Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Több mint 20 ihillió pár cipő késsült 1965-ben

A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó cipőgyárakban az utóbbi években végrehajtott

üzemösszevonások és gyártás- szakosítások azt eredményezték, hogy úgynevezett profilgazda vállalatok alakultak ki. A szakosítás nagymértékben hozzájárul a termelés gazdaságosságának, a gyártmányok választékának és minőségének javításához.

A szervezési intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy termelékenyebben dolgoznak a cipőgyárak. 1965-ben az 1960. évi 16 millió 200 000 párral szemben több mint 20 miliő pár

bőrcipőt állított elő a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó 6 vállalat. Az elmúlt években vezették be a kisebb sorozatokat. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 10 000 párás minimális sorozatnagyság helyett egy modellből már ötezer párás rendelést is elfogadnak, sőt egyes részlegekben berendezkedtek 100—500 párás sorozatok gyártására is. Ez azt eredményezte, hogy nagymértékben bővült a választék. Míg 1960-ban 850 féle cipő készült az állami nagyvállalatoknál, a modell- szám 1965-ben már 1218 volt.

I

Vegyi fülke

Négy évvel ezelőtt mindössze félmillió forint értékű árut termelt exportra a Kecskeméti Ezermester Ktsz. Azóta évről évre növekedett külföldi megrendelésük. 1965-ben már nyolc milliós export terv megvalósításán dolgoztak. Most az esztendő befejeztével a ktsz dolgozói arról adhattak számot, hogy egymillió forint értékű áruval túl is teljesítették az exporttervet. A legnagyobb az érdeklődés a ktsz szakemberei által tervezett laboratóriumi vegyi fülke iránt, amellyel a legkülönfélébb vizsgálatokat lehet végezni. 1966-ra eddig már 12 millió forintos megrendelést kaptak külföldről erre a gyártmányukra. A ktsz vezetősége

elhatározta. hogy prospektusok kiadásával a hazai laboratóriumok érdeklődését ás igyekszik felkelteni a külföldön már keresett vegyi fülkék iránt.

Visszahúzódott a Tisza árhulláma

Az utóbbi napokban a hűvösebb és a kevésbé csapadékos légtömegek hatására csökkent a Tisza és megáradt mellékfolyóinak vízutánpótlása. A Tárnán vonult le a legnagyobb árhullám, s rövid ideig harmadfokú árvízvédelmi készültség őrizte a folyót. A víz gyorsan „leszaladt” méterekkel apadt a folyó és most már az árvízvédelmi készültség legenyhébb fokozatát, az elsőfokú készültséget is megszüntették. A Tisza hullámteréről is visszahúzódott a víz, megnyugodott a folyó, tehát már nincs szükség készültségre. Az új év első napjain a vízügyi igazgatóságok valószínűleg már valamennyi mellékfolyón megszüntethetik a a készültséget. (MTI)

ment. Odajött hozzám és mondta, hogy csodálkoztam ugye? Csodálkozom? Hát hogyne csodálkoztam volna, mert nem olyannak ismertem. Nem is volt ő olyan, azt mondja de az ura megbolondult, amióta Pestre jár. Egyszer egy héten jön haza. de sokszor csak egyszer egy hónapban, mert külön munkája akad. Az igaz, bogy keres, sokat, van mindenük, de vele nem törődik. Ha ő nem szól neki hát hdzzá se nyúlna. Most meg még otthon is tanul. Szóval neki az kevés, fiatal asszony még. mit képzel az ura. meg így, meg úgy. De ő vár, nem akarja itt hagyni, mert hátha megváltozik, és ott vannak a gyerekek is. Na, hogy ne nyújtsam nagyon a történetet, azt mondja nekem, hogy ne szóljak senkinek arról, amit láttam, ne legyek neki rosszakarója, akkor ő is jó lesz hozzám.

Felvontam a szemöldökömet.

— Én se vagyok fából, az istenit neki, na. mit magyarázzak itt neked, hiszen te se vagy szent — fújja a füstöt mérgesen. — Hát szóval most már megérted, hogy oda nem mehetek. De te azért szólhatnál ott valakinek. Mondom, egy fél évig dolgoznék csak. amíg összeszedném egy kicsit magam.

Bözsi ott akarta tartani ebédre, de Anti felállt, elköszönt, elment, mert várják otthon.(Folytatása következikJ

kor meg mit zavar itt az aszszony?

— Rajta kaptam a traktorossal.

— Micsoda?

Nem akartam hinni, hogy annak a becsületes Gyurinak, aki mindenkin segít, akin tud, aki olyan, mint egy falat kenyér, aki töri magát a családjáért, dolgozik, tanul is. hogy több legyen, mint volt, hogy ezt az embert megcsalja a felesége? Nem. nem lehet igaz.

— Kint dolgoztam a Dobosféle fődön. Hogy mi ütött belém, az isten se tudja már, hát gondoltam, megnézem már a Barna-féle tanyát. Behurcoltak onnan mindent, a tetőt is leszedték. jóformán csak a négy fal és a kút maradt, na még a fák, amik elbúrjánozva nőttek, mert a kutya sem törődött vele. Szóval odamegyek és olyan ne- vetgélés félét hallottam. Beléptem az ajtónyíláson, hát csak a földbe gyökerezik a lábam. Egy öl szalmán, ott, a volt tanya földjén feküdt Vas Gyuriné az egyik traktorossal. Gondolhatod. hogy milyen helyzetben. Az asszony meglátott, sikított, a traktoros is észre vett. Ügy átkoztam aztán magam, hogy engem az ördög vezetett oda akkor. Nem szeretem magam senkinek a dogéba bele ártani.

— Azóta nem is találkoztál vele.

— Dehogynem. Még aznap.

Azután, hogy a traktoros elgasabb politika, én nem igen értek hozzá, de látom, hogy megy ez.

— Értem, értem, de nem ez a baj — dugja Anti idegesen szájába a cigarettát.

— Hát?

Fésritelődik a széken, pislog Bözsi felé, aiki a konyha mellett sürgölődik. Előtte nem akar szólni — gondolom, de hát Bözsi nem figyel ránk, nem hallja, hogy mit beszélünk annyira el van foglalva. Egy pillanatra belép a kamrába.

— Az asszony — súgja és kifújja a füstöt.

Majdnem hangosan felnevetek. El sem tudtam volna képzelni, hogy Anti meg Vas Gyuriné összeszűrjék a levet.

— Ne bolondozz már — mondom nevetve és térdemre csapok.

— Nem én. nem én — hü- ledezik, amikor megérti, hogy mire gondolok.

Most én csodálkozom. Hát akXV.

Varga Anti, az unokatestvérem, kétszer is eljött.

— Te, ^András — mondja —> egy fél év engem is kihúzna a sárból. Mert azt nem mondhatod. hogy most rosszabb nektek? Amióta Pestre jársz, szemlátomást gyarapodtok.

— Én, nem irigylem tőled a gyarapodást, csak azt mondom, hogy nem igen tudok segíteni, mert én kicsi ember vagyok.

— Te is úgy mentél, hogy vitt valaki.

— Hát persze. Vas Gyuri.

Szerettem nyílt kártyákkal

játszani, de most megbántam. Anti halkabbra fogta a szót.

— Tudom, de hogy is mondjam csak, én nem szólhatok neki.

— Pedig ő jóba van a munkavezetővel. Ha ő azt mondja, hogy felvettek, arra mérget vehetsz, Meg, ha keresni akarsz, ő tud lehetőséget. Neki már semmi ötszázzal többet keresni. A kezére játszik amazoknak, lizok meg neki. Érted? Ez mallgy látszott, 1965 — az

olimpia után — már csak a vihar utáni csend éve lesz, de a mérlegkészítésnél rájövünk, hogy 1965 is végeredményben igazolta: a sportban nincs megállás, mindig van elég izgalom, érdekesség. A sportkrónika tartalmas volt, sok lapjára odakívánkoztak a magyar versenyzők is. (Gondoljuk csak el: a magyarok az idén 31 sportágban- körülbelül 800 nemzetközi versenyen vettek részt!) Sok esemény között kell tehát tallóznunk, amikor jellemezni akarjuk a búcsúzkodó sportesztendőt.

A legádázabb csatákat a legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban vívták. Az idén kellett eldönteni, melyik az a 16 ország, amely részt vehet az az 1966-Os angliai világbajnoki döntőben Rendkívül éles küzdelemben találtak gazdára a repülőjegyek. Anglia, Franciaország, Olaszország, Portugália, Bulgária, Brazília, Uruguay, Argentína, Chile, Mexikó, Svájc, Német Szövetségi Köztársaság, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Spanyolország, Szovjetunió és — Magyarország foglalja el a 16 helyet. A magyar csapatnak — az eredmények talán nem is mutatják — verej- tékes 360 percébe került ez a siker. Ausztria kétszeri legyőzése után a nagy rivális a Német Demokratikus Köztársaság csapata volt, s Budapesten győznünk kéllett az utolsó mérkőzésen. 2:2-re állt a mérkőzés, amikor a 78. percben P. Ducke, a németek félelmetes középcsatára már csak egyedül áll-t szemben Géléi kapussal, s 16 méteres bombalövését a hóri- horgas magyar fiú védte! Ha ez bemegy... És öt perc múlva Farkas megszerezte a győztes gólt, 3:2, hely az angliai döntőben.

Hasonló izgalmakkal járt a labdarúgás édestestvérének, a vízilabdának idei legnagyobb vetélkedője, a Trofeo d’ Italia. A magyar csapat elég borúlátóan kezdett a mérkőzéssorozathoz, mert bár közel állt ahhoz, hogy 1961-es győzelme után most esetleg végleg elnyerje a díjat, de hát élt a hagyomány

hogy eddig egyetlen trofeo-tor- nán sem győzött a hazai csapat most pedig Magyarország voll a vendéglátó. A margitszigeti uszoda vize szinte felforrt z mérkőzésen. Már-már úgy látszott, hogy a hagyomány nem szakad meg, a magyar csapat gólaránya romlott, romlott, s e jugoszlávak előtt megnyílt az út. De mit tesz a vízilabdázók istene? A jugoszlávok kikaptak az NDK autszájder csapatától, s a finis már a magyaroknak sikerült jobban. A trófea végleg beköltözött a Magyar Üszószö- vetség vitrinjébe.

Murad gunk még a labdánál, hiszen ez hozta az év egyik legkellemesebb magyar sport- sikerét. Dortmund, nőd kispályás kézilabda-világbajnok: Magyarország. Tízesztendős munka gyümölcse. Török Bódog, a magyar csapat mesteredzője ötven válogatott mérkőzésen kísérletezett, frissített, fiatalított, s már 1962-ben a romániai világbajnokságra titkos reményekkel utazott a csapat. Amikor aztán csak ötödik lett. mindenki elkedvetlenedett. hallani sem akart a kézilabdáról, a mindennapos edzésről a fáradtságról, a lemondásokról. És ekkor Török sorra felkereste a játékosokat, kérte, legalább három évre még ne hagyják abba, tegyenek még egy kísérletet. A „kísérlet” sikerült,. .

Nem^ maradhat ki a krónikából két világbajnoki verseny, már csak a magyarok kedvéért sem. Lipcsében az öttusában — mint mindig — ezúttal is az utolsó szám, a futás ígérkezett a döntőnek, s mindenki számít- gatta, Balczó e számban hány ponttal maradhat alul, ha mégis világbajnok akar lenni. Balczó azonban felrúgott minden számítást és olyan gyorsan futott, hogv az időmérőknek leesett az álluk. Persze, hogy ő .győzött!

„Szép hely, jó hely Teherán...” —- mondja a régi sláger, s ezzel teljesen egyetértett Földi Imre, a Tatabányai Bányász 27 éves sportolója, aki Teheránban eddigi legnagyobb sikerét érte el, világbajnok lett a légsúlyú súlyemelésben. Három órán át, kilóról, kilóra szerzett előnyt a két japánnal szembenVárta-e Földi az elsőséget? „Igenis vártam. Soha ennyit nem gyakoroltam és ezért soha ilyen jó formában nem voltam.” Olyan, mint egy ifjú sportolónak szóló tanmese.

Nemesük magyar, hanem nagy nemzetközi jelentősége is volt az év egyik másik kiemelkedő eseményének. Szeptemberi meleg délután érkezett a hír Debrecenből hogy Zsivótzky Gyula 73 méter 74 centiméterre javította a kalapácsvetés világrekordját.

Az első világrekord Debrecen városában, amelynek nevét órákon belül megismerte az egész sportvilág. Sűrűn érkeztek Zsi- vótzkyhoz az üdvözletek, meghívások, külföldi interjú-kérdések. „Elértem régi vágyamat, s úgy érzem, további edzésekkel el tudom érni a 75 métert is.” Amerikából is jött levél, Conolly, az ex-világrekorder páros mérkőzésre invitálja Zsi- vótzkyt, júniusra, odaátra. Lehetséges, hogy már 1966-ban „kicsúszik” az a bizonyos 75 méter?

Volt még más sportverseny is, amely Magyarországra, Budapestre terelte a figyelmét. Az Universiade volt ez, a főiskolások világbajnoksága. Ezúttal szinte teljes volt a mezőny, eljött minden főiskolás, aki számít a sportban, a ruganyos szovjet Ter-Ovaneszjantól. az amerikai .óriásbébiig, Matsonig. E két ország versenyzői domináltak itt is, akár a világbajnokságon, de a magyaroknak sem kellett szégyenkezniük. Mind a kilenc sportágban indultak, s a nagyszámú helyezésen kívül 16 aranyérmet szereztek. A legnagyobb siker talán mégis az volt, hogy általános vélemény szerint ez az Universiade sikerült a legjobban, a magyar rendezőség, persze a versenyzők segítségével, jelentőségében az olimpiák utáni legnagyobb versennyé tette. Ezt nem mi mondtuk, hanem dr. Primo Negiolo, a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség olasz elnöke.

íme, tények gazdag sorát kellett számba venni. S „a cukor” még a végére marad!

El kell ismerni, az idén a

sportközvéleményt a legtöbbször a hosszútávfutók hozták eksztázisba. Közülük kerül ki az év koronázatlan sportkirálya, az ausztrál Ron Clarke, a nagy hármas (ő, Jazy és Keino) legsikeresebb tagja. „Kilométerfalók” így hívják őket. Kik ezek az emberek? Jazy 29 éves, két gyermek apja, a párizsi L'Equi- pe című sportláp nyomdásza, így alkalmat kap, naponta háromszori edzésre. Clarke 28 éves, napi penzuma 40 kilométer, az idén azzal produkált újat, hogy szinte egész évre elosztotta világrekordjait (csaknem tizenötöt). Persze, tetszése szerint rendelkezik idejével, tudniillik az „Adidas” nevű nyugatnémet sportcipőgyár ausztráliai képviselője. Az egyik legérdekesebb új sportszemélyiség, a kenyai Kipchonge Keino 25 éves, hazájában 1700 méter magas, ritka levegőjű környezetben él és edz, ami számára nagyon előnyös. Amikor Tokióban teljesen ismeretlenként indul az 5000 méteres döntőben, máris ötödik lesz. Jazy ezt mondja róla: „Keino a fekete Afrika elő futára a sportban. Húsz év múlva minden stadionban ők lesznek az urak.”

Lezárul 1965, s a sport is „téli álomba” merül. De nem sokáig. 1966-ban se vége, se hossza nem lesz a fontos sporteseményeknek. A magyar sport ió évet zár, s reméljük, a folyatás sem üt ki rosszabbul.

Vető József

Búcsú egy érdekes sportesztendőtől