Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

Együttműködés - áj lehetőségek I wüovi&tU* A múlt héten hírt adtunk róla, hogy megalakult a Megyei Népművelési Tanács, valamint a Megyei Oktatási Tanács. Mindkettőnek elnöke Madarász László elvtárs, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese. Az alakuló ülés után a két szerv feladataival kapcsolatban az alábbi kérdésekre kértünk tő­le választ: Milyen s munkamódszerük, ügyrendjük lényege? — Mindkét szerv az elmúlt héten megtartott alakuló ülésén megvitatta és elfogadta ügy­rendjét és munkatervét. Évente legalább 2 ízben üléseznek, ha- tároaataikat a vb elé kell ter­jeszteni. Ügyrendi érdekesség, hogy a Népművelési Tanács egyhangúlag, míg az Oktatási Tanács szótöbbséggel hozza “ha­tározatait. A tanácsok munkamódszere egyelőre még nem alakulhatott ki. Mindenesetre már most lát­ható az a törekvés, hogy egy­szerre ne markoljunk túlságo­san sokat, de mindig s soron következő legfontosabb kérdé­sekkel foglalkozzunk. Arra tö­rekszünk, hogy a kérdések na­pirendre tűzését széles körű fel­mérés, a tanácstagok sokodalú | tájékoztatása előzze meg, és így j a döntésektől mind a szubjek- j tív elfogultságot, mind a tájé- koztatlanságból eredő helytelen 1 megítélést ki tudjuk küszöböl- j ni. Milyen kilátások nyíltak most \ a szélesebb körű együttműkö­désre? — Nagy és jogos várakozás- ! sál tekintünk a testületek műkő- j dése elé. Hiszen a munka össze- { hangolása, az anyagi erőforrá- j sok megfelelő felhasználása, az t iskolareform végrehajtásának | bonyolult kérdéseiben az egysé­ges irányelvek kialakítása, ezek legjobb és legkörültekintőbb megvalósítása nemcsak fölülről hangoztatott igény, hanem alulról is fölismert, évek óta i sürgetett szükségesség. Ügy gon- ! dőljük, hogy a Népművelési, il- j letve Oktatási Tanácsban — va- ! lamennyi érdekelt szerv és in- ! tézmény közreműködésével — kialakított álláspontnak vb-ha- tározati szintre emelése haté­kony előrelendítője lesz fejlődé­sünknek. Mik a két tanács legfkÖzelebbi j célkitűzései? — A Népművelési Tanács leg- i fontosabb feladata az 1966. évi [ nyári és az 1966/67. évi népmű- i velési évad jó elvi és gyakorlati ' előkészítése. Emellett a tanács még ebben az évben számba ve- 1 szi a megye települési viszo- I nyaiból adódó különleges ne- | hézségek megoldásának és az j anyagi koordinációnak a lehető- I ségeit. Az Oktatási Tanács az 1966— j 1967. tanév jó előkészítése érde­kében számba veszi valamennyi ! iskola tanterem-, műhely- és kol­légiumi férőhely-ellátottságát, ennek alapján még májusban előkészíti a szükséges változta­tásokat, továbbá — főleg a kö­zépiskolák vonatkozásában — kidolgozza az iskolareform vég­rehajtása érdekében elvégzendő közeli és távlati feladatokat. Egyformán ölel... Lépésben üget a vonat tíz kilométernyi kődíszJet között. Fénycső-sorok fordulnak, függesztve tömör levegőre. Kanyargó sínen kerék nyöszörög. Ember-áradat jön-megy lankadatlan: * Budapest tombol az alkonyaiban, árkádok ívei alatt. Loccsanó fények köszöntik a mozdulatlan hidakat. És én a lengő-ringó vagonban, kigördülve az alkony kődíszletei közül, nem engedem, hogy felfakad.ion a lassú, komor ritmusok kavicsként görgő fájdalma. Várnak a