képest háromszoros a javulás, s ez annak köszönhető, hogy (a brucellózist gyakorlatilag megszüntették. Egy kiló malac 29,39 forintba került, a korábbihoz képest ez is csökkent. Jelenleg 1251 hold nagyüzemi szőlője és gyümölcsöse van a vállalkozásnak. Jövőre 237 hold szőlő már termést hoz. A telepítési program végrehajtásához még 45 holdon szőlő és 65 holdon gyümölcsös létesítése szükséges. Az ápolási munkát jól képzett szakem,berek irányítják, s rendelkezésre állnak a gépi berendezések is. A járulékos beruházások kivitelezéséhez 40—50 tagú építőbrigáddal rendelkezik a társulás. Tavaly három permetlé- tomyot, ugyanannyi víztárolót, egy vasvázas színt és egy műtrágyaraktárt, létesítettek. Ate- rézhalmi területen megkezdték a bofpmee bővítését, s mire az elkészül, a vállalkozás ötezer hektós' tárolótérrel rendelkezik majd. A brigád ezenkívül felépített egy 32 vagonos magtárt és egy 40 vagonos górét is. Az idei tervek között szerepel egy csomagblószín, egy műtrágyaraktár, három permetlé- keverő, ugyanannyi víztároló, továbbá egy 50 holdas öntöző- | rendszer létrehozása. így készül a kalocsai ropogós A háziasszonyok kalup ismerték az ízletes apró süteményt, amely az ostyasütő magánkisiparosok árui között is a legkeresettebbnek számított. Tavaly a második félévben próbálta meg a Kalocsai Sütőipari Vállalat a csemege nagyüzemi gyártását: egy ostyasütőgépet alakított át — házilag — e célra. A kísérlet fényesen sikerült néven és nrsa már két-három mázsát készítenek naponta a süteményből. amely „kalocsai ropogós'-ra keresztelve hódította meg a megyei vásárlókat. Jelenleg negyedkilós csomagolásban hozzák forgalomba a citrommal, vaníliával. ánizzsal, vagy sajttal ízesített ropogóst, de rövidesen a holtakba kerül a tízdekás tasak is. A gázfűtéses gép 4 és fél perc alatt süt ki egy adag ropogóst. Gutái Andrásné, Sztankó Jánosné és Fitler Dezsőné alig győzi tésztával „etetni” és üríteni a szalagon futó tepsiket. A gyártás technológiája még tökéletesítésre szorul. Dr. Ad dm Gyuláné főkönyvelő — 6 volt az egyik kezdeményezője az új cikk bevezetésének — éppen arról beszélget Molnár Sándor üzemvezetővel és Bálint Lajos karbantartóval, hogyan lehetne gépi meg- bajtásúra alakítani a tésztadarálót. Békés Dezső — Pásztor Zoltán Húsz évet fiatalodtak •Kincs szükség rá, hogy a bokán felül érő hóban utat törjünk: jól kitaposott csapás vezet a tompái Kossuth Tsz kovácsműhelyéig. Benn a rőt lángok két fiatalt világítanak meg. Rutai Dezső, a tizenkilenc éves szakmunkás már biztos kézzel formálja a vasat, veri fel a patkót. — Lakatos akartam lenni eredetileg — hangzik a „dióhéj”-önéletrajz —, de másképp sikerült. A vasas szakmát azért mégsem adtam fel. így lettem kovács. Sikerrel túljutottam a hároméves tanfolyamon, s ma már szakmabelinek érzem magam. Tompán jártamkor elősorban az a kérdés foglalkoztatott: mi hozza a tsz- be, és mi tartja itt végleg az egyre gyarapodó számban munkát kérő és találó fiatalokat. Rutai Dezső spontán választ ad erre a kimondatlan kérdésre: — Július 1-én szabadultam fel. Most havi 1800 forint körül van a jövedelmem. Vajon melyik 19 éves ne lenne ezzel elégedett? Benszülött tompái vagyok; s másutt, még ha több piros- hasú jutna is, a különbözet elmenne a „rezsire”! Társa. Tisza János csillogó szemmel hallgatja. Ő még csak az első évét tölti a szakmában. Kezdeti elképzelését — cipész a Iont lenni — hamar szétfoszlatta az öröm; amikor apja'biztatására is, először vett kovácskalapácsot a kezébe. — Pedig a kettő nem éppen rokon szakma — kötekedünk vele. — Rájöttem már, hogy az első tervem — tévedés volt, Megvan ehhez a munkához a fizikumom, s egyre több fantáziát is látok benne. A tsz-től rendszeresen ösztöndíjat kapok, az órabérem pedig félévenként