Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

1964). január 2?, szombat

3. oidai

A falusi KISZ ÚS a pártnmka Gondoskodás as emberekről

EGY HUSZONKÉT éves fia- tal felvételét kérte a pártba, ugyanakikor ki akart lépni a KISZ-ből. ahol eddig sokat és jól dolgozott: ott érdemelte ki, hogy tagjelöltnek javasolják. De ezután már úgy vélte: csak „igazi” pártmunka ülik hozzá. Ennyire szélsőséges felfogással — szerencsére — csak elvétve találkozunk. Az azonban sok helyen gondot okoz, hogy a fiatal komunisták — olyanok is, akiknek ajánlója a KISZ volt —■ szívesebben vállalnak munkaterületükkel összefüggő pártmegbízatást, minthogy továbbra is az ifjúsági szervezetekben tevékenykedjenek, mondván: „ebből már kinőttünk”. Téves és káros felfogás ez, hiszen a fiatal komunisták segítségét, tapasztalatait, tanácsait nem nélkülözhetik a KlSZ-szer- vezetek. Ezért is kötelezi határozat a pártalapszervezeteket, hogy a fiatal kommunistákat „adják vissza” a KISZ-nek: ott végezzék pártmunkájukat. Segítsenek szervezetileg, eszmeileg. erősíteni a KlSZ-szerveze- teket, megismertetni, megszerettetni a pártot a fiatalokkal, s a legjobbakat közülük felkészíteni a tagjelöltségre, párttagságra.

Hogy ez sokszor mégsem így történik, annak okát nem csupán, és nem is elsősorban a fiatalokban kell keresni. Még nem mindenütt tekintik egyenrangúnak a KISZ-ben és a pártszervezetben végzett munkát. Előfordul, hogy a pártmegbízatások számbavételénél sem veszik figyelembe, kik dolgoznak a KISZ-ben. Természetes, hogy ilyen helyeken elmarad az elismerés, a dicséret, de elmarad a bírálat is. Viszont, ahol a fiatal kommunistákat taggyűlésen bízzák meg azzal, hogy a KISZ-ben dolgozzanak, s a kapott feladat teljesítését is számon kérik, megfelelő rangja, tekintélye van e munkának.

Ma mér minden pártszervezet feladatának tekinti az ifjúsági szervezet segítségét. Munkatervükből nem hiányzik a beszámoltatása, a baj csak az, hogy ez helyenként csupán formális. általános, s ezzel „le is tudják a gondot”. Az olyan pártszervezetekben, ahol a párttitkár az ifjúsági szervezetben dolgozott korábban, s ott szerzett gyakorlatot, a kapcsolat a párt és a KISZ között rendszerint jó, eleven és rendszeres. A fontosabb kérdésekről tájékoztatják a KISZ-titkárt, megbeszélik a teendőket, meghívják azokra a taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre — akkor is. ha nem párttag —, amelyeken az ifjúságot érintő kérdésekről tárgyalnak. Ilyen körülmények között — szinte magától értetődően — jobb, tartalmasabb az ifjúsági szervezet munkája, Nem egy helyen azonban csak akkor keresik a kapcsolatot a fiatalokkal, ha egy-eg'y kampánymunkába akarják őket bevenni. Rossz gyakorlat ez. Igaz: a fiatalok szívesen dolgoznak. ha megfelelő feladatot kapnak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a fiatalok szórakozni is szeretnek. Helyenként ezt figyelmen kívül hagyják: nem engedik be őket a kultúrházba, sőt még a párt- székháziat is bezárják előttük.

RENDSZERINT azzal „érvel- nek”. hogy a fiatalok hangoskodnak, ugrálnak, rongálják a berendezést. Főleg az idősebbek hajlamosak arra hogy a fiataloknak csak a hibáit vegyék észre, és felnagyítsák, eltúlozzák azokat. Ez az egy probléma már önmagában is indokolttá tenné, hogy a párt- szervezetek többet foglalkozzanak a fiatalokkal. Keresssék meg a vezetőség, vagy a tagok sorában azt a kommunistát, aki a legalkalmasabb arra, hogy az ifjúsági szervezet felelőse legyen, részt vegyen rendezvényein. gyűlésein, segítse munkáját.

Feltétlenül növeli a KISZ tekintélyét ha megkérdezik, meghallgatják a fiatalok véleményét a különböző kérdésekben. Hasznos, ha meghívják a titkárt a tsz-vezetőségének nemcsak azokra az üléseire, amelyeken valamely kampánymunkára való felkészülésről tárgyalnak. hanem azokra is, ahol például a kulturális alap fel- használásáról határoznak. Adjanak szót a fiataloknak a tanácsüléseken is, ha szükséges, segítsék őket felkészülni arra, hogy az ifjúsági szervezet terveiről, gondjairól tájékoztassák az ezen a fórumon részt vevő felnőtteket.

AZ ELSŐ pillanatban talán formaságnak tűnnek ezek. Valójában fontos tartalmi kérdések: segítik a falusi KlSZ-szer- vezetek tekintélyének növelését, eredményesebb munkáját, s \ nem utolsósorban hozzájárulnak, hogy minél több fiatal szemében váljék vonzóvá a KISZ.

BAJA LAKOSSÁGÁNAK egyhuszad része dolgozik a Finomposztó Vállalat gyárában. Ekkora városban ezerötszáz ember számottevő erő. Nem közömbös tehát, mi történik a gyáron belül. Van-e az üzemi munkának olyan kihatása, amit gyáron kívül is hasznosíthatnak? Hogyan alakul egy ilyen nagy üzem, mint a Finomposztó, belső szellemi élete?

Erre kerestem választ az üzemben.

Várakozás közben kezembe került egy kőnyomatos híradó. Gyári közlemények mellett arról olvastam benne — és ez volt számomra az érdekes! — hogy az üzemi könyvtártan milyen új könyveket lehet megkapni. Nos, ha ilyesmire súlyt fektetnek, nem is akármilyen lehet itt a kultúrmunka.

Megtudtam, hogy ez a Könyvtári Híradó — rendszeresen megjelenő hírnök, amely arra hivatott, hogy az újonnan beszerzett könyveket megismertesse a dolgozókkal. Az üzemi könyvtár — amelynek forgalma a megyei üzemi átlagot messze meghaladja; 17 könyv évente egy főre! — nemrégi, ben új helyiséget kapott. Rendszeresítették a szabadpolcos köl- : csönzést. A könyvtár népszerűsítése érdekében — többek között — bevezették azt is, hogy évente egy-két KISZ-gyűlést a ! könyvtárhelyiségben tartanak, í Persze, megfelelő könyvkiállí- j fással és ismertetéssel.

Csupán ez a könyvtári gon- . dosság is arra mutat, hogy eb- \ ben a gyárban törődnek az em- ! berekkel.

Valóban így van.

EZERÖTSZÁZ ember közül hányán tanulnak a gyárban? Sokat mondanak a számok: rendszeres pártoktatásban vesz részt 146: szakszervezeti politikai oktatásban 50; bizalmi tanfolyamon 68; KISZ politikai oktatásban 80. Ha leszámítjuk a vidékről bejárókat, elégedettnek kell lennünk az eredménynyel.

Hét szocialista brigádja van a gyárnak és huszonöt küzd a megtisztelő címért. Jelentős hányada ez a dolgozóknak. Ennek megfelelően a szocialista brigádoknak szép feladataik vannak. Csak egyet ragadjunk ki, ami új vonás: az új dolgozókkal való foglalkozást.

Ha most belép egy dolgozó,

Igazi ideálokat!

Utaztam. így — sajnos — csak a végére érkeztem az Anna néniről közvetített, csütörtök esti tv-riport- nak. A kedves, bölcs és fehér haját is fe- ledtetően, okos beszédű elvtársnő szavai így is azonnal megfogtak. Igaz emberek, sokat szenvedett emberek, a dolgozók felszabadításáért élő emberek tudnak ilyen gazdag tartalommal beszélni, önmaguk sorsáról, nehéz helyzetekben tanúsított egyéni érzéseikről is úgy, hogy annak történelmi értéke van. Azaz olyan mély tűzzel, belső meggyőződéssel, ami valósággal sxug- gerálja belénk: a munkásosztály tudományos vil ágnéz etével h a tó

egyéni élet- is történelemformáló erő.

Az ilyen tudatos, harcos éveknek, évtizedeknek nincs befejezése még az élet alkonyán sem, hiszen az szorosan összefüggött a társadalom leglényegesebb mozgásaival, haladásának irányával. Tehát az

egyes forradalmár élete is tovább folytatódó, értelmes örökség, hiszen erre ösztönöz: „Lépj te a helyébe, szítsad a lángot.!”

Anna néni ezüst haja, megvesztegető derűs mosolya, nyugalmas visszaemlékezésének színessége — olyan ember vallomásának kísérői, aki megjárta az élet poklait, éppúgy mint a szabadság napfényes, kék magasságait. Vallatás, megalázás, szenvedés, börtön is otthagyta a maga ékírásait, a sokat tudó szempárban, a halántékon, a bölcs fényességű homlokon. De azokat már elhalványította, alig láthatóvá változtatta a csodálatos élmény: Érdemes volt! Csak így volt értelme az életemnek!

Kétszer is kitért arra befejező mondataiban, mennyire hiányzik neki, hogy nem végezhet már társadalmi munkát. Nem, nem afféle formális közéleti megnyilatkozás volt ez. Nem illemből fűzte még emlékeihez, mintha ez így lenne méltó egy ilyen élet ismertetésének végén, őszintén csengett a hangja, és a szavak sebességének fokozódása is elárulj ta; örült, hogy mindezt ország—világ előtt kinyilváníthatta. Társadalmi munkát mondott, de megértjük: nála ez nem válik külön a pártmunkától.

Az Anna néniről szóló riport után sokáig nem ment ki a fejemből a gondolat: Nem lelietne-e sűrűbben, mondjuk olyan rendszeresen bemutatni ezeket a harcos életeket, mint. .. No, de ne is keverjük bele olyan tv-sorozatok említését, melyek „hézagpótlók” ugyan, — „kikapcsolnak”, üresjárathoz szoktatják elménket olyan illúziót keltve, mintha bogoznánk a bonyolultat, csak éppen az emberség hiányzik belőlük.

Több Anna néni riportot. Több hősi, emberhez méltó életet! Igazi ideálokat!

(T—ti».)

XXXII.

Hat mék paraszt kapja az egy- séget. Ha beteg? Egy se. olyan még nálunk nem vót Csak azok, akik Pestre járnak. Ilyen ez az egyenlőség! A parasztot most is lenézik, csak a gyári a minden.

Csak mérgesen a hajamba túrtam, mert nem igen tudtam mit válaszolni. Hallgattam, a térdemen szorongattam a csomagot.

— Mikor jössí haza, mit mondjunk Bözsinek?

— Két hét múlva, de még majd megírom neki pontosan. Sok a munka, túlórázunk — magyarázkodtam.

Felállnak.

— Hát akikor megmondjuk Bözsinek, amit üzensz. Na, isten áldjon.

— Jó utazást.

összeszedik a csomagokat és Indulnak. Kikísérem őket az ajtóig.

A csomagot azonnal kibontottam. A levelet elolvastam. A két rántott csirkét az asztalra tettem és odahívtam a szobatársakat, hogy vegyenek belőle. Szó nélkül jöttek. Tíz perc múlva már csak az apró csontok hevertek a papíron. Az utolsó falatig megettük a csirkéket, a pogácsát is, amit Bözsi mellé csomagolt.

•

Csütörtökön levelet kaptam Bözsitől. Írja, hogy azonnal menjek haza, mert valami tervmódosítási papírokat, meg az OTP papírjait sürgősen alá kell írni. Anélkül az építkezés áll, mert a bank nem folyósítja a pénzt. Vas Gyurinak szóltam, hogy intézze el helyettem a két nap szabadságot és még aznap az éjfélivel haza utaztam.

Bözsi mór elnehezedett. Lassan mozgott, arca megsápadt, lesoványodott, homlokán ráncok, szeme szögletében szarkalábak nyújtóztak. Nagyon megváltozott. Hirtelen eszembe jutóit Klári sima, kissé fényes, pihés bőre.

— De jó, hogy megjöttél. Az építész mindennap ideszaladt, hogy megérkeztél-e — mondta örömmel, amikor betoppantam.

