Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-24 / 46. szám

1066. február 23, szerda

3. oldal

Az erdők királya

Színes magyar természetfilm

Az Afrikában jártunk című, széles érdeklődést keltett úti- rajzfilm rendezője és operatőrje, Schuller Imre Baiázs Béla- díjas ezzel a filmjével is szép

lány. aki játssza a nagyot, de valójában még szörnyen unja a randevút; a katona nagyfiú, aki a hűtlen szerelmének szánt

virágot édesanyjának adía; = véelismerést aratott. Az Erdők királya megosztva nyerte a II. miskolci filmfesztiválon az operatőri díjat. A film erőssége valóban fa művészi, gyönyörködtető felvételekben rejlik. Hiszen cselekménye nincs is, illetve mindössze annyi, amennyi a természetben történik ősztől őszig.

Itt él. a közelünkben az erdőkben a fenséges vad az erdők királya, a szarvas. Mégis alig akad aki „valamennyire is ismeri”. Legfeljebb néha találkozik vele messziről, amint el- iramlik a kiránduló közeledtére. Még a vadászok is ritkán kísérhetik szemmel egész életét. A film alkotói hosszú hónapokat szántak rá. hogy megfigyeljék az erdők királyát.

Aki szereti a természetet és a művészi szépet, annak bizonyára nagy gyönyörűségére szolgál ez a kitűnő film.

A kísérő műsorban a Meny- nyei szerelem című csehszlovák rövidfilmet láthatjuk. Négy kis epizódot a szerelemről. Kedves történetkék. Szereplői: a kisdiák. aki a randevúra készül, de lemond a kislány társaságáról a lekvárospalacsinta kedvéért: nővére, a csinos süldőgül a papa. aki nem akarja tudomásul venni, hogy eljárt felette az idő, s póruljár.

Négy Igénytelen kis történet, de kedvesek, mulatságosak és valóban emberiek.

Vasárnap:

Ifjúsági KRESZ-vetéM

A Megyei Rendőr-főkapitányság a Kecskeméti Városi Tanács művelődésügyi osztályának támogatásával vasárnap délelőtt 9 órakor KRESZ-vetélkedőt rendez az általános iskolásoknak a Bányai Júlia Gimnázium nagytermében.

A vetélkedő megrendezését a Balesetelhárítási Tanács kezdeményezte. Az előkészületek során öt és fél ezer tanuló sajátította el a legfontosabb közlekedési szabályokat. Valamennyi általános iskola felsőtagozatos tanulói osztályfőnöki órán és azon kívül is tanulták a KRESZ rájuk vonatkozó részét. Az anyag felölelte a gyalogosokra, kerékpárosokra, és a segédmotoroskerékpárosokra vonatkazó legfontosabb közlekedési tudnivalókat. Ezenkívül a jelzőtáblákat is megismerték.

Az előselejtezőket az iskolákban bonyolították le. Az iskola létszámától függően három-tíz tanuló kerülhetett a legjobbak közül a városi döntőre.

A résztvevőket értékes díjakkal jutalmazza a rendezőbizottság. A városi vetélkedő első díja fényképezőgép, a második díj karóra, a harmadik díj kerék- párdinamó-késZlet. Ezenkívül 14 helyezettet köftyVvásárláSi utalvánnyal jutalmaznak, nem beszélve a sok-sok szelet csokoládéról. amit a résztvevők között osztanak ki.

Krisch Béla

Jíeei kéméit zenetanáruk

ha etgjfreri en tje

NÉHÁNY évvel ezelőtt végtelen hosszúság jellemezte a kecskeméti tanári koncerteket. Eleinte azért, mert mindkét zenei intézmény külön-külön ki akart tenni magáért, s ennek érdekében nagyszabású programot állított össze. Később egyre több fiatal zenepedagógus került városunkba, akik — természetesen — mind pódiumra törekedték, s oda is jutottak, így előfordult, hogy egy hangversenynek 15—16 közreműködője volt. s az egész valamiféle ,.Ki mit tud?” benyomását, keltette, meglehetősen változó színvonalon. Ekkor kezdődött a rövid számok divatja, „hisz’ ügyi» nagyon sokan leszünk”.

