Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
1966. február 6. vasárnap S. oldal Az önállósággal együtt a felelősség is növekszik Műszaki konferencia a konzervgyárban HCPCAIDASAC Feűpopo?d i Mi lesz a plazmavágó sorsa? Ezekben a napokban zajlanak le a vállalatok műszaki konferenciái. Különös jelentőséget kölcsönöz e tanácskozásoknak az, hogy 1966 a harmadik ötéves terv első éve és a gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztését szolgáló „reformok” egy része is életbe lép idén. A Kecskeméti Konzervgyár vezetőinek az elmondottakon kívül még fontolóra kellett venni azt is, hogy az 1970-ig megvalósuló rekonstrukció előkészítése milyen teendőket ró az üzemre. A tavalyi tapasztalatok Végvári István igazgató bevezető szavaiban utalt arra. hogy a gyár feladatait már az év eleién üzemekre bontották. A termelő egységek vezetői külön- külön kidolgozták javaslatukat és ezzel megfelelő alapot szolgáltattak az átfogó intézkedési terv elkészítéséhez. A soron következő termelési tanácskozásokon pedig a dolgozóknak is alkalmuk nyílik arra, hogy véleményt nyilvánítsanak az intézkedési tervvel kapcsolatban. Mielőtt az idei feladatokról szólt, Baracskai István főmérnök röviden összegezte az üzem múlt évi munkájának legfontosabb tapasztalatait. Kiemelte, hogy a vállalat jól képzett műszaki gárdával rendelkezik, mégsem működött „olajozottan” az irányító apparátus. Kívánni valót hagyott maga után az egyes osztályok, üzemek együttműködése, sok műszaki úgy vélte, hogy feladatkörét irodájának, vagy a gondjára bízott üzemrésznek a falai határolják. Az idei terv megvalósítása minden dolgozótól az eddiginél több és főleg minőségileg jobb munkát kíván. Nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a termelést irányító műszakiakra vonatkozik. IVem lazítást jelen4 Idén mindössze három tervmutatót írtak elő kötelezően a konzervgyár részére és természetesen meghatározták a beruházási teendőket. A kötelező mutatók sorába tartozik a 332 millió forint értékű exportterv. a 100 Ft termelési értékre eső költség, külön kiemelve, ezen belül a fel- dolgozási költség. A vállalat önállóságának a növekedése természetesen nem valamiféle lazítást jelent. A kötelező mutatók teljesítése ugyanis nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha minden területen a szigorú tervszerűség és a takarékosság érvényesül. A célok elérését segíti az idei műszaki fejlesztési terv is. Néhány feladat a dús programból: befejeződik a szárítóüzem rekonstrukciója és áprilisban megérkezik az a külföldről vásárolt hagymaszárító berendezés, amely az export növelését szolgálja. Nemcsak menyiségileg növeli a paradicsomfeldolgozást a korszerű gépekből álló feldolgozó vonal üzembe helyezése, hanem javítja a fontos exportcikk minőségét is. Az anyagmozgatás további korszerűsítésével párhuzamosan felújítják az üzemeket összekötő utak burkolatát. Jelentős beruházási feladat 400 vagonos készáruraktár felépítése. Az „üresjáratok“ ellen Számos javaslat hangzott el a műszaki konferencián a létszám-, bér- és anyaggazdálkodással kapcsolatban. A felszólalók elmondták. hogy tavaly sok időt raboltak el a termeléstől a nem eléggé megfontolt és túl hosz- szadalmas létszám-átcsoportosítások. Tervszerűbb anyagellátással, jobb munkaszervezéssel csökkenteni lehet az „üresjáratot”. — Mielőbb fel kell mérnünk a csúcsidőszak létszámszükségletét, hogy időben szerződést tudjunk kötni a dolgozókkal — hangsúlyozta az egyik műszaki. Bizonyára helyet kapnak az intézkedési tervben azok a javaslatok is amelyek a takarékosabb anyaggazdálkodást célozták. A vállalat főkönyvelője hozzászólásában utalt arra, hogy az anyagi ösztönzésre sokkal nagyobb lehetősége lesz az üzemnek. mint korábban volt. Prémiumra azonban csak azok számíthatnak, akik a munkakörükkel együttjáró kötelezettségeken túlmenően is segítik az export fokozását, a termelési költségek csökkentését. B. D. JHdléUatea Lóránd Nándor felvétele. A legjobb újítás is csak akkor ér valamit, ha használják, minél többen, annál jobb. Olyan egyszerű ez, hogy szinte szegyei j ük papírra vetni. S ha mégis megtesszük, az azért van, mert aggaszt bennünket a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban készített plazmavágó berendezés jövője. Mint már beszámoltunk róla, az üzem egyik mérnökének sikerült olyan berendezést terveznie — a korábbi kísérletek eredményeit is felhasználva —, amely már hosszú hónapok óta kitűnően működik. Szerepelt ez a plazmavágó a megyei újítókiállításon, és osztatlan elismerést keltett az üzem szakmai Felsőbb osztályba léptek... A zárszámadási közgyűlés két órával később kezdődött, mintahogy előzőleg hirdették, mert a harmadik üzemegységből nem tudtak bejönni tíz órára a gazdák, elakadtak a hóban. Ez az üzemegység legalább nyolc kilométerre van Lászlófalva központjától. Az Alkotmány Termelőszövetkezet táblái úgy helyezkednek el a határban, mint egy téglalap. Egyik részük egészen a Kocséri határig terjed, a téglalap másik csúcsa Nagykőröst érinti. sőt Kecskeméttel is találkozik. Szétszórt tanyavilág az Alkotmány területe. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy ennek a hatezer holdas gazdaságnak 55 százaléka homok, akkor máris bizonyítottuk, hogy nem könnyű itt gazdálkodni. És különösen ezért illeti dicséret ezt a közösséget, a vezetőket Dugár Sándor elnökkel az élen, meg a tagságot, mert „felsőbb osztályba léptek”, vagyis az elmúlt évi eredményeik alapján a gyenge kategóriából a közepesbe kerültek. 1246 forintot tesz ki az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény, — 1961-ben csak 80 forint volt. A szövetkezet tiszta vagyona 1964-ben 6 millió 866 ezer. 1965-ben 9 millió 194 ezer. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem majdnem háromezer forinttal több, mint amennyit terveztek. Egy dolgozó tagra egyébként 12,7 katasztrális hold szántó esik, ami a járási átlagnál 4,7 holddal magasabb. A közgyűlésen a vezetőség beszámolója elemezte, miképp lehetne a mostoha talaj- viszonyok mellett növelni a termésátlagokat. Már 1964-hez képest jelentős eredményeket értek el, hiszen a búza termésátlaga. tavaly 13,4 mázsa volt holdanként, míg 1964-ben csak 8 és fél mázsa. Az őszi árpa termésátlaga 5,6 mázsával volt magasabb, a kukoricáé majdnem 6 mázsával, a burgonyáé több mint kétszeresére emelkedett és így tovább. Foglalkozott a beszámoló azzal, hogy a jövőben még inkább növelik a zöldtrágyázott területeket. Tavaly a somkóróval javított homokon 11,8 mázsa rozs termett. Ha csak három mázsával tudnák megemelni a rozs termésátlagát, ami pedig egyáltalán nem lehetetlen, akkor annyival több bevételük lenne, ami évente fedezné a közép és hosszú lejáratú esedékes hitelösszegeket Az idén éppen az elmúlt év erőfeszítéseinek eredményeként nem kell takarmányt vásárolniuk. A gépi kultivátorozás olcsóbbá tette a termelést. Előző évben ugyanis lókapával gyom- talanítottak. A növénytermesztésben 5 és félezerrel kevesebb munkaegységet használtak fel, ami elsősorban a kultivátoro- zásnak köszönhető. A gazdák jobban voltak érdekelve a termésátlagok növelésében is, mivel bevezették a progresszív részesedést. A terméseredményektől tették függővé, hogy az illető mennyi részesedést kap. Tizennyolc mázsán aluli májusi morzsolt kukoricatermés esetén például csak 25 százalék illeti meg. Ha magasabb termést ér el, a részesedés is növekszik. Az idén továbbfejlesztik a jövedelemelosztási módszereket. A progresszivitást több növényre terjesztik ki, burgonyára, dohányra is. Ez azért is fontos, — mert mint már szó volt róla —, egy tagra viszonylag sok szántó jut. Tehát nagyon lényeges, hogy minden rendelkezésre álló munkáskéz szorgalmasan dolgozzon és lehetőleg bevonják a családtagokat is, mert különben nem tudnák^ fokozni az eredménye' két. Természetesen szükség van a nagyobb fokú gépesítésre is. A beszámoló önkritikusan elismerte, hogy a növénytermesztés mellett az állattenyésztést elhanyagolták. Sok volt az állatelhullás. Éppen ezért az idén szigorúbban ellenőrzik a gondozók munkáját Megható színfoltja volt a zár- számadási közgyűlésnek, hogy 11 alapító tagot ajándéktárgyakkal jutalmaztak. A szövetkezetnek 99 nyugdíjas, járadékos tagja van. Az átlagéletkor 45 év, ami nem mondható rossznak, de időben kell gondolni az elöregedés veszélye elleni intézkedésekre. Máris több fiatal jelentkezett a közös gazdaságba. Köztük az egyiket, Rohács Józsefet elküldik állattenyésztő iskolára. A tagság és a vezetőség között jó a kapcsolat, amit bizonyít a zárszámadási közgyűlés végső eseménye, a vezetőség új- jáválasztása. A régi vezetőségnek négy kivételével újból bizalmat szavazott a tagság. Az az általános vélemény alakult ki, amit Barna László az egyik termelőszövetkezeti gazda mondott el a zár- számadási beszámolót követő vitában: — Dolgozzunk egy kicsit jobban és jövőre még jobb eredményekről adhatunk számot K. S. bemutatóján, az ország mlrxsett részéből összesereglett hozzáértők körében. M iért aggaszt benn ünket mégis a sorsa? Azért, mert ennek az ügyes gépnek nemcsak Kiskunfélegyházán, hanem minden olyan üzemben nagy hasznát látnák, ahol színesfémek és rozsdamentes anyagok megmunkálásával foglalkoznak. Igaz, hogy Mihala Ferenc, az újító még tovább akarja tökéletesíteni a berendezést, amely jelenleg 60 milliméter vastag anyag vágására képes. De ismételjük: a félegyháziak berendezése már így is igen nagy szolgálatot tehetne az iparnak. Tehetné, ha valamelyik vállalatot — az országos igény felmérése után — kijelölnék a gyártására. Ez ugyanis nem a Vegyipari Gépgyár feladata. Furcsának találjuk továbbá, hogy — mint a rádió beszámolt róla — a miskolci egyetemen is folytak kísérletek plazmavágó készítésére, sőt már ott is dicsekedhetnek egy használható berendezéssel. Felesleges bizonygatnunk, hogy e kísérletek sok pénzt, időt és energiát igényelnek. Nem lett volna jobb tehát, ha együttműködnek a félegyházi és a miskolci szakemberek a népgazdaság számára igen fontos feladat megoldásában? De ne firtassuk most már — úgyis „eső után köpönyeg” —, hogy miért futott párhuzamosan két helyen is ez a munka. Ahhoz azonban korántsincs késő, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét: jó lenne mielőbb és minél szélesebb körben kamatoztatni a már kipróbált és alkalmazásra elfogadott félegyházi újítást. —s —ő Kukorica-tűzoltómunka Nem tudom, hogy nevezik Mély- kúton azt a nagy, lapályos teret, amely a Bácsalmás felé vezető út mentén terül el, de én legszívesebben Kukorica térnek titulálnám. Több létjogosultsága lenne, mint akár a budapesti Széna tér elnevezésnek. A fehér hólepel alól itt is, ott is aranysárga foltok villannak elő — a megbontott tengeriprizmák végei. Ne firtassuk most, hogy a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat helybeli keverőüzeme milyen okok folytán kényszerült a közös gazdaságoktól átvett tengerit a szabad ég alatt tárolni, vékony rétegben letakarva a kúkorioaszárral. Azt sem tudjuk pontosan, milyen a prizmákba rakott kukorica minősége, menynyi ment tönkre belőle. Az mindenesetre tény, hogy a veszteség nem lehet csekély — Mélykúton és máshol sem — hiszen a gazdaságok a múlt év őszén az érés kitolódása, no meg a beköszöntött esőzések miatt 38—40 százalékos víztartalmú termést takarítottak be. így azon sem lehet csodálkozni, hogy a felvásárló vállalat góréiban is itt-ott dohosodik a kukorica, de romlás mutatkozik a termelőszövetkezetek hideglevegővel szárított prizmáiban is. A kukorica mindenesetre sürgős átválogatásra szorul, úgy a vállalatnál, mint a gazdaságokban. Ez azonban pillanatnyi megoldás, tűzoltómunka — ahogy nevezni szokás a „mentsük ami menthető” szellemében fogant kapkodást. — „Perspektivikusan’* semmi esetre sem ajánljuk ezt a módszert. Mert lehet- hivatkozni arra, hogy tavaly az időjárás nem kedvezett az érésnek, a betakarításnak, és így tovább. De kedvezőtlen időjárással máskor is számolnia kell a mező- gazdaságnak. Időszerű lenne tehát egy átfogó és ténylegesen megvalósítható programot kidolgozni a kukorica betakarításának gépesítésére, s nem az időjárás kegyeibe ajánlani a munka elvégzését. Ezzel együtt jobban megszervezni, akár a fogatok nagyobb arányú igénybevételével is, a szállítást. A nagyüzemi szárításhoz pedig gépekre van szükség, s ezek beszerzése tartósan nem mellőzhető. Úgyszintén a tárolóhelyek megépítése sem. Természetesen sokkal jobban ki lehetne használni a paraszt házak padlástereit is, egy kis jó akarat és bizalom latbavetésével. Mindez legalább olyan fontos* mint a fészektrágyázott vetési módszer elterjesztése. Mert enyhén szólva bosszantó arra gondolni, hogy kukorica megy veszendőbe, amikor gazdaságok egész sora takarmányhiánnyal küszködik. H. D.
