Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

1966. Január 26, szerda 3. oldal Áruink eleganciája Nagy fejlődés, hatalmas távlatok THalán nem haragszanak -*■ meg a hölgyek a követ­kező párhuzamért: a kellemes külső előnyeit rajtuk kívül a külkereskedelmi szakemberek ismerik legjobban. Jól tudják, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy a külcsín után kö­vetkeztessenek a belbecsre. Két­ségtelen, hogy e kettő nincs mindig összhangban, nagy álta­lánosságban azonban igaz az, hogy a tetszetős, ízléses öltözék mögött vonzó tartalom rejlik. Ami a női divatot illeti nincs okunk szégyenkezésre. A ha­zánkba látogató turisták egy­hangúlag azt vallják, hogy a magyar- nők nemcsak .szépek, hanem rendkívül elegánsak is. Lényegesen kevesebb jó véle­mény hangzik el azonban, árunk csomagolására vonatko­zóan, pedig ez legalább olyan fontos lenne számunkra, mint az előbbi. A külföldi vásárló a boltok polcán sorakozó sok ismeretlen márkájú áru között csak a sze­mére utalva válogathat, és nyil­vánvalóan a legszebb doboz, ta- sak vagy palack után nyúl. Saj­nos, a legszebb dobozban, ta- sakban, vagy palackban vi­szonylag ritkán rejlik magyar áru. A Kecskeméti Konzervgyár egyik szakembere nemrégiben Angliában, járt. Ütjáról haza­hozott néhány ott gyártott árut is, természetesen csomagolt ál- lapoban. Amikor melléjük so­rakoztattuk az asztalra a kon­zervgyári üvegeket, dobozokat olyan szembetűnő volt a kü­lönbség — sajnos, a mi cikkeink rovására — mint mondjuk egy munkaköpeny és egy estélyi ru­ha között. Az angol cégek például a pet­rezselyemzöldjét — ami kétség­telenül nem valami értékes áru — olyan sok színben csillogó dobozba rakták, amilyet nálunk talán egy aranyórától is sajnál­nának. De megemlíthetjük azt is, hogy a Kalocsai Sütőipari Vállalat .kézi” tarhonyája — szinte egyedülállóan jó minősé­gű termék a világpiacon — ta­valy igénytelen kartondobozok­ban „utazott” külföldre. Ráadá­sul ebből a csomagoló eszköz­ből sem volt elegendő. Az export növelése elsőrendű népgazdasági érdek. Hiába van­nak azonban kiváló termé­keink, ha szegényes köntösbe öltöztetjük azokat. VTgy tűnik azonban. hogy a meglevő lehetőségek­kel sem élünk kellőképpen. Elő­fordult például, hogy egy ex- j port rakományt azért nem vet- ! tek át a határon túl, mert ha- ; nyagul, ferdén Voltak felra- ! gasztva a címkék. Nehéz elhinni I azt is, hogy & kalocsai üzem i számára nem tudott volna tet­szetősebb dobozokait készíteni a nyomdaipar. A csomagolástechnika fejlesz­tése országos feladat. De a me­gyei vállalatok között is akad néhány, amely foglalkozhatna e probléma megoldásával. Gon­dolunk itt elsősorban a kiskun­félegyházi, vagy a kalocsai „műanyagosokra”, a megyei nyomdára. Egyes csomagoló­anyagokat bedolgozókkal is ké­szíthetnének a helyi ipari vál­lalatok, vagy a kt&z-ek. A z idő sürget, hiszen a fejlődés nem áll meg külföldön sem, és attól tartunk, hogy amikorra — a jelenlegi ütemben lépegetve — eljutunk a csillogó petrezselymes skatu­lyáig, addigra a konkurrencia már muzsikáló dobozban hozza forgalomba a hasonló árucikket. Békés Dezső Célszerűen, gazdaságosan Kiskunmajsa termelőszövetke­zetei csoportjainak közös állat­tenyésztő telepein mindinkább meghonosodik a marhahizlalás. A közös gazdaságok az idén összesen 90 hízó marhára szer­ződtek az állatforgalmival. Eh­hez elegendő mennyiségű szá­las- és tömegtakarmány áll renj^ delkezésre. Egyúttal azonban csökkentik a sertéshizlalást, mi­vel szűkében vannak az