növekszik. — Már indul is vissza, tovább ismerkedni a javításra behozott vetőgépekkel, magtakarókkal. Rengeteg fiatal arcot lát a tompái Kossuth Tsz-ben megforduló idegen. Hogy mennyire „ifjú” ez a közös gazdaság, arra a pontos statisztikusi választ a központi irodán Hegyesi Lajos ádja meg. Kiderül, hogy az 578 szövetkezeti gazdából 183-nak az életkora van a 40 esztendőn alul, s közülük 59 még húszéves sincs! I — Bizony, messziről, mélyről kell az emlékezésben elindulni, hogy az ifjú- lási folyamatig eljussunk — folytatja Hegyesi. — Az indokoláskor az első közösi évben 14 forintot ért egy munkaegység. Tegyük fel, hogy valaki hatszázra teljesített (már pedig ezért alaposan neki kell gyűrkőznil), akkor is mindössze 8400 forint volt az évi jövedelme. Hát melyik fiatal az, akit ez kecsegtetne?! Személyi ellentétek, szervezetlenség, kisüzemi módszerek: ezek voltak a gazdálkodás kezdeti jellemzői. Hiába volt meg a kellő taglétszám, a szükséges gazdasági terület, ha nem volt, aki kézben tartsa, összefogja a tennivalókat. Akkoriban a 426 gazdából jó ha húsz volt innen a negyvenen. A taglétszám ezután évről évre emelkedett, de az életkor aránya alig javulj, A változást 1963. hozta. Az akkor munkába lépő új vezetőség, élén Fazekas Bálint elnökkel, ha nem is tett csodát, igen sokat segített abban, hogy a fiatalok megfelelő munkalehetőségre, s ehhez mért anyagi juttatásra is leljenek.' Nem ment ez. természetesen, máról holnapra. Mindenekelőtt a bizalom megszilárdítására volt szükség. Mikor azútán a gazdák meggyőződtek arról, hogy az anyagiakat tekintva a valóság felül is múlja az Ígéreteket, szállingózni kezdtek a fiatalok — Budapestről és Szegedről, iparból és állami gazdaságokból. . . . ti dánt fütrörészés hangzik az előszobából. Majd belép Fenyvesi Zoltán. — Elnézést, de most szereltem le a honvédségtől, s máris munkába álltam: talán megbocsájtható a jókedvem! — mondja mosolyogva. A huszonnégyéves mezőgazdasági szakember — éppen e képesítése miatt — egy évvel korábban, vált civillé. — Egyre több nálunk az állandó munkaalkalom — ez az ő véleménye. — Szívesen jönnek például a megelőzően másutt dolgozók az építő brigádunkba. Ne feledjük, hogy nem mindenáron a visszaédesgetés, a taglétszám gyarapítása a cél. A vezetőség alaposan megvizsgálja, hogy a belépni szándékozó méltó-e a bizalomra. Meg kell itt dolgozni sok a muftJí4k_ds érdemes A prój baidő letelte után a jó munkást magunk közé fogadjuk. Ha pedig nem válik be, megköszönjük a szándékát, de nem kérünk belőle. Kedvezmények, anyagi juttatások teszik vonzóvá a Kossuthban való tagságot. Akik az igénynek rpegfelelően megszabott kötelező munkanapokat ledolgozzák, táppénzre, fizetett szabadságra jogosultak. A tavaly elfogadott új bérszabályzatuk összhangba hozza az elvégzett munkák ellenértékét, megszünteti a jövedelemben mutatkozó aránytalanságokat. Nem utolsósorban a kulturális lehetőségek miatt sem kívánkoznak el innét. A tsz KISZ-klubja még eléggé kezdetleges ugyan, de mégis csak állandó, megszokott találkozóhelye a fi ata’oknak. S még az idén kezdetét veszi az új székház építése, amelyben a KISZ-csek is otthonra lelnek. Persze van még tennivaló bőven. Havas Jenő főagronómus kardoskodik a legbuzgóbban amellett, hogy a rrrz - gazdaságban dolgozó fiatalok szám ra biztosítani kell mindazt, ami a vhasiaknak is kijut: öltözőt, fürdőt stb. Sorolhntnók még tovább, h s*- szan az eddig elmondottakkal. De t ’án ennyi is választ ad arra: mi az, ami n hány év alatt ennek a közös gazd s >- nak élemedett arculatát húsz évvel if- jabbra változtatta. A most 37 eszter-’ s átlagkorú tagság a bizalom, a górd s kodás, a megbecsülés nyugodt, é t ;ő légkörében dolgozik, — idén még eredményesebben, mint az elmúlt évben. iába Tibor