csattogó esték szemafórjai, sorompói; csilingelő bakterházak, szunnyadó, apró állomások között kell végigzakatolni. A távolokat, mint zene szép nyugtalanságom belengi. Budapest fényével szememben hajt a sorsom falvak között tekeregni. Mert a díszlet csak díszlet 6 a fénycsövek is jéggé fagynak, ha e határok közé préselt tízmilliónyi lobbanásban a lélek magára maradhat. Hát csak száguld a gyorsuló szerelvénnyel, mely nekivágtat az esték nyugodt ölébe fejét lehajtó hazának. Mert a díszlet csak díszlet, legyen bár akácok mögötti tanya, vagy üveg-zenéjű lakónegyed tűzben vibráló ezer ablaka. Az egymáshoz rázódó közös lét nem kérdi: főváros-e vagy vidék,— egyformán ölel csillagaihoz a budapesti vagy bugaci ég. Mint a költemény boldog íveléssel robog ki a fényből a gyors mar. Szikrázó dalát visszhangozza e lélegzetnyi, otthonos táj. Közel, vagy távol — mindegy — város simul szívemhez, s bárhol látható tornyában egyetlen harang verdes. HATVANI DANIEL A boldogság szalmavirága Tántorgó fák zölden habzó lombjai alatt tornyok eltompult szuronyai alatt házak kifeszített madárszárny tetői alatt a frissen hengerelt lemezekhez hasonló ég alatt az esők rosszul szőtt foszladozó rongyszőnyege alatt szelek óriás-gyíkjának lüktető hajszálerezetű fehér hasa alatt kinyílhat-e a boldogság filléres szalmavirága Kavargó szennycsatornák fölölt kábeleken futkosó utasítások hivatalos üzenetek árjai fölött pondrók giliszták növényi rothadékok gyökérvilág fölött fogai közül az időt kiengedő bordák görbe csont-gereblyéi fölött hártyává rozsdásodott pajzsok elvékonyult kengyelek a földdel elkeveredett kacayányok csuka színű köpenyek higanymozgású harci csődörök tetemei fölött kinyílhat-e a boldogság filléres szalmavirága Terhes asszonyok mennek az utcán lépésük tétova járásuk elnehezült testük domborulatait visszatükrözik a kirakatüvegek Egy éjszaka a fájdalom kése majd felnyitja méhüket s megszülik a mi gyerekeinket azokat az embereket akik már nem ismerik a vagy-vagy kétnemüségét s üvegből fémből szerkesztett világuk ezüst-lepedő eg'b alatt gyümölcsöt hoz a boldogság szalmavirága (iái Sándor va gyűrögette puha, rózsaszín Miért volt szükség a MNT és a MOT létrehozására? — A két új szerv létrehozásának részben azonos, részben azon­ban egymástól eltérő indokolása van. A Népművelési Tanács felada­ta a tömegkulturális munka he­lyi irányelveinek kialakítása, a területen működő állami szer­vek, társadalmi és tömegszerve­zetek, valamint szövetkezetek kulturális tevékenységének elvi és gyakorlati összehangolása, be­leértve az anyagi eszközök kö­zös felhasználásának és az együttes ellenőrzésnek a meg­szervezését is. Ezt a feladatot eddig részben a pártszervezetek mellett létre­hozott kulturális bizottságok, részben a tanácsok állandó bi­zottságai töltötték be. A Nép­művelési Tanács tehát nem egé­szen töretlen úton indul el, sőt gazdag tapasztalatokra támasz­kodhat, s ezek, valamint a fel­sőbb irányító szervek segítsé­gével az eddiginél szélesebb kö­rű koordinációt és hatékonyabb ellenőrzést valósíthat meg. Merőben más a helyzet az Oktatási Tanács esetében, mert ennek nincsenek előzményei. A megyénk területén működő ok­tatási intézményeket hét főható­ság irányítja, s