Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-26 / 48. szám
Tanulságok A közelmúlt napjaiban járásonként értékelték a nőtanácsok és a földművesszövetkezetek közös szervezésében lebonyolított elmúlt évi baromfitenyésztési versenyt. Tudvalevő, hogy az Országos Nőtanács 1961-ben elvállalta a baromfitenyésztés védnökségét, s ez — az fmsz- ekkel való együttműködéssel — kiterebélyesedett mozgalmat eredményezett. Ennek sikerét jól példázza, hogy megyénk földművesszövetkezetei tavaly már kétszerannyi tojást, s mintegy 30 százalékkal több baromfit vásárolhattak fel, mint öt évvel korábban. Felvásárlóiknak 58 millió tojást, s 260 vagon szárnyast — ebből negyed- millió libát — adtak át a háztáji baromfitenyésztők. A szóban levő versenyértékelések nemcsak ünnepi összejövetelek voltak — amelyeken megjutalmazták és dicséretben részesítették a járások, illetve községek három-három legjobb baromfitenyésztőjét —, hanem igen tartalmas, tanulságos munkaértekezletekké váltak. Megrendezésükért valamennyi járási nőtanács és FJK dicséretet érdemel. Mi jellemezte a hét járási ankétot? Egyrészt a baromfitenyésztő asszonyok igen nagy érdeklődése, másrészt az. hogy hozzászólásaik során annyi hasznos tapasztalatot adtak közre, amennyi — összegezve — jó néhány ívnyi könyvet megtöltene. — Sok szakember elbújhat mögöttük — állapította meg Báldy Bálint, a baromfi- tenyésztés már nyugdíjas, Kos- suth-díjas szaktekintélye, aki szintén részt vett a bajai járás értekezletén. E helyütt nem áll módunkban a mintegy száz hozzászólást ismertetni, a versenymozgalom további szélesítésének lehetőségeiről és szükségességéről azonban szót kell ejtenünk. Ügyszintén arról is. ami akadályozza a háztáji baromfitenyésztést, de magát a háztáji gazdálkodást is, s amire szintén a hozzászólók mutattak rá. A lehetőségek alapja az asz- szonyok rátermettséggel párosuló lelkesedése, amit természetesen az fűt, hogy a baromfi- tenyésztés kifizetődik;, a versenymozgalom szélesítésének szükségességét pedig a piac, a közélelmezés egyre növekvő igénye szabja meg. De mi az, ami ennek az igénynek a kielégítését nehezíti? Ä probléma többrétű. Egyrészt a keltetőállomások számos esetben nem megfelelő minőségű naposcsibéket adnak át a földművesszövetkezetnek. illetve ezek közvetítésével a háztáji gazdaságoknak, s emiatt romlanak a baromfiállományok (néhány, s elsősorban az évek óta kitűng eredményt felmutató dunavecsei keltetőállomás kivételt képez), másrészt az gördít akadályokat a háztáji szárnyas- tartás fejlesztése elé, hogy jó néhány termelőszövetkezetben kevese, vagy egyáltalán nem törődnek a háztáji gazdaságokkal. Az ilyen szövetkezetek vezetői nem értik még, hogy a háztáji gazdaságok a mezőgazdasági nagyüzemek szerves részét képezik, s mind a népgazdaság, mind a tagság éx-dekeit tekintve, hosszú ideig elengedhetetlenül nagy. szükség lesz rájuk. Az efajta értetlenségnek aztán az is következménye, hogy például a háztáji föideket későn, távol a községektől, s évenként más-más helyen osztják ki, ami megnehezíti a szemestakarmányt bizonyos mértékig helyettesítő ballaszttakarmányok — például a tök — termesztését, s azt, hogy már most megfelelő számvetést végezzenek a baromfitenyésztők: mennyi szárnyas, illetve tojás értékesítését vállalhatják egész évre. Miskén például csak júniusban szándékoznak a háztáji földeket kiosztani. E problémához kapcsolódik az is, hogy a tsz-asszonyok nem merik, s nem is tudják vállalni a nagyobb mennyiségű étkezési szárazbab, valamint a mák termesztését, jóllehet mindkettőre nagy szükség van. Hasonlóképpen a jó pénzért exportálható házinyúl és a galamb tenyésztésére is. Az előbbi azonban a répa termesztését is megköveteli. ami viszont a későn és a lakóhelytől távol kiosztott háztáji földön lehetetlen. Felvetődik a kérdés: miért nem segítenek a háztáji bizottságok? Az értekezleten az asz- szonyok megadták a választ: azokban a tsz-ekben. ahol az említett bajok fellelhetők, a háztáji bizottság csak „papíron’1, azaz nem létezik. Ezt megerősítik a MÉSZÖV illetékesei is, akik számos tsz-ben azért nem tudnak tárgyalni a bizottsággal, mert nincs is. Az összetett probléma megoldásához tehát itt kell hozzáfogni: a tsz-ekben nemcsak létrehozni, hanem, segíteni is keil a háztáji bizottságokat, hogy elláthassák feladatukat. ,S e bizottságok munkája csakis akkor lesz sikeres, ha tagjaik közé a háztáji gazdaságok elsőszámú irányítói, az asszonyok soraiból minél többet beválasztanak. Ezekkel a figyelmen kívül nem hagyható tanulságokkal is szolgált a megye hét járásában megtartott baromfitenyésztési értekezlet. E tanulságokat pedig meg kell szívlelnie mindazoknak, akiket illet. Tarján István Világ proletárjai, egyesüljetek! XXI. ÉVFOLYAM. 48. SZÄM Ára 60 fillér 1966. FEBRUÁR 26. SZOMBAT Több mint 2500 aktivista segíti a szakszervezetek társadalombiztosítási ülést tartott , , , í, . r, r r a Szakszervezetek es egeszsegugyi tevekenyseget Megyei Tanácsa Tegnap Kecskeméten a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa ülést tartott, amelyen részt vett dr. Kovács Andor, a SZOT Társadalombiztosítási Főosztályának vezetője. A tanácskozáson Némedi Sándor SZMT-titkár terjesztette elő az elnökség beszámolóját a szakszervezetek társadalombiztosítási és egészség- védelmi tevékenységéről. A lakosság 97 százaléka Az előadó hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek alatt az ország életében végbement politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésnek megfelelően változott a társadalombiztosítás is. Hazánkban ma már — különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében — úgyszólván az egész lakosságra — az össznépesség 97 százalékára — kiterjed a társadalombiztosítás. A Szakszervezetek XX. kongresszusa óta az ellátás színvonalának emelkedését igazolják; a dolgozók időbeni korlátozás nélküli ingyenes kórházi ápolása; a tsz-tagok jogosultságának ki- terjesztése a gyógyászati segédeszközökre; a háztartási alkalrr^i- zottak táppénzének 100 százalékra; a szülési szabadság 12 hétről 20 hétre való felemelésére; a nyugdíjak, családi pótlékok emelésére stb. hozott intézkedések. A megyében az elmúlt öt év alatt a biztosítottak száma 20, a társadalombiztosítási kiadások összege 66 százalékkal emelkedett, s 1965-ben megközelítette a 600 millió forintot. Ezt a hatalmas összeget a dolgozók után befolyó biztosítási járulékok nem fedezték, 290 millió forintot állami költségvetésből pótoltunk. Üzemi kifizetőhelyek Megvalósult a társadalombiztosítás egysége szervezete. Létrejött a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága, a megyei igazgatóságok és ezek kirendeltségei. Nagy eredmény, hogy ma már a táppénzre jogosultak 75 százaléka a munkahelyén kapja a szolgáltatásokat. Ezzel egyben növekedett a szakszervezetek felelőssége. A feladatok jó elvégzése érdekében fejlesztettük a társadalmi tevékenységet. Több mint 2500 társadalombiztosítási bizottsági tag, beteglátogató, társadalmi ellenőr, nyugdíjelőkészítő és vállalati bizottsági tag segíti ezt az igen sokoldalú munkát, csaknem 220 ezer biztosított ügyét intézve. Tevékenységük egyre javul. Komplex üzemegészségügy A nyugdíjelőkészítő albizottságok tevékenységéről szólva az előadó különösen az Építők Szakszervezete, a KPVDSZ és a MEDOSZ keretében működők munkáját ítélte eredményesnek, majd a beteglátogató aktivisták munkájáról szólt elismeréssel. A rehabilitációs bizottságokról szólva Némedi elvtárs rámutatott, hogy a legtöbb helyen még csak papíron léteznek. Sok üzemben nincsenek számba véve a könnyebb munkakörök, hogy a csökkent munkaképességű dolgozókat ott foglalkoztathassák. Ez megnehezíti a szakszervezetek ellenőrző munkáját is e területen. Némedi Sándor elvtárs beszámolóját a Szakszervezetek MeI gyei Tanácsa megvitatta, majd határozatokat hozott arra vonatkozóan, hogy a társadalom- biztosítási és egészségvédelmi tevékenységet az alapszervezetek tegyék a szakszervezeti munka szerves részévé. A tanácsülés ezután idei munkatervét határozta meg, majd szervezeti kérdéseket tárgyalt. I N. O. Kétszeresére emelkedett a holdanként! termés • Tanácskozás a megyei hagy matermesztés helyzetéről Pénteken délelőtt Baján, a járási tanács végrehajtó bizottságának székházában megbeszélést tartottak a megyei kirendeltségek vezetői, továbbá a hagymatermesztő szövetkezetek elnökei, agronómxisai és brigádvezetői. Az ankét résztvevői a vöröshagyma és a dughagyma termesztésének, illetve növény- védelmének főbb szempontjait vitatták meg. Vuity Józsefnek, a járási tanács vb mezőgazdasági osztály- vezetőjének megnyitója után Perényi István, a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központjának igazgatója számolt be a megye hagymatermesztésének helyzetéről. Megemlítette, hogy bár a bácskai, illetve a Duna menti körzet korántsem rendelkezik olyan termelési hagyományokkal, sem összefüggő termőterülettel, mint a makói, ennek ellenére az adottságok jók és nem hiányzik a termelési hajlandóság és a kellő szakértelem sem. Bizonyság erre, hogy az elmúlt öt évben a termőterület megkétszereződött, Az 1961. évi 420-szal szemben az idén 927 hold termésére szerződtek a bajai járás gazdaságai. A megyében összesen 1600 holdat tesz ki a szerződéses terület. Emelkedett a terméshozam is. Míg 1961-ben 36,4 mázsa, tavaly már 93,1 mázsa volt az egy holdra jutó hozam. Köszönhető ez egyebek közt annak, hogy az utóbbi években kellően hőkezelt makói fajtájú szaporítóanyag állt rendelkezésre és a termőterületeket a talajösszetétel figyelembevételével jelölték ki. A közeljövő egyik célkitűzése, hogy dug- hagymából ' a szükséges meny- nyiséget a bajai és a dunavecsei körzetben termeljék meg. Erre a szerződések ismeretében meg van minden remény. Most folyik Baján a száz vagon befogadóképességű korszerű hőkezelőüzem létesítése, amely idén ősszel már dolgozik. A tárolási gondokat csökkenti a 150 vagonos bajai vöröshagymaraktár, amelynek létrehozásához az előmunkálatok ugyancsak megkezdődtek. Tavaly a megye hagymatermesztésének négyötöd része — 800 vagon — került nyugati piacokra. Ebből következik, hogy a Bács-Kiskun megyei hagyma | a makóinak már a versenytársává vált. » _ ^ A következőkben Bruder János, a Délalföldi Mezőgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője beszélt a hagyma ten nesztés gépesítéséről, majd Cs. Kovács László, az intézet agronómusa a növényvédelemről és az agrotechnikából szólt A hasznos tanácskozás Vuity József zárszavával ért véget J. T. Új gép az iskolában A Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum műhelyeiben annyi modern gép áll, hogy egy közepes gyárnak elég lenne. A gyors ütemben fejlődő iskola oktatási rendjében nagy súlyt helyeznek a műhelygyakorlatra. Legújabb „szenzációja” az iskolának a lefejtő fogazó marógép, amelynek kezelését képünkön Molnár Pál technikus oktató magyarázza Knizner István és György István II. éves hallgatóknak. (Pásztor Zoltán felvétele.)
