Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

1966. január 28, péntek

7

5. oldal

Maurice Thorez:

Beszédek és cikkek

„Csaknem ötven esztendeje már, hogy tízegynéhány kilométerre innen, Saint-Sulpice- Lauriére-ban, egy marhavagonokból álló vonaton voltam, amely katonákat szállított a frontra, visszafelé pedig polgári menekülteket hozott. A város pályaudvarán megállítottak, s mindszentek, éjszakáján, halottak napja előestéjén Creuse megyébe irányítottak bennünket. Én a megye egyik helységébe, egy néhány házból álló kis faluban, Clugnét-ba kerültem. Így lettem gazdasági kis- cseléd..

Nem sokkal halála előtt, egy ambazaci nagy parasztgyűlésen kezdte így beszédét Maurice Thorez. a nemrégiben elhunyt, kiváló francia kommunista vezető. Ugyanaz a tiszta pátosz, az a közösségi érzésben feloldott lírai közvetlenség sugárzik nemcsak az idézett mondatokból, hanem az egész beszédből, mint nálunk is jólismert önéletrajzából, „A nép fiá”-ból. A mezőgazdasági kiseselédből lett ipari munkás, a közvetlenségét fontos mozgalmi funkcióiban is megőrző marxista—leninista forradalmár halála percéig hű maradt ahhoz a jellemzéshez, amit egyik mestere, Marcel Cachin adott róla annak Idején: „A harc — de soha nem az öncélú harc — vállalásának pátosza, nagy valóságérzék, el nem szakadás a néptől, amely szülte őt: ez a mi Mauri- t ce-unk.”

Olyan beszédek és cikkek sorakoznak a most megjelent kötetben, amelyeket Thorez 1958. és 1964. tavasza között mondott, illetve írt. Köztük a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi politikai élet fontos, jellemző, nem múló érvényű do- kumetumai.

A legújabbkori történelem és egy jó fegyverekkel küzdő harcos értékes dokumentumai ta- ) lálhatók a Thorez élete, pályája utolsó szakaszának beszédeit, cikkeit egybegyűjtő kötetben. Reális távlatokról és szívós küzdelemről, elvi megalapozottságról és fáradságos „aprómunkáról” tudósít ez a kötet, amelynek segítségével jobban megértjük, mi minden van a francia baloldaliaknak a legutóbbi elnökválasztáson is bebizonyosodott, letagadhatatlan előretörése mögött. És — konkrét problémáktól, feladatoktól függetlenül — magának az embernek minden nehézséget legyűrni képes győzelméről is hírt ad az egykori creuse-i kiscseléd, a Pais de Calais-i munkás, a nagy forradalmár sajátos, tárgyilagos, szemérmes lírája, '„a harc —, de soha nem az öncélú harc — vállalásának” a kötetet átható gyakorlati humanizmusra mozgósító pátosza. (Kossuth Könyvkiadó.)

Hegyei népifártc-monográfia készül

Megyénk rendkívül gazdag népitánc hagyományokban. E gazdag művészeti anyag feltérképezése. összegyűjtése hatalmas munkát jelent. Ezt a munkát vállalta H. Béres Erzsébet megyei táncszakfelügyelő, kiskunhalasi művelődési ház igazgató vezetésével a megyei táncszakbizottság.

A népitánchagyományok ösz- szegyűjtése és feldolgozása szépen halad előre és remény van rá, hogy a művészi fényképfelvételekkel gazdagon illusztrált monográfia a nyár közepére kikerül a nyomdából.

A megyei Népművelési Tanácsadó kezdeményezésére készülő munka régi mulasztást pótol és remélhetőleg új len- [ dületet ad a népitáncmozga- j lomnak. I

. XXXVII.

Előleget is fizetnek. Ezt csak azért írom, mert. ha úgy gondolod. hogy hazajössz, akkor itt most lenne kereseted is. Régen nem voltál itthon, ezért megírom, hogy a Csengeri Sándor anyja elverte a háztól a menyét, mert amíg az ura Pesten van, mással hentereg. Állítólag a legkisebb már nem is az urától van... Valamelyik nap beugrottam megnézni az új házatokat. Takaros kis ház. nem lesz párja. Bözsivel is beszéltem. Jól éan. igaz. kicsit nehezen mozog. Szerencse, hogy ott az anyósod, mert a gyerekekre még nem nagyön számíthat. Mikor jössz haza? Gyere majd el. Üdvözöl komád. Bodnár Pista.