ez a széttagolt­ság egyre súlyosabb akadály­ként jelentkezik a népgazdasági szükségletek és a képzés össz­hangjának megteremtése, a meglevő eszközökkel való ész­szerű gazdálkodás, az egységes oktatási-politika kialakítása te­rén. Ezért vált szükségessé olyan testület létrehozása, mely az ok­tatási reform végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben (iskolai és diákotthoni helyiségek, mű­helytermek gazdaságos kihasz­nálása, a tanerők arányos fog­lalkoztatása, a beiskolázás kere­teinek és ütemének kidolgozása stb.) a szükséges koordinálást elvégzi. Mindkét testület a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának javaslattevő és tanácsadó szerve, így részben erősíti az állami szervek felelősségét és hatáskö­rét, másrészt az eddiginél szé­lesebb mértékben érvényesíti a közélet demokratizmusát Milyen a két tanács szervezeti felépítése? — Az utóbbi megállapítást igazolja a két testület szerveze­ti felépítése. A Népművelési Ta­nácsban a megyei tanács műve­lődési állandó bizottsága és a vb szakigazgatási szervei mellett képviselve vannak mindazok a társadalmi és tömegszervezetek, intézmények, melyeknek a tö­megkultúrál is tevékenységben szerepük van (Hazafias Nép­front, SZMT, Nőtanács, KISZ, TIT, Vöröskereszt, MHS, MÉ­SZÖV), az Oktatási Tanácsban pedig valamennyi, a megye te­rületén működő alsó- és közép­fokú oktatási intézmény, tekin­tet nélkül arra, hogy mely fő­hatóság közvetlen irányítása alatt áll. A tárgyalásra kerülő témától függően ipari és me­zőgazdasági üzemek, termelőszö­vetkezetek képviselőit is bevon­juk az Oktatási Tanács munká­jába. Mindkét vonatkozásban meg­alakultak már az országos tes­tületek, így az Országos Népmű­velési Tanács és az Országos Oktatási Tanács határozataira már az alakuló ülésen támasz­kodhattunk. A közeljövőben va­lószínűleg sor kerül járási és városi népművelési tanácsok alakítására is, míg a községek­ben a tanács állandó bizottsága tölti be a' koordináló-ellenőrző funkciót, (Tizenegy éve történt. . . Ami­kor Egyiptomban még Anglia diktált.) 11# r. Harold borzalmas fej- fájásra ébredt illatos ágyában. Először a nyálkás, ta­padó melegnek tulajdonította a görcsöket, aztán józanul beis­merte az igazat. Hatvan éves embernél kegyetlenül megbosz- szulja már magát egy átlum- polt éjszaka. Undorodva gondolt az ^sza­kára, amely akikor kezdődött, amidőn hirtelen, mintha kiol­tották volna a napot, leszállt az est. A varázslatos egyipto­mi sötétség. Mióta megvásárolta a sok ezer holdas gyapotültetvényt, a nyarat mindig Egyiptomiban tölti. Elege volt az „ócskasá­gokkal zsúfolt, penészszagú Pá­rizsból”. Ahol ugyan pikánsak, izgatóak a nők, kenterbe verik a trampli angolszász dámákat, de... de nem ismernek határt. Igaz, Egyiptom Is tele van gyötrő titkokkal. Szinte gyere­kes rettegés fogja el mindig, amikor ringó Hudsonján nesz­telenül úszik el a rizsföldek között, és a végtelen egykedvű „bennszülötteket” látja. Barna arcuk kifürkészhetetlen, mozdu­latlan lárva, mint azoké a kis piszkos múmiaszobrocskáké, me­lyekből egy halomra valót vá­sárolt a múlt nyáron. Am,eri­kában ötvenszeres haszonnal adta el őket, mint több ezer éves régészeti leleteket. Tegnap is akkor könnyebbült már meg, mikor fehér szmo­kingban elfoglalta bérelt aszta­lát, a Hotel Menkara nevű, me­sésen kivilágított hajójának fe­délzetén. A nyugtalanság azon­ban ott sem szállt ki belőle. Ahogy letekintett a szurokfeke­te vízre, s a nehézkesen sod­ródó hullámokon elnézte a ha­jólámpák szikrázó visszfényét, úgy tűnt neki, hogy az ősi fo­lyam megdermed. Fojtja, szo­rítja a csillogó ékszerdobozhoz hasonló hajót, s mindjárt ösz- szeroppantja — a sejtelmesen dünnyögő dzsessz-zenekarral, tükörfazonos, fekete frakkos, fehér szmokingos urakkal, ész­bontóan dekoltált hölgyekkel együtt. Mintha ezer meg ezer gyapotmunkás gyűlölettől izzó szeme villogott volna rá a fo­lyóból. A drága italok oldották fel benne a buta szorongást. Ami­kor a dizőz már az ölében ült. Fészkelődött, vonáglott a comb­ján, mint egy nagy fekete macska. Jó szagú keblébe hajto­gatta az ő fehér fejét, kuncog­fülét. Aztán már csak két óriási, mereven rászegeződő szemre emlékezett, melyre lustán eresz­kedett rá a hosszú szempillák függönye. Aztán nőtt, nőtt ez a két szem — és 5 szédítő, sivító zuhanással hullott a megsem­misülésbe ... Mr. Harold most hányát t- fekve hányni kezdett. A li szobormereven ült a piramis egyik sírkam­rájának bejáratánál. Inkább kucorgóit, mert nem mert egé­szen letelepedni a fagyos kőre. Az csak úgy fújta magából az egyiptomi éj hidegét. A nappal éppen olyan hirtelen köszöntött be, mint ahogyan az este eljön. Egyszerre megjelent a Nap iz­zó vasgolyóhoz hasonló gömb­je a sivatag holt homokhullá­mai felett. Szétsistergette suga­rait, de a nappalba való átme­net hidege így is csontig hatolt. Ali rendkívül fázott. Szürke arca reszketett, szája széle meg- kékült. Remegett sovány teste is, amint megmoccant, hogy sarkig érő, csíkos galabie-jét ösztövér tagjai köré csavarja. Az éhségtől is fázott. A pira­mismászó foglalkozás nagyon szűkös kenyeret ad. Nem olyan régen „süllyedt” a piramisból élő sokaság eme alacsony hivatásába. Két év alatt megtakarított pénzen ju­tott hozzá az engedélyhez. Az­előtt dragomán, idegenvezető volt, s mint ilyen, nyelvtudá­sa, történelmi ismeretei révén a legügyesebb, legtekintélyesebb kaszthoz tartozott. Egyszer azonban udvariatlan volt egy amerikai turistacsoporttal szem­ben, mivel azt merészelte mon­dani, hogy Kefren fáraó kegyet­lensége manapság csak a McCarthy-éval vethető össze. Ezt az angol hatóságok aznap megtudták; — elvesztette dra- gománi engedélyét. Két hete nem járt már bent Gizehben, ahol a Piramisok Űtjától nem messze, két meddő datolyapálma alatt lapul giz- gazzal fedett agyagkunyhója, összeszorul a szive, ha rágon­dol, miből él azóta a felesége. Biztosan eljár esténként a Ní­lusra, és törődötjt nagyapjának segít, aki olyan Vén már, mint a folyam. Eveznek a fatörzsből vájt halászcsónakkal, az asszony némán tartja a kókuszhéjból készített mécsest. Annak a vi­lágánál keresnek valami csen­des partrészt. Ilyenkor biztosan leveszi orráról a sárgaréz csip- tetőt, amely az ősi szokáshoz híven a fátylat szorítja le. Sza­baddá válik kedves arca, meleg fekete szeme. Dúdol valami bá­natos dalocskát, s mosolyogva figyel befelé: vajon mit vála­szol a picike Ali, akit ott hor­doz a szíve alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents