Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
T966. január 30. vasárnap 5. oldat Tollhegyen S A bérelhető,,méhészcsaládok" Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki gyufacímkét, sőt — mint a televízió egyik sorozatában is láthattuk — akad a hüllőknek is szenvedélyes barátja, gyűjtője. De mi ez ahhoz az élvezethez képest, amit én eszeltem ki önmagam és mások mu- battatására. A sajtóhibákat kezdtem el gyűjteni. No. nem módszeresen, csak úgy alkalmasint. Ha egy-egy „baki" feldühített, vagy megnevettetett. Ma már ott tartok, hogy egész polcra váló dobozban sorakoznak a drága kis madárkák, amiket foglyul ejtettem. Bevallom, soha gyűjtőnek még ilyen könnyű dolga nem volt. Elég, ha csak saját lapunkat sebtében végigolvasom. Azaz még olvasni sem kell. Már korán reggel szól a telefon. Egyik ismerősöm van a vonal túlsó végén: — Gratulálok! Hirtelen elönt a melegség. Lám, mégis csak figyelmesek az emberek, nem feledkeztek el a névnapomról. Vagy talán az előléptetésem kései köszöntője? Óh, dehogy ... — Elírtátok a Minisztertanács elnökének nevét, Gyula helyett Ferenc van a lapban. Szólt már más is talán? — Nem, dehogy, te vagy az első, tiéd az elsőség. Hiába, látszik, hogy hűséges olvasója vagy lapunknak — mondom udvariasan. — „Csak az a kár, hogy dicséret miatt még sohasem hívtál fel...” — teszem hozzá, persze ezt már csak gondolatban, mert vigyázni kell a jó kapcsolatokra. Nyomozom az elírás okát. A nyomdász figyelme lankadt el egy pillanatra, s miközben hibát javított a szövegben, beleszedett — a jó helyett — egy újabb hibát... S ezt már a korrektor sem vette észre, mivel csak a korábbi javításra ügyelt, A gyűjteményem egyik szép darabja a forgalomból „kiirtott” autó, kitiltott helyett — fájdalom, ez saját cikkemben fordult elő —, azután a „Vezess balét nélkül” cím, ami Vezess baleset nélkül akart lenni. (Legalább a balét két t-vel lett volna írva, így lenne igazi!) Az sem volt rossz, amikor a selejt szaporodása helyett a „sejt” szaporodásáról írtunk egy ipari cikkben. (A szerző szegény ette is másnap a kefét.) De a legjobb az a múlt vasárnapi cím volt. hogy aszongya: „Méhészcsaládok bérelhetők” — persze méh-családok helyett. (Egy hétig volt búskomor miatta a főszerkesztőnk és majdnem párbajra hívta a nyomda vezetőjét.) Talán engesztelé- sül a fentiekért a pénteki lapszámban egy KISZ és úttörő rendezvényről szóló tudósításban Kom- szomol helyett Kob- szomolt szedett az ördöngös nyomdagép. S telefon elhullás miatt — hiába, nem mindig házon kívül vannak a tettesek — nem úttörő dobot, hanem úttörő dobozt adtak át ajándékul a fenti ünnepségen. De nem akarom sorolni tovább. Hiszen a mai újság még hátra van. Már elő is szedtem a. dobozt (szedő kartárs, ne tessék dobot ívni helyette, mert az egészen más!), s hegyezem a ceruzámat. Meg- gyzödésem, hogy ezúttal is akad zsákmány, azaz tollhegyre való baklövés. Mert ugyebár emberek vagyunk, s higgyék el a szavaknak így is, ügy is van valami értelme ... Legfeljebb egészen más, mint amit a szerző — szegény — elképzelt magában, F. Tóth Pál XXXIX: — Mit törődik maga azzal. De maga bizalmi, meg a darun dolgozik. — Hát aztán. — Ha baj van, engem vesznek elő, hogy miért engedtem. Börtönbe akar juttatni, mi? Nekem családom van és maga azt akarja, hogy börtönbe kerüljek? — Én? — húzódtam hátrább. Kökény már kiabált. Az emberek észre vették a hangoskodást és egyre közelebb jöttek. Némelyik féloldalt, tarolva, úgy tett. mintha nem figyelne ránk, mások meg karba tett kézzel néhány lépésnyire megálltak és gúnyosan mosolyogva ránk meredtek. — Maga. maga — csapkodott felém Kökény. — Menjen haza. érti. aludja ki magát. A köröttünk állók vigyorgása annvira felbosszantott, hogy eldobtam a cigarettát, eltapostam és én is ordítottam. — Mindenki csak ezt hajtja: menjen haza, gyere haza. Hát hová? Hová menjek haza, Kökény elvtárs? Mi? Vagy maga is azt hiszi, hogy nekem a mnnk-csz-álió a hazám? — Megbolondult maga, András? — Hát aztán? Kökény súlyös öklével belecsapat t a levegőbe. — Részegen: nem engedem dolgozni. — Ki a részeg? Én? Egy fél- decitől — hangosan felröhög- tem. — Hallották? Még, hogy én részeg vagyok — fordultam az emberekhez. Az emberek vállat vontak, elfordultak, s indultak dolgukra. — Szakikám, jobb, ha lelép. Igaza van a Kökény szakinak. — Mit hepciáskodik, tűnjön el — morogta egy másik ember. — Felbosszantja az öreget és mi isszuk meg a levét. Ellenségesen pislogtak rám. Nem tehettem mást, megfordultam és elmentem. Az utcán az első vendéglőbe bementem, megittam két féldecit, egymásután. Rettenetesen éreztem magamat. Szerettem volna káromkodni, ütni, vágni. Most eltoltam a jó helyemet. Bizalmi voltam, iskolára akartak megint küldeni, mint Vas Gyurit. Ha most Kökény jelentést tesz, ennek vége. Kőmíves lehettem volna, ha nem bolondulok meg. — Még egy fél barackot. — Nincs. — Hogyhogy nincs? — Magának nincs, szakikám. Na, menjen szépen haza, aludja ki magát, aztán jöjjön vissza — tuszkolt ki barátságosan egy markos, fehérköpenyes férfi. Hazamentem a munkásszállóra. A gondnok fejét csóválta, amikor meglátott. CukormakeHSI a tanya központié. Két évvel ezelőtt a kecskeméti Törekvés Tsz zárszámadó közgyűlésén az asszonyok kedves ajándékkal lepték meg Szmolenszky Lászlót, az elnököt. Az ajándék: cukormasszával befuttatott négyzetméternyi deszkalapon apró házikók. Színes cukorból készítették a miniatűr épületeket is, — egy akkor már bontakozó terv szivet bi- zseregtető szimbólumaként. A szokásostól eltérő makett tervezett tanyaközpont kicsinyített mása, — nem mérnök, hanem korszerű lakást, otthont áhitó asszonyok elgondolása alapján. De ropogós pauszpapíron készen van már a mérnöki terv is. Sőt! Ám ne vágjunk elébe. Járhatatlan utak — fertőzött ivóvíz A 3300 holdas közös gazdaságban, már a megalakulása óta nagy gondot okoz a tanyák szétszórtsága. Garmadával lehetne felsorol-- ni a nehézségeket, amelyeket az idéz elő, hogy számos gazda öthat kilométerre lakik a tsz központjától. A munkaszervezés szempontjából is hátráltató körülmény ez. Ha például az időjárás, vagy egyéb ok miatt át kell csoportosítani a növénytermesztőket, a brigádvezető lóháton órák hosszat járhatja a tanyavilágot, mire értésére tudja adni mindenkinek, hogy az előző napi megbeszéléstől eltérően hol dolgozzék. De ha a munkaszervezés effajta módosítására nem is kerül sor, a nagy távolságok miatt akkor sem könnyű összejönniök a brigádban, munkacsapatban dolgozó szövetkezeti gazdáknak a közös munkára. Télen pedig — mint most is — szinte járhatatlanok a hóval befútt dűlőutak. Mindezt tetézik a következők. A több évizedes, nem ritkán százéves régimódi tanyaházak melegágyai a különböző beteg— Baj lesz ebből, Csongár Szaktárs. Legyintettem, felmentem a szobámba és lefeküdtem. Ruhástól. Arra riadtam, hogy valaki rázta a vállamat. — Mi az? — ültem fel. A gondnok borostás arcát pill:róttam meg. — Keresik. — Engem? — Magát. — Ki? — Egy nő. Bözsi, biztosan