abrak­takarmánynak. Inkább a süldő- nevelést részesítik előnyben, a tenyészállomány szaporulatát ily módon értékesítik. A Petőfi Tszcs példáuf korszerű fiaztató- val, s benne 50 kornvald kocá­val rendelkezik. A Rákóczi Tszcs húsz tenyészállattal ké­szült fel erre az évre, és ugyan­ennyit kíván beszerezni a Kos­suth Tszcs is. Természetesen, a marháhizla- láshoz is megvannak a férőhe­lyek, sőt erre a célra — a Nap­sugár Tszcs kivételével — mind­egyik közös gazdaság saját ál­lományának a szaporulatát hasz­nálja fel. A jánoshalmi termelösxövetkexeti vállalkozások i. eredményei és tervei Az egyik alkalommal dr. Hegedős Istvánnal, a kiskunhalasi járási tanács végrehajtó bizott­ságának elnökével arról beszélgettünk, milyen nagy jelentősége van a termelöszövetkezetközi vállalkozásoknak, mert közös erővel többre le­het jutni a mezőgazdasági nagyüzemekben is. Vannak olyan elgondolások, tervek, beruházá­sok, amelyek meghaladják egy-egy szövetkezet erejét, de ha több nagyüzemi gazdaság össze­fog, jelentős dolgokat lehet alkotni. Rövid idő múlva már Bucsi Gábor- ’ ~v- ­raL, a jánoshalmi ll termelőszövetkezet- ij közi vállalkozás || igazgatójával be- pl széigettünk az er^d- i menyekről és tér- ® vekről. — Leghelyesebb lenne kicsit körül­nézni, ez érdeke­sebbé, életszagúvá tenné a mi mun­kánkról szóló be­számolót. — Hát akkor in­duljunk. Mit java­sol elsőnek? — A sertéste­nyésztés és hizla­lás, a legrégibb vál­lalkozás. 1961. de­cember 30-án ala­kítottuk meg. Negyedóra múlva BHH már járjuk a ser- ; ■ téstelepet. Megtu­dom, hogy a ser- téshizlálda gyakor­lati működését 1962. február 21-én kezdte. Jelenleg a vállalkozás éves hizlalási kapacitása ötezer hízó sertés, s ezt szolgálja a te^ nyésztési üzemág­ban az 500 koca. A hizlalásra alkalmas épületek befogadó infralámpák alatt melegednek a malacok, képessége: 3500 jó­szág. Másfélszeres forgóval vá- lacok infralámpák alatt mele- lik lehetővé az említett hízott gednek. sertés mennyiség „előállítása”. Horváth Erzsébet az egyik Érdemes megjegyezni, hogy ez elletési munkacsapat vezetője a másfeles forgó úgy értendő, elmondja, hogy a választási át- hogy süldőnevelő üzemág nincs, lag általában eléri a nyolcat, s a választott malac közvetle- Eredetileg 7,1 darabos választá- nül hizlalásra kerül. Ez az úgy- si átlagot vállalt a brigád, mi­nevezett „gyors hizlalás”, meg- vei ezt 8-ra teljesítették, azon- felel a kor követelményeinek, kívül a választási súly is el­Szűcs Ferenc üzemegységve- éri a 14 kilogrammot — így a zető Fekete József tenyésztési szocialista brigád cím feltéte- felelős büszkén mutatja az ál- leinek eleget tettek, iományt. A rózsaszín bőrű ma- Érdemes azt is megemlíteni, képzésben. Hat végzett szak­munkásunk van. akiknél ezt 10 százalékos béremeléssel is elis­merjük. De közel hetven olyan — javarészt 22 éven aluli fia­talokból álló — „ütőképes” ifjú csapatunk van, melyre méltán ragadt rá a „rohambrigád” el­nevezés. S NÉMETH ELVTÁRSSAL felváltva, máris sorolják rá a bizonyitékokat. Aki a múlt év­ben a fiatalok gondjára bízott több mint 400 hold szőlő- és gyümölcsültetvényt megtekin­tette. csak a legnagyobb elisme­réssel szólt a munkájukról. Emellett a rohambrigád minde­nütt ott volt. ahol a legjobban ..szorított a cipő”. Például a 900 hold kenyérgabonából ta­valy közel 500 holdon az ifjú gárda hordta össze a kereszte­ket. Ezzel a munkájukkal hol­danként 40 forint költséget ta­karítottak meg. — Lám, itt is szólhatunk a politikai nevelőmunkáról — kezdi fejtegetni Németh Sán­dor. Mert az Üj barázda ered­ményei nem születtek csak úgy. önmaguktól. A főleg részes mű­velést vállaló meglettebb korú gazdák nemegyszer, s így a kereszthordáskor is kifogásol­ták: ennyi fizetségért — hol­danként 12 kiló gabonáért — nem lehet ezt a munkát elvé­gezni. Pedig ennek értéke, há­rom forintjával számolva is. 36 forintot jelent. A fiatalok ugyan­ezt a munkát órabérben szá­molva, holdanként 22—24 fo­rintért végezték el, aminek a közös látta hasznát. S ezt kel­lett megmagyarázni az időseb­beknek. — Persze, másképpen is fel­vetődött a dolog — vette át a szót ismét a tsz-elnök. — Még 1964. első felében nemegyszer szóvá tették gazdáink: „Mi 17 forintos munkaegységért dolgo­zunk, a hazacsábított fiatalok­nak meg órabért biztosítunk? Pedig azok csak játszanak. Hol itt az igazság?!” S hogy nálunk ma már valóban becsülete van az ifjúságnak, elsősorban an­nak köszönhetjük, hogy ebben a kérdésben is egységes volt a 29 tagú pártalapszervezetünk. Sokszor kiálltunk a fiatalokért és magyaráztuk, hogy végered­ményben a saját gyerekeikről van szó, s a szövetkezet Jövőjéről. Ennek pedig a fiatal, szakképzett, tettre kész utánpótlás a záloga. Olykor bíráltunk is. Például, ha valaki szóvá tette, hogy munka helyett csak játszanak, bolondoskodnak a fiatalok. Mert ilyesmi előfor­dult. De vajon ifjabb korunk­ban mi magunk nem voltunk szertelenek? Meg aztán nem pusmogni kell erről, hanem ha valaki ilyet tapasztal, tegye'szó­vá, Mondja meg, hogy Jiam, te a közösből élsz, mi fizetünk, dolgozz is meg érte!”. Egyet azonban meg kell hagyni: nem csalódtunk a fiatalokban! S ezt egyre inkább belátják a meglet­tebb korú nemzedékhez tartozó gazdáink is. — Gondolom a szövetkezet tagjai között végzett meggyőző nevelő munka mellett kialakul­tak a sajátos módszereik az if- jakkal való foglalkazásra is? — Feltétlenül — mondja Ko­vács elvtárs, — Alapvetőnek azt tartottuk, hogy legalább a havi 1200—1350 forint keresetet biz­tosítsuk nekik. Ez sikerült, s az idén már néhány munkánál a teljesítménybért szeretnénk bevezetni, hiszen ez is a szor­galmasabb, jobb munkavégzésre ösztönöz. Aztán: okosan szer­vezni számukra a munkát, hogy utána még legyen kedvük és erejük a tanulásra, művelődés­re. szórakozásra. Ezért is hoz­tunk létre a számukra egy kul­túrtermet. CJABB JÖVEVÉNY kapcso­lódott a beszélgetésbe. Papp Ádám. a tsz párttitkára, aki a múlt heti szakmai és politikai oktatáson való részvételről ho­zott magával — meglepően jó eredményről tanúskodó — ösz- szesítőt. Mert ebben is jeles­kednek a fiatalok. — Olykor, ha a KlSZ-szerve­zet valamilyen ifiösszejövetelt kezdeményez, még egy-egy bir­kát is ad nekik a tsz. Vagy nem sajnáltuk tőlük a háromezer fo­rint hozzájárulást az országjáró kiránduláshoz, ahová jómagam is elkísértem őket. Meg aztán jártak Budapesten, ahol kiállí­tásokat néztek meg. és a Vidám Parkot, látogatják a Kecskeméti Katona József Színházat. — Lehet, hogy az idén már egy csehszlovákiai utazásban is tudjuk segíteni őket — teszi hozzá ismét az elnök. — Párt- szervezetünk határozatának meg­felelően mindent elkövetünk, hogy egyre . ritkábban hangoz­hassak el ilyen megjegyzés: „el­maradott falusi r. ITT KAPCSOLÓDNAK me­gint az eszmei irányelvek, s a napokban a szakemberek szak­körében tartandó előadásom. Mert ami itt. az Üjbárázda Tsz ifjúságpatronáló munkájáról elhangzott, elismerésre méltó és sok-sok fáradság, megfontolt politikai munka fekszik benne. De ezzel még nincs vége, to­vább