Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
1968. február S. s*erd* 5. oldal Hol tanulhatnak az érettségizett fiatalok A Művelődési Minisztérium tájékoztatása az egyetemi felvételekről F ővárosi lapban olvastuk, így vidéken csak: akiDrill A Művelődési Minisztérium legfrissebb tájékoztatója ismerteti az érettségizett fiatalok továbbtanulási lehetőségeit. Az ismertetés szerint a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira kérhetik felvételüket a középiskolák utolsó évét végző, vagy már érettségivel, felsőoktatási oklevéllel rendelkező fiatalok. akik nem töltötték be a 35. életévüket. A felsőfokú szakiskolákba és technikumokba szakmunkás-bizonyítvánnyal is lehet jelentkezni. A felvételi kérelmeket a középiskolák március 1—15-ig, a felsőoktatású intézmények május 10-ig fogadják el. * A néphadsereg tiszti iskoláira azok kérhetik felvételüket, akik nem töltötték be 21-ik életévüket és a néphadsereg, vagy a Belügyminisztérium határőrsége, illetve a karhatalom hivatásos tisztjei akarnak lenni. Ezek négy év alatt általános iskolai tanári, illetve felsőfokú szaktechnikusi oklevelet is szereznek. Az orvosegyetemre jelentkezők oktatás szempontjából egy-egy orvostudományi egyetemhez tartoznak. A Szegedi Orvostudományi Egyetemhez Csongrád. Bács- Kiskun, Békés és Szolnok megye, valamint Szeged város tar' tozik. Szegeden az általános orvosi karra 180 pályázót vesznek fel. A szegedi fogorvosira csak 20 főt. Az ottani gyógyszerészetire 100, erre alkalmas fiatal mehet. Műszaki egyetemek A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára 475-en pályázhatnak. A villamosmérnöki- karra 500 hallgatót vesznek fel, a vegyészmérnöki karra csak 180-at. Budapesten az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészeti karára 75 helyet biztosítottak. Az általános mérnöki karon 240 lehet a létszám. A közlekedési és üzemmérnöki karra keveset, összesen 50 hallgatót vesznek fel. Miskolcon, a Műszaki Egyetem gépészmérnöki fakultásán 350 férőhely van. A bányamérnöki tagozatra 100 és a kohó- mérnöki ágazatra 80 fő. a Veszprémi Vegyipari Egyetemre 150 fiatal kerülhet be. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 200 elsőévest vesz fel. Ennek budapesti Mezőgazdasági Gépészmérnöki karára 160-an juthatnak be. Tudományegyetemek A Budapesti Eötvös Löránd Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán csak 44 íőleg a tanárképzők magyarirodalom és földrajz, valamint nyelv tagozatokra. Rengetegen tódulnak az idén is a Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátó szakiskolára, valamint a Felsőfokú Külkereskedelmi szakiskolára. A legtöbben jelentkeznek a Felsőfokú Híradástechnikai Technikumba, ami a rádió és televízió hatalmas fejlődésére vezethető vissza. Egy újságcikk keretében nehéz pontosan visszaadni mindazokat a lehetőségeket, amik várják a szorgalmas és tehetséges fiatalokat. A közeljövőben megjelenik az erről szóló részletes tájékoztató. Zs. L. jogászjelöltet vehetnek fel, miután tavalyról még 126 jelölt kapott elő felvételt. A pesti Bölcsésztudományi Kar magyar nyelv és irodalomszakára csak 50 fő vehető fel, mert tavalyról maradt 183 elő- felvétel is. Két idegennyelv és irodalomszakra 48, a történelem-idegennyelv és irodalomszakra 44 főnek nyújtanak tanulási lehetőséget. A budapesti Természettudományi Kar tanári tagozatai 242 (ebből 158 főn fizika-matematika szakos) lehet a létszám, nem tanári ágazatba 150 fő kerülhet be. A debreceni egyetem természettudományi kara (biológiakémia. matematika, fizika) 142 főt vár tanári és 52 hallgatót nem tanári szakokra. A Szegődi József Attila Tu- | dományegyetem Állam- és Jog- tudományi szakára nem vesznek fel erre az évre új hallgatókat, mivel az elő felvételesekkel betöltötték az idei keretet. A jelentkezők csak az 1967— 1968-as tanévre pályázhatnak. A szegedi Bölcsészet Természet- tudományi Karra csak 58 hallgatót vesznek fel. miután tavalyról maradt 57 előfelvételes. A szege.di Természettudományi Fakultásra a tanári szakra 182 hallgatót és a nem tanári szakokra (vegyész, fizikus, matematikus) 56 hallgatót vehetnek fel. A Budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tavalyról maradt még 248 előfelvételes, s így nem sok új hallgató, mindössze 252 fő juthat be. Nagyjából ez a helyzet az egyetemi felvételeknél. A jelentkezőknek tudomásul kell venni, hogy az orvosi karokra sokszor nem elegendő a 17—18 felvételi pontszám sem, viszont a műszaki egyetemek különböző karaira, főként vidéki egyetemeknél. tavaly 13—15 ponttal is felvettek hallgatókat. Sok a jelentkező Az orvosi fakultásnál a legnagyobb roham az utolsó években a fogorvosi szakokon nyilvánult meg különösen. Hatnyolcszoros volt a jelentkezés a felvehetőkhöz képest A műszaki egyetemek egy részén is 3—4-szer több volt a jelentkezők. mint a felvehetők száma. Viszont a nehéz műszaki tárgyaknál nemegyszer pótjelentkezést kellett hirdetni. Igen sok felsőfokú technikum és tanárképző főiskola van Budapesten és vidéken. Ezek tanulmányi ideje javarészt 3 esztendő. Sokba nehéz is bejutni, neK inge, az vegye magára. Most is hallani olyan panaszokat, hogy egyes középiskolákban a diáksapka viselésére kötelezik a tanulókat, holott ez — az utasítás szerint —• hidegben nem kötelező. Ugyancsak meg kell engedni a lányoknak hideg időben, a melegítő vagy szövetnadrág viselését. Tény, hogy minden, ami „egyen”-ruha, -sapka, tartást ad az embernek, önfegyelemre szoktatja. Neveli arra, hogy óvja a mundér, vagy jelen esetben az iskola becsületét magaviseletével is. Azaz: a diáksapka is kötelez. Ennek persze nem szabad olyan fegyelemre nevelő eszközzé merevednie, mint mondjuk a puskának, melyet ha elhagy, elveszít a katona, megszűnik katona lenni. SYÖKÉRMŰVÉS1ET Mit csinál egy. falusi kőműves, ha a világot betemeti a hó. Tesz-vesz. barkálcsol, töri a fejét. Mint például Hős Lajos Szalkszentmártonban. Kezébe vesz egy kiöregedett szőlőtőkét, hogy a tűzre tegye. De nicsck! Ennek a vén tőkének milyen különös alakja van. Ágai-bogai, dudorai, csúnya nagy görcs :!k rajta, bajuszSZe- rü függvén :k. Érdekes, érdekes ... Aztán bicskát vesz a kezébe, igazít rajta valamit és máris előtűnik egy öreg szarvasíika feje, ágas-bogas agancsoklcai. Veszi a másikat. Abból meg kialakul egy hatalmas fa, rajta kismadár. Majd tovább: cammogó elefánt, tekergő kígyó. — Sokszor figyelem a természet játékát.— mondja Hős Lajos. — Egy kavics, egy-egy felhő néha rendkívül érdekes diákot ölt. Egy kiöregedett gyümölcsfa. vagy furcsán töredezett kő egészen különleges foi- mai élményt nyújthat az embernek. Már hosszabb ideje foglalkozik a szőlögyökér-szobrászattal. Pihenő szarvasbika. (Majsai Károly felvétele.) Gyűjteményében rendkívül érdekes és megkapó alakokat lehet találni. Érdemes volna felfigyelni erre a különleges művészetre! Kovács Sándor i megyei tanács vb elnöke fogadta a papi békemozgalom elnökségi tagjait Kedden délután dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke fogadta a Megyei Katolikus Bizottság héttagú elnökségét. A hagyományos év eleji tisztelgő látogatáson a haladó szellemű papság nevében dr. Fintér László apát. kalocsai érseki helyhök mondott köszöntőt, majd dr. Varga Jenő vb-elnök válaszolt közvetlen szavakkal. A fogadás során — amelyen részt vett Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Szakács Gyula, egyházügyi tanácsos is — szívélyes hangú beszélgetés folyt a papi békemozgalom vezetői és a megyei vezetők között az aktuális megyepolitikai kérdésekről. XLI. — Akkor... — Klárira lesek. — Beszéljenek csak nyugodtan én úgyis sietek haza — mondja Klári és kezet nyújt Gyurinak. — Nem zavarom magukat. A viszontlátásra. András, csak ne maradj sokáig. — Nem. nem. sietek én is — mondom Klárit nyugtatva. Klári mosolyogva int. aztán sodródik a hömpölygő ember- áradattal. Egy pillanatig nézek utána. Milyen csinos, milyen jól tartja magát, milyen kívánatos. Ä mozgása szinte lányos, csípője kicsit ring. amikor lép. kelleti magát. Hirtelen visszakaptam a tekintetemet. Gyurira lestem. — Na. mi van? — durván, nyersen estem neki. Gyuri vállatvont. — üljünk le valahol. — Nem bánom — monuicin. — Gyerünk. Rendeltem egy üveg sört. Gyuri töprengve ült. gondolatait szedegette össze. — Na, mi van? Voltál otthon? — Voltam — mondta és ivott egy kortyot a sörből. — Tudod. András, csinos ez a Klári, de azért mégis leutazhatnál a kórházba. _ A kórházba? Én? Minek? — nevettem. Gyuri hátra vetette magát, rámmeresztette szemét Nagy riadt, dióbama szeme volt. — Hogyhogy? Hát te nem tudod, hogy a fiad... — kérdezte. de gyorsan félbeszakította a mondatot. — A fiam? — kérdeztem vissza csodálkozva. — Mi van a fiammal? — Csakugyan nem tudsz semmit? — Nem, mondom, hogy nem. Beszélj már. mi van a fiammal? Egészen közelhajoltam hozzá és az arcába sziszegtem. Gyuri az asztalra könyökölt. — összeverekedett az Oláh Jankó fiával. Megbicskázták. A rendőrség nyomoz az ügyben. Állítólag a fiad kezdte. — Ürislen! — Bözsi nem írta? — Nem. Ö csak a házról írt. Öt csak az érdekli most. a ház, az úristenit neki — csaptam a levegőbe. Felugrottam, kirohantam. Vas Gyurit otthagytam a sörrel együtt. Mentem a munkásszállásra. bepakoltam mindent, aztán ki az állomásra. Mi lesz a fiammal? Nyomorék lesz. mint a Vincéé, akit egyszer részegen megbicskázták? Jegyet váltottam és beültem a kocsiba. Vártam. Nyugtalan voltam. Csak akkor csillapodtam, amikor elindult a vonat. Már nem szánhattam le. Klári várni fog. Bözsi nem tudja, hogy megyek. Meglepődik majd, és talán,.. De nem, ő nem lesz nagyon boldog és sírni sem fog. Nekem is nehéz lesz. Rettenetesen nehéz. Nem jövök vissza Pestre. Majd írok. hogy küldjék el a nliunkaköny vemet. Bodnár Pista, ha állja a szavát, akkor ott is lesz keresetem. S mi lesz a fiammal? Nyomorék lesz? Úristen. nyomorék fiam lesz!? És Klárival mi lesz? Hogy csattog, hogy zakatol ez a vonat! Viszi az egymástól távol élőket. Az egyiket haza. a másikat meg messze, idegenbe... V égé. Nem tudom, miért, de a fent említett szigorúságról eszembe jutott a mi akkori diáksapkánk. Akkoriban hordtuk, midőn ilyen dalokra tanítottak bennünket a levente-foglalkozásokon, hogy: „Most újra zúgnak a fegyverek, hol a nap kél fent az égen... Körülöttem már égnek a falvak ... Csikorognak a hernyótalpak ... Fegyvered hát vedd elő, hisz’ úgyis csak egyszer élünk.. N os, abban az időben dúlt akkora fegyelem a gimnáziumokban is, hogy ha valaki feltette a kérdést a diáknak: „Mi az igazi hazaszeretet, fiam?" —, akkor legjobban így felelt. — Az igazi hazaszeretet az, ha fejemet a legválságosabb helyzetben sem veszítem el. Ennek pedig legfőbb biztosítéka, hogy ha a diáksapka télben, nyárban, étien, szomjan a fejemen van. Így tudok tisztelegni katonai, iskalai elöljáróimnak, tanáraimnak. Ilyen válaszra biztosan rail* veregetés volt a jutalom. Mert akkor tudta a tanár, hogy a többivel is tisztában van az az öntudatos gyermek. Azzal tudniillik, hogy ha tanár, leventeoktató, vagy más hatalmasságok jönnek vele szemben, három (lehet, hogy öt) lépéssel a találkozás előtt kemény fővetés jobbra vagy balra, aztán villámgyorsan felszökken a kéz a diáksapka simléderéhez. Olya- j ténképpen azonban, hogy a kis• | újj hegyének kell érinteni a bőr szélét. Közben természetesen a könyöktartásra is ügyelni kell. Vissza kell szorítani a mellszélesség elvágólagosságáig, mert olyan diák, akinek a könyöke kiáll, abszolút nem szeretheti a hazáját. A nnyira belénk Verték ezt drillt, hogy a leglehetetlenebb helyzetben sem feledkeztünk meg a hazaszeretetnek erről a pregnáns kifejezéséről. Egyszer például, nyár elején az udvaron tornáztunk. Csengettek, villámgyorsan öltözködni kezdtünk. Közel az utca felöli vasrácsos kapuhoz. Az egész U/b. osztály az ing-felvételnél tartott, mikor megláttuk a kerítésen kívül B. L. tanár urat, aki később a zenetudományi.alapismeretékbe vezérelt be bennünket. Alit és széles mosollyal élvezte igyekezetünket. Mi pedig, idegeinkben a levenete-foglalkozásokon belénk súlykolt „hazaszeretettel”, azt hittük, tisztelgésünket várja. Éppencsak a szemünk volt kint az ing nyakán, a fehérnemű többi része még magasan fent kóválygott, de tudtuk kötelességünket. Vigyázzba vágtuk magunkat, és feszesen szalutáltunk. Úgy. ingujjban kapálózó kézzel. Kísérteties látvány lehetett, mert az öreg nagyon nevetett, fejét csóválta, s azt kiálltotta be. — Ti aztán rettenthetetlen katonák lesztek, halljátok-e! Akkor is lőni fogtok, ha nem lesz nálatok puska. Mi ugyanis sapka nélkül szalutáltunk. Valami derengett másodikos lelkületűnkben az öreg ironikus bölcsességéről, de túlságosan gyerekek, és „hazafiak” voltunk ahhoz, hogy azt meg is tudtuk volna fogalmazni. E gy évvel később történt. Valami nehezet kérdezett zeneelméletből B. L. tanár úr, és jól sikerült feleletet adtam. Akkor ismerkedett még az osztállyal. — Ez igen, kitűnő, fiam. Látom, nemcsak tisztelegni tudsz... Hogy hívnak? — Tóth Sándor — makogtam elvörösödve, mert emlékeztem a tornaóra utáni tísr.’elgés- bohózaira, amikor közelálltam ahhoz a bizonyoi vaskerítéshez, így megjegyezhette az arcomat. A kérdésre — hogy hívnak? — i így rebegtem hát a választ: Tóth Sándor. Az osztály röhögött. Tanár úr nem értette az okát. Míg Gulá- csi Ferkó meg nem magyarázta: Nem úgy hívnak engem, hogy Tóth Sándor, hanem: Tóth István