Bözsi jött fel — villant át rajtam az első gondolat/ Leugrottam és amilyen gyorsan csak tudtam, rendbe szedtem magamat. A ruhám gyűrött volt, rettenetesen gyűrött, azzal már nem tudtam mit kezdeni, hiába huzigáltam. Az utolsó lépcsőfokon megdermedtem. Klári ült a hallban. Amikor meglátott, felállt, mosolyogva jött hozzám. —- Kialudtad magad? — Mit keresel itt? — Érted jöttem. Két nap szabadságot kértem neked. — Tessék? Te? Nekem? Leültünk a hallban. Klári halkan, szinte suttogva mondja el, hogy valaki elment hozzá és megmondta, hogy mi történt velem. Akkor ő meg elszaladt Kökényhez és kikönyörögte a két nap szabadságot. — Megmondtam, hogy még nem voltál szabadságon és kimerültél — nevetett. — így legalább nem jelenti az esetet. De az a Kökény megmondta, hogy ez az utolsó eset. Megígértem, hogy az volt. Restelkedve ültem Klárival szemben. — Klárikám, ne haragudj rám... — Egy szót se most. Gyere, menjünk. Kimegyünk a Római ségeknek, mint például a tbc- nek. Az udvaraikon ásott kutak szinte mindegyikéből rossz, fertőzött — kólibaktériummal telített — ivóvíz merhető. Ha megbetegszik valamelyik tanyán lakó gazda, vagy családjának a tagja, az orvos nehezen keresheti fel, s a súlyosabb beteget hasonlóképpen körülményes kórházba szállítani. Az üggyel-bajjal megközelíthető tanyaházakban természetesen villany sincs, mert tetemes összegbe kerülne a hatalmas hálózat kiépítése, amelynek áramára csak több száz méterenként, kilométerenként lenne szükség. S mert nincs, nem lehet villany, természetesen hiányzik a rádió, a tv is. Egyszóval: a tanyai tsz- gazdák kénytelenek nélkülözni a kulturálódás olyan lehetőségeit, amelyekkel népünk aprajának, nagyjának már a túlnyomó többsége élhet. Hiába van a fővárosba, illetve Kecskemétre vezető műút mentén épült székház klubszobájában televízió, a műsorát jó néhány művelődni, szórakozni kívánó gazda csak 10—12 kilométeres kutyagolás, vagy kerékpározás árán tekinthetné meg, — ha télen járhatók volnának a dűlőutak, s késő este nem volna a dermesztő hideg, a többi évszakban, a munkák dandárjában pedig több szabad idő jutna a kulturális igény kielégítésére. Ilyen, a múltból örökségként itthasyott körülmények közt mivel tölti el téli estéit a tanyán lakó nem egy gazda? Iszik — mértéken felül is — a petróleumlámpa mellett. Az elnök „fantazmagóriája“ Ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetése azóta izgatja Szmolenszky Lászlót, amióta elvállalta Kecskemétről a Törekvés elnöki tisztségét. S bizonyos idő után felismert egy mápartra. Megkértem az egyik szabadságon levő kartársnőt, hogy helyettesítsen. Két napig együtt leszünk. Aztán majd mindennap értem jössz a tejesboltba, És kapsz egy liter tejet — nevet —, azt kortyolgathatod. * Két napig a Duna-parton, a tűző napon meg a hűvös árnyékban heverésztem. Élveztem életem első, igazi, kétnapos szabadságát. Megmártottam magamat a vízben, aludtam, ettem, ittam. Klári mindenről gondoskodott. Rajokban heverésztek köröttünk a napozók. Fiatalok, öregek, fiúk. lányok. Néha tágra- meredt szemmel bámultam a tizenöt, tizenhat éves bikinis kislányok feszes, széptartású testét. Istenem — gondoltam—, ha ilyen lenne az én kislányom is! Hát megint eszembe jutottak. Nem tudok tőlük szabadulni. Lehunyom a szememet, kezem a fejem alá teszem. Bözsi elnehezedő alakját látom, anyjával zsörtölődik, aztán kimegy az udvarra, a fia után kiabál, de hiába. A büdös kölyke megint eltűnt valamerre. Kezét összefogja hasán, sóhajt. Átnéz