KÜLÖNBÖZŐ objektív és szubjektív okok következtében a hétfői hangverseny majdnem az ellenkező végletbe esett: aránylag kevés szereplő lépett fél és mindenki egy. vagy legfeljebb két rövid darabbal: az egész koncert mindössze hal számból állt. Félő Volt, hogy a közönség csalódottan fog távozni a túl rövid előadás végén. Nem így történt: az időtartammal nem volt semmi baj, s a színvonal is elég egyenletes volt. de valami aránytalanság érződött a hangverseny egészének műsorán. Pontosabban szólva hiányzott a műsor Összeállításából valamiféle egységes konAz új ötéves terv irányszám*ibóf:

Ezer lakosonként 1800 köny v

A közelmúltban értekezletet tartottak Kecskeméten a járási könyvtárak igazgatói részére a harmadik ötéves terv előkészítéséről. Ismertették a Művelődésügyi Minisztérium irányelveit. a könyvtárosok előtt álló feladatokat. Mint a tanácskozáson elhangzott: A könyvtári állományt a harmadik ötéves terv végére 1 millió 18 ezer könyvre bővítik. A megyében jelenleg 693 ezer könyv Van. A harmadik ötéves terv végén megyénk minden ezer lakosára 1800 könyv jut.

A tervidőszak alatt minden járás területén négy-öt könyvtárat újítanak fel. Fejlesztik az elmaradt területeket is, ez a

harmadik ötéves terv könyvtári munkájának egyik fő feladata. Újabb tanyai könyvtárakat létesítenek. amihez természetesen alapos felméréseket kell végezni.

További teendőként javítják a könyvtári munka minőségét, szorosabbá teszik az együttműködést a társadalmi és tömegszervekkel és az intézményekkel.

A hálózat és módszertani munka javítására újjászervezik a Módszertani Tanácsot és pedagógiai, valamint mezőgazdasági szakkönyvbázissé építik ki a megyei könyvtárat. Ehhez nagy segítséget nyújt a Pedagógus Szakszervezet azzal, hogy teljes könyvanyagát átadta a megyei könyvtárnak.

Az ötéves tervben bővül és javul a falusi könyvtárak nyitvatartási ideje is. Az 1000 lakosú községekben 12 órát, a 2000 lakosúakban 16—24-et. a 2—

3000 lakosú községekben pedig 24—36 órát tartanak nyitva a könyvtárak hetente.

Az értekezlet megállapította, hogy a második ötéves terv jó alapot adott a harmadik ötéves terv indításóiioz, mert a különböző járások a megyei könyvtárral együtt egyaránt túlteljesítették ötéves tervüket.

K. Zs.

cepció. S ez is több éves hiba mindenki azt a művet adja elő, amellyel egyéni belátása szerint éppen foglalkozik, tekintet nélkül arra, hogy ezek a müvek hogyan illeszkednek a műsor egészébe. Ezért — bár többeknél határozott, fejlődést regisztrálhatunk az elmúlt évekhez képest — maga a „Vegyes’* tanári koncert összképét tekintve nem sokat változott.

MI LENNE a megoldáshoz vezető út. hogy ez a hangverseny is elfoglalja az őt megillető helyet á bérleti sorozatban? ’ Véleményem szerint az egy estén fellépők számát még tovább kellene csökkenteni (nem kell mindenkinek minden alkalommal fellépnie) a Szereplőknek, össze kell ülniük, a műsort az adott lehetőségek között tudatosan tervszerűen felépíteniük. Ezek Után a további teendő: megállapodás szerint komolyan felkészülni, s a hangverseny egészéért közösen vállalni a felelősséget. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy az így felépített és előkészített műsoron belül egy-egy tanár legalább kétszer lépne pódiumra, különböző jellegű és siílUSú darabbal, ami biztosítaná egyfelől a hangverseny egységét, másrészt, a képességek egyéni kibontakoztatását is jobban szolgálná.