Zsebbe gyűrtem a levelet és felmentem a szobámba. Lerogytam az ágyra.

— Mi az? Ma nem lesz kirándulás? — kérdezte gúnyosan Csáki, a fekete képű, sunyi alaik.

_Menj a fenébe — mondtam

és tenyerembe rejtettem az államat.

Amióta Vas Gyuri elköltözött.

nemigen barátkoztam itt senkivel. Ha kell, akkor egy-két szót vetünk egymásnak és kész. Mindenkinek megvan a maga gondja, baja. azzal van elfoglalva, és nemigen törődik a másikkal. A bizalmi megbízatást immel-ámmisű csináltam. Igaz, nemigen jöttek hozzám az emberek, nem úgy, mint Vas Gyurihoz.

Ültem és Pista levelén tópe- lődtem. Mit jelent már az számomra. hogy Simon Bálint nem elnök? Hogy most már másképpen lesz a Bocskaiban, mint akkor volt, amikor otthon tétlenkedtem. Előleget fizetnek? Korábban kellett volna. Akkor nem kellene Hajdúvedresről különvonatnaik indulni vasárnap este meg hétfőn reggel, hogy elszállítsa az idegenben dolgozó vedresieket.

Csengeri, akinek a felesége otthon fűvel-fával lefeküdt, itt lakik a munkásszálláson. Csak köszönünk egymásnak. Egy pohár bort még nem ittunk meg együtt. Csendes ember. Dolgozik becsületesen, nemigen kell a körmére se nézni. Nem lopja

Mélyhűtőn megoldották

„Kiskultúrhás“ — így |

hívják Melykúton ezt a házat, j amely tavaly cserélt gazdát 300 ezer forintért. Csinos összeg egy ! falusi házért. Igaz, széles a porta és nagyméretük a szobák, alkalmas a célra, amelyért az alkut megkötötték. Vevő: a mélykúti Alkotmány Termelő- szövetkezet.

Megvettél?; a házat, némi átalakítást, csinosítást végeztettek rajta és itt nyitották meg a termelőszövetkezeti fiatalok klubját. Azóta televízióban, rádióban, sajtóban többször hallottunk a mélykúti ifjúsági klubról.

Az Alkotmány — nem sze- i gény tsz. igaz, hogy az út, amelyet alapítása — 1349. — óta |

bejárt, szorgalommal van kikö- | vezve. Akkor 30 parasztember | állt össze 276 holdon, ma pedig 6354 holdon 1318-an gazdálkod1 bak, És ha a pénztárcákba betekintünk, ott is a fejlődést látjuk; 1961-ben 6400 forint volt az egy főre jutó átlagjövedelem, négy évvel később —1964- ben — 16 ezer forintot meghaladta. A növekedés 260 százalékos. t

Ahol nincs baj az anyagiakkal, ott nyilván az emberek szellemi-lelki egyensúlya is biztosítva van. Hogy állunk jelen esetben az Alkotmánnyal?

Itt — ha az emberekkel beszélek — érzem, hogy az egyensúllyal nincs baj. Megoldották a róluk való gondoskodást.

Neszük csak először az öregebbek ügyét. Két évvel ezelőtt Balatonbogláron üdülőt vásárolt a szövetkezet negyedmillió forintért. Egyszerre 25— 30 személy üdülhet itt, az útiköltség és napi 30 forint étkezési térítés jár az üdülő termelőszövetkezeti tagnak.

A reumás betegeknek rendelkezésére áll a Harkányfürdőn bérelt szoba, ahol évente 160-an találnak pihenést és gyógyulást, természetesen az előbbihez hasonló hozzájárulás mellett.

Ilyen körülmények között a tagság jelentős része minden esztendőben részt vesz az üdülésben. Jellemző adat: tavaly a vezetőség 50 ezer forinttal járult hozzá a tagság üdüléséhez.

A rendezett anyagi körülményekből következik, hogy a kívülállók és főként a régebben eltávozottak egyre inkább vágyakoznak vissza a szövetkezetbe. Ez természetes is. Főként a fiatalsággal — a 30 éven aluliakkal — való bánásmód a csábító. Ez arra enged következtetni, hogy a tsz megfiatalítása nem hosszú idő kérdése.