a másik udvarba, ahol a kőművesek már az utolsó simításokat végzik a házon. Mosolyog, szeme is megcsillan és elfelejtkezik arról, hogy a fia nincs sehol. Persze, a ház, csak a ház érdekli. Ilyen nem lesz senkinek az utcában. Neki most ez a legfontosabb. Az öregasszony megáll a, pitarajtóban, gúnyosan mosolyog. Hangya mászik a nyakamon. Odakapok, hogy leseperjem. (Folytatása következik.) sík problémát is, amely az elmondottakkal kapcsolatos. Néhány több gyermekes gazda — akinek, akárcsak a többinek, az egyszerű kisparaszti újratermeléshez már nem kell takarékoskodnia — menekülve a tanyavilágból, a család több évű jövedelméből házat vásárolt, vagy építtetett Kecskeméten. Ennek viszont az a következménye, hogy bár az apa autóbuszon még kijár az utóbbi években erőteljesen fejlődő, s jó jövedelmet biztosító tsz-be dolgozni, családjárfak a tagjai azonban már nem, Ök az iparban, egyebütt vállaltak munkát, holott rájuk, a fiatalokra különösen, igen nagy szükség van a. közös gazdaságban is. A sokrétű problémát csakis tanyaközpont létesítése oldhatja meg, — s ennek több mint két esztendeje hangot is adott az elnök. Az asszonyok erre reagáltak a cukormakettel. Persze, akiadtak olyanok is, akik arról sutyorogtak, hogy Szmolenszky László fantazmagória rabja. Ez lett volna azonban a kisebbik baj. A nagyabbikat a bürokrácia tengeri kígyójával való birkózás jelentette. Rendeletekre hivatkoztak itts ott, rosszul értelmezett paragrafusokra, mondván: tanyaközpont létesítése helyett a várost kell fejleszteni. Az elnök azonban nem adta fel a harcot. Érvelt, vitatkozott, — s győzött. — Akkor kezdett menni a dolog, amikor Reile elvtárs, a kecskeméti városi tanács vb-el- nöke is belenyúlt — mondja az ügy dűlőrejutása miatt érthető örömében Szmoleszky László. — És mellénk állt az OTP is. így született meg pauszt papíron a tanyaközpont mérnöki terve. Nem kell hozzá dús fantázia; hogy az ember lássa: milyen nagyszerű látványt nyújtó település lesz itt, a tsz székháza mellett, a műúttal párhuzamosán, attól alig kődobásnyira, s Kecskeméttől nyolc kilométerre. tóegvalcsult terv — és az úttörők Erdősáv övezi majd a tanya- központot. Főutcájának a két oldalán, 400 négyszögöles telkeken, 29 kétszoba-összkomfortos ház épül; s lesz a telepen törpevízmű, vegyesbolt, cukrászda, bölcsőde, óvoda is. Érdekes, hogy amikor a rég óhajtott terv megvalósulása elől már minden hivatali akadályt elhárítottak, — nehezen mozdult a tanyák népe. Hiába, az ősi fészek vonzó hatása, a meg- szokottság még nagy úr. Tíz úttörő azonban már akadt. Ennyien fizettek már be harmincezer forintot, s fizetnek még nem egészen ennyit, hogy OTP-kölcsönnel kiegészítve felépüljön a házuk. S már érdeklődik, „mozgolódik” a többi 19 ház leendő gazdája is. Az építést egyébként a városi tanács KÖFA-csoportJának a kőművesei végzik, s már hozzá is fogtak a tereprendezéshez. A tíz háztulajdonos —, akik közi növénytermesztők, állattenyésztők, traktoros, gépkocsivezető, s könyvelő szerepelnek — augusztus 20-án költözhet új otthonába. Egyikük nemrégiben ezt mondta Szmolenszky Lászlónak: „Elnök elvtárs, ne is haragudjon, de előre bejelentem, hogy én két napig ki sem jövök a házamból. Beülpk a fürdőkádba, aztán felgyújtom, meg leoltom a villanyt, s ezt csinálom folyvást a két napon át.” Ennél érzékletesebben — és meghatóbban — nem is lehetne kifejezni, hogy mit jelent korszerű körülmények közt lakni annak, aki évtizedekig tanyán élfc Wwrjá# István
