Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 12. szám
Világ proletárjai, egyesüljétek! A&VÄR. SZOCiAuStA WWWKASPÄRX BÄCSr lOSKAAM MEGYEI LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 12. SZÄM Ara 60 fillér 1966. JANDÄR 15, SZOMBAT Az első zárszámadási közgyűlés Három és fél ezer forinttal nőtt az átlagjövedelem a bácsalmási Táncsics Termelőszövetkezetben Alkotó tevékenységet! Még egy hét sem telt el híradásunk megjelenése óta, amely a megyében zárszámadását elsőként elkészítő szövetkezeti gazdaságról, illetve társulásról tájékoztatott. Most viszont már arról adhatunk hírt, hogy az első zárszámadási közgyűlés megtartására is sor került. Pénteken a helybeli gépjavító állomás kultúrtermében gyűltek össze a bácsalmási Táncsics Tsz gazdái, a bajai járás ipárt- és tanácsszerveinek képviselői, hogy meghallgassák Kancsár Ferencnek, a közös gazdaság elnökének az elmúlt évi feladatok megoldásáról szóló beszámolóját, Az általa elmondottak színvonalas és eredményes munkáról tanúskodnak. A termelőszövetkezet tiszta vagyona egy év leforgása alatt 19 százalékkal növekedett és meghaladja a 7 millió forintot. A gazdálkodási eredmény egy szántóegységre vetítve a tavalyi 1978-ról 2213 forintra emelkedett. Ily módon a termelőszövetkezet a jól gazdálkodók sorába lépett. A forgóalap növekedése 34 százalékos és összege jelenleg 2 millió 345 ezer forintra rúg. A növénytermesztési üzemág egészében véve 9, az állattenyésztés pedig 6 százalékkal teljesítette túl az 1965. évre vállalt terveket. Az évek óta jó haszonnal termesztett kenderből csaknem másfél millió forintot tesz ki a bruttó üzemi nyereség. Az előző évi 420 hízott sertéssel szemben a most lezárt évben majdnem háromszor any- nyit, 1124-et értékesítették 112 kilogramm átlagsúlyban. A 200 ezer forint nyereséget hozó sertéstenyésztésben anyakocánként átlagosan több mint 18 malacot neveltek fel, ___ am elyek választási átlagsúlya elérte a 17 és fél kilogrammot. Az említett tervtúlteljesítés ellenére már most 70 hízó marha és 610 nagy súlyú süldő szolgál az idei szerződéses kötelezettségek zálogául, s biztat az előnyös árváltozások folytán további jó jövedelemmel. Mindezeknek köszönhetően a rendszeresen dolgozó gazdák átlagjövedelme az utóbbi évben jóval több mint 3 és fél A Mongóliában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség, amely csütörtökön Cedenbal, Molomzsamc és több más mongol vezető kíséretében vidéki útra indult, pénteken a Saren-Gol szénmedencébe érkezett. A szovjet párt- és kormány- küldöttség ezután az első mon- góliai szocialista városba, Dar- hanba látogatott amely a Saren-Gol medencében létesülő ipari-energetikai komplexum központja. A Mongóliában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére pénteken Darhanban a város dolgozóinak részvételével barátsági gyűlést, tartottak. A gyűlésen Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára a minisztertanács elnöke és Brezsnyev, a szovjet pártós kormányküldöttség vezetője, az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Cedenbal beszédében melegen ezer forinttal nőtt, s 19 846 forintot tesz ki. 210 családból 9S-nak a jövedelme meghaladja — a háztájin kívül — a 20 ezer forintot A készpénzfizetéses üzemágakban dolgozók járandóságát leszámítva mintegy másfél millió forint jutott ez alkalommal a feladatok teljesítésében becsülettel helytálló tagságnak. J. T. üdvözölte a szovjet küldöttséget, hangsúlyozta, hogy a szovjet vendégek látogatása a barátság és a testvériség missziója. Brezsnyev beszédében hangsúlyozta, hogy Darhan és vidékének ipari fejlődése a mongol nép nagyszerű haladásának egyik ékes példája. Itt vállvetve, egységes család tagjaiként munkálkodnak mongol, szovjet, lengyel és csehszlovák szakemberek, munkások. El lehet mondani, hogy Darhan a szocialista nemzetköziség a nagyszerű példája a gyakorlatban. A szovjet párt- és kormányküldöttség pénteken Brezsnyev vezetésével látogatást tett a „Mongol—Szovjet Barátság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben, amelynek dolgozói szívélyes fogadtatásban részesít tették a szovjet vendégeket. Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője ulánbátori úttörők körében. A folytonos vigyázás, á jövendő kémlelése és az új társadalmat építő legyűrhetetlen tudatos akarat a magyar valóság elidegeníthetetlen vonásává vált. Mögöttünk egy küzdelmes, de sikeresnek bizonyult politika eredményei, és előttünk az e politikából kibontakozó végtelen horizont — világos távlatokkal. Jól látjuk-e ezeket a távlatokat, nem homályosítja-e el szemünket valamiféle mindent elködösítő pesszimizmus és rossz közérzet? Sikerül-e történelmünkben először olyan szocialista nemzeti egységet formálni, melyben az élet minden hatalmi pozícióját, minden jövőt adó életforrást a munkásosztály birtokol, és azt az egész nép javára fordítja? Ilyen szónokiasan feltett kérdésekre legegyszerűbb la- konikus igennel válaszolni, de én e kérdéseket nem szónoki fogásként tettem fel, hanem azért, mert — ha nem is sokan — akadnak olyanok, akik vitatják az optimista látásmód helyén való voltát, jelenlegi gondjaink mellett. Valóban, életünk nem problémamentes. De a párt sohasem ígérte, hogy rózsaszínű ábrándokból építjük majd fel a szocializmust, hanem mindig valóságos életfolyamatnak fogta fel a hozzá vezető utat. Vannak azonban a mi világunknak olyan furcsa kibi- cei, akik, amikor tenni kellett, szelíd meddőségben töltötték napjaikat, de most néhány hét óta bőséges szülésre gerjedtek, „pártfogásukba” veszik a munkásosztályt, „kiállnak” a dolgozó népért. Ezek a kritikusok itthon és külföldön úgy túrkálnak életünk tényeiben, mint a kisdiák a szótárban: csak a pikáns dolgokat keresik. Ezért társadalmi méretekben egy kissé legyünk éberebbek, ne engedjük a sikeres valóságot kihazudni a lábunk alól. Politikánk jövendő hitelét is ezek a valóságos sikerek igazolják. A fellazítási taktika kezdeményezői és a velük szövetkezett politikai kasszafúrók megpróbálnak belénk lopni egy olyan ideológiát, mely- lyel aztán kapitalista lépre csalhatják az ábrándos lelkű ingadozókat, megkísérlik a csőd és kiúttalanság hangulatát terjeszteni akkor, amikor tényleges sikerekről adhatunk számot, és ezek mögött elenyésznek éppen a sikerek talaján keletkezett problémák. Félreértés ne essék, nem a kritikátlanságért szállók síkra, mert a kritikát előrehaladásunk fontos elemének tartom, de a bírálatnak csak ott lehet helye, ahol konstrukti- vítással párosul. Az élet érdességeit mi nem akarjuk megnyugvással körülpárnázni. Igenis nyugtalankodjunk minden előrehaladást akadályozó korlát előtt. De a demagógia és a destruktivitás ma éppen korlátok közé akar szorítani minket. Az ügyeinkben való alkotó részvételt úgy képzelem el, ahogyan megyénk a második ötéves tervben realizálta céljait. Ha az a sikeres és vonzó munkastílus, amely a megye vezetését jellemezte a jelzett időszakban, tovább él és fejlődik, akkor a korábbihoz hasonló nagy horderejű tettekre kerülhet sor a jövőben is. Melyek voltak a jellemző vonásai ennek a politikának? Mindenekelőtt az, hogy a megyei pártbizottság — és nyomában az állami, társadalmi szervek, mozgalmak — a megye sokrétű és bonyolult társadalmi—gazdasági problémáit figyelembe véve dolgozták ki a párt- és kormánypolitika helyi megvalósításának koncepcióját. Másik, nem kevésbé fontos jellemvonás, hogy bebizonyosodott: nem a központi akarattal való szem* benállás, hanem annak helyes értelmezése, és az így kibontakozó alkotó kezdeményezés ad igazán teret a demokratizmus érvényesülésének. Gyakorlatilag igazolhattuk, hogy demokratizmus és centralizmus egyazon lényeg két oldala. Fontos vonása és a siker feltétele volt a megye vezető testületéiben kidolgozott politikának a tudományosság, a társadalom- és különböző szaktudományok eredményeinek célszerű, hatékony alkalmazása, E fontos jellemvonások birtokában volt képes ez a politika megragadni a kommunistákat és dolgozó tömegeink döntő többségét is olyan tettekre serkenteni, amelyek garantálták a sikert. Nyugodtan, mondhatjuk, hogy a fejlődés talaján keletkezett valameny- nyi gondunkkal olyan nagyszerű sikereket Szembesíthetünk, hogy az ítélet nem kétséges, a javunkra dől el. Néhány fontosabb eredmény igazolhatja e megállapítást, így az iparfejlesztés sikerei, új iparágak meghonosítása az e tekintetben korábban elmaradott megyében. A munkásosztály létszáma mintegy 16 ezer fővel nőtt, ami 55 százalékos emelkedést jelent. Említhetjük a parasztság előnyére végbement gyökeres változásokat, s ennek nyomán a mezőgazdasági termelés 27,5 százalékos, az árufelvásárlás 35,4 százalékos emelkedését a második ötéves tervben. Nagyarányú szőlő-, és gyümölcstelepítési programunk eredményes megvalósításával átalakítottuk a táj arculatát és jövendőt biztosítottunk a benne élő embernek. A termelés fejlődésével együtt megyénk társadalmának valamennyi rétegében alapvető változások mentek végbe, és ez a közoktatás, a kultúra, az egészségügy vívmányaiban, a létbiztonságban, a politikánk mögött felsorakozó nagy tömegekben tükröződik. E sikerek felsorolása igazolja, hogy a fejlődésünket kísérő, itt-ott előforduló zavaró jelenségeket nem lehet összetéveszteni a változások lényegével. Másik tanulság: hogy a harmadik ötéves tervben, legközvetlenebbül az 1966-os terv megvalósításában a siker feltétele, ha nem vetjük el a második ötéves tervben jól bevált és igazolt vezetési stílust, hanem annak továbbfejlesztésén munkálkodunk, és azt a már ma is látható tartalékaink feltárására fordítjuk. Legyen koncepciónk, mintahogy volt az elmúlt időszakban. A gazdaság- irányítás új rendszerére való áttérést joggal tekinthetjük a párt tíz-tizenötéves társadalmi programjának. A megyei vezetésnek reális elgondolásai vannak a tennivalókról erre az időszakra. Ösztönözzük, és várjuk a helyi pártszervek és az alapszervezetek kommunistáinak kezdeményezését. — Főfigyelmünket a jövőre kell fordítani. A kibic-mentaiítást nem tekintjük tisztességesnek, mert azt tartjuk, hogy az ember az élet minden területén helytállásra és felelősségvállalásra hivatott. Igazi, emberi rangot a haladás melletti elkötelezettség ad. Nem becsülhetjük sokra azokat, akik egyéniségüket és a jobbra törekvés szándékát feláldozzák a kispolgári kedélyességek cifra oi- tárán. A társadalom igenis valóságos élet, valóságos gondokkal, amelyeket nem .ráolvasással, hanem alkotó tevékenységgel lehet megoldani, POZSGAY IMRE A szovjet küldöttség Mongóliában „Darhan a szocialista nemzetköziség nagyszerű példája"
