Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 6. szám
tMÓ. Jantiár S, szombat Hozzászólás a zöldségtermesztési vitához Nagyobb rugalmasságot a felvásárlásban A múlt évben a MÉK által felvásárolt zöldség és gyümölcs mennyisége megközelítette a 12 ezer vagont. Az utóbbi 7—8 évben csaknem megkétszereződött a felvásárlás mértéke — hiszen 1958-ban még csak 6500 vagonos volt az átvétel. Növekedett a terület, s emelkedett a termelés nívója. De nagyobbak lettek a minőségi kö_ vetelmények is. Nem vitás, még több, s főleg jobb, olcsóbb zöldségre lenne szüksége a fogyasztónak. Milyen út vezethet a cél eléréséhez? — adta fel a kérdést a Petőfi Népe december 14-i számában. A koraísag érdekében A termőterületek nagysága nem végtelen, azok lényeges növelésére nincs mód. De növelhetők az egységnyi területre jutó hozamok! Ennek csak két olyan lehetőségét említeném, amelyek alkalmazása beruházás nélkül eredményes. Egy-egy gazdaságban is különbözőek a talajok — összetétel, fekvés stb. szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a paradicsom és az új burgonya például a melegebb talajra való — a terület jó megválasztásának nemcsak a termés mennyiségére, de a koraiságra is kedvező hatása van. Nagy lehetőségek vannak az állomány sűrűségének növelésében. A vöröshagymát termesztő gazdaságok tavaly száz mázsás átlagot értek el, s ez lényegesen meghaladta az országos eredményt. Növelték ugyanis a növénysűrűséget — egy holdra kb. 220 ezer hagymát duggattak el, Természetesen a jövedelmezőségre is figyelemmel kell lennünk. A felvásárló vállalatnak mind nagyobb a lehetősége, hogy a gazdaságokkal irányárban, védőárban, egyes esetekben fix árban állapodjék meg. Kockázatot vállalunk a paradicsom, a Zöldborsó és az uborka termesztését illetően —, ha a korai kiültetés, vagy vetés következtében kipusztul a növény, a vetőmag, valamint a palánta értékét részben vagy egészben megtérítjük. Mindenképpen segítjük a korai termesztést. Ha a gazdaságok a megállapodásban előírt időpontig átadják az árut, a szerződésileg meghatározott magasabb átvételi árat kapják meg. Ilyen szerződéseket a retek, az uborka, a paradicsom, a saláta, a karalábé és a zöldpaprika termesztésére kötünk. A szállítás bizonytalansága Kétségtelen, az áruforgalom megfelelő bonyolításának feltétele, hogy a kereskedelem alaposan ismerje a felhozatalt. Nos, itt kezdődnek a mi gondjaink. A mennyiségek ugyanis bizonytalanok, s így ugyanezt mondhatjuk az ellátásra is. Gyakorta előfordul, hogy a gazdaság jelenti: a következő nap két vagy három gépkocsira való árut szed le, s kéri a szállítóeszközöket. Azok idejében a helyszínre is érkeznek, s akkor kiderül, hogy a gazdaság még hozzá sem fogott a szedéshez. A gépkocsik üresen tettek meg sok esetben 40—50 kilométert. Ráadásul a MÉK-nek a „fogadó partnerral” is tisztáznia kell az ügyet, mivel előzőleg már bejelentette a szállítást. De előfordul az esetnek a fordítottja is, amikor a gadaság a jelentett mennyiségnek a többszörösét szedi le. A nyári szezonban gyakran okoz gondokat amúgy is a szállító eszközök hiánya. Kevés a speciális zöldséges vagon, még inkább a hűtővagon és a hű- tőképkocsi. Még a belföldi fogyasztásra szánt áruk szállításához sincs elegendő eszköz. Nemcsak a vállalatnál, a gazdaságokban is problémát okoz az, hogy igen kevés a lehetőség az áru átmeneti raktározására. Csak néhány gazdaság van a megyében, ahol erre a célra, illetve a válogatáshoz és a csomagoláshoz fedett színek állnak rendelkezésre. Olyan gazdaság pedig talán egy sincs, amelynek válogató, illetve osztályozó gépe lenne. Fél késsel nem lehet. . • KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a tbc-mentes tehénállományért már régóta nagy küzdelem folyik országszerte, így a megyében is. Értek