Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
ÍSHHí. február 3# vásárnál» §. »{dal Indulnak hajnalban érkeznek este Hajnali 4 óra.Csörömpöl a vekker, nyikorog az ágy: ez a legrosszabb, felkelni. Loccsan a víz a lavórba. Ropog az ing, almos morgás: megint eltűnt a zokni párja. Az asszony ásít és megadóan kitölti a teát, csomagolja a szalonnát, kenyeret. Futó csók, rohanás. Az autóbusz nagyokat rázkódva elindul. A tassi házak csukott szemmel alszanak tovább. Az „autós gárda" Kunszentmiklóson vonatra száll, cél: Csepel Autógyár Szigetszentmiklós. Most csak arra gondolnak: Késés Anélkül, időben átlépni a gyárkaput... A Csepel Autógyár például épít a tassiakra, mert nehezen kap a környéken munkaerőt. A tas- siak viszont a gyárra építenek. A baj csak ott kezdődik, hogy a tassi „autós gárda” végül sem' ide, sem oda, — sehová sem tartozik. A gyárban nem lehet számítani rájuk termelési tanácskozásokon, szakmai tanfolyamon, gyári rendezvényen, értekezleten. Kikerülnek a vállalat kulturális és politikai vonzóköréből, de tanulásra, művelődésre otthon sincs idejük. A gyár munkát ad és fizetést. A falu megint csak munkát, jö- vtadelemkiegésaftést, mást nem... A tassi művelődési házat leginkább Baracsi József látogatja, Ráér, mert nőtlen és a tánczenekarban játszik A többi? — Meg vacsorázunk, elbeszélgetünk egy kicsit. Lefekszünk. Az embernek tartalékolni kell másnapra az erejét. Az asz- szonynak is besegítünk, esetleg elmegyünk moziba. TV? — Nincs egyikünknek sem. Könyv? — A vonaton néha olvasgatunk. A Sándor Mátyást, Az aranyembert. A kőszívű ember fiait. Ha akad. valami izgalmas detektívhistóriát. Dolgoznak. Árbecz Istvánnak, a szerelde helyettes vezetőjének szavait idézve: „Igyekvők, szorgalmasak, soha nincs velük baj.” Utaznak. „Hát bizony, jobb is lehetne nálunk a közlekedés. Hamarabb eljutni Moszkvába mint a Csepel Autógyárba.” Gyűjtenek. Havonta 200 forint megy a KST-be. Életmódjuk jobb mint apáiké volt, szemléletük nem sokat változott. Igaz, kevesebb idejük jut a művelődésre, kultúrált szórakozásra, tanulásra, mint a helyben lakóknak. Furcsa, hogy nemis nagyon érezik ennek a szükségét. De kinek hiányzik az, amibe még bele sem kóstolt? Nevelésük, átalakításuk feladata egyrészt a gyáré, másrészt a falué, ahol élnek. A tassi művelődési házban igenis módot kellene találni foglalkoztatásukra. Esetleg az érdeklődési körüknek megfelelő munkásakadémiák szervezésével, klubnapokkal, ahol összejöhetnének gyáriak és tsz-ta- gok előadásokkal — még azt is meg lehetne érdeklődni: mi az, amiről szívesen hallanának? * rf1örődni kell nemcsak az -*• otthon maradottakkal, hanem a bejárókkal is. Főleg azért, mert valahol még mindig a faluhoz tartoznak, Nem szakadtak el végleg és nem is akarnak elszakadni. Csak a ház, a család kötné őket? „Felmerült már — mondták — hogy elköltözünk. Aztán mégis meggondoltuk. Most már nincs olyan nagy különbség falu és város között.” Azt a különbséget pedig, amit a bejárók számára a művelődésből való kimaradás jelent — nem szabad elmélyíteni. .. Vadas Zsuzsa „Kopp-kopp-kopp..— hallatszanak az egyforma ütések a kecskeméti városi tanácsháza egyik lépcsőfeljárójáról. Mindenlap — több mint egy hete. Az éles kemény koppanások nemcsak a folyosókat szaladják körbe, hanem az egész épületet, még az ember is érzi erejüket. Mintha nagy kosziv dobogna. Három kőfaragó vaskalapácsa, vésője újítja a rég felfrissítésre váró lépcsőket. Féltérdükre ereszkedve, másik lábukkal egy alsóbb lépcsőn támaszkodva fejtik a kő „bőrét”, azt a veszedelmes sima felső réteget a kőfaragók. A súlyos, négyzetes oszlop formájú vaskalapács nyelét két kézre fogva szemcsézik a lépcsőt. De nemcsak a szemcsék jelentkeznek szép szabályos sorokban a köveken, hanem a nehéz porfelhő is, amely egy-egy lépcső kidgyusztálása után úgy gyűlik fel a fokokon, mint a fűrészpor. Még a színe is olyan. — Ez még nem is por — válaszolja megjegyzésünkre az egyik jóvágású, fekete hajú munkás, Homoki Sándor. — Látnák csak mi van vállalatunknál a műhelyben. Nincs porelszívó berendezés. — Szilikózisveszélyes a szakma ugye? — Az. Ezért hét órás a műszak. Rendszeres orvosi vizsgálat mellett dolgozunk. Illetve kellene ... Két éve Pesten, Dunaújvárosban dolgoztam, ott negyedévenként volt vizsgálat. Itt... elmarad. Ott védőételt, italt kaptunk, tejet, ásványvizet, sajtot. Itt szóvá tettük nemegyszer. Mindig csak „folyamatban van" az elintézése. — Hány éve csinálja? Zavartan mosolyog, fejét rázza, mutatja a fülét, hogy nem hallotta a kérdést. Pedig most letette a Icalapácsot a vele a szakmában egyidős szaktársa, Kulman Pál és a fiatal Bende István is. Tetszik tudni, zug a fülem. Mikor ilyen csend lesz, egy ideig rosszul hall az ember... 1937. óta vagyok kőfaragó, — érti meg másodszorra — most negyvennégyéves vagyok. — Hogyan választotta ezt a szakmát? — Szegények voltunk. Akkor még ide is protekcióval lehetett bejutni. Jól fizették ezt a mesterséget. Inas koromban többet kerestem hetenként, mint' egy egy fűszeressegéd havonta. Aztán meg is szerettem. — Mit faragott legszívesebben? — Sírkövet, de faldíszitéseket is. Az ember gyönyörködni tud abban, hogy a véső meg a kapacs azt formálja ki a kőből, amit elképzel és akar. Sírkő, lépcső, kődíszítés. Ha jól meggondoljuk, mind a három oda készül, ahol lakik az ember. Tóth István Több mint kétszázezer felnőttet és 51 ezer gyermeket iidültet a SZOT az idén . Hatezer üdüld az Általános Biztosító Önsegélyezési Csoportjánál (Budapesti tudósítónktól.) Az ország üdülőtelepein már folynak a csinosítási munkálatok. Ahol egész évben lehet pihenni, mint Hévízen, Harkányban és még néhány helyen, ott is készülnek a nyaralási és üdülési szezonra. A legerőteljesebb munka a SZOT-üdülőkben folyik. Az idén a SZOT háromezer felnőttel és 11 ezer gyermekkel nyaraltat többet, mint az elmúlt esztendőben. Ebben az évben 213 ezer felnőttet és 51 ezer gyermeket üdültet a SZOT. Legtöbben — közel 55 ezren — a Balaton partján pihennek majd. Ezek mind felnőttek. Több mint 52 ezer felnőtt üdül majd a magaslati helyeken, a Mátrában, a Bükkben, Sopronban, Pécsett, s a gyógyhelyeken. Hévízen, Hajdúszoboszlón. Balatonfüreden. Csupán Párádra 45 ezer felnőtt kap beutalást ebben az évben. A SZOT üdülőszanatóriumaiba (Hévíz. Balatonfüred és Párádra) 9460 felnőtt jut el ez esztendőben. Növeltél? a SZOT családos üdülőhelyeinek számát is. Emelték a férőhelyeket és így a családi üdülőkben 15 500 család pihenhet legalább két héten keresztül. A SZOT gyermeküdülőibe, a Balaton mellé tízezer gyermek kap beutalást. Természetesen a főszezonban nyaralnak majd a legtöbben. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a SZOT üdülőhajói iránt. Az idén 30 hajó viszi az üdülőket Pozsonyba, 11 az Aldunára és hat hajó megy telve magyar utasokkal Ausztriába. Ezeken kívül növelték a csereüdültetéseket a baráti és más külföldi országokba, így Ausztriába. Olaszországba és Svájcba is. A SZOT nagy figyelmet szentel az üdülők korszerűsítésére. A tatarozásokra, a berendezések felújítására ebben az évben 58 millió forintot költenek. A tsz-tagok üdültetéséről sem feledkeztek meg. Az idén legalább 5—6 ezer termelőszövetkezeti tagot küld nyaralni az Állami Biztosító, amelynek az önsegélyezési csoportja foglalkozik a nyaraltatásával. Zs. L. — Kedves Józsikám, jöjjön el, a lányom éppen Sí új ruháját próbálja, axeretué JtáttáAi a vsistuéttyifc Ütésálló PVC A Műanyagipari Kutató Intézet és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat tökéletesítette a mezőgazdaságban használt PVC- öntözőcsöveket. Az eddig gyártott csöveknek az a hátránya, hogy vasgyűrűvel, úgynevezett hidroflex csőkalapácsolóval illesztik őket össze és a vaskarima gyakran összetörj a csőperemes csatlakozó részt. Az új típusú csöveket, amelyeknek előállítását az idén kezdték meg, az eddiginél jóval erősebb úgynevezett ütésálló PVC-bői készítik, újfajta szerkesztő mű- anyag-csőkapcsolóval, amely nem töri ősze a peremes csatSZÁLL A KÖPÖK, •— Ha a tsz tudna biztosítani havi fizetést legalább 1400 forintot — valják őszintén — talán maradnánk. Na persze akkor ha tudnánk, hogy mi lesz év végén. GEj A Sassiak. de más közsé- J gekből bejárók választása is azért esett az autógyárra, mert számukra minden szempontból ez a legelőnyösebb. Otthonukhoz ez van a legközelebb, egy műszakban dolgoznak, átlagkeresetük 1600—1700 forint. A fizetés értékét növeli, hogy stabil és nem bizonytalan, az időjárástól és egyebektől függő mint a tsz-ben. A bejárás anyagiakban kifizetődik; A ráfizetés másmilyen természetű. Az utazással eltöltött, tétlen várakozással elpocsékolt órákkal mérhető. Hajnali négykor kelnek. Szaladnak az autóbuszhoz, hogy időben kiérjenek az állomásra. Tasstól 6 km a kunszentmik- lósi állomás. Onnan vonatoznak Taksonyig, ott sokszor órákat fagyoskodva, toporogva várják a csatlakozást, a Sziget- szentmiklósig döcögő vicinálist. Napi öt órájukat nyeli el az Utazás. Előfordul, hogy nem indul időben a szerelvény, késnek 5 percet és ezt levonják bérükből, vagy „rádolgozzák.” Ha az üzemben túlórázni, leltározni kell, este 11-re érnek haza. Fáradtan, rosszkedvűen. Pihenés? A szabad idő. a va- ■ sárnap a földeken, a kertekben, vagy az állatok körül találja őket. Mikor leteszik a szerszámot, hátat fordítanak a gyárnak , — kapálnak, ültetnek, gyomlálnak, aratnak, jószágot nevelnek. Mindezt miért? Kell a pénz, a több pénz. Mire? — Ruhára, bútorra! Ma már a falun is úgy van, mint városon. Adnak a lakásra, az öltözködésre az emberek. Két lányom van, ki is néznék az iskolából, ha egy évig egyetlen ruhát hordana. Az igények megnőttek. Jó is ez. Értelmet ad a munkának, ha a régi, kopott bútor helyére új kerül, ha a gyerekek jól tápláltak és szépen öltözöttek, ha a család jól él, gyarapodik. Az (életnek azonban más ad értejmet. És ez a más — a kultúra, a művelődés — nem , pénzbe, időbe kerül. Ideje pedig hogy lenne annak, aki ipar és mezőgazdaság között egyensúlyozva napi öt órát utazik? m Világjelenség a bejárás. A ’ mezőgazdasági lakosság aránya mindenhol csökken. Nálunk a századfordulókon a ke- ■ resőknek még 59 százalékát foglalkoztatta a mezőgazdaság. 60 évvel később, a legutóbbi j népszámláláskor már csak 38 ! százalékát. A gyárak felszív- j iák. de ezzel el is vonják a , falutól a munkabíró férfiakat. I 1. A kiáltás végigharsan a sze- reldében a kocsikból előmásznak a tassiak. Mások is, azok Közül, akiknek Bács-Kiskun megye ad otthont, de az autógyár munkahelyet. Sorsuk nem éppen irigylésreméltó. Szabadidejük java részt lefoglalja az utazás. Miért vállalják inkább a bejárók vándoréletét, mint a falut? A fiatal Faragó Bálint ősszel nősült, azóta Tass helyett Döm- södről jár a gyárba. így látja biztosítottnak a megélhetését és a továbbtanulást. A jövőt. Most végzi a technikum II. osztályát. A tassi Barcsi József szintén a jobb megélhetésre, tanulásra hivatkozik. Most végezte a gépkocsivezetői tanfolyamot. ősszel szeretne beiratkozni a szerelő iskolába. Családja nincs, fiatal, amit az utazás elvesz délutánjából, pótolja a késő esti órákból. Neki még lehet. A többinek? — Két családom van, — mondja Forgó János — örülök, ha végre köztük lehetek. Azért is jöttem ide, mert ez a legközelebbi munkahely. Az öcsém is itt dolgozik, apám Csepelre jár. Otthon negyedes kukoricát vállaltunk, nem mondom, egy kicsit sok a munka. De jól jön ez a kis mellékkereset... Pál István mosolyog, szűkén méri a szót. Régen az apja földjén dolgozott, de 1959-ben, mikor megnősült, elhatározta, hogy a maga ura lesz. így került a gyárba, mert ez volt a legközelebb és mert az egymű- szak sem lebecsülendő dolog. cm Z“1 épzügás, lárma, nevető, olajos arcok a hosszú sorban kígyózó teherautók között. Mi köti ide a tassiakat? Az anyagi okokon túl az autószerelői szakma szeretete is. Megtalálják a számításukat. Ha ezért még utazniuk sem kellene? Saját bevallásuk szerint a tassi tsz tagok többsége jóval túllépte már a legszebb férfikort. A falu fiataljai közül csak az megy oda, aki ag- ronómus lehet, vagy traktoros. Mindenki persze nem kaphat gépet, ezért jöttek a gyárba a községből vagy negyvenen. Nem sínyli ezt meg a mezőgazdaság? — Mi melósok voltunk mindig — szögezi le a kunszent- miklósi Szekeres Imre. — Földünk sohasem volt, azelőtt summásnak mentünk, vagy ku- bikolni. Ez ugye megszűnt, kénytelnek voltunk feljönni, mivel rá voltunk utalva a mindennapi keresetre. — Nekem mindig a motor volt a szenvedélyem — veszi át a szót Bárány László. — Gondoltam eljövök, kitanulom az autószerelési szakmát. Azelőtt bérlő voltam, „földesztergályos”. Nem mondom megéltem akkor is, de ez a munka is nagyon kedvemre való. Néha, amikor az idő, a munka megengedi betérek otthon a vendéglőbe, vagy cukrászdába, fröccsre, feketére. Itt találkoznak össze, méregetik ugratják egymást a gyáriak és tsz tagok. A viszony nem ellenséges, de azért „autós” inkább csak szakmabelivel barátkozik. Büszkék a mesterségükre ám ez nem gátolja őket abban, hogy ne fontolgassák józanul a dolgokat:
