Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
IÍX>6. január 11. kedd 5. oldal / Táiic-„gondjamk“ és a hagyományok ápolása Eqy KISZ-szervezet előre lép A tánc mint szórakozás a kultúrember egyik legelső igénye. De nagy jelentőségű a népi táncművészet ápolása és fenntartása is. Hogyan táncol megyénk lakossága? Először a társastánc kérdését kell vizsgálnunk. A gyakran divatba jövő új és új táncformák elsajátíttatása nem köny- nyű. Mint népművelési feladat, a művelődési házak hatáskörébe vág. Rendszeres tánctanfolyamok pn kell megtanítani a fiatalsággal az új táncokat. Táncpedagógusokban, sajnos, szűkölködik megyénk. Mindössze nyolc tánctanár áll rendelkezésre, ennek következtében nem könnyű őket úgy beosztani, hogy minden község, vagy még a tanyaközpontok is tánctanfolyamhoz jussanak. Nehezíti a tánctanítást, hogy legalább 25 jelentkező szükséges a tanfolyam elindításához. Ezért sokhelyt a fiatalok egymástól tanulják az új táncokat. A tán c pedagógus - kép zés rendezetlensége további nehézségeket okoz a jövőben is. Jelenleg ugyanis nincs olyan intézmény, amely tánctanárokat képezne. Csupán arra van lehetőség — ez egyben szükségesség is —, hogy a működő táncpedagógusok havonta egyszer továbbképzésen vegyenek részt. E kérdés megoldása sürgős, annál is inkább, mert az egész országban hasonló a helyzet a mienkhez: kevés a tánctanár, és egyre kevesebb lesz! A táncgondok megoldása a megyei táncszakbizottság feladata. Van mit megoldania, még; a fent elmondottakon kívül is. Megoldandó például minél hamarabb a néptánc sok gondja is. Megyénk az országnak tánchagyományokban leggazdagabb vidéke. Három nagy táncvidékünkről a kalocsai, a bácskai és a déli nemzetiségi tánc- csoportok művészetének híre már túlnőtt az ország határain. A néptánc terén — ha szabad azt mondani — jobban állunk, mint a társastánc esetében. Tizennégy szerződéses néptáncpedagógus dolgozik megyénkben, de rajtuk kívül az idén 24 új néptáncoktatóhoz jut a megye. Idén ér véget a hároméves tanfolyam. így a munkába lépő új művészeti vezetők nyilván fellendülést hoznak a népi tánc- művészetbe. Perszej, itt is vannak gondjaink. A néptánc eddig eléggé elhanyagolt terület volt. Jövő évtől kezdve azonban a megyei táncszakbizottság megindítja a rendszeres gyűjtő munkát. Valamennyi hagyományos néptáncot „összeírnak”, megörökítenek az utókor számára. Ugyancsak lövő évtől kezdve minden művelődési ház rendszeresen fil- mezteti szakköreivel a néptáncosok bemutatóit, szerepléseit. ! A megyei filngstudió pedig szí- I nes hangosfilmet készít az egyes j csoportokról. Minden bizonnyal ösztönző lesz az egyes néptánc csoportokra a jövő évtől kezdve minden év júniusában megrendezésre kerülő megyei néptánc- fesztivál. Ezeket megelőzik a körzeti selejtezők. l ovábbi serkentő intézkedés, hogy a megyei népművelési tanácsadó segíti tánccsoportjaink kapcsolatának kiépítését a szomszéd megyékkel, elsősorban Szolnokkal és Baranyával. De a sárközi táncosokkal is felveszik a kapcsolatot: júliusban három néptánccsoportunk szerepel a sárközi néptáncfesztiválon. Nemzetiségi tánccsoportjaink szoros kapcsolatban vannak az országos szövetségekkel. így szerepeltetésük nem egyedül a megyei tanács népművelési tanácsadójának a gondja. Szerepléseik nívója ezt a központi gondoskodást dicséri. Gondot okoz a megyei népművelési tanácsadónak a népi együttesek feltámasztása és további gyámolítása. A Kecskeméti Hírős Együttes, a Kalocsai Népi Együttes és a Bácskai Együttes kompletté szervezése — énekkar, zénekar és tánckar — nem könnyű, de enélkül a népi együttesek szerepeltetése nehezen képzelhető el. Tovább nem halasztható feladat ez! Gondot kell, hogy fordítsunk továbbá a gyermektáncra, annál is inkább, mert megyénkben nagyon szépen dolgozó gyer- mektánc-együttesek vannak. Ilyen Íegelsősorban a Kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola tánccsoportja, valamint a kecskeméti és kiskunfélegyházi ének-zenei általános iskolák tánccsoportjai. Többek között el kell érnünk azt. hogy úttörő- fesztiválokon gyermektánccso- portjaink megyei néptáncokkal lépjenek fel. Elég választékkal rendelkezünk hozzá. A modern táncklubok — améXXII. — Nem. De arra közelebb. — Szóval nem megyünk sehová? — Már mondtam, hogy nem. Ma nem! — Klári határozott volt. Féltem, hogy elriasztom magamtól. — Pedig még korán van — jegyeztem meg halkan, sóhajtva, mert szerettem volna vele elmenni valahová. — Nem akar hazamenni? — Nem nagyon. — Akkor feljön hozzám. Kap egy kávét, hogy kigőzölögjön a feje — nevetgélt. — Sokat ivott! Máskor ne igyon annyit, nem szeretem, ha valaki mértéktelenül vedeli a bort, hogy elüsse az idejét. Nem mertem megkérdezni, hogy kivel, hogyan lakik. Csak lépkedtem mellette, összevissza fecsegve aztán elvettem tőle a szatyrot. Nem is volt olyan könnyű, Mi az ördög lehet ebben? És milyen könnyedén cipelte. — Már négy hónapja járok magához, azt tudja? — bókol- tam Klárinak. Szép arca van és szép szája. Duzzadt. Nem szeretem az olyan nőket, akiknek két egyenes vonal az ajkuk. Merevek, érzéstelenek. hidegek, gonoszak. — Csak három. Én három hónapja emlékszem. Hogy is hívják? — András. Magát meg Klárinak. — Szóval, kedves András, három hónapja, egyezzünk meg ebben. Én már fogadtam is magamban, hogy csak egy fél esztendő múlva fog megszólítani ■— nevetett. — De vesztettem. Tetszett nekem, hogy maga mindig olyan rendes, nyugodt emberekkel jár hozzánk, — Régen dolgozik söntésben? — Két éve. Azelőtt nem dolI lyekről érthetetlen okból megyénkben elég keveset hallani — magas fokon versenytáncosokat képeznek ki. A tagok minősítő lappal rendelkeznek, táncklubjukban tanulnak és ott szereznek minősítő oklevelet. Kecskeméten, Baján és Kiskunhalason működik ilyen táncklub. Fülöpszálláson most van alakulóban. ! A KISZ gondot fordít ezekre. ; Jövőre megrendezik a modern í táncklubok megyei fesztiválját, tavasszal pedig Szombathelyen I országos versenyen vesznek részt. Balogh József Az utóbbi időben meggyorsult Lajosmizse fejlődése. Jelentősen bővült a járda, a vízvezetékhálózat, mozi épült, működik a vízgépészeti gyár, s a helyi tanuló ifjúság nagy örömére megnyílt az általános iskolában a gimnázium kihelyezett tagozata. A KISZ-szervezet a gimnázium felállításával egy időben jött létre. A tanulók — kiknek jelentős hányada tanyárc' jár be — hamar ráébredtek, hasznosak, kellemesek az ifjúsági szervezet össze jövetelei, rendezvényei. A KlSZ-szerve- zet vezetősége azt a célt tűzte maga elé, hogy rendszeres, szerA PAKÁNYI kis helyiség tömve van gyerekekkel. A fa Ion színes képek: Számúi! ; Marschak meséinek illusztrá- | ciói. Szinte minden korosztály megtalálható itt, az óvodástól a 18 éves korúig. Szabadon válogathatnak a polcokon levő könyvek között. A Kecskeméti Ifjúsági Könyvtárban vagyunk. — Már a szünidő első nap- ! ján megostromoltak bennünket ■ a gyerekek — meséli Kórossy j Artúr né, a könyvtár vezetője. ! — Különösen May Károly, Ver- j ne Gyula, Hunyadi József, Murányi Kovács Endre, Dékány András, Fekete István és Fekete Gyula regényeit olvassák szívesen. Nagy sikerük van a történelmi, a »Pottj és a Csíkos könyveknek. — Olvasóink száma megkö- | zelíti a kétezret. Mivel minden évben újra kell iratkozni, az idén — elseje óta 340 olvasónk van. Nagy a sikere a diafilm- kölcsönzésnek is. Körülbelül két és félezer diafilm között válogathatnak. Az ünnepek előtt jóformán kifosztották a könyvtárat. Volt olyan felnőtt olvasónk, aki 30 diafilmet is elvitt egyszerre. — DE NEMCSAK diafilmeket visznek szívesen a felnőttek, hanem mesekönyveket is. Ri- móczi Sándor bácsi például már nagyon régi olvasónk. Nyugdíjas kovács. 68 éves. Falja a mesekönyveket. Azokat szereti amelyben sok tündér, meg király van. Kedves bácsi, nagyon szeretjük. — Melyik iskolából járnak ide a legtöbben? — A Zrínyi Ilona Általános Iskolából. — Foglalkoztatják-e a gyerekeket, rendeznek-e nekik az olvasmányaikkal kapcsolatos játékokat, vetélkedőket? — Sokszor. A legsikeresebb ilyen rendezvényünk novemberben volt Buda Ferenccel. Még máig is emlegetik a gyerekek, hogy milyen jól érezték magukat. Annak örültek a legjobban, hogy a "költő megtanította őket egy—két állatversére is. — Most is készülünk egy szellemi vetélkedőre, ismerd meg városodat címmel. Kecskemét nevezetességeiről lesz szó. Ezt a vetélkedőt a gyermekszínházzal közösen rendezzük. EZALATT úgy zsonganak körülöttünk a gyerekek mint egy kis felbolygatott méhkas. Beszélgetnek, vitatkoznak, a.iánl- gatják egymásnak a könyveket. Két kis iker fiú, Iszak Zolika és Tamáska, a diafilmes szekrény előtt áll. Elmélyülten vitatkoznak azon, hogy vajon mit vigyenek. — Mért nem inkább könyvet kerestek? — Könyveket is viszünk. Általában azokat, amelyek már a filmen megtetszettek. Még csak harmadikosok vagyunk. Az Ének-Zenei Általános Iskolába járunk. Anyukáék nem nagyon ismerik már a meséket így mi magunk választunk. DE NEM LEHET velük sokat beszélgetni, mert közben megérkezett anyukájuk és egyikük — ki tudja melyik, Tomi-e, vagy Zoli — már rángatja a mama kezét, hogy siessenek, mert új bélyegeket kell venni az albumba ... K. Zs. US goztam... Itt is vagyunk, Köszönöm. hogy elkísért. Nyúlt a szatyorért — És a kávé? — néztem rá. — Ja! — egy pillanatig gondolkozott. arcomat fürkészte. — Hát jó, jöjjön, de a szatyrot akkor is kérem. Átadtam és szótlanul baktattam utána, fel a második emeletre. Kinyitotta az ajtót, az előszobában villanyt gyújtott. Beléptem. A kulcsot a zárba dugta, ráfordította. Előre ment a szobába, felgyújtotta a lámpákat. Két kellemesen berendezett szoba volt. Az egyikben, régi, kopott bútorok, a másikban vadonatúj. — Tessék, üljön le, rögtön főzöm a kávét. Kilibbent az előszobába, aztán a konyhába. Leültem egy alacsonylábú fotelbe. A falakon néhány kép. meg nagyított fénykép. Klári bejött. — A gyerekek? — mutattam a gyerekek fényképére. — Ühüm. Kispesten vannak, a nagyanyjuknál. Ha szabadnapos vagyok, néha elhozom őket. — Az ura? Klári cigarettát vett elő, rágyújtott. — Dohányzik? — Itthon, néha. Igen. az az uram — Elváltak? — Dehogy. Mű\colt á Kistextben, de két éve lehelyezték Szegedi'«. Én nem mentem vele. Csak nem leszek bolond itthagyni a pesti lakást. — Feljár? — Ritkán. Egy hónapban egyszer. De azért megvagyunk, — Akkor azért ment el dolgozni? — Azért is. Jaj. a kávé. Felugrott, kiszaladt. Néhány perc múlva tálcán hozta a kicsi csészéket. — Cukorral? Cukor nélkül? — Cukorral. Kavargattam a kávét. Hör- pintettem belőle. Fintorogtam. — Nem ízlik? — Hát, nem nagyon. Most iszom először. Klári letette a csészét és hangosan felkacagott. — Mit mond? Hogy most iszik először? — Ühüm. — Üristen. akkor elképzelem, hogy ízlik! Akar inkább egy pohár bort? — Hát... — vállamat vono- gattam. — Ha van. — Nekem ne lenne! £gy üveg badacsonyi rizlin- get bontott fel. Klári is ivott. Aztán eltüntette a csészéket. — Én meg azt hittem, hogy magának a fekete kell. azért mondta a kapuban is. Na, egészségére — koccintotta a poharát poharamhoz. (Folytatása következik.» vezett segítséget nyújt a gyengébb előmenetelű tanulóknak: Csökkentik az elégtelen osztályzatok és a mulasztások számát. A tanulásban és a példás magatartásban a KISZ-fiatalok járnak az élen. Többek között erről is számot adnak az osztály faliújságok, melyeken politikai és egyéb hírek is olvashatni*. A faliújságok szerkesztését Tari ^ndre. az iskolai KlSZ-vezető- g titkára és Kálmán Teréz ányítja. A KISZ-szervezet ez évi tervei között sok érdekes, vonzó, hasznos program szerepel. Irodalmi műsorösszeállítás, Ki mit tud?-vetélkedő, táncos teadélutánok. hogy csak néhány példát említsek. T. T. Hz összefüggés Kiskunfélegyházán történt, az egyik termelőszövetkezetben. A városi pártbizottság osztályvezetője nagy beszélgetésben találta a foglalkozás megkezdése előtt a szeminárium hallgatóit. Arról vitatkoztak, hogy náluk a szövetkezetben eltűnőben van-e a különbség'a volt kulákok és az egykori nincstelenek, cselédek között. Egymás szavába vágva vitatkoztak, látszott, hogy mindenkit nagyon érdekel a téma. Ám alig érkezett meg a vendég, a szeminárium vezetője az órájára nézett, aztán így szólt: „Hát akkor elvtársak fejezzük be a vitát, kezdődik a szeminárium.” Aztán feltette az első kérdést. Valaki jelentkezett, elmondta amit tudott, következett a második kérdés, némi bizonytalan hallgatás. „No elvtársak, ki válaszol?”, aztán újabb „felelet”. Szemmel láthatóan messze esett ez az iskolásdi az előbbi parázs vitától. Pedig a beszélgetés akkor is a mai foglalkozás témájáról szólt: a szocialista nemzeti egységről. A vendég hallgatta egy ideig, aztán közbeszólt: „Említették az előbb az elvtársak a pirosvérűekert és a kékvérűeket. Mit értettek ez alatt?” — Hát azt — mondták —, hogy a legjobban dolgozó tsz- tagok eleinte csak a szegényparasztokból kerültek ki. Akik a szervezéskor biztatás nélkül beléptek, a boldogulásukat a közös gazdálkodástól várták, őket hívtuk pi- rosvérűeknek akkoriban. A húzódozókat meg ltékvérűek- nek. — De hol vagyunk már ettől! — szólt közbe valaki. — Ma már nem aszerint szorgalmas valaki, vagy lusta, hogy tehetős volt-e valamikor, vagy nem. Másképp gondolkoznak az emberek és másképp is Ítéljük meg egymást. — De még mindig van. aki szívesebben lenne egyéni — vetette ellen valaki. — Viszont ott van (egy nevet említettek), akinek egyéni korában is rosszul ment, meg ma sincs semmije, mert csak azt nézi, hogy hol a dolog könnyebbik vége. Perceken belül akkora vita kerekedett megint, hogy al foglak:ozás végéig alig tudták abbahagyni. Pedig n e m- csak a példákat sorolták és a maguk szövetkezetéről beszéltek. A pártbizottság képviselőjének volt akalma a vita közben újból és újból ráterelni a szót a tanult anyagra is. Megbeszélték részletesen a témát, s úgy. hogy az általuk ismert, a helyi viszo- szonyokra jellemző példákon át jól meg is értették annak 1 elvi r zét. Meglátták az ösz- szefüggéseket az országos politika és a saját gondjaik, terveik, teendőik között... M. L, Betűországban
