Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

1966. január 8. csütörtök 3. oldal Nagyobb lehetőségek j az állattenyésztés fejlesztésére! Hasznos számítások a kiskunfélegyházi Az elmúl! évi gazdasági eredményekről és a soron kivetkező feladatokról tárgyalt a KISZÖV választmánya HirÖH Csillag Termelőszövetkezetben A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet iro­dájában Pesir István elnökkel és Héja István főállattenyész­tővel arról beszélgetünk, hogy a kormány várható intézkedései j hogyan segítik az állattenyész- j tés további fejlesztését. Ez an- j nál is inkább napi beszédtéma a gazdaságban, mert rendkívül jelentős üzemáguk az állatte­nyésztés, szarvasmarha-állomá­nyuk például legnagyobb a kör­nyéken. — A csaknem 6700 holdnyi | területünkből mintegy ezer hold a középkötött talaj, a többi nagyrészt homokos, szikes, ami aláhúzza a talajerőpótlás, egy­úttal az állattenyésztés fontos­ságát — kezdi az elnök. — Ügy szoktuk mi egymás között mon­dani, hogy nálunk a szarvas­marha-tenyésztés a „nehézipar” a „könnyűipar”’ pedig a barom­fi. Hatszázhetven szarvasmar­hánk van jelenleg is, ebből 280 a tehén. Van egy 100-as és egy 168 férőhelyes modern tehén­istállónk. Visszakaptuk a pénzünket —- A tervünk az volt — kap­csolódik a beszélgetésbe a fő­állattenyésztő —, hogy nem fejlesztjük tovább az állományt. Az az igazság, hogy ha nem is fizetünk rá, de különösebb nyereségünk sincs ezen az Üzemágon. A tehenészetre rá­fizettünk, de ezt pótoltuk a hiz­lalásnál. Ahogy mondani szo­kás, visszakaptuk a pénzünket, s talán esetenként többet. Ami miatt mégis törődünk a szarvas­marha-tenyésztéssel, elsősor­ban a tej- és húsellátás segí­tése. másrészt a talajerő-után­pótlás miatt van, mert számot­tevő a kertészetünk is. Héja István hat éve került a termelőszövetkezetbe. Előző­leg állami gazdaságban dolgo­zott és ott is a szarvasmarha­tenyésztéssel foglalkozott leg­szívesebben. A szövetkezet ve­zetői sokat beszélgettek arról, hogyan lehetne csökkenteni az önköltséget, éppen az állami gazdaságok példája alapján. Értek is el eredményeket, de bizonyos határon túl ez nem megy. — A felvásárlási ár három forinttal való emelése elősegí­ti a jövedelmezőséget, ezért jö­vőre hatvannal emeljük a te­hénállományt. A 268 tehén után a szaporulat mintegy 230—240 borjú lesz évenként — számít- gatja a főállattenyésztő. — En­nek zömét meghizlaljuk, az üszőket eladjuk más gazdaság­nak, mert az új rendelkezések bizonyára elősegítik az állat­tenyésztési kedv növelését. Egyébként már az elmúlt év­ben is hizlalt a termelőszövet­kezet. Eddig 120 hízott marhát adtak le, kilencvenet pedig je­lenleg hizlalnak. Kétszeres jövedelem Az elnök elmondja, hogy je­lentősen érinti a gazdaságot a gyapjú árának kilónkénti 15- forinttal történő emelése. Ha figyelembe veszik, hogy egy- egy birka gyapjúhozama 4 és fél kilogramm körül van, az azt jelenti, hogy a jelenleginek kétszeresére emelkedik az egy anyabirka utáni — eddig egyéb­ként csekély — jövedelem. — Nyolcvan mázsa gyapjút szoktunk leadni átlagosan éven­te. Ez annyit jelent, hogy eleve 320 ezer forinttal növekszik a juhászatból a jövedelmünk. Je­lenleg is 1300 anyabirkája és 450 növendéke van a szövetke­zetnek. — Nem csökkentjük a hízó­állományt sem — veszi át a szót ismét a főállattenyésztő. — Évente átlagosan 80—90 anyakocát tartunk. Ennek sza­porulata 1000—1100 körül van, ezt szoktuk meghizlalni. Mivel emelkedik a hízó felvásárlási ára, nem lesz ráfizetéses ez az üzemág sem, tehát nem csök­kentjük 800-ra a hizlalási szá­mot — mint ahogy eddig ter­veztük —. hanem maradunk az eddigi 10Ö0—1100 darabnál. A vita eldőlt — Néhány szót mondjunk a libáról is — így az elnök. — Ezer magludunk van. A liba nekünk nagyon kifizetődő. Sa­ját műhelyünkben állítottunk elő libatömőgépeket. A hús mellett még a tolla is külön jövedelmet biztosít. Sok vita folyt nálunk arról, hogy mi le­gyen fejlesztve, a liba-e vagy a sertés? A kettő együtt nem megy, az egyiket csökkenteni kell — mondtuk még egy hó­nappal ezelőtt. Most már más a véleményünk. Nem csökkent­jük a sertésállományt és a liba is marad. íme így folyik a tervezgetés, számítgatás a Vörös Csillag­ban. A részletintézkedések még nem ismeretesek, de azt tud­ják a szövetkezetben is, hogy a felvásárlási árak emeléséből származó többlet egy része az amortizációs alapba kerül. Et­től függetlenül az eddigi ter- vezgetésből látszik, hogy a kor­mányintézkedések nyomán a Vörös Csillag állattenyésztése és árutermelése már az idén szá­mottevően fejlődik. K. S. Aranydiplomás automata A Dege—Seregi-féle, Moszk­vában aranydiplomát nyert au­tomata termelésellenőrző és irá­nyító berendezés, amely több mint egy milliard adatot tárol „memóriájában”, ipari televí­zióval, magnetofonnal és jelző- berendezésekkel kíséri figye­lemmel és irányítja a termelési folyamatokat. (Wormser Antal felvétele.) TEGNAPI ülésén az elmúlt év gazd asági eredményeit és az 1966. évi terv főbb célkitűzéseit vitatta meg a KISZÖV választ­mánya. A tanácskozáson részt vett Ferenci Tibor, az OKISZ elnökhelyettese is. Fekete László, a KISZÖV el­nöke beszámolójában elmondta, hogy tavaly a megyei ktsz-ek termelési értéke a korábbi évi­hez viszonyítva 6,1 százalékkal növekedett és elérte a 645 mil­lió forintot, A termelésnöveke­dés 85 százaléka a termelékeny­ség emelkedéséből adódott. Kiemelte, hogy az elmúlt év­ben is a lakosság részére vég­zett javító-szolgáltató tevé­kenység mennyiségi és minősé­gi fejlesztését tartotta legfonto­sabb feladatának a szövetkezeti ipar. A szolgáltatások értéke 1965-ben 110 millió forint volt és a megye 108 községe közül ma már 93-ban működik önál­ló szövetkezet, illetve fiók vagy rendelésfelvevő hely. JELENTŐS részi vállait a megye ldslakásépítési program­jának a végrehajtásából is a szövetkezeti ipar. A második ötéves terv időszakában 900 la­kást épített és ebből a múlt évben 260-at adott á± a tulaj­donosoknak. Exportra tavaly 57 millió fo­rint értékű árut gyártottak a szövetkezetek. A megrendelések 60 százaléka a tőkés országok­ból érkezett, A belföldi fo­gyasztók igényeinek kielégítése érdekében 20 olyan áruféleség előállítását kezdték meg, amely Fekete László beszámolóját tartja. korábban a hiánycikklistán szerepelt. A továbbiakban a létszám és bérgazdálkodást, a termelékeny­ség és a nyereség alakulását elemezte Fekete László. A szö­vetkezetek létszáma az előírás­nak megfelelően alakult, az egy főre eső termelési értek 7 szá­zalékkal szárnyalta túl az 1964. évit, a nyereség pedig — me­gyei szinten — meghaladja az 50 millió forintot. BEFEJEZÉSÜL arról szólt, hogy az év utolsó hónapjaiban végrehajtott választások tovább erősítették a ktsz-ek vezetősé­geit. Ez azért is örvendetes, mert az idei évben az ed­diginél is nagyobb feladatok várnak a megye szövetkezeti iparára: a teljes termelési ér­ték előreláthatóan eléri majd a 700 millió forintot és ezen be­lül jelentős mértékben növek­szik az export, valamint a la­kossági szolgáltatások értéke. Említésre méltó, hogy 1966-ban Tapsifüles-rakomóny Nagy az élénkség Hor­váth Jánosnak, a megyei ta­nács vb vadászati felügyelőjé­nek hivatali szobájában. Vass Gábor, a MAVAD fiatal ex- portosa mellett ott van Gózner Mihály, a cég kecskeméti kiren­deltségének vezetője, Molnár Zoltán, a kecskeméti városi va­dásztársaság elnöke, no meg a riportot szimatoló újságíró is. — A cél: az élő nyulak befo­gásának ellenőrzése Lászlófalva térségében — adja ki a straté­giai utasítást a megyei „főva­dász”. Hamarosan kint vagyunk a terepen... Az éjszaka orvul tá­madó, kétszólamú szél már megcsendesedett, s most békés, tavaszias szellőként kerülgeti a lászlófalvi határt. Lekerülnek a nagykabátok, s amúgy legénye- sen indulunk el, hogy a jó négy kilométerre fekvő végcélt gya­logszerrel elérjük. — Bizony ez nem vadbefogás­ra alkalmas idő — mondja a kirendeltségvezető. — A mínusz 4—5 fok, esetleg némi hótakaró­val „súlyosbítva” — sokkal ideálisabb lenne. A gépkocsi errefelé nem hasz­nálható. Hiszen a lászlófalvl ha­tár egyike a járás legnagyobb mértékben belvíz borította ré­szeinek. Vadvizek, tocsogók, sőt az átereszeknél harsogva höm­pölygő valóságos kis folyók áll­ják léptem-nyomon utunkat. A töltésen, amelyen a vadászterü­let felé igyekszünk, jó félmé­teres sár és akkora kátyúk, hogy egy lánctalpas sem igen tudna velük megbirkózni. Amint percek múlva átevickélünk a nehezén, idősebb gazda jön szembe velünk lovaskocsiján. — Már véget ért a befogás — közli tudakozódásunkra. — Amott a tanyában most rakják ládába a füleseket. Az érdekessége mellett nem kevés népgazdasági jelen­tőséggel is bíró látványosság „első felvonásáról” így hát le­maradtunk. A hajtás nyomán a perionhálóban kétségbeesetten vergődő nyulak tehetetlen küzdelme, a zsákos befogók gya­korlott tevékenysége — az egész vér nélküli vadászat — még délelőtt lezajlott. A tanyaud­varon a szögek fején csattogó kalapács élesen csengő zenéje fogad. Telnek az egyenként há- romrekeszes exportládák az ijedt nyulakkal. Üti eleségül lu­cerna és az ivózizet pótló répa- szelet szolgál számukra. — Milyen méretű a hazai élő­nyúlexport? — érdeklődöm Vass Gábortól. — Az évi felvásárlási terv országosan százezer darabra te­hető. A mennyiséget tekintve a decemberi és a februári fel­vásárlás valamivel mérsékel­tebb. Január a főidény, amikor- is a tervezett mennyiségnek csaknem a felére, mintegy 45 ezer élőnyúlra számítunk. Megtudjuk, hogy a reke­szek lakói a soproni ex poi’t te­lepről indulnak tovább két nyu­gati államba. A szállítmány az olasz határállomást többnyire egy napon belül át is lépi. A franciákhoz azonban ennél va­lamivel később jut el a magyar élővad. Sopronban az export- követei menyek szempontjából veszik őket vizsgálat alá. Egyéb­ként a vadásztársaságnak a nyulak darabjáért 160 forint jár. ... A tar gallyakkal nyújtózó öreg eperfa alatt a hajtők, zsá­kosok népes csoportját az éppen sziin időző tanyasi gyerekhad áll­ja körül. Vass Gábor zsebéből termosz kerül elő. Aranysárga folyadék, ömlik belőle egy má­sik üvegbe: kamillatea. A lá- dázásra váró nyulakat könyör­telen markok kapják el. Szinte alig hihető, mekkora erőt ad az apróvadnak a félelem, a me­nekülni vágyás ösztöne,,, A3 exportos a makogó, rugkapáló nyulak szemét vizsgálgatja. — Gyakran már a befogáskor felsérti a háló a szabadulni igyekvő nyúl szemét, a zsákban pedig saját szőrétől kaphat szennyeződést. Az ily módon fellépő szemgyulladást igyek­szünk a lehetőség szerint kike­zelni. Próbálkoztunk már pe. ndcilinnel, cholorociddal, bór- vízzel. A legbiztatóbb ered­ményt mindeddig a most folyó kamillateás szemcseppentés ígé­ri. — Kezében már ott is van az üvegcső. Némelyik „páciens” élénken tiltakozik a beavatko­zás ellen, a másik megadóan tűri. Aztán leszegezik a ládák fedelét, s felkerülnek a platós kocsira. — A tegnap és ma befogott 107 élőnyúl az idei félezer da­rabos tervünkre tesz pontot — mondja elégedetten a társaság elnöke. Molnár Zoltán. ... Iniholyogva indul el terhével — a magasra tornyo­zott, kötéllel rögzített ládákkal — a fogat. A lászlófalvi nyúl pár nap múlva Tarvisioban vagy Bordeauxban öregbíti majd a magyar vad jó hírét., és szerez nem utolsósorban jó jövedelmet a kisebb és nagyobb közösség­nek —- vadászoknak és a nép­gazdaságnak egyaránt. loot Tibec már 300 lakást építenek a ktsz- ek, közte 92 többszintes társas házat. B. D. 19 ezer Sokast építettek az ÉM-vállalatok dolgozói Az 1965. évi lakásátadási ter­vet 104 százalékra teljesítették az Építőipari Főigazgatóság vál­lalatai. A munkák meggyorsí­tásának eredményeként a múlt év végén az előirányzaton felül 800 új otthont adtak át. Ezek­kel együtt tavaly végeredmény­ben több mint 1Ö 000 korszerű lakást építettek fel az egyéb létesítmények mellett az ország­ban az ÉM-vállalatok dolgozói Az idén aránylag mérsékel , a tavalyinál mindössze 2.3 szá zalékkal nagyobb építési fel adatot kell teljesíteni az ÉM épí­tőiparnak. A terv valóra váltá­sa mégis nagy feladatot jelent, mert a múlt évnél mintegy 800 munkással kevesebb dolgozóvá kell teljesíteni az előirányzatot és a termelésnövekedést ezúttal is a termelékenység emelésével í keli elérni.

Next

/
Thumbnails
Contents