VÉGÜL tekintsük végig a hétfői hangverseny egyes produkcióit. A műsort »Mészáros Klára nyitotta meg: kidolgozott játékát ez alkalommal zeneileg kissé fakónak éreztük. A Ka- veczky—Székelyhídi—G úti—Török vonósnégyes biztos stílus- érzékkel nyúlt a rendkívül igényes Mozart-quaf tetthez, produkciójukon azonban valamiféle idegesség érződött. Homokiné Szikora Etelka egyetlen rövid áriát énekelt, tűi kevés volt ez ahhoz, hogy valami újat mondhassunk róla. Maczelka Ferenc muzikálisan technikailag is biztosan fuvólázott, Örvendetes fejlődést mutatott Zsiga László éneklése, főként a zenei kifejező készség terén. Kelemenné Takáts Mária ez alkalommal is kitűnően kísért. Végül az est legnagyobb sikerét — méltán — Széli Zsuzsa aratta Kodály: Marósszéki táncok című művének hiteles előadásával.

Körber Tivadar

Nincsen új a nap alatt

Amikor a Népszabadságban elolvastam A medáUás szélhámos című cikket, igazán mondom, majdnem ösz- szecsaptam a kezem. „Barátom! — gondoltam — Semmi sincs új a nap alatt...” Azaz, hogy mégsem egészen így. Mert azután pontosabban fogalmaztam, és ilyenformán: „Milyen érdekes. Ketten is csinálhatják szinte ugyanazt, mégis más van mögötte.”

Az alapcikk olvastán még nem volt szándékom megírni, egykori jóbarátom, osztálytársam csínytevését. Mikor Há- mos György ezzel kapcsolatos humoreszkjét nagy élvezettel végig „ettem”, elhatároztam, felidézem H. B. komám esetét

N egy venben- négy venegyben jártunk, érettségire készültünk és sorozásra. Szinte erőt adott a rengeteg biflázáshoz, hogy minduntalan felröppent olyan hír: „Hadiérettségi lesz!” Senki nem tudta pontosan, milyen az, de annyit mégiscsak „biztosan” kiderített, hogy ez olyan érettségi nélküli érettségi. Háború van. kell a katona, befejezik az iskolaévet és a nyolcadikosok megkapják az érettségi bizonyítványt. A dolog másik oldala, hogy be kell vonulni, annyira távolálló valaminek tűnt az érettségi elmaradásához képest, amire nem is volt érdemes gondolni.

Ha mégis egy-két túlkoros fiút mundérba húztak már az iskolából, a veszélyérzet mindenkin végigborzongott. Igaz. elmarad az érettségi, de jobb lesze a front? Ott ám lőnek! Különösen megdermedtünk, sápadoztunk, amikor hétről—hétre kaptuk a híreket. „Nyíri elesett!” — „A kis „Dollíusz”-nak vége. Pedig milyen kitűnő tornász volt!”

Mint tündéri megoldás jelentkezett két-három iskolatársuhk sorsdöntő lépése. Váratlanul otthagyták a gimnáziumot, s beálltak hajósnak. Persze, polgári hajózáshoz, ahol fess sötétkék egyenruhát kaptok, iskolán képezték őket, és nem mentek a frontra.

Mi reményvesztetten öltük idegzetünket és érettségi tételek tucatjaival, ők meg hoch-elegánsan, a pedellusok szá- lutálésa, a tanárok férfiaknak kijáró érdeklődése közben vonultak be hozzánk látogatóba. Grasszáltek, fesztelenül cigarettáztak a folyosón, sündörögtek a lányszoba körül. Fájdították megviselt szívünket.

Hányán szerettünk volna helyükben lenni! De ahhoz hátat kellett volna fordítani nyolc nehéz esztendő munkájának. Egy fiúra, az én cimborámra azonban sikerrel hatni tudtak. H. B. egy napon titokzatosan hfvott félre, elővett egy csomó nyomtatványt, és kért, hogy segítsek azokat kitölteni. Jelentkezési ívek voltak azok a MAHART-hoZ.