Harminc éven alul no fiatal dolgozik . a szövetkezetben. Az ő munkaegységüket 5 forinttal megtoldja a vezetőség. Természetesen, ha családot alapít valaki és háztáji földet kap, akkor ez a külön juttatás megszűnik. De nemcsak munkaegységre, hanem készpénzre —normában — is vállalnak munkát a szövetkezetben. Ez a kereset sem megvetendő, az ilyen módon a falusi fiatalságnak juttatott munkabér szintén csábító.

A másik csábító alkalom a termelőszövetkezeti fiatalság előtt az imént említett klub, amelyet már szárnyára kapott a hír. A község fiatalságának elsőszámú szórakozási helye. Természetesen az ide való belépés bizony megszorításokhoz van kötve.

Az Alkotmány Tsz 170 fiatalja közül 58 KISZ-tag, ez a szám állandóan emelkedik. Miért? A klubot mindenki igépybe vehePélda az együttműködésre

A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya közös tanácskozásra hívta össze a megyei Moziüzemi Vállalat, a Megyei Könyvtár és a Népművelési Tanácsadó vezetőit abból a célból, hogy az együttműködés javításának feltételeit megvizsgálják. A tanácskozás igen hasznos volt és számos eredménnyel járt. Csak egy példát említünk

erre; a közeljövőben Kiskunhason vetítik a Szegénylegények című új magyar filmet. Ugyanebben az időben a járási könyvtár ankétot rendez Nagy Czirok László: Betyárvilág a Kiskunságban című könyvéről, a kiskunhalasi múzeum pedig kiállítást rendez a múlt századi betyárvilág néprajzi anyagából.

a napot. Kicsit szófukar, de lehet, hogy azért, mert már régen sejt valamit. Lelkiismeretesen megy haza szombatonként és nemigen ivott el tíz forintot a keresetéből. Amikor a levelet olvastam mellettem ment el, megbiccentette a kalapját és valami köszönésfélét mondott. Én is. De nem mertem megállítani, hogy tudia-e mi történt otthon a feleségével?

A legkisebb már nem is az övé. azt írja Pista. Nem Bözsire akart ezzel célozni? De nem. nem lehet! Akkor Bözsi nem újságolta volna olyan boldogan, akkor éjszaka, hogy úgy várj. Ügy nem simult volna akkor hozzám, olyan anyásán, oda- adóan. Nem lehet, hogy más gyerekét cipeli...

Hátra csaptam a hajamat, felálltam, lementem a hallba. Néhány perc múlva már az utcán találtam magamat, aztán a talponállóban. Mint a mágnes úgy vonzott mostanában. Megint nem vettem a kezembe se iújságot, se könyvet. Menekülni, 'szabadulni szerettem volna valamitől. De mitől? Tulajdonképpen nem tudtam.

Ittam a féldecit, vagy a bort és csak bámultam magam elé töprengve. Már á második pohárral hajtottam fel. amikor mellem lépett egy alak.

— Mi az. darus szaki? Maga is vigasztalódik? — kérdezte barátságosan mosolyogva. Széles arca napégett volt, homloka is. Látszik, hosy csak kis sapkát visel a fejebúbján.

— Aha — mondtam és tovább fürkésztem az arcát, mert sehogyan sem ismertem.

— Én a kettes blokkon dolgozom. Szabó vagyok.

— Csongár — mondtam erre.

Nevetett.

— Darus szaki, ne vacakoljon már, hiszen magát mindenki ismeri, maga a bizalmi is. Magát Vas szaki hozta be, az a kis fekete arcú. Az már nemsokára főma.iszter lesz. Maga is, ha így megy felfelé.

— Á — legyintek. — Iszik velem egy pohárral?

— Én mindig, szívesen.

Kértem két kis förccsöt.

— Tudja, szaki, az a baj, hogy mi a levegőben lógunk. Nekem is vidéken a családom. Az asszony, ej... na, egészségünkre.

összekoccan a poharunk. Nézem az arcát, nem rút, nem rorjda, mi baja hát az asszonynyal.

— Ö ott. én meg itt. Na, de ilyen az élet — elgondolkozik, aztán felvihog. — Mondja, nincs kedve beugrani a körútra, szoknyanézőbe?

