Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

1966. Január 8, szombat

5. oldat

A tájékozódás iskolája

— Olvasok, persze rendszeresen újságot, de az kevés.

— Miért lenne kevés?

— Mert az ember, ha csak abból tájékozódik, sok mindent nem ért.

Ezért jár már második éve pártoktatásra Práger József. Tavaly az időszerű kérdések tanfolyamát végezte, az idén pedig a szocializmus építésének kérdései című tanfolyamra jelentkezett.

— Mennyi időt fordít a tanulásra?

Többet értek a világból

— Tudja, alapjában véve nem úgy veszem én ezt. mintha tanulás lenne. Nem magolok. Nem való az már nekem. Hanem meghallgatom az előadást, meg a vitát, elolvashatom a könyvet is, mert érdekel, aztán ami megmarad, megmarad. Nekem elég, hogy többet értek a világból így, ezért járok pártoktatásra.

A Kalocsa-vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalatnál az idén négy csoportban kereken hetvenen tanulnak a párt- oktatás valamilyen formáján. Nemcsak párttagok. A szocializmus építésének kérdései tanfolyam egyik csoportja például kizárólag párt önki vilitekből áll. Ezenkívül indult az idén is időszerű kérdések tanfolyama és a gazdaságpolitikai tanfolyam ipari tagozata.

Mindez azonban csak az üzemen belüli pártoktatás. Azok, akik magasabb fokon akarnak tanulni, a marxizmus—leniniz- mus esti középiskolájába, vagy az esti egyetem kihelyezett osztályába járnak.

Az üzem jóval több mint félezres létszámához képest a pártoktatásban részt vevők száma nem túlságosan magas. De ha tekintetbe vesszük, hogy a dolgozók nagy hányada a környező községekből jár be, akkor igen jó ez az arány.

Hosszan lehetne még sorolni a számokat, statisztikai adatokat, ehelyett azonban arra figyeljünk inkább, amit Hajdú János oktatási felelős és Ludas István, az üzemi KlSZ-bi- zottság titkára, az egyik szeminárium előadója mond az évad eddigi tapasztalatairól. Jól látható belőle, hogy mint növekszik évről évre az érdeklődés a pártoktatás iránt, másrészt pedig, mint fejlődnek a megszervezés és a 'lebonyolítás módszerei:

Jól bevált forma

— Az idén bevezetett új oktatási forma: A szocializmus építésének kérdései tanfolyam igen jól bevált. Alkalmas arra, hogy tisztázzunk olyan — például közgazdasági — alapfogalmakat, amelyekkel sűrűn találkozik az újságolvasó, de a magyarázatnak már maga kelleje, hogy utánanézzen. A tematika a mindennapi aktuális kérdéseket tartalmazza, tehát mindenkit közvetlenül érdekel. Emiatt azután a szemináriumok nem komolykodó, iskolás színezetűek, hanem - sokkal inkább hasonlítanak egy pártnaphoz, ahol mindenki választ kap a kérdéseire, elmondhatja véleményét, aggályait és javaslatait.

— Egy másik „újítás” a korábbihoz képest: a pártoktatás megszervezése. Először is alakítottunk a vezetőségből egy öttagú bizottságot. A bizottság tagjai személyesen beszéltek minden jelentkezővel, hogy meggondolta-e, el tud-e járni majd rendesen a foglalkozásokra. Mert annak semmi értelme sincs, ha valaki feliratkozik, elveszi esetleg mások elől a helyet, aztán kimarad... A jelek szerint er jó módszer. Jóval kisebb az elmaradás, mint régebben. Eddig többnyire csak azok hiányoztak, akik éppen műszakban voltak a foglalkozás idején.

— De azt hiszem, nemcsak a megbeszélések miatt kisebb a lemorzsolódás — veszi át a szót ismét Hajdú elvtárs. — Régebben. amikor nem volt ilyen rugalmas a pártoktatás, sokan évről évre ugyanazt hallgatták végig az előadásokon. Sokan már azt kérdezgették: Hát ezt sose lehet kijárni? (Persze lehetett volna, ha tovább akarnak tanulni magasabb fokon. De azt nem követelhetjük.) Most azonban a tematika nem változatlan az alapfokú pártoktatásban, hanem igazodik a politikai élet időszerű problémáihoz.

s ezért nem válik sohasem unalmassá.

Akik tovább tanulnak

Ludas elvtársnak viszont itt ellenvéleménye van. Szerinte mégis szükség volna továbbra is valamiféle alapfokú tanfolyamra. amely módszeresebben ismerteti meg a fogalmakkal azokat, akik majd tovább akarnak tanulni magasabb fokon. Azokra a KISZ-tagokra hivatkozik, akik szép számmal jelentkeztek pártoktatásra. Többségük folytatni szeretné a tanulást a marxista középiskolában, az üzemi pártoktatásban azonban most nem kapja meg hozzá a szükséges alapokat.

