Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

1966. február 5. szombat 3. oldal Az öregedés gondjai a solH Rákóczi Termelőszövel’kezet’ben Mennyi a munkaképes gazdák száma? Kurucz József, a solti Rákó­czi Tsz elnöke hosszas töpren­gésbe merülve lapozza a tag­nyilvántartót. Végül megszólal: — Jelenleg 331 az összes tag­létszám. Közülük azonban ki- , lencven a hetven éven felüli. Hozzájuk számítva a hatvan éven felülieket, s a nyolc, hat­van éven aluli munkaképtelent is, megállapíthatjuk, mindössze 115 olyan gazdáról beszélhe­tünk, aki a többé-kevésbé tel­jes értékű munkaképesség szem­pontjából számításba jöhet. Te­hát az összlétszámnak nagyjá­ból az egyharmada! A statisztika elgondolkoztató és nyugtalanító. Mert e tekintet­ben évek óta nincs javulás. És az idő múlásával mindinkább hatnak az elöregedés könyörte­len törvényei. Személyenként 21 hold Még akkor is. ha tavaly ti­zenkilenc új belépővel gyarapo­dott a gazdák száma, s közülük tíz volt a harmincöt éves és azon aluli. Ä 27 éven aluliak száma azonban jelenleg is csu­pán tizenhat fő. Jóllehet, a múlt évben 201 Műszaki konferenciák gazda szerzett ennyi vagy any- nyi munkaegységet. És huszon­hat családtag dolgozott rendsze­resen a közösben. Ezenkívül a tsz 49 alkalmazottat is foglal­koztat, főleg traktorosokat, mű­helymunkásokat. Ám egy nö­vénytermelési dolgozóra 21 hold szántó jut mégis. A szövetkezet összterülete meghaladja a 2600 holdat. Ebből 128 hold a szóló, amelyből 70 hold az új telepí­tésű. Ez utóbbi nagyobb hánya­da az idén fordul termőre. Hároméves nekilendülés Érdekes, bár az átgondolt és hozzáértő vezetés ismeretében jól megmagyarázható, hogy a szövetkezet gazdálkodása az el­múlt három év alatt gyors ütemben erősödött. A zárszám­adó közgyűlés beszámolójából kiderül, hogy 1963-ban 6944, 1964-ben 10 685, és 1965-ben 15 149 forint az egy gazdára ju­tó, közösből származó átlagjö­vedelem. Ugyanilyen mértékben növekedett a közös vagyon is, értéke jelenleg több mint 21 millió forint. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az 1963-as esz­tendőt még több mint félmillió forintos mérleghiánnyal zárták. Egyszerre mind a három... líömpöcöll található a me­gye legkisebb termelőszövetke­zete. Az Üj Élet összterülete alig 400 hold, s tagjainak szá­ma: tizenegy. Ugyanakkor a kömpöci Kos­suth Tszcs több ezer holdon v gazdálkodik. Az elmúlt években a közös területen 70 hold szólót és 117 hold gyümölcsöst telepí­tettek. Ez a kettősség érdekes, sok szempontból ellentmondásos is. Főként, ha a közös pártszerve­zet szemszögéből nézzük. Igen, a két gazdaságnak együttes pártalapszervezete van, amely egyúttal községi szervezet is. Az összevonás alig fél évvel ez­előtt történt meg. És közös a párttitkár is, Csáki Dénes sze­mélyében. Mint ahogy közös lett a tsz és a tszcs Vezetése is. Papp Antal a ..kettős elnök”. Ex a „dualizmus“ min­denesetre nem könnyíti meg a harminchét tagú pártszervezet tevékenységét. A gondok sem egyformák. S az ezekkel való törődés nemcsak a pártszerve­zet, de a gazdasági vezetés gondját-baját is tetézi. Kifogásolták például a tsz ál­lattenyésztői, hogy a csoportbe­li kollégáiknak havi bérezésük van, míg őket csak a bizonyta­lanabb munkaegységgel java­dalmazzák. Gyakorlatilag per­sze nincs különbség a kétféle jövedelem között. De hogy for­mailag sem legyen, hamarosan a tsz-ben is fixbérezésre térnek át. A tszcs szerződött munkásai pedig azt panaszolják, hogy ré­szükre nem jáV háztáji föld, miként a tsz gazdáinak. Meg kell hát magyarázni, hogy az ő jogi helyzetük egészen más, mint a gazdáké, akik földdel léptek be a közösbe. A hasonló problémákat sorol­ni lehetne... Kétségtelen, a pártszer­vezet feladatait jórészt megha­tározzák az itteni sajátságos körülmények. Hogy a kommu­nisták a gazdálkodás feladatait minél hathatósabban segítsék, két pártcsoportot alakítottak, egyet a tsz-ben, egyet a tszcs- ben. — Harmadik éve vagyok párt­titkár mondja Csáki Dénes, aki a maga harminc esztendejével még fiatalembernek nevezhető. — A tszcs-nek vagyok a tagja, egyúttal a brigád vezetője. Érdeklődöm a párttagok ko­rának összetételéről. Kiderül, 50 éven felüliek talán csakket- ten-hárman vannak, a többiek mind 30 és 50 közöttiek. A pár- tonkívüli aktivisták harmincán vannak, s Kömpöcön ez tekin­télyes szám. Az alapszervezet­nek módjában áll, szüksége is van rá, hogy erősítse befolyá­sát a község gazdasági és tár­sadalmi életére — a tagság lét­számának növelésével is. Elismerjük a körülmé­nyek ilyen kis faluban is bo­nyolulttá teszik a pártmunkát. Maga Csáki Dénes is hol tsz-, hol tszcs-, hol községi párttitkár. — Nem így van — javít ki. — Egyszerre vagyok mind a három. Egyszerre kell lennem... H—X 13 mázsás átlaggal fizetett ta­valy a búza, a kukorica pedig, májusi morzsoltban számítva 26,5, a cukorrépa több mint 250 mázsa átlagtermést adott. Az állattenyésztésből — a sertés- és marhahizlalásnak, a tojás és a baromfi szabadpiacom való ér­tékesítésének köszönhetően — 800 ezerrel volt nagyobb a be­vétel, mint az előző évben. Fokozhatok ezek az eredmé­nyek? Természetesen. Ha van elegendő munkáskéz. De leg­főképpen ennek van — és lesz — híjával a szövetkezet. Ami nem rajtuk múlik Mit lehet hát tenni? ■— Gépesíteni kell — válaszol az elnök. — Jelenleg minden száz holdra jut egy traktoregy­ség, s ez máris jobb az orszá­gos átlagnál. A feladat most már az. hogy a vonóerőt lássuk el minél több és jobb munka­géppel. Már be is szereztük a nagy teljesítményű magtisztító és a szalmarakó gépet. A szán­tás meggyorsítása céljából — a hajdani gőzekék mintájára — meghonosítjuk a drótkötelekkel való Diesel-es ekevontatást. E törekvés sikere nem min­dig a szövetkezeti gazdák igye­kezetén, találékonyságán múlik. És a gondok itt kezdenek túl­nőni a solti Rákóczi Tsz hatá­rain. A gazdálkodás jelenleg még sok felesleges munkafolya­matot követel meg. amelyek pe­dig jobb szervezéssel kiküszö­bölhetők lennének. Például: a gabonafelvásárló csak zsákokba szedve veszi át a szemet. Meny­nyivel egyszerűbb lenne öm­lesztve átadni! Vagy: ősszel a MÉK részére Szalkszentmárton- ba kellett elvinni a 25 vagon káposztát. Arról nem is szólva, hogy Soltról Dunavecsére éven­te mintegy 500 vagon abrak utazik „tengelyen”, a takar­mánykeverőbe. Holott a keve­rést, tsz-közi megoldással, hely­ben is meg lehetne oldani. Egyszóval van „tartalék” az elnéptelenedés áthidalására. A legígéretesebb az, hogy az új belépők száma a tavalyinál ma­gasabb lesz. A fokozódó érdek­lődés erre utal, H. D. EZEKBEN a napokban me­gyeszerte az üzemek műszaki vezetői — mérnökök, techniku­sok, művezetők — az idei ter­melési feladatok végrehajtásá­nak mikéntjéről tárgyalnak. Na­gyon fontos, hogy a célkitűzé­sek megvalósításának útját he­lyesen jelöljék meg, mert állás- foglalásuk az üzem munkásai­nak parlamentje — a termelé­si tanácskozás — elé kerül meg­vitatásra. Ez az év a harmadik ötéves terv első esztendeje. Ép­pen ezért nem mindegy, mi­lyen az indulás, a kezdet, amely jelentősen befolyásolja a ké­sőbbiekben a kitűzött célok megvalósítását. A tervek teljesítése nagy feladatokat ró a műszakiakra, az üzem minden dolgozójára. Nagyon fontos ezért az elmúlt év tapasztalataiból mind az eredmények, mind a hibák tanulságait levonni. Ezenkívül a megye több üzemében — el­sősorban a tanácsi könnyűipar­ban — profilváltozások lesznek, s ezeken a helyeken különösen fontos, hogy a dolgozókkal rész­letesen megtárgyalják termelési tanácskozások keretében az 1966. évi feladatokat. Természetesen a többi üzemekben is cél a ta­karékosság, a lótszámrendezés, a készletek csökkentése, a mű­szaki fejlesztés, a termelékeny­ség, az export növelése, a mi­nőség javítása, A műszaki kon­ferenciák feladata felbontani a terveket, meghatározni az idei termelési műszaki fejlesztési, minőségjavítási és készletren­dezési teendőket. Lényeges, hogy minden dolgozó idejében meg­ismerje mit kell megvalósítania saját munkaterületén. Ezért he­lyes ha már a műszaki konfe­renciákon üzemrészekre, brigá­dokra, munkapadokra bontják a vállalat termelési tervét. HELYTELEN lenne azonban, ha a termelési tanácskozáso­kon a beszámolóban a számok tengerével, százalékok, mutatók, elképzelések özönével áraszta­nák el a dolgozókat. Csak he­lyeselni lehet azt a néhány üzem műszaki konferenciáján kialakult gyakorlatot, hogy ki­jelölték a termelési tanácsko­zások előadóit is. Egyben azzal bízták meg őket, hogy minden­ki számára közérthető nyelven megírt beszámolót készítsenek, amelyben világosan megjelölik mit várnak az üzemrészektől, Aki «gyökerei ercszteii Tekintetében fáradt­ság bujkál, nemrég épült fel hosszantar­tó betegségéből. De már úgy sürög-forog, a régtől fogva megszokott munkatempóban, hogy az már a gyógyulás, az egészség ígéretét hordja magában. Most épp a zárszámadást hozta fel a mezőgazdasági osz­tályhoz, egyeztetni, megbeszélni, jóváhagyatni. Rövid ebédszünetéből lopok el néhány percet, hogy portréját megrajzoljam. Mintaszerű riportalany Kovács Lajos, a kis­kunfélegyházi Kiskunság Tsz főagronómusa: szerény, de tárgyilagos; kevés szóval is sokat mond. Élete negyvennél alig több esztendejének sok­sok állomásán át jutott el Félegyházáig, a főag- ronómusi beosztásig. Makó környékéről, kispa­raszti családból származik. A középiskolát úgy végezte el, hogy nyáron dolgozott, s ezzel sze­rezte meg a tízhónapi stúdiumhoz szükséges anyagi fedezetet. Érettségi után egy uradalom­ban lett gyakornok. — Az ott töltött másfél év kiváló iskola volt a szakmai fejlődésem szempontjából. Negyed­évenként más-más üzemágban kaptam beosz­tást, ismerkedve így a rám váró feladatok mindegyikével. Azután... behívó, front, majd hadifogság. Hazatérése után állami gazdaságban segédagro- nómus, majd üzemgazdász. Gödöllőn elvégzi a kétéves mezőgazdasági akadémiát. Még néhány állomás, majd a minisztérium, ide irányítja az ifjú szakembert Kiskunfélegyházára, a Kiskun­ság Tsz-be. — Mikor munkába álltam itt, négy tehén és hat koca képviselte a tsz állatállományát. Ma 302 számosállatunk van. köztük 30 koca 13-as fialási átlaggal, s 32 tehén egyenként 2600 liter tej hozammal. Az első esztendőben az állatte­nyésztésből származó bevétel a 100 ezer forintot sem haladta meg. Most ennek a tizenötszörösé­vel zártunk. A szántóterületet tekintve egyéb­ként a város közös gazdaságai közül a legtöbb húst mi adtuk a népgazdaságnak: 1,26 mázsát egy-egy hold után. — Melyek a jó agronómus legfőbb tulajdon­ságai? — Mindenekelőtt a szakma szeretete. Emel­lett rendkívüli munkabíróképesség. Nem elég azonbán csak a terrrtelés fortélyait elsajátítani; meg kell tanulni értékesíteni is, a termelő te­vékenységet messzemenően a piac igényeihez és az államháztartás kívánalmaihoz idomítani. S ami hasonlóképp elengedhetetlen: a szüntelen továbbképzés. A diploma zsebretétele csak a szakmai minimumot jelenti. A megtanultakat nemcsak állandóan ismételni kell, hanem a leg­újabb eredményekkel is kiegészíteni. — Mit jelentett személy szerint az itt töltött idestova fél évtized? — Azt, hogy hovatovább tősgyökeres félegy­házává váltam. Annak idején a minisztérium­mal az „alku” — két évre szólt, de már látom, hogy megszegem. Szemtanúja akarok lenni a kö­zös további boldogulásának, amelyhez hozzájá­rult az én munkám is. Persze a gazdák összefo­gása, meg ifjú Tóth János elnök lelkiismeretes, határozott irányítása nélkül mire sem mentem volna. Az eredmények a közös erőfeszítés gyü­mölcsei. Ha most félreállnék, nem Iáhatnám például jövőre a barackos egy részének termőre fordulását, ami újabb néhány év alatt feltét­lenül elsöpri majd a még meglevő anyagi ne­hézségeket. De nem csupán a vívmányok, hanem a lehe­tőségek is izgatják, új gondok megoldása is foglalkoztatja. Nem is olyan sokára, még na­gyobb terheket — a szomszéd gazdaság, a Béke Termelőszövetkezet irányításának nehéz, de sokat ígérő feladatát is — a vállára veszi. Robbanékony egyénisége, fiatalos lendülete, s naponta gyarapodó szaktudása, hisszük, ezen az akadályon is sikerrel segíti át a főagronómust. «te mm brigádoktól, s egyes dolgozok- tóL A műszaki konferenciák részt­vevői a politikai jellegű felada­tokról sem feledkezzenek meg. Ilyen többek között a munka- fegyelem megszilárdítása, A me­gye iparában sokan dolgoznak olyanok, akik egy-két évvel ez­előtt még a mezőgazdaságban, vagy otthon a háztartásban te­vékenykedtek, s most szoknak hozzá az üzemi rendhez. Neve­lésükre, a velük való foglalko­zásra az üzemi párt-, KISZ- és szakszervezetekkel karöltve kell megtalálni a helyes módszere­ket a gazdasági vezetőknek. Ugyanakkor a dolgozók a m,un­kaverseny vállalásaikat akkor alapozhatják meg, ha a műsza­kiak megfelelően csiszolják, fi­nomítják üzemszervező és mun­kaszervező tevékenységüket. Ahhoz, hogy egyenletesen, folya­matosan végezhessék a munká­sok a termelést, idejében bizto­sítani kell a nyersanyagot, az alkatrészeket, a termelési felté­teleket, s ez a műszakiak és a gazdasági vezetők feladata. Helyes, ha a műszaki konfe­renciákon felülbírálják a vál­lalatnál meghonosodott bérezési rendszert is. Ismeretes ezzel kapcsolatban a január 1-ével bevezetésre került új prémium­rendszer, s a február 1-éval életbe lépő bérrendezés. Most mód nyílik arra, hogy a válla­latok megoldják az olykor elő­forduló bérfeszültségeket, több fizetést adjanak a művezetők­nek, több jutalmat a kiugró teljesítményt nyújtó szakmun­kásoknak. Ám nemcsak a központilag biztosított kereteket, hanem a saját üzemen belüli lehetősége­ket is mérjék fel a műszaki konferenciákon, amellyel jobb munkára ösztönözhetik a dol­gozókat. A létszámcsökkentéssel megtakarított bérösszeg 75 szá­zalékát lehet, sőt kell például felhasználni mind a fizikai, mind az adminisztratív dolgo­zók átlagkeresetének növelésé­re. Érdemes tehát elgondolkoz­ni azon is. hogy lehet egysze­rűbbé tenni az adminisztrációt, jobban megszervezni a terme­lést. sf átcsoportosítani az így felszabadult munkaerőt. AZ, HOGY AZ IDEI célkitű­zések hogyan válnak valóra, milyen eredménnyel zárjuk harmadik ötéves tervünk első esztendejét, nagymértékben függ a termelést előkészítő műszaki konferenciáktól N. O. Sikeres első hónap — ÉM Fémmunkás Épületla­katosipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyára? Kérem Szappanos Mihály szocialista brigádvezetőt. — Itt Szappanos Mihály. — Milyen eredménnyel zár­ta a brigád az év első hónap­ját? — Január első munkanapján már tudtuk mi a feladatunk. A Kaposvári Cukorgyár répafel­dolgozó üzemének bővítéséhez kellett vasszerkezetet készíte­nünk. A terv is rendelkezésre állt, csakhogy nem volt elegen­dő kellő hosszúságú vasszerke­zeti anyag. A raktárban ugyan­abból az anyagból rövidebbet találtunk. Ekkor megjelöltük a toldási lehetőségeket, s kértük a tervező beleegyezését. Míg hozzájárulása megérkezett, egy Esztergomban épülő tanügyi in­tézmény liftház-szerkezetét csi­náltuk. A beleegyezés rövidesen megérkezett, s ekkor újra a cu­korgyári vasszerkezetre álltunk át. így sikerült január havi termelési tervünket 104 száza­lékra teljesíteni. — Sok, sikert februárban is. — Köszönöm a brigád nevé­be^ , fed1 r-ój

Next

/
Thumbnails
Contents