Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-27 / 22. szám
19m. Január 31, csBtörtőli 3. oldal A „forrószeles" újítás Tavaly a Zománcipaii Művek Kecskeméti Gyáregységében az újítókat többek között azzal bízták meg, korszerűsítsék a vasolvasztó művet úgy, hogy csökkentsék ezzel a hidegfolyásból (a vas lehűl, mielőtt kitöl- ' tané a formát) és a hólyagosságból eredő selejtet. A feladatot Sövegjártó Zoltán kohászmérnök vállalta és erőfeszítései sikerrel jártak, megalkotta á forrószeles vasolvasztót. A régi berendezésen szerkezetileg úgy változtatott, hogy az eltávozó füstgázok hőjét hasznosítani lehessen. íly módon nem hideg, hanem meleg levegővel történik az olvasztás, illetve a meleg levegő pótolja a szükséges hő egy részét, s 60—80 fokkal magasabbá válik a folyékony vas hőfoka. A ZIM-ben azit mondják, ez az egyik legjelentősebb műszaki problémát megoldó és gazdasági kihatású újítás. Megszüntette a hidegfolyást, s már az első értékeléseknél 50 százalékkal csökkent a hólyagosságból eredő selejt. Emellett az újítás bevezetése nagy mennyiségű importált koksz megtakarításét eredményezi. A közreműködő műszakiak lelkes munkájának köszönhető, hogy az elmúlt fél évben mind a három vasolvasztó egységet átépítették a forrószieles eljárásra. Előzetes számítások szerint az újítás egész évben mintegy 800 ezer—egymillió forint termelési költség megtakarítását teszí lehetővé. •V. o. Sövegjártó Zoltán kohászmérnök, az újító. Képünkön: Bakos Mihály és Farkas Sándor csapolják a forrószeles kúpoló kemencét. (Pásztor Zoltán felvételei.) Nagy fejlődés, hatalmas távlatok .4 jánoshalmi termelőszövetkezetközi vállalkozások eredményei és tervei XI. Még teleti is impozáns látványt nyújt a 110 holdas összefüggő őszibarackos. Rriván Péter főkertésszel járjuk az új telepítéseket. — 1963-ban kezdődött meg jelentős területen a telepítés Jánoshalmán. Felmerült az a gondolat, hogy a telepítések ne szétszórtan, hanem összefüggő, nagy • területen jöjjenek létre. Ha pedig összefüggő ültetvényeket akarunk létrehozni, akkor leghelyesebb, ha tsz-közi alapon oldjuk meg. Már 1962. őszén megalakult a község termelőszövetkezeteinek második közös vállalkozása, a szőlő- és gyümölcstelepítő tsz-közi‘ válalko- zás. .4s első lépések — És mennyit telepítettek? — Hatszáz hold szőlőt, ugyanannyi gyümölcsöst. A program végrehajtásánál figyelembe vettük, hogy a környéken termelt téli alma nem tudja felyenni a versenyt a szabolcsival. Ezért a nyári gyümölcsösök telepítésére is vállalkoztunk. Tervünkben a cseresznye, a meggy, a spárga és az őszibarack szerepelt. Hozzá kell tennem, hogy a megye cseresznyeexportjának zömét Jánoshalma adja. — Ügy értesültem, hogy a szőlőtelepítésnél elsősorban a fehér borfajtákat szorgalmazták. — Valóban az eredeti célkitűzés az volt, hogy elsősorban ezeket a fajtákat telepítsük. Sajnos, nem volt elegendő szaporítóanyag hozzá. A telepítések a korszerű igényeknek megfelelően történtek. Megoldható tehát a gépi művelés. Megtudom még azt is, hogy 600 hold szőlőt egy táblában telepítettek, az új telepítésű gyümölcsös pedig két területen helyezkedik el. amelyből az egyik 450 hold. Épül a „ járulékos“ — Az idén megkezdjük a járulékos beruházásokat. Az egy tömbben történő telepítés elősegíti ezeknek a koncentrálását is. Megkezdődött a 30 ezer hektolitert befogadó pince építése. A közeljövőben palackozó üzemet és szeszfőzdét is szeretnének létesíteni. ) A szőlő- és gyümölcstelepítés I a hasznosítás gondjait segített j megoldani. Meg kell jegyezni, ! hogy még mintegy ezer ka- tasztrális hold olyan terület van Jánoshalma határában, amelyen nem gazdaságos a szántóföldi kultúra, viszont érdemes volna erdőtelepítéssel hasznosítani. Ezt is gondosan előkészítve és alapos szakszerűséggel kívánják megoldani a köeös vállalkozás keretén belül. Ide kívánkozik még. hogy a telepítésre került területek az elmúlt esztendőkben nagyon el voltak hanyagolva. Mintegy 70 százaléka talajegyengetést kívánt. Az egyengetés után az összterület 60 százaléka talaj- javításban részesült, amelyet az Országos Talajjavító Vállalat végzett el. a többit a tsz-közi vállalkozás oldotta meg a hizlalda által termelt trágyával. így hatékonyabb Ez egyben azt is jelenti, hogy a sertéstelep segíti a talajerő- ■ I pótlást az ültetvényeken. A í hizlalda által mintegy 500 va- ! gon trágyamennyiség termelő- 1 dik évente. Ezt 150 vagon tőzeggel keverik. Ezenkívül a helybeli talajerőgazdálkodási vállalattól 350 vagon .talajerőpótlót vásárolnak. Ez elegendő az* ültetvényekre, ha hozzászámítjuk az évi 100 vagon műtrágyát. Az is igaz. hogy a széles sortávba telepített ültetvények zöldtrágyát kapnak, ami egyben elősegíti a műtrágyák hatékonyságát. A főkertész azt is elmondja, hogy mindezeket csak tsz-közi vállalkozásként lehetett elérni. A községben régi hagyományai vannak a szőlő- és gyümölcstermesztésnek. A kisüzemi módszerek azonban már elavultak és külón-külön a szövetkezetek nem tudtak volna ennyi beruházást megvalósítani. (Folytatjuk.) wí&pqpqs acmnmm „Jobb kézzel a balfület“ — szoktuk mondani, ha valaki valamit, nem a legegyszerűbb, legésszerűbb módon hajt végre. Sajnos gazdasági életünkben még ma sem megy ritkaságszámba az ilyenfajta, mondjuk ki: bürokratikus ügyintézés. Kitűnő példát szolgáltat erre a Kecskeméten épülő fedett uszoda tetőszerkezetéinek a gyártása. Az építkezést jóformán csak az úttest választja el az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Vasszerkezed Gyárától, ennek ellenére a tetőszerkezetet körülbelül száz kilométerrel messzebb, Vecsésen készíttette a beruházás generálkivitelezője: a Vízügyi Építő Nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy a szállítási költség a sokszorosára növekedett ily módon. Növelte a kiadásokat az is, hogy a szerkezet helyszínen történő összeállításához, a kisebb gyártási hibák kiigazításához, fúrógépeket, hegesztő apparátusokat kellett Vecsésoről Kecskemétre „utaztatni”. Vajon miért? Talán nem tudta volna elvégezni a szerkezeti munkát a szomszédos gyáregység? Az igazgató szerint örömmel fogadták volna a megrendelést, hiszen tavaly időnként gondot okozott számukra a dolgozók foglalkoztatása, az üzem teljes kapacitásának a kihasználása. Ráadásul a tetőszerkezet-készítés, az úgynevezett „hálás”, azaz termelékeny munkák közé tartozik. A Vízügyi Építő Vállalatnál a következő tájékoztatást kaptuk: — Mi, szívósén gyártattuk volna Kecskeméten a tetőszerkezetet. A „Fémmunkás” központjának vezetősége azonban hónapokig húzódozott a feladattól, és amikorra hajlandónak mutatkozott az elvégzésére addigra már megkezdte a tetőszer- kezet gyártását a vecsési üzemünk. A magyarázathoz még hozzáfűzte az illetékes vezető, hogy bizonyos mértékig nehezítette a megállapodás létrejöttét az is, hogy a két vállalat nem egy minisztériumhoz tartozik és nincs kizárva, hogy bizonyos tárcán belüli „sovinizmus” is közrejátszott a dolgok ilyetén alakulásában. Bár nem egészen egyértelműek a nyilatkozatok, a lényeges kérdésekben mindenki egyetért: ésszerűbb lett volna Kecskeméten készíteni a tetőszerkezetet és bizonyára így is történik, ha nem a saját, hanem a népgazdaság érdekét tartották volna szem előtt a vállalatok. Ügy látszik azonban, hogy egyesek annyira hozzászoktak az idők folyamán a „jobb kézzel a bal fü- íet”-módszerhez, hogy eí sem tudják képzelni másképpen a dolgot. Nem kellene rákoppintani ebekre a rakoncátlan kezecskékre' Békés Az érem és a pult másik oldala .4 végéit kezdem, amivel Bodor István, a Kecskemét:, Rákóczi úti 1103- as önkiszolgáló bolt fiatal üzletvezető- helyettese búcsúzott. — Örülünk, hogy a sajtó rendelkezésére állhattunk. Személyes beszélgetéssel sok minden tisztázható a kereskedelmi dolgozók munkájáról. Reálisabb lesz az újságíró véleménye. Mert az újságok sokkal 'többet bírálnák, mint dicsérnek bennünket... Igen, abból is adódik huzamosabb idő után bizonyos torzulás, ha csak egyik oldalról szerzett vélemények alapján alakítunk ki valamilyen álláspontot. Tény az is, hogy például a vicclapoknak éppoly állandó témája a kereskedelem, mini a huligánizmus vagy az öregedő tsz-tagság körüli csipkelődés. Van ennek alapja? Van. Azt is hozzá kell azonban tennünk, hogy de azért időnként a kedves vevőről is meg lehetne jegyezni egyetmást. No, de ne arról beszéljünk, ami már unalmasságig tudott. Közelítsük meg a vevő—eladó kapcsolatot a pult másik oldaláról, a „deszkáról” is. Vegyük kézbe a kötelező kosarat például ebben az önkiszolgáló boltban, s tartsunk egy kis szemlét. Akár kora délelőtt, akár a késő délutáni hajrában. Kopog, csoszog, sétál, nézelődik, matat a vásárlók körmenete. Szünet nincs. A pénztáros, mintha babonázná. szinte merev szemmel ellenőrzi, helyesen engedelmeskedik-e ujjainak a gép. Egyik kézzel számol, a másikkal az árukat rakosgatja villámgyorsan a kosárból — a vásárló kézéibe vagy szatyrába. As est if szinte megállás nélküli monoton tornák végén bizony aligha érzi már a hátát a pénztáros. A vevők százai hasonlóképpen fáradtak már ilyenkor. Milyen jólesik, hogy ez a pedáns, kellemes megjelenésű fiatalember, aki hátratett kézzel, tapintatosan félrehúzódva álldogál fejhér köpenyében, odalép ilyenkor. — Milyen mirelitet keresne a kedves vendég? — Nem tudom, tetszik-e majd szeretni azt a bort? Egy kicsit édeskés... — Kakaót tetszik? Szíveskedjék er- rébb — érinti nnoman a néni vállát, és a megfelelő rekeszhez kíséri. Mindig udvarias, s bár arca komoly, száján, szemén állandósult az a derű, amely a jó kereskedőt eltölti. Azt. akinek