Igen. Ügy látszik erre gondolni kell a jövőben.

Lehetne szervezni ismét alap- ismereti tanfolyamok legfeljebb kisebb létszámmal, csak azoknak, akik tovább akarnak tanulni. A többieknek azonban nagyon jól megfelelnek a kialakult kötetlenebb formák, mert nemcsak érdekesebbek, hanem! közvetlenebbül segítenek tájékozódni.

M. L.

Lobo, a farkas

Walt Disney, a világhírű rajzfilmek alkotója nálunk kevésbé ismert munkásságának másik nevezetes területéről, az állat- és természetfilmekről. Pedig

ezeket méltán említhetjük egy- sorban kitűnő rajzfilmjeivel.

Lobo története rendkívül érdekes, izgalmas állatmese. A századforduló idején Üj-Mexikó

Jelenet a filmből.

FELNŐTT DIÁKOK

Bácsalmáson egyre többen végzik el a felnőtt dolgozók közül is az általános iskolát. A napi munka után ismerkednek tantárgyaikkal. S hogy valóban sokat jelent számukra az iskola, arról a napokban győződtem meg.

A Vörösmarty Mihály Könyvtárban dolgoztam éppen, amikor csoportosan nők és férfiak érkeztek. Mint megtudtam, a dolgozók esti iskolájának hallgatói. Tanulmányaik kiegészítésére jöttek a Vörösmarty Mihály emlékére rendezett kiállításra.

Ezek közül a dolgozók közül sokan látogatják rendszeresen a könyvtárat. Az iskolában hallottakat kiegészítik könyvtári irodalommal.

Az olvasottságnak és az önszorgalommal végzett kutató munkának az iskolában meg is mutatkozik az eredménye, hiszen a hallgatók nagy része igen alaposan felkészül a tanítási órákra és sokat olvas egy-egy

tárggyal kapcsolatban.

Fekete Dezső, a könyvtár vezetője elmondotta. hogy különösen sokat találkozik itt Schaffer Mihállyal, aki most nyolcadikos „diák” és minden alkalommal valami új kívánsággal tér be a könyvtárba. Érdeklődése, olvasottsága meg is mutatkozik az iskolai munkában. Most is nagy figyelemmel hallgatja a Vörösmarty életét bemutató előadást, és a gazdag kiállítás segítségével maradandó emlékei szerez majd.

így segíti elő a helyi könyvtár a dolgozók, tanítását. És Bácsalmáson ez: a segítséget egyre többen veszik

igénybe.

Molnár József

XX.

Sok a szabad időm. Nem tudok magammal mit kezdeni. Vas Gyurinak jó, ő tanul, fütyül mindenre. Bodnár Pista meg azon töpreng naphosszat, hogy mikor menjen már vissza. Seres" elköltözött. Bozó szótlan, mint volt és töpreng, hogyan kereshetne még többet. A kis kártyást elzavarták ugyan, de a kártyázás tovább folyik, csak most már óvatosabban csinálják. A tévé előtt mindig ül egy csomó ember, akármit játszanak. Engem idegesít az is. Hogy az istenben lehet ott napról napra órák hosszat ülni.

A Nyugatinál felülök az öt- venötösre és megyek hazafelé. De nem haza. Csak a talponállóba. Tele van. mint mindig. Tekintetemmel a csaposasszonyt. Klárit keresem. Ott áll most is. Piros az arca, mintha , láza« lenne.. i

— Két deci fehéret — mondom a pénztárosnak.

A pulthoz tolakszom. Amijcor Vám kerül a sor, nyújtom a blokkot.

— Fél barack — veszi el Klári és rámnéz.

—, Nem. nem. barackot csak

akkor iszom, ha hideg van. Két decit kérek, tisztán — mosolyogtam.

— Szóval átvált?

—i Át — bólintottam. Szemem megcsillant. Hát emlékszik rám? Hát tudja, hogy mit szoktam inni? Akkor jó, akkor nagyon jó.

— Tisztán kéri?

— Tisztán.

— Mert van már ebben elég víz úgyis. Igaz?

— Ahogy mondja — nevettem.

Hónapok alatt nem beszéltem annyit Klárival, mint most. Eddig csak néztem rá, de szólni nem mertem hozzá.

Klári elém teszi a bort.

— Tessék, kedves vendég, két deci fehér, tisztán — csippentett felém. — Hol a barátja?

— A barátom?

— Igen. Az a feketés képű. Az aszkéta, akivel féldecizni jöttek mindig.

— Ja, a Gyuri. Otthon ül, tanul — mondtam csodálkozva, hogy emlékszik rá is.

— Egy nagy fröccs, tessék. .. És maga nem tanul? — fordul megint felém,

— Nem

Már a következő vendégtől kérdezi:

— Szilva vagy barack?

— Szilva.

Odébb húzódom, de nem megyek el a pulttól.

— Blokkot kérem ... És miért nem tanul?

— Nincs kedvem.

— Vonatos?

— Az.

— Honnan?

— Hajdúvedresből.

— Ez mi lesz? Sör, igen, adjuk a blokkot, kérem tovább. Gyakran jár haza?

— Minden szombaton. I

— Na, na — nevet Klári. — Láttam én itt gyakran magát szombaton este meg vasárnap is.

— Külön munkám akadt, azért — mosolyogtam és ittam egy kortyot.

— A keresete jó?

— Nem panaszkodom.

— Én igen! Adjuk már azt a blokkot, kérem, tessék, tovább. Mi lesz?

Gyorsan, fürgén dolgozott. Jó volt nézni mozdulatait. Talpraesett asszony. Olyan határozottan beszél, hogy az ember megriad tőle és nem meri megszólítani. Megittam a két decit, mentem új blokkot váltani.

— Ugyanaz?

, Bólintottam.

— És tisztán? Pedig jó lenne ebbe egy kis víz.

— Nem, nem. Inkább külön iszom meg a vizet...

Hangosan felkacagott. A régi helyemre húzódtam. Amikor egy kis szünete volt, megkérdeztem:

— Mindennap itt van?.

— Hétfő kivételével. Akkor szabadnapos vagyok.

Lassan iddogáltam. Egyik cigarettáról a másikra gyújtottam. Szólni kellene neki, elhívni sétálni, vagy máshová, inni. De hogyan mondjam meg neki.

Másnap hat után már ott voltam.

— Megint tisztán? — kérdezte, amikor meglátott.

— Csakis — mondtam felbátorodva,

A második két decit ittam, amikor egy fekete pulóveres dagi odajött hozzám és részegen gesztikulálva motyogta:

— Elvtársam, az úrban. Nincs vész, ugye?

— Nincs — mondtam mosolyogva,

— Akkor jó. Mer én nem szeretem, ha valaki haragszik rám. Arra én is haragszom ... érted, pajtikám.

A dagi egészen közel lépett hozzám. Az arcomba pöfékelt, lehelete büdös volt. Részeg — gondoltam. Nem érdemes vele kikezdeni. Húzódtam hát hátrább.

Klári idegesen pislogott felénk.

— Azt hiszed csóró vagyoK? Mi? — villogtatta rám a szemét a bolond.

— Dehogy — húzódtam még hátrább. Arca, nyaka piszkos volt, ing nélkül, testére húzott pulóverben undort keltett bennem. De láttam, hogy részeg, nem akartam vele összekapni.

Klári megint ránk lesett. Közelebb jött.

(Folytatása következik.)

komor fenségű, sziklás tájain egy hatalmas, rettenthetetlen farkas csatangol; az ő legendás történetéről szól a film. Lobo neve a leghírhedtebb név volt egész délnyugaton, még a cow- boyok is babonás félelemmel emlegették. Egyesek azt állították, hogy nem is valóságos élőlény, hanem „szellemfarkas”.

Lobo fejére kezdetben 100 dollár jutalmat tűztek ki. de az idő múlásával egyre emelték ezt az összeget és végül már 1000 dollárt ígértek annak, aki megöli a farkasok királyát. A nagy összegű jutalom hírére egy neves vadász jött át Texas- ból, hogy betanított vérebeivel elfogja Lobot. De csak Lobo párját sikerült fogságba ejtenie.

A lengenda szerint Lobo ekkor gyülekezésre szólította társait. Panaszos üvöltése messzire visszhangzott. Hamarosan kísérteties alakok jelentek meg az éjszakában, válaszul vezérük hívására. A farkasok eljöttek harcolni, s Lobo kiszabadította párját.

De az életre-halálra szóló csata után menekülniük kellett. Lobo elvezette csapatát a távoli hegyeken túlra, ahová nem fogja követni az ember, ahol újra szabad lesz.

Szép felvételek, sok izgalom, kitűnő szórakozás ez a magyarul beszélő színes film gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Csak a leghivátóbhakat

A KISZ VI. kongresszusa határozatának értelmében ebben évben már új tagfelvétel: rendszert vezettek be mindenütt.

Eddig az általános iskolákba a nyolcadik osztályos úttörők automatikusan léphettek be i KISZ-szervezetbe. Jelenleg csak a legkiválóbbakat veszik fel út törő munkájuk alapján, a tö.bbi fiatalt pedig a középiskolában illetve az iparitanuló iskolában javasolják az ifjúság: , >. n-rezeibe.

Jól beváltak — tartalmi és érzelmi hatásuk miatt — a/ ünnepélyes fogadaiomtételek és tagfelvételek. Ezért a megyei KISZ-bizottság úgy határozott, hogy a jövőben ilyen módon teszik még színesebbé és emlékezetesebbé az úí KTSZ-tagok felvételének napját.