Ravaszkásan pislog rám.

— Nem bánom, menjünk — mondtam.

Az utcán sokáig szótlanul mentünk egymás mellett.

— Ne üljünk villamosra?

— A. minek, Ütközben még bekapunk valamit — legyintett. — Tudja, szakikám, az embernek lassan csak az itóka marad.

íFolytatása következik.)

ti, de szervezett foglalkozáson csak KISZ-tag vehet részt.

Estefelé, ha leszáll a szürkület. megelevenedik az ifjúsági klub. Itt talál otthont a fiatalság. De nem önzők az Alkotmány-beliek. Más „cég”-hez tartozók is bejöhetnek. Sőt, hívják is őket.

Mivel a községben nincs külön KISZ-szervezet, a két termelőszövetkezet, a földművesszövetkezet és a gépállomás ifjúsági szervezetéből csúcsvezetőséget választottak, ez áll a község fiatalságának az élén. Minden megmozdulást közösen végeznek.

Milyen szórakozási lehetőség áll a fiatalság előtt a klubban? Tágas szobák, rádió, televízió, könyvtár. Igaz, a könyv- j tár anyagával' baj van; elörege- | dett politikai irodalom, nem sok hasznát lehet venni. Most" rendeltek 3000 forint értékű új könyvet, ez már némi felfrissítést jelent. Jó lenne, ha évente rendszeresítenék ezt. hogy a könyvtár is betölthesse hivatását. Nem lehetne-e szó arról, hogy a községi könyvtár az ifjúsági klubban letéti könyvtárt létesít a most beszerzésre kerülő új könyvek kiegészítésére?

Továbbá: ismeretterjesztő előadások, jobbnál jobbak. Legutóbb zenetörténeti előadás. Sok itt a zenélő fiatal, csak szervezettebben kéne összefogni őket. Elkelne a községben egy jó tánczenekar is, „anyag” volna hozzá bőven.

Az Alkotmány Tsz KISZ- szervezete a község fiatalságának motorja. Gyakori itt a klubdélután, amelyre a község úttörőit és más KÍSZ-szervezet- belieket is meghívnak. Aztán ha sportvetélkedőre kerül sor, felöltik a futballd reszt, mert saját futballcsapatuk van és kiállnak a pályára a község fiataljai ellen. Többször legyőzték már a gépállomási és a földművesszövetkezeti csapatot.

Fotókör! ez is van. Tum- bász István bérelszámoló a vezetője, tagjai pedig a fényképezni szerető fiatalok, tízen. A szövetkezet életét örökítik meg, de többen már a művészi fényképezés felé is kacsintgatnak.

Ötvennégy erőgépe van a szövetkezetnek, valamennyinek a nyergében fiatal ül. Hatvanöt szakképzett traktoros mellett további 30 most végzi a tanfolyamot. Kiemelkedő munkát végző fiatalokkal dicsekedhetnek. Néhány név a hosszú névsorból; Papp Etelka, Ignácz Margit és Csorba Erzsi a kertészetből; Dusnoki István a szőlészetből; Mészáros József foga- tos; Maczkó Péter a növénytermesztésből; Göczöl István tehenész. És még sokan.

Jó munkához szaktudás kell. A középkáderek közül 93-an végeztek szakiskolát, mezőgazdasági technikumot 40-en tanulnak. A televízió mezőgazdasági adásait rendszeresen nézik és megvitatják. Az új termelési eljárásokat és megalapozott konkrét eredményeket szeretik.

Jómód: kiegyensúlyozottság.

Erre törekszik a vezetőség. Nézzük csak; tíz mosógéppel rendelkeznek eddig, amelyet bármelyik asszony kölcsönvehet második műszakja megkönnyítésére. Díjtalanul persze.

De nemcsak tagjaikra gondolnak. Nemrégiben televíziókészüléket helyeztek el a Széchenyi úti iskolánál, hogy a művelődési háztól messze lakók is nézhessék. Mindenki, nemcsak a tagc-ir.

Búcsúzóul amikor ott jártunk, mondotta Varga István főagronómus:

— Most indítottuk el a termelőszövetkezeti akadémiát negyven hallgatóval. Már két előadást meghallgattunk.

Tavaly egyetlen lemorzsolódás nem volt nálunk a tsz-aka- démián!

Balogh József