— Hajós akarsz lenni te is? — lepődtem meg. Nem mondtam ki aggályomat, csak magamban gondoltam arra. hogy neki aligha sikerül a felvétel. Akik bejutottak ahhoz a szép egyenruhás társasághoz, többségükben rendőrgyerekek voltak, s egy nagygazda fiú is akadt köztük. B. hajthatatlan volt, elküldte a kérvényt és időközönként tájékoztatott, hogyan gyűlik a pénze egy gyönyörű extrarühána.

Teltek a hónapok. Már az érettségit is megúsztok, de B. semmit nem tudott, elolvasták-e kérelmét, felveszik-e, eb vagy kutya? Egyszer azután minden megf*«dult. Verófényes nyári vasárnap délelőttön nyűttük a k.-i korzó kockaköveit. Vonult több sorban le-fel az ezernyi fiatal. Piacszélességben hullámzott a tarka ünneplő tömeg. Csodálkozó moraj, s a szemek egy irányba figyelése mutatta, hogy valami rendkívüli történik.

Nem is tévedtünk. Ragyogó krémszínű egyenruhában, délcegen, könnyedén, mint egy filmsztár, H. B. lejtett felénk a tömegben. Fején tengerész-tányérsapka, derekán vadonatúj sárga derékszíjon tiszti bajoneitt villogott. Sötétkék sapkáján is valami aranyos-e2üstös kincstári smuklt tündökölt, és ugyancsak sötétkék vállapján hadnagyi rangjelzés.

Csak ámuldozni tudtunk és gyönyörködtünk a szépszál fiúban, aki a legmagátólértetődőbben igyekezett mindent megmagyarázni.

— Fiúk, nem szóltam eddig senkinek. Tegnap már le is tettem az első vizsgát, megkaptam a kinevezést. Jövő héten már Galacból küldök nektek an- zixet.

Ki is faggatózott volna tovább. Amikor az ő snejdigségéből hajóstiszti sikeréből ránk is annyi fény sugárzott ott a korzón. Félig nyitott szájjal csodálkoztak rá a lányok, úgy tisztelegtek neki őrmesterek, szakaszvezetők, mint a hadiistennek. Még a helyőrség tisztjei is

megkülönböztetett gráciával, sőt irigységgel intettek egy pluszt, fehérkesztyűt tartó kezükkel B. keresetten hanyag üdvözlésére ..: Mlehk volt a város.

Mikor delet harangoztak, eltűnt a teil» gérnyi nép a korzóról. B.-tal kettesben indultunk hazafelé. Útközben újra és újra ízlelgettük a dicsőségeit, milyen haptákban állt közeledtünkre az egész helyőrség.

Majd leültem azonban a megdöbbenéstől, mikor a B.-ék utcájában torkolló sarok előtt megállt a barátom. Némán kezdte „leszerelni” magát. Levette a vállapokat, s a kezembe nyomta őket. Ideadta a pompás tengerészsapkát, is. Lecsatolta a sárga derékszíját, a baj- nétot, s azokat is átnyújtotta.

— Kiskomám, ne gyere most mifelénk. Kerülj el a Marós utcára, s vidd haza hozzátok —- „ezeket”. Nem akarom, hogy anyámék meglássák ... Tudod. nem sikerült... Nem vettek fel a hajózáshoz. Azt kérdezték, kiféle az apóm ... Pedig, hogy spóroltam az ex- traruhóra! Nem baj, így megmarad civil öltönynek. Szép, ugye?

Ekkor már világosan látszott, hogy közönséges, bár igen jó anyagból való krém színú öltöny van rajta. Még tóit is egy kicsit, mikor elváltunk.

— Na menjél már!... De legalább bohócot csináltam az egész bagözsból. Nem számít az ember, csak a ruha. Ennyit megért a cirkusz .,

B. egész nyáron így korzózott. A kutya se igazoltatta.

Tóth István