el némi sikert a tenyésztők, amit bizonyít, hogy jelenleg a megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben és háztáji udvaraiban kereken 21 ezer gümőkórmentes tehén van. Ez nem sok, de mégis eredmény, sok évi áldozatos munka gyümölcse. Bizony, különösen nagyüzemekben költséges dolog a fertőzött állomány teljes kiselejtezése és helyette egészséges tehenészet létrehozása. Az állam segíti /is ezeket a törekvéseket és többek között úgy is ösztönzi a tenyésztőket, hogy 30 fillérrel többet kapnak tej literenként az egészséges tehenek gazdái. Ezt az árkülönbséget ki is fizetik megfelelő állatorvosi igazolás felmutatása esetén a tejátvevők. IGEN, a tej felvásárlók, akik miután átvették az egészséges tejet, összeöntik a fertőzöttel, vagyis az egész addigi erőfeszítést ezzel az egy mozzanattal semmivé teszik. Sok panasz érkezik be szerkesztőségitekbe ezzel kapcsolatban. A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz a tejet átadó termelőszövetkezeti gazdának ez a látvány, hiszen tudja, hogy milyen sok költséggel jár egy gümőkórmentes tehénállomány létrehozása és megtartása. A közös gazdaság egyébként naponta 10 hektoliter egészséges tejet szállít be. Mit mond erre a tejipar? A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme három járásból az elmúlt év novemberében például egymillió 38 ezer liter tejet vett át. Ebből 517 ezer liter volt tbc-mentes. Kecskemétről 113 ezer 200 liter tejet vettek át decemberben. Ebből 52 ezer 800 liter volt fertőzésmentes. Az üzem vezetője elmondja, hogy ezt a jelentős mennyiségű tejet bizony felszerelés hiányában kénytelenek összekeverni, nem tudják különválasztani. EGYIK OLDALON tehát a gazdák részéről nagy erőfeszítéseket tapasztalunk, a feldolgozó iparnál viszont ezt nem eléggé méltányolják, és nem tesznek lényegében hosszú évek óta semmit annak érdekében, hogy az egészséges tejet külön dolgozzák fel. Régi gond ez és már megjárta többször az országos illetékeseket is ez a kérés. Valahol pedig el kell kezdeni. A szakemberek szerint meg lehetne oldani, hogy esetleg körzetenként, járásonként jelöljenek ki egy-egy csarnokot, ahol csak egészséges tejet vesznek át Igaz, hogy ez esetben a szállítás gondot okozhat, mert ésetleg 15—20 kilométer távolságról is kell majd tejet behozni. Ezt is meg lehet oldani, esetleg együttműködve a termelőszövetkezettel, állami gazdaFÉL KÉZZEL nem lehet megoldani semmilyen célkitűzést. Az iparnak jobban együtt kell működnie ez esetben is a termeléssel. K S. Olykor nemcsak a mennyiségben, a minőségben is jelentkezik a bizonytalanság. A gazdaságok nagy részé — különböző okokra hivatkozva — azt igényli a vállalatunktól, hogy a termést osztályozás nélkül, kever- ten vegyük át, ahogy éppen megtermett. Holott ezért jóval alacsonyabb^ árat kap, mint az osztályozottért, s befolyásolja a kertészet jövedelmezőségét is. Ha az áru ott kerülne válogatásra, ahol megtermett, minden közbeiktatott manipulálás nélkül indíthatnánk a bel- és külföldi rendeltetési helyére: a fogyasztóhoz. Hol ér véget a termesztés? A felvásárlásban az eddiginél nagyobb rugalmasságra van szükség, már a szerződések megkötésekor. A feleknek módjukban legyen úgy megállapodni, hogy az átadandó mennyiséget meghatározott időpontra „ütemezzék”, megjelölve azt is, hogy az egyes időszakokban az összmennyiségből mennyi kerül átadásra, s hogy mennyi lehet a maximális átadás naponta. Arra kell törekednünk, hogy minél több gazdaság vállalja a termelői csomagolást és a felvásárló telepre történő szállítást. A termesztés ugyanis akkor fejeződik be, amikor a megtermelt áru értékesítésre kész állapotba kerül. Ha ezt a gazdaságok figyelembe’veszik, kertészetük lényegesen jövedelmezőbbé válik. Másrészt, az exportot illetően, külföldön számos versenytársunk mellett helyt kell állnunk, vagyis meg kell tartanunk a piacokat. A felvásárlásban dolgozók szakképzettsége körül sincs minden rendben. Hogy az átvétel és az értékesítés gyorssá- mozgékonnyá, s lehetőleg hibamentessé váljék, nem mellőzhető a szakmai továbbképzés. A gazdaságokkal már jó néhány héttel ezelőtt megkötöttük a szerződést, méghozzá az adottságok fokozott figyelembevételével. Mód van arra, hogy a szerződésben vállalt mennyiséget meg is termeljék, s a vállalat szervezetten, frissen juttassa el az árut a fogyasztóhoz. Perényi István, a MÉK igazgatója flki mulaszt, zsebbe beli nyúlnia A Területi Munkaügyi Döntő Bizottság statisztikája azt mutatja, hogy tavaly alaposan megszaporodtak a kártérítéssel kapcsolatos munkaügyi viták. Érthető ez, hiszen senkit sem érint kellemesen, ha „zsebbe kell nyúlni”, és a felelősségre vont dolgozók az esetek többségében előbb a vállalati, majd — ha itt sem születik számukra kedvező döntés — a Területi Munkaügyi Döntő Bizottsághoz fellebeznek. De mondjuk meg őszintén: szokatlan is ma még egyeseknek és különösen a vezető állású dolgozóknak az, hogy a népgazdaságot ért kár egy részét a mulasztókra hárítják. Gyakorlatlanságra hivatkozott Megnyugtató, hogy a vállalatok általában helyesen alkalmazzák a kártérítéseket szabályozó törvényeket és minden esetben alapos vizsgálat előzi meg a határozatokat. D. Sándor a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat építésvezetője például azzal a kifogással akarta elhá- r ni a négyezer forintos kártérítést, hogy nem állt rendelkezésére megfelelő munkaerő a feladatok végrehajtásához. Ezenkívül gyakorlatlanságára is hivatkozott a TMDB-hez benyújtott fellebezésében. A döntőbizottság azonban megállapította: helyes munka- szervezéssel, a munka szigorú ellenőrzésével elérhette volna, hogy a gondjára bízott beruházások határidőre, kifogástalan minőségben elkészüljenek. A határozat leszögezi azt is, hogy a fiatal mérnöknek akkor kellett volna gyakorlatlanságára hivatkoznia, amikor elfogadta a jól fizetett építésvezetői beosztást. A kártérítés összege meglehetősen magas, de tetemes az a kár is, amelyet D. Sándor hanyagságával vállalatának okozott: a késedelmi és minőségi kötbérek összege jóval több mint 100 ezer forint. Nem elég utasítani „A művezető az egyszemélyi vezetés elve alapján felelős mindenért, ami a műhelyben a termelés területén történik.” A fenti mondatot abból a határozatból idéztük, amely kimondja: L. Kálmán, a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat művezetője köteles megtéríteni annak a kárnak egy részét, amely az áru szakszerűtlen raktározásából keletkezett a gondjára bízott műhelyben. Tanácsos jól a fejükbe vésni ezt mindazoknak, akik hajlamosak arra, hogy a vezető beosztásnak csak a kellemesebb oldalát — magasabb fizetés, utasítási jogkör stb. — szeretnék vállalni, és ha íelelős- ségrevonásra kerül a sor. ilyen formán védekeznek: én kiadom az utasítást, a dolgozók feladata az, hogy jól végrehajtsák. Hamis érvelés ez. A művezetőnek nem elég utasítani, figyelemmel kell kísérnie azt is, hogyan hajtják végre beosztottjai a feladatot. Más kérdés, hogy a hanyag dolgozó — jelen esetben az, aki helytelenül tárolta a romlandó húsárut — szintén nem kerülheti el a büntetést. Tíz mázsa anyag hiányzik Igen tanulságos eset történt nemrégiben az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységében. D. Gergely kocsikísérőt 9600 forint kártérítésre kötelezték, mert a Budapestről szállított anyag két esetben is kevesebbnek bizonyult a vállalati mérlegelesnél mint amennyit a fővárosban a kocsikísérő átvett. A vállalati döntőbizottság nem hagyta jóvá az igazgató kártérítési határozatát, mert valószínűnek tartotta, hogy a hiány hibás mérlegelésből adódott. A