kell lépni. És ebben a szakemberek nagyon sokat segít­hetnek! És most már másik ter­melőszövetkezetünkben is sze­retnénk elérni az Üjbarázda példájának követését. S ebben elsősorban a kommunistákra számítunk erőteljesen. Pemy Irén hogy Horváth Erzsébet 14 éves kora óta az állattenyésztésben dolgozik. A Kiskunhalasi Álla­mi Gazdaságban kezdte, most húszéves. Egyébként az ifjúsági brigádban az átlagéletkor alig haladja meg a húsz évet. Igazi nagyüzemi sertéstelep ez. 1200 hízót három ember gon­doz. Oláh Sándor hizlalási bri­gádvezető végigvezet a hizlal­dákon. Pneumatikus berende­zés „szállítja” a kutricákba a takarmányt. Egy kar segítségé­vel adagolják ezt a jószágok­nak. —. A hizlalás kezdettől fogva sertéstáppal történt. Az elmúlt év augusztusától a keverékta- karmányok előállítása helyben történik — tájékoztat Oláh Sándor. — A cél a gyorshizla­lás, 9—10 hónapos korban már értékesítjük a hízókat. A sertésfelvásárlási árak emelése jelentősen segíti a hiz­lalás jövedelemezőbbé tételét. A további cél a tenyésztés na­gyobb fokú gépesítése, az ön­etetők, önitatók általános hasz­nálata. Fontos feladat a te­nyésztési munka javítása, hogy a tenyészanyag egységessé vál­jon. Jelentős beruházásokat va­lósítottak meg eddig is a telep bővítésére. Ezzel egyidejűleg növelni kell az abraktermő te­rületet is a termelőszövetkeze­tekben. Ez a vállalkozás ugyan­úgy, mint a már említett másik kettő, öt közös gazdaságot érint. Bucsi Gábor igazgató mind­ezekhez hozzáteszi: — Van olyan elképzelésünk, hogy a hí­zott sertés egy részét feldolgoz­nánk. Ennek kapcsán az a ter­vünk, hogy az itt előállított és helyben feldolgozott sertéshús­sal és töltelékáruval Jánoshal­mát, valamint a környékét el lehetne látni. Az árunak hely­ben történő előállítása lehetővé tenné, hogy mindig csak annyi sertést vágjunk le. amennyi a jelentkező szükséglet. Van lehetőség a telep fejlesz­tésére, a munika termelékeny­ség növelésére, az olcsóbb te­nyésztésre, ami jelentősen nö­velné a termelőszövetkezetek jövedelmét. Érdemes volt tehát létrehozni ezt a társulást. Arra nincs lehetőség, hogy részlete­sen beszámoljunk valamennyi eredményről. Végezetül csak annyit, hogy például a takar- manyértékesítési százalék már a megalakulás évében jobb volt, mint korábban a társult ter­melőszövetkezetekben és jelen­leg pedig az állami gazdaságo­kéval azonos szintű. (Folytatjuk.) Készülnek az erfurti kiállításra A magyar mezőgazdaság ide legjelentősebb „külföldi szerep lésére” az erfurti nemzetköz kertészeti kiállításon kerül sói Az áprilistól októberig tartó ki állításra több külkereskedelrr vállalatunk visz árumintát. A mezőgazdasági kiállító? irodánál eddig 205-en jelentei tek be részvételi szándékukat i kiállítók közül legtöbb a terme lőszövetkezet, szám szerint 12- ezenkivül 61 allami gazdasáp 13 kutató intézet és más in tézmény, 3 szakszövetkezet és egyéni termelő jelentkezett. { termelőszövetkezeteknek töbl mint a fele a három nagy kér tész-megyéből” Heves, Pest éi Osongcád megyéből kerül ki. — Érdemes lenne közelebbről megnézni • jánoshalmi tsz-közi vállalkozásokat — javasol­ta a járási tanáéi vb-elnöke. — Nagyon hasz­nos tapasztalatokat lehetne gyűjteni. Itt három közös vállalkozásuk van a szövetkezeteknek. Az egyik a sertéstenyésztés és hizlalás, a másik a közös, nagyüzemi szőlő- és •gyümölcstelepítés, a harmadik a családi művelésül szőlő és gyümölcsös termelése feletti felügyelet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents