Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 24. szám
1966. január 29. szombat Négyezer szakmyiikés!a!ty'it vár * élet a megye ipara, kereskedelme és mezőgazdasága \ v 1 " AZ IDEI nyáron a miegyében mintegy 8500 nyolcadik osztályt végzett fiatal hagyja el az általános iskolát és 1300 érettségizett a gimnáziumot. A végzős diákok jó, része nem megy felsőbb iskolába, pályát, választ, mesterséget tanul. Ezer és ezer családban tanakodnak most a szülők mi legyen a fiukból, leányukból, s kérdezgetik gyermeküket. döntsék el, milyen szak- mához lenne leginkább kedvük, j A családok azonban nincse- j nek magukra hagyva effajta | gondjaikkal. Az általános és kő-1 /épiskolák rövidesen megkapják a szakmunkás beiskolázási lehetőségeket ismertető tájékoztatót. A járási és városi munkaügyi főelőadók a helyi lehetőségek ismeretében adnak tanácsot erre vonatkozóan februári fogadónapjaikon a hozzájuk fordulóknak. A megye gyorsan fejlődő ipara, mezőgazdasága, kereskedelme várja a fiatalokat, hogy szakembereket neveljen belőlük. .V megyei tanács munkaügyi osztályán nyert értesülésünk szerint a különböző szakmákban négyezer általános, illetve középiskolát végzett fiatal kapcsolódhat be a szakmunkásképzésbe. A megye minisztériumi ipara 1518. tanácsi ipara 581, a kisipari szövetkezetek 344, magánkisiparosok 381. mezőgazdasági termelőszövetkezetek 180 ipari tanulót vesznek fel. AZ IPARÁGAK között a fémipar igénye vezet. A lakatos és a forgácsoló — esztergályos, gyalus, marós — szakmába több mint 1100 ipari tanulót vesznek fel az idén. Ezekből még a tsz- ek is 65 szakmunkást képeznek. Villanyszerelő-tanulónak 210. motorszerelőnek 147. víz-, gázcsőszerelőnek 76. kőművesnek 217. a ruházati iparban 111, élelmiszeriparban 126 fiatalt várnak a különböző vállalatok. A megyében nemrég meghönoso- J dott műanyagipar is 52 ipari tanulót vesz fel. Az összes szakmák tanulóigényét most nem sorolhatjuk fel, érdemes azonban a szülőknek és a fiataloknak más népgazdasági ágazatok szakmunkásképzéséről is tájékozódni. A mezőgazdasági nagyüzemek 700, a kereskedelem 146. a vendéglátóipar 99 fiatal számára teszi lehetővé a szakma tanulását. Továbbra is - gond a lányok elhelyezése, de e téren is nagymérvű javulás állott be az utóbbi években. Az idén 4000 ipari tanuló közül 850 a leányok közül kerülhet ki. Ugyanakkor több leány tanul tovább mint fiú. Míg az általános és középiskolából 2250 leány tanul tovább felsőbb tanintézetekben, addig a fiúk közül csak ennek alig több mint fele. A lányok el h el ye zkedésá. szakma t an ulá si lehetőségeit javítja még, hogy gyors- és gépíróiskolát végezhetnek, s kimondottan nőknek való szakmák várják őket a távközlési és egészségügyi intézményeknél. SOKKAL« TÖRT szakma közül válogathatnak tehát a megye fiataljai, mint akár csak néhány évvel ezelőtt is. Természetesen az elképzelhetetlen, hogy minden fiatal a vágya szerinti szakmában helyezkedjen el. Fogtechnikus, kozmetikus. fodrász, fényképész, rádióműszerész például kevés kell. Ám á több száz féle szakma közül mégis minden fiatal kiválaszthatja magának a legmegfelelőbbet. öt évvel ezelőtt például sokkal kevesebb üzem volt a megyében, kevesebb szakma várta a fiatalokat. Mindössze 1158 ipari tanulót vettek fel. Most ennek csaknem négyszeresére nőtt az arány. SZÁNUNK kell még olyan tényről, amit minden fiatalnak j és szülőnek érdemes figyelem-' be venni. Mint ismeretes, a 18.1 életévüket betöltött fiatalok j sorkötelesek. Ezért az általános iskola befejezése után a szak-j mát tanulni kívánók mihama- j rabb kapcsolódjanak be a szakmunkásképzésbe, hogy mire be t kell vonulniuk katonának, már j szakma legyen a kezükben, j Ugyanez vonatkozik a középiskolát végzőkre, akik — hasz|ik-j mát tanulnak — 21 éves korú-1 kig kapnak halasztást a katonai szolgálat alól. N. O. Kérek egy újságot! — Kérek -egy újságot! — Milyet, kedves? Van itt Petőfi Népe, Népszabadság, Magyar Nemzet. .. — Egy Petőfit legyen szíves! — Ludas Matyi van? — Egy csomag savanyúcukrot! Kazinczy Károlyné, a MÁV Utasellátó 786-os számú árusító pavilonjának kiszolgálónöje már 14 éve dolgozik kint' a kecskeméti pályaudvaron levő kis bazárban. Tizennégy éve egyfórma szorgalommal, kedvességgel. Az itt töltött idő alatt még egyszer sem volt leltárhiánya. Számos oklevél, jelvény tulajdonosa, és a kis pavilon megkapta a Kiváló bolt címet is. A jó kedélyű, vidám asszony szemében mindig mosoly bújkál. Nem sok kell ahhoz, hogy elnevesse magát. Szeretik a vevői. — Ma nincs nagy forgalom — mondja, miközben percenként szolgálja ki az embereket. — Máskor sokszor egészen az étteremig húzódik a sor. Különösen olyankor, ha sok vonat érkezik: pénteken, szombaton és vasárnap — a csúcsforgalom idején. Néha egy óra alatt kétezer forintot áruiok. Nagy szó ez filléres tételekből! — Persze, nem minden megy olyan jól mint, ahogy látszik. Azelőtt például 40 darab Képes Újságot kaptam, most meg csak négyet. Képes Sportból három darabot kapok, Film, Színház, Muzsikából tizennégyet. Népszavát és Rádióújságot már egy éve nem adnak. Pedig mennyien keresik! Rengeteg, külföldi is utazik Kecskeméten keresztül, és hiába keresik a külföldi lapokat nem tudok adni, mert az sincs. — Aztán a napilapok. Petőfi Népéből például 100 darabot kapok naponta, de ez reggel 6 órától körülbelül 8-ig, 9-ig már el is fogy. Ez a helyzet a Népszabadsággal és a Magyar Nemzettel is. Mit adjak cl este 9-ig az embereknek? — Sok ember fordul meg a kecskeméti pályaudvaron. A város egyik legforgalmasabb helye, ahol az emberek szívesen vásárolnak újságokat, könyveket — hogy legyen mivel eltölteni az időt az utazás alatt. Nemcsak az eladó érdeke, hogy elegendő olvasnivaló legyen a pavilonban, hanem sókkal inkább a posta és a kiadóvállalatoké — hiszen ők járnak jobban. Kazinczy Károlyné ugyan azt mon- dotía, ráér, „nincs nagy forgalom’5, mégis sok a munkája. Különösen most lesz, mert nemsokára indul Pest felé a vonat. Az utasok egyre csak jönnek: IT egyetlenül süvít a szél, kavarja a havat. Az ember nem lát el a kerítésig se a sűrűszövésű fehér függönyön át. A földespadlójű. apró tanteremben alig egy-két gyerek, pedig tizenhat az iskola létszáma. Hiába, egyik-másiknak hosszú kilométereket kell gyalogolni. De ebben az ítéletidőben? Hős. az. aki elindul az Iskolába. tevékeny nyugatom a volt vöröskatona. Nagy nehezen Baján képesítőzött és oklevéllel kezében ide került, ebbe a messzi tanyai iskolába .., A tanító lakása 2x3 méteres kis =zoba. Egy ágy benne, meg asztal. Szekrény nincs, szerény ruházata a fogason lóg. elfér ott is. Az ablakon besodorja a havat a szél. Hideg a.szobács- ka. Ami kevés tüzelő akad. az kell a tanterem búboskemencéjébe. A tanító — Kovács András — húszéves, most került ide, az óalmási iskolába. Rideg tanyavilág. itt tanítani: büntetés. De mégis ölül neki. Alig-alig sikerült befejeznie a tanítóképzőt. Az első két évet Kalocsán végezte, de tizenkilenc tavaszán ott hagyta az iskolát, beállt vöröskatonának. mert vitte a hite, és a forradalom hevülete— Kérek egy Népszabadságot! — Legyen szíves egy Ország Világot!. .. K. Zs. Soha nem felejtette el azt a három hónapot, amit Kecskeméten töltött; A frontra induló vöröskatonák kiképzésében vett részt öt más kalocsai tanítójelölttel együtt. Amikor elbukott a forradalom, a papi város tanítóképzőjébe többé nem mehetett vissza XXXVIII. A gyerekek felnőnek, otthagyják az embert, mint a sicc. Na, persze, én is otthagytam az öregeket, amint csak lehetett. Az anyám temetésén nem is voltam. Ukrajnában dagasztottam épp akkor a sadat... Itt is vagyunk. Bekapunk egy féldeci ke’ Ttet. Sötét, piszkos, füstös helyiségbe léptünk. Zsúfolásig volt. A szaki odasündörgött a pénztárhoz, nekem meg intett, hogy álljak a pulthoz, itt eZ a szokás. Láttam, hogy ismerős itten. Néhányan hangosan üdvözölték. A két fél keverttel kicsit hátrább húzódtunk. Egy hajtásra megittuk. — Khm. így már jobban érzem magamat — töröl gette tenyerével a száját. — Hm. Még eggyel. — Nem bánom, de akkor én... — Rendben van, szakikám. dobd be a gubát, a többit bízd rám. Odaadta i egy húszast. Került, ' fordult, s már hozta is vissza a két poharat. A pénztárhoz nem ment. a csapossal pislogott össze. Biztosan feleznek. Fene bánja! Csak én megkapjam a magamét. — Szakikám, nézze csak azt a kontyost — bökdöste meg az oldalamat. Bodorított hajú, negyvenéves nő állt a magas lócaasztalhoz támaszkodva. Arca pirosra volt festve, szája lilára, szeme feketére. Még így is látszott, hogy olyan már mint a fonnyadt, férges alma. — Na? Mit szól hozzá? — kérdezte a szaki. Megnyalta a poharát, aztán megint a száját törölgette a tenyerével. — A fene se tudja — rándítottam meg a váltamat. — Nem rossz. Érti a csíziót! — Ismeri? — Na, ja — bökött a levegőbe olyan jelentőségteljesen, hogy semmi kétség nem fért szavaihoz. — Maradt a húszasból, hozzádobom a többit a következő körhöz. Kivette a kezemből a poharai, tolakodott át a zsivnjgó tömegen, valakivel beszélgetett, aztán mire ismét követtem volna tekintetemmel, már ott állt meU 1 lettem és nyújtotta felém a poharat. — Na. hívjam? — intett a nő felé. — Nem, nem, vén tyúk ez már, gyerünk. Botladozva mentem melierte Mellékutcákon csatangolva kerültünk megint egy kis kocsmába. Csak arra emlékszem, hogy három lépcsőt mentünk lefele. — Mi van, anyukám, jössz? A szaki eltűnt. A nővel, vagy egyedül? Nem tudom. Arra sem emlékszem pontosan, hogyan vergődtem a munkásszállásra. Reggel hányingert éreztem, a fejem fájt. A talponállóban megittam egy fél barackot, hogy legalább az émelyítő érzéstől megszabaduljak. Már éppen menni akartam a daruhoz, amikor a munkavezető észre vett. Előbb csak messziről köszönt, aztán a levegőbe dobta a karját és nagy léptekkel indult felém. — András, várjon csak — kiáltott. Megálltam, elővettem a cigarettát, rágyújtottam. Kökényt, a munkavezetőt kedveltem. Megértő ember volt. mindenkin segített. akin csak tudott. Hatalmas karjait úgy lógatta lomha teste mellett, mintha nem hozzá tartozna. Azt mondják, valamikor birkózóbajnok volt, de nem volt tanult szakmája, így került az építéshez és vén fejjel kezdett el tanulni ő is. Jámbor, jólelkű volt. aki nem ismerte közelebbről, messzire elkerülte, mert attól félt, hogy keresztbe nyeli le. — Jő reggelt — nyújtottam kezet, amikor mellém ért. — Jó reggelt — fürkészte az arcomat, aztán még közelebb lépett. — András, beszélni akarok magával. — Tessék — mondtam és jót szippantottam. A füstöt mélyen leszívtam. KöhécseLve fújtam ki, aztán megint rá pislogtam. — Tessék. Kökény szétnyitotta ingkabátját, mellét vakarta dühösen, majd tarkójához kapott és sapkáját előretolta úgy. hogy fel kellett szegni a fejét, hogy arcomba pislogjon. — András, már megint ivott, így nem dolgozhat itt. Napok óta figyelem. Mondja, mi baja magának? — Nekem? — vontam fel a szemöldökömet és szemébe néz tem. — Magának, persze, hogy ma gának. — Nekem? Kökény elvtárs nekem semmi. Hátrább lépett, zsebbe süllyesztette kezét, aztán hangosabban rámförmedt. '— Ne szórakozzon velem, hallja. Én segíteni akarok magán, maga meg gúnyolódik, itt velem.' — Kökény elvtárs. ne mond jón már ilyet — mondtam meg lepetten. — Hát már hogyne, amikor kérdezem, hogv mi baja magának. akkor azt. mondja, hogy semmi. Hát nekem ne mondjon ilyet, mert. ha nem volna semmi baja, akkor úgv dolgozna, mint régen. Pedig mostanában figyelmetlen, másnapos mindig, olyan, mint mit tudom én milyen, érti? Mi baja? — Semmi, mondtam már, hogy semmi. — Mennvit ivott? — Egy féldecit. — Na, lám. az isten1 neki, már reggel is iszik. — Más is iszik. Negyvenhat évvel ezelőtti a kép, amelyet idéztünk itt: a bácsalmási Mártírok útja 26. j szám alatti kis családi házban. Odakint sivít a szél. kegyetlen az idő. Idebent duruzsol a kályha. Kovács András ablakon át nézi az ítéletidőt. — Négy osztályom volt abban az iskolában, egy osztályban négy-négy gyerek. Nyomorúságos volt a tanító és a gyerekek élete egyaránt. Aztán — hosszú évek küzkö- dése után — jó munkája eredményeképpen behívták a faluba. attól fogva itt tanított. Kérdezem: hogy volt tovább? — Mit mondhatnék? — feleli csendesen. — Az én életemben nincsenek nagy események. Dolgoztam, múltak az évek. De j azért szép volt. Ám ez a csendes munka csupa szorgalom és lelkiismeretesség. Erről ismerik ma is a községben. Ili ár úgy volt. hogy Kovács András a községből megy nyugdíjba, amikor váratlanul a Juliska-majori iskolában tanítóra lett szükség. Felkérték a fiatal pedagógusokat: vállalja el valaki — lehetőleg nőtlen, férjeden — ezt az állást. Senki sem vállalta a fiatalok közül, hogy kimegy a tanyára. De elvállalta a Ha- idősebb pedagógus, a szak vezet elnöke. Kovács And Ismét tizenhat gyerek kert. a keze alá, mint pályájának legelején. Ez 1955-ben történt. Innen ment nyugdíjba három éve. Negyvenöt eszdendei munka után — hihetné az ember — talán lesz ideje a pihenésre. Nem, nincs ma se. Ö a méhészszakcsoport elnöke, a selyemgubóbeváltó állomás vezetője. És; a pedagógus szakszervezet elnöke is. Tevékeny ember, az volt világéletében. Kinéz az Ítóhítidőbe. Kicsit csillapodott a zimankó. Megy a méhesbe, kedvencei közé. Mert a méhek télen sem alszanak. És a jó gazda ilyenkor is gondozza őket. óvja, védi a hidegtől. A kaptárak körül nagy a csend. De ha az ember odatapasztja a fülét, hallja a kedves zsongó neszt. Belül most is munkában van az ezernyi szorgalmas bogár. Talán ezért szereti őket annyira Kovács András. Balogh Józsii Honvédelmi filmklub alakult Kis őrösön lFolytatása következik.) A Kiskőrösi Járási és Községi Tanács elnöksége, a Fegyveres Erők Klubjának parancsnoksága, az MHS járási elnöksége és a járási művelődési ház között megállapodás jött létre, amely szerint megszervezik a Honvédelmi Filmklubot, A filmklub elindítására szerződött szervek közösen gondoskodnak a honvédelmi jellegű filmek bemutatásáról, az előadók biztosításáról és a szükséges helyiségről. Egyelőre öt film vetítését és vele kapcsolatos előadást, terveznek, majd e program lebonyolítása után megszervezik a Nyári Honvédelmi Szabadakadémiát, amelynek programjában előadások, filmvetítések, közös kirándulások, laktanyalátogatások, műszaki bemutatók és harci játékok szerepelnek.