a boltjában szívesen elidőzik a vásár-ló. Kissé meglepődik, mikor kiderül, hogy nem venni, hanem beszélgetni jöttem. De csak egy pillanatig. A bolt mögötti raktárhelyiségben, ahol egy sarok képezi az „Irodát”, a készséges üzletember válaszol kérdéseimre. Mintha kint, a polcok, állványok előtt érdeklődnék, mi hol van? — Mikor kezdenek reggel? — Fél órával nyitás előtt. Átöltözünk, rendbe tesszük magunkat, átvesz- szük a napi árukat. Kenyeret, tejet, édes és rendes süteményt, szódát, üdítő italokat. Ez körülbelő! csak a 8—II óra közötti forgalomhoz elég. Atyán még négyszer kapunk kenyeret, két- szer-háromszor péksüteményt... A nap folyamim jönnek a szállító vállalatok és saját elosztónk árui. Zömmel délig bonyolódik mindez. — Mennyi áru forog naponta? — Hullámzó ez. Van úgy, hogy egy nap alatt 130 ezer forint értékű áru cserél gazdát, de 25—30 ezres forgalom is akad. — Hány vevő fór dúl meg naponta a két műszak alatt? — Átlag kétezer. — Vannak hajsz^s napszakok, ugye? — Olyankor segítünk a pénztárosoknak. Mi is beállunk blokkolni. Míg beszélgetünk, nyűik az utcára vezető ajtó. Árut hozrtaik. Fürge eladók ügyesen, símán, gyorsan veszik át. Kint a boltban észre sem veszik a vevők, milyen szüntelen árukörforgás a kereskedelem. ök csak az ízlésesen kirakott cikkek színes tömegét látják, amely sosem fogy ki az üzletből. .4 portékák helyükre kerültek a raktárban, a szállítók sapkához emelik kezüket, s némán jelzik: Viszontlátásra. Az eladók mái- a pultnál folytatják, ahol abbahagyták. — Este, rolóhúzás után maguknak is jólesik leülni. — Leszalad a roló, aztán jön a pénztárzárás, a bolt feltöltése következő napra, takarítás... Bizony, alapos igénybevételt jelent egy műszak is: fizikai, szellemi munka egyaránt. Anyagi és erkölcsi felelősséggel... Nagy emberismerettel Nehéz volna megmondani, hány vevőtípus van. Arról csak magunk közt szólva, hogy sokat kell nyelni szekánt, kötekedő vendégektől. Mert ilyen is van néhány. — Mindezért mi volt eddig a fizetés? — Az eladóké 850—1000 Ft, ami a havi Jutalékokkal úgy 1000—1200-ra ment fel. A pénztárosoké ugyancsak mindennel 1350-től 1500-ig. Fiataljaink — három évi tanulás után — 850-től 1200 forintig kerestek.. . E bolt alkalmazottainak körülbelül fele tartozott az alacsony keresetűekhez. — Biztos, hogy nem volt valami ösztönző anyagiakban a szakmának ez az ága. — Tessék elhinni, számtalanszor hallottuk vevőinktől, hogy ezért a pénzért nem vállalnák a hajszát, anyagi és erkölcsi felelősséget... Pedig, bárhogy is kritizált bennünket a sajtó, néha divatból is, ha fájt is a nem éppen túlzott anyagi megbecsülés, a vásárlók egyikének-másikának türelmetlensége, gorombasága — kívül nem mutattuk. Elrejtettük ide — mutat a mellére —, mert íratlan törvényünk, hogy „mindig a vevőnek van igaza”. De hogy a kereskedelmi alkalmazottak béremelése a társadalom általános helyeslésével találkozik, bizonyí4 mégis valamit. Azt többek közt, hogv a munkából fáradtan hazaloholó Ked vés vevők mégiscsak honorálják erkölcsi megbecsülésükkel a kereskedők fáradságát. Mikor hazaérnek, megpihennek, ők is szívesebben emlékeznek az eladók kedvességére, mosolyára. Tóth István
