Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

196%. február 16, szerda

S. oldal

rUt a tanyákról

— Már nyolcvan kötet könyvem van. ezeknek nagy része jutalomkönyv. De pénzért is veszek minden hónapban. Nem tudtam, hogy Kecskeméten van antikvárium, ezentúl bejárok oda is — mondja Imre János másodéves kőművestanuló.

így kezdődött ismerkedésünk. Jancsi a kecskeméti iparitanulóotthonban lakik, Imrehegyről került be a városba. Édesapja az erdőgazdaságnál dolgozik, édesanyja otthon van. a háztájiban.

Jancsi 4,6-os eredménnyel végezte az általános iskolát.

— Nem akartál tovább tanulni?

— Őszintén szólva nem nagyon gondoltam rá. De most már rájöttem, hogy mégis csak jobb lenne. Talán — ha meglesz a szakmunkás-bizonyítványom — technikumba megyek.

Értelmes, rokonszenves fiú. öltözködésében is kifejezésre jut ez. Talán a szenvedélyes érdeklődés az, ami megkülönbözteti az átlagtól.

— Sokat olvasok. Az otthonban négyszáz kötet könyv van, ehhez 200 gyerek. Kevés a könyv, kicsi a választék. Főként ismeretterjesztő kellene több. Meg mai szépirodalom.

— A világpolitikai kérdések iránt érdeklődsz-e?

— Három újság jár az intézetbe: Népszabadság. Petőfi Népe és a Magyar Ifjúság. Ezeket mind elolvasom. De, sajnos, nem mindenki olvas nálunk újságot. Nagyon elkelne egy sajtó- szakkör, akkor tálán többen kedvet kapnának az olvasásra.

— Szabad idődben mivel foglalkozol még?

— Gyűjtök bélyegeit is. Nagyon hasznos elfoglaltság! Ezt is jó lenne az otthonban szakkör formájában meghonosítani. Sajnos, az eszperantó tanulása abbamaradt a turnusos képzés miatt. Pedig már nagy kedvünk ««olt hozzá. Az otthon igazgatósága nem tehetné lehetővé az eszperantó tanulását?

— Mi a véleményed arról, hogy a falusi fiatalság beáram- lik a városba?

— Falun alig gondoskodnak róla, hogy a fiatalság ott maradjon. A rádió és televízió már

— Táncolni? Arra kevés idő jut. Az otthonban csak fiúk laknak, szabad időnk viszont kevés arra, hogy idegen helyre menjünk táncolni. Otthon, a tanyán, ha hazamegyek? Ott nincs erre alkalom. Inkább olvasok hát, ha időm van...

kinyitja az emberek szemét, tágítja a látókörüket. Több lehetőséget kellene teremteni helyben is a szórakozásra, tanulásra, ismeretszerzésre.

Jancsi két évvel ezelőtt még az imrehegyi tanyai iskolában tanult. Ma már városi gyerek.

— Vissza akarsz-e menni falura?

— Most még tanulok, sok tervem van. Ez nemcsak tőlem függ. Egyelőre a városhoz vagyok kötve. De nincs kizárva, hogy visszamegyek. Ott is épülnek már az új modem házak. Kell a kőműves.

Balogh József

4 megyei képtár anyagából

Hasznos kezdeményezés megvalósítására fogott össze a Kecskeméti Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya, a Városi Művelődési Ház és a Fegyveres Erők Klubja: a Megyei Képtár anyagából összeválogatott képekből kiállítást nyitottak meg a klub helyiségében.

Giia János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője elmondta ez alkalomból, hogy ez a kiállítás tulajdonképpen kísérlet: a Fegyveres Erők Klubjának parancsnoksága segíteni szeretne a megyeszékhely gondján azzal, hogy kiállítási terem céljára felajánlja a klub egyik helyiségét. Ha lesz érdeklődés, máskor is rendeznek hasonló bemutatót, s ezzel átmenetileg csökkennek a kecskeméti kiállítási terem hiányából adódó gondok.

Imre Gábor szobrász- és festőművész, a Megyei Képtár vezetője ismertette a képtár anyagát. Jelenleg 350 művészeti alkotás van a képtár birtokában 700 ezer forint értékben. Ezek az alkotások tanácsoknál iskoláknál, közületeknél vannak elhelyezve. A képtár anyaga az évi vásárlásokkal állandóan gazdagodik. A mostani bemutató csak szerény képviselője az egész anyagnak, hiszen a terem befogadóképessége csupán 28 alkotás kiállítását tette lehetővé.

A kiállítás naponta 10—12 és t6—19 óráig van nyitva a közönség számára.

Hazahozták Mednvánszky László hamvait

Gs akiiem fél évszázaddal ezelőtt, 1919-ben hunyt el Bécsi) esi a leg- újabbkori magyar festészet úttörő egyénisége — Me dny áiisxky László festőművész. Eddig az osztrák fővárosban nyugodott. Hamvait a művelődésügyi kormányzat most hazaho- eatta, hogy szülőhazájában helyezzék el — immár végső nyugovóra. Nagy művészeink sírkertjében, Budapesten a Kerepesi úti temetőben kedden hántolták el Mednyánszky László hamvait. Dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója emlékezett a sírnál Mednyánszky László életútjára, méltatta művészi munkásságát.

Nem a jóléten múlik

| TANULÓ | nép vagyunk! — büszkélkedünk joggal, hiszen két évtized alatt valóban száz és százezrek vetették rá magukat nálunk a tanulásra, pótolták azokat a hiányokat, amelyekért nem ők voltak a felelősek, hanem egy olyan erőszakos, népellenes rendszer, amely tudatosan rekesztette ki a dolgozó osztályokat a műveltség megszerzésének lehetőségéből, s csupán annyi engedményt volt hajlandó adni, amennyire a kulturáltabb európai környezet elkerülhetetlenül kényszerítette. Az ország urai nagyon is világosan látták, hogy rendőrségnél, csendőrségnél, jogszolgáltatásnál, bárminemű erőszakszervezetnél biztosabb támasza, védelme hatalmuknak a tudatlanság, a szellemi igénytelenség Amellett tehát, hogy az egész oktatási rendszert és a kulturális életet ideológiájuk szolgálatába állították, a dolgozó osztályok számára megnehezítették még az akkori jobbára egyoldalú műveltséghez vezető utat is.

A felszabadulás utáni évtized nehézségeiben nem kis része volt ennek a súlyos örökségnek. S még mai gondjaink számláját is terheli. Az eszmei nevelés feladatairól hozott központi bizottsági határozat tavaly éppen erre hívta fel a figyelmet.

| SOKAN | ugyanis úgy képzelték a felszabadulást követő években, a hatalomért folytatott harc és a lázas építőmunka hősi korszakában, hogy csupán meg kell teremteni az emberibb élet feltételeit, meg kell szüntetni a kizsáktnányolást, s ezzel egy csapásra megszűnik minden rossz, önzés, igazságtalanság és egyenlőtlenség. A nyomor megszüntetésével együtt jár majd a szellemi szegénység megszűnése is; az anyagi jólét emelkedésével arányosan nőnek a kulturális szükségletek, s ezzel együtt fejlődik az emberek szocialista erkölcsi szemlélete, magatartása.

Nagyjából és egészében, mondhatnánk tömegméretekben így is van.

De a nagy egészen belül az egyes emberek, számottevő rétegek többé-kevésbé lemaradtak nemcsak az eszményi céloktól. hanem az általános előrehaladás jelenlegi fokától is. Mind műveltségben, mind pedig erkölcsi magatartásban. Az anyagi jólétben ha vannak is még számottevő különbségek, nem indokolják a szellemi igényességben tapasztalható megiepő eltéréseket.

Sőt, gyakran úgy tűnik, mintha némelyeket éppen a jólét viszonylag gyors emelkedése távolítania el a kulturálódásiéi.

— Az autóbusz se mén gyorsan, hallatszik egy női hang, valahonnan a tejfehér ködből.

— Nem ám — dörmög rá egy másik „szellemhang” —, mert akkor ott is kanyarodna, ahol nincs kanyar.

Ügy tizenöt méternyi közelségben végül átsötétlik a két egymást követő kerékpáros alakja a füstszínű függönyön. A Csongrádi út neonlámpái derekasan küszködnek ugyan a homállyal, de 50 méternél messzebb ott sem lehet ellátni, ahol ők világítanak az útközép felett. Valóban „szellemjárást” játszat velünk az időjárás.

Mi történik ilyen vaksi éjszakán, ha valahol baj van a villannyal?

A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat vasléces kapuján legyező alakban vetül ki a fény a járdára. Ez a világos sziget szinte központja most a sötét környéknek. Odabent nem alszanak. A magas szintű porta nagy üvegablakából pont rá lehet látni a bejáratra. Kintről úgy fest a telefonkezelőnő, mint az ülésén messze figyelő pilóta.

Mikor benyitunk, éppen telefonál. Közben egy blokkszerű naplóba írja az adatokat.

—-. Tehát vezeték fekszik a földön. Igen, jegyeztem. Csaik arra kérem, szíveskedjék a területet elhatárolni, míg a készenlét kimegy, nehogy szerencsétlenség történjék. Minden pillanatban várom vissza a szolgálatosokat. Legalább egy órája hívták őket Városföldre. Ha megérkeznek, azonnal mennek.

Farkas Dezsőné leteszi a kagylót. Elgondolkodva fülel, nem hallatszik-e autózaj az utcáról.

— Nem jönnek. Biztosan komolyabb a hiba.

— Hányán teljesítenek készenléti szolgálatot és mekkora területre ügyelnek?

— Ketten — két egymás utáni éjszaka. Övék a város, de Kerekegyháza, Városföld, Helvécia, Hetényegyháza, BallóKésmenlétben

szög, a környező területek is. Ha Ide szükséges igénybevenni a készenlétet, járművet küldenek értük. A városban kerékpárral sietnek a tetthelyre,

— Minden éjjel van dolguk?

— Nem. Néha hetekig semmi sincs, máskor esőstől jön a baj...

Alighogy kimondja, cseng e telefon,

Igen, tudunk róla. Leszakadt a vezeték ... önöknél sincs áram. Jegyzem. Mihelyst befut a készenlét, azonnal javítják.

Aggódva hajtja ki a kis beszélő ablakot, hátha így jobban halljá az autózúgást. De csend van odakint.

— Ilyenkor már izgatott az ember — forgatja ujjai közt a ceruzát. — Hátha a bejelentő mégsem csinálta meg az elhatárolást? Vagy megunta a várást, és nem figyel. Valaki nekimegy a vezetéknek... De jó, hogy jön — nyitja gyorsan az ablakot a kapun betérő fiatalemberre. A sötétkék kabátos, szőrmés sapkás munkás megáll. Nyugodtan, magától értetődően érdeklődik.

— Hol van baj?

Elmiagyarázza, mi a hiba, kimutatja a blokkot is, hogy a fiú jobban megjegyezze.

— Nézze már meg, — kéri a telefonkezelőnő — elhatárolták-e, meg addig Is.

— Jó, megyek — adja vissza a fiatalember a naplót, s nemsokára Ismét az ablaknál próbálja a speciális lámpát, melyet kivisz miagával a helyszínre.

— ö nincs szolgálatban, de ez a szokás — jegyzi meg Farkasné, s szemmellátha- tóan nyugodtabb, mint eddig.

Hirtelen nagyot hunyorít a villany, mintha valami erő „kiszippantotta” volna a fényt a körtéből.

— Tetszik látni, „lehúzott”. Ilyenkor rendszerint történik valami, beugorhat egy üzemzavar.

— Régi tapasztalat?

— Tizenöt éve dolgozom a vállalatnál, voltam segédelektrikus is két évig, sokmindent kitanul az ember.

— Ha nagyobb mérvű üzemzavar adódik. minden épkézláb ember, üzemvezetőtől, művezetőtől kezdve, szerelőkön át a gépkocsivezetőig — búcsút mond az álomnak. Valamelyik télen épp egy rendkívül hideg éjszaka került erre sor. Reggel 7—8 óráig dolgoztak a szabadban, szinte belefagyott az emberek lába a csizmába. De rendbe hozták a hibát...

Nem is ellenőriztük, mennyi idő telt el, visszatér Pénzes László. Mialatt elhalad a portánál, beszól.

— Rendben vian. a csatlakozó vezetéket szakította le a hótömeg.

Tíz óra közeledik. Már a csinosan berendezett, szálláson beszélgetünk a Városföldről érkezettekkel. A készenlét-pár fiataljaiból Gál Balázs az idősebb, hat és fél éve van a vállalatnál. Fekete László, a másik, fél éve szabadult, tanuló is itt volt. Látszik, hogy a szabadból jöttek, pirosak, frissek. A munkáról nem mondanak „hősies” jelzőket. Egyszerűen, nyugodtan magyarázzák Pénzesnek, oki nagykabátban náluk tanyázik, hogy — biztosító lazulás volt. Társuk meg szintén természetes szűkszavúsággal közli.

— A Katona József utcában megcsináltam a vezetéket. Először csak biztonságból, ideiglenesen fel akartam csavarni, míg ti mentek. Aztán meggondoltam. Érdekes műsor van a tv-ben, hadd nézzék a környékbeliek. Meg a rendelő. Az még fontosabb.

• • • S ha már így együttvannak, készenlétisek és a pihenő szaktárs, miért ne nyissák ki a rádiót is.

Odakint vágni lehet a ködöt, de a villanyok égnek. Üzemek, kórházak nappali fényben dolgozhatnak, s az otthonokban jó meleg ágyban lehet olvasni, tv-t nézni.

Tóth István

|VZ ANYAGIAK I hajszolása például mindenképpen ilyen következményekkel jár. Közismert, viccbe illő példa az olyan ember, aki autóra spórol, s ezért lemond minden egyébről. A jó táplálkozás és a ruházkodás mellett persze elsősorban a színházról, moziról, könyvről. De még az olyanok esetében is észrevehető néha ilyen szellemi beszűkülés, akik televíziót vásároltak. Attól fogva egyetlen szellemi táplálékuk a tv műsora. Nem mintha az nem volna igen hasznos módja a tájékozódásnak is. a művelődésnek is, de egymagában, a kultúra többi eszközlésének kirekesztésével mindenesetre elégtelen.

Akadnak azután olyan egészen szélsőséges példák is, mint amilyet a múlt héten a kecskeméti Hosszú utcai iskolában említettek, amikor a tantestület az ideológiai továbbképzés egyik előadásán a kispolgári nézetekről vitatkozott. Elmondtak egy esetet. Valaki ausztriai és olaszországi turistaútra indult gépkocsival. Aztán négy nap múlva visszajött. Bécsből. Miért ilyen hamar? — kérdezték az ismerősei. Oh. olyan jól bevásároltunk — felelte —. hogy felesleges lett volna tovább menni. Nem láttak természetesen egyetlen képtárat, múzeumot, még szép tájat sem. S az ilyen ember bizonyára nem lát semmit egy országból és kincseiből akkor sem. ha keresztül-kasul beutazza. Legfeljebb az áruit.

| MŰVELT N£P| vagyunk, mondhatjuk joggal büszkén, mert nálunk ma már mindenki 16 éves koráig iskolába jár, mert zsúfoltak a középiskoláink és az egyetemeink, mert százezrek tanulnak esti tagozaton a munka mellett. Olcsók és látogatottak a színházak, mozik, hangversenytermek, ponyva helyett klasszikusokat és jó mai irodalmat olvasnak az emberek, amit a kiadók sok százezres példányszámban bocsátanak útjukra. De eredményeinkben hézagok is tátonganak.

Amiben az említett értekezlet résztvevői is egyetértettek, röviden így foglalható össze: Nem a jóléten múlik a kulturáltság. Legalább is nem elsősorban és kizárólag. Az anyagiak, a megfelelő életkörülmények természetesen fontos feltételei a művelődésnek. De önmagukban — mondhatnánk: — nem perdöntőek. S amire az életszínvonal növekedése közben is szüntelenül nevelni kell az embereket, elsősorban a jövő társadalmának tagjait, a mai fiatalokat, az a szocialista eszmény: a művelt dolgozó ember. Aki azért dolgozik, hogy az összességgel együtt jobban éljen, de nemcsak jobban, hanem értelmesebben, értékesebben is.

j~~A MI ESEMÉNYÜNK! a

színházba járó autótulajdonos, a tanuló tanácselnök és esztergályos, az ismeretterjesztő előadásra is kíváncsi tsz-paraszt, az Olcsó Könyvtár köteteit gyűjtögető segédmunkás — a sokoldalúan művelt, széles látókörű dolgozó ember.

M. L.