TFDB azonban — az igazgató fellebbezése nyomán — megerősítette az eredeti határozatot és mindössze részletfizetési kedvezményt javasolt a dolgozónak. Az indoklás szerint D. Gergely felelt az áruért és ezért a mérlegelésnél is nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia. Senki sem állítja, hogy eltulajdonította a több mint tíz mázsa anyagot. A tetemes kártérítés kiszabása mégis helyénvaló, hiszen mulasztásával hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatnál hiány keletkezzen. Ha pedig mindannyiunk vagyonáról van szó, akkor nincs helye az elnézésnek, „jó emberségnek”. B. D. Nem csupán szűkebb pátriájukban, Jászszentlászlón ismerik és becsülik az Aranyhomok Tsz-ben dolgozó Béke-brigádot. Tudnak róluk és figyelemmel kísérik munkájukat Kiskunfélegyházán, a járásnál is. Kétségkívül ez az érdeklődés annak is szól, hogy — immár ötödik esztendeje — nő vezeti, irányítja a brigád tagjait. Ennél nem kisebb mértékben magyarázható azonban azzal is, hogy ez idő alatt példásan, szinte egy családdá kovácsolódva, mint a szövetkezeti gazdaság élenjáró kis egysége végzik a rájuk bízottakat. — Jó szervező, öntevékeny, ízig-vérig munkásasszony. Erejéhez képest még a kimondottan férfimunkák egyikét-mási- kát is elvégzi. Szorgalmas, fáradságot nem ismer. Nagyszerűen tud bánni a tagokkal. Az övé a legjobb brigád. — Kálló Piroskát, még mielőtt találkoztunk vele, így jellemezte Szappanos Árpád főagronómus: — Az irányítás mellett bizony nem elhanyagolható a példamutatás sem — mondja később a brigádvezetőnő. — Néha még kocsisnak is „be kell ug- ranom”. De így van ez rendjén. — Hogyan esett éppen magára a választás? — Már a brigád előző vezetőjét is sokszor helyettesítettem. Majd, amikor ő megvált a tsztői, mellém szegődött a bizalom. Kedvvel, szeretettel és szakértelemmel végzi munkáját. — Mindig a paraszti élethez volt „huzalmam” — hangzik a csendes vallomás. — Ebben nőttem fel, éveken át cselédsorban, majd a juttatott öt holdon már a magamét művelhettem. A közös gazdaság megalakulása óta az addigi élete, mezőgazdasági gyakorlata során szerzett jó tapasztalatait szövetkezeti méretekben igyekszik hasznosítani, kamatoztatni. — A mezőgazda ágban nincs leheteti' — mondja felcsillanó . Ez a bizakodó hit b" -z új célok felé, a mind ibb sokasodó tennivalók elvégzésére is. — Pedig a mi földjeinkkel ugyancsak van mit bajlódni. Sokat küszködünk a hol lapos, hol partos talajokon. A közbeékelődött tanyák, a futóhomokos, meg vízjárta részek miatt a táblásítás nagy gond. A térképre mutat, amelynek váltakozó színjelzései tarkabarka szőtteshez teszik hasonlóvá a határt. Majd terveikről beszél. A homokot szüntelen talajjavítással igyekeznek termékenyebbé tenni. Legközelebb például a x burgonya 25 holdján dúsított tőzeggel próbálkoznak. ,Ezt azonban még megelőzi a nádvágás, a tüzelőbegyűjtés, s az istállótrágyának a szőlőkre, gyümölcsösökre juttatása. A 800 hold megműveléséről gondoskodó 37 brigádtagnak alaposan meg kell fognia a dolog végét. Kiterjedt a terület, emellett meglehetősen magas az átlagos életkor, s a vetéstől a betakarításig, a nyitástól a fedésig, rengeteg munkafolyamat elvégzése vár rájuk. Mikor közülük a legdolgosabb neve után érdeklődünk, azt mondja Kálló Piroska: — Én valahogyan már úgy vagyok velük, mint az anya a gyermekeivel; nehezen tudnék különbséget tenni, hiszen erejéhez mértén mindegyik részt vállal a közös feladatokból. Az öt év alatt tán két emberrel sem volt nézeteltérésem. Haj’a- nak a jó szóra, s így együtt tudunk mind előbbre haladni. ... Még a mondatolt aí fűzi egymásba, de látni, hogy gondolatai már másuti jámak Aztán indul sietősen: igyekezni kell a trágyahordással a szőlőkben, sürgetnek az újabb tennivalóik. Jóba Tibor I A Béke-brigád „gazdája”