— Miért nem táviratoztál?

— Sokba kerül. Levizsgáztál?

— Le.

— Na, hála istennek — sóhajtott fel — Akkor legalább nyugtunk lesz és most már minden szombaton hazajöhetsz. Anyám is gyengélkedik.

Órákig csak a panaszkodását hallgattam: hogy nehezen bírja már a sok munkát, segítsége nincs, nem számíthat senkire. Anyja csak éppen, hogy ott van. tesz-vesz, de gyenge, megfázott a tavasszal és nehezen tud belőle kigyógyulni. Ilus jó, szorgalmas szegény, segít, amit tud, de most nő és nem szabad volna neki cipekedni. Ferkó egyre rosszabb, nem tanul, elcsavarog. meg olyan dolgokat csinál hogy az ember él se akarja hinni. A lányok ha meglátják, visítva szaladnak át a másik oldalra. Érzi, hogy nincs otthon az apja.

Pénteken délelőtt eljött az építész. Halomnyi papírt terített elém, magyarázott és mutogatta hol kell aláírni. Nem értettem mindent, de nem vitatkoztam vele, hanem aláírtam. Aztán átmentem az új házba, hogy megnézzen], A failakat már felhúzták, a tetőt is rárakták. Már csak a vakolás, mázolás, ajtó-, ablakfestés maradt hátra. Bözsi kívánsága szerint két nagy szoba lett, meg egy kicsi, aztán pitar helyett egy hall, ahonnan a három szobaajtó nyílt. A nagy gangra két lépcső vezetett fel. A gangot úgy építették, hogy később üvegezett verandát lehessen belőle építeni. A konyha tágas volt, de a kamra szűk, a padló, nem száldeszka, hanem parkett.

Kóborogtam a szobákban. Kibámultam az ablakokon, ott lábatlankodtam a kőművesek mellett. Még egy-két hónap és kész a lakás — gondoltam. De ezzel még nincs vége. Tizenkét esztendeig háromszázötven forintot kell majd törlesztepem havonta. Úristen, tizenkét esztendeig! Minek kell ez nekem? Ha otthagyom Pestet, akkor miből fizetem? Honnan veszem minden hónapban azt a temérdek pénzt, mert még kell az adóra, a villanyra, a rádióra is.

Már bántam, bosszankodtam, hogy engedtem Bözsi kérésének. Mondtam is neki, amikor visz- szamentem.

— Mért töprengsz most ezen. Hizlalunk megint és ha egyszerre ki tudunk fizetni tíz-húsz ezret, akkor hamar megszabadulunk tőle. Most már itt is másként van a tsz-ben.

(Folytatása következik.)

valamelyik szocialista brigád védelmébe veszi, foglalkozik ve- : le, megismerteti vele a gyárat, a munkát. Segítségére vannak I egyéni problémáiban, így az új i dolgozó érzi azt. hogy hazajött.

nincsen egyedül. Mióta ezt a : módszert bevezették, sokkal kisebb a vándorlás, kezd megál- | lapodni a helytelen és káros mozgás.

De nemcsak egyedül a szocia- : lista brigádokra bízták az új i dolgozókkal való törődést. Ismertető füzetet készítettek a I gyárról, aztán munkaismereti | tanfolyamot indítanak az új em- í berek részére, amelyen a gyár | vezetőivel is találkoznak, megismerkednek egymással. Eredményes és másutt is követendő | módszer!

AZ ELSŐBB MÁR említettük | a politikai oktatást. Ez még j nem minden, nagy szerep vár a tanulás más formáira is.

Például: kevés az egyetemet, főiskolát végzett vezető. Mindent elkövetnek, hogy a vezetők jelentkezzenek az egyetemek levelező tagozatára. Három társadalmi ösztöndíjasuk is van. Az iskolákkal rendszeres kapcsolatot tart a gyár, véleményt kérnek a három hallgató előmeneteléről és nyáron gyakorlati munkán foglalkoztatják : őket.

Hetvenötön középfokon, szövő-fonó technikumban, közgazdasági és gépipari technikumban tanulnak, többen készülnek gimnáziumi érettségire is. Húsz szövő és huszonöt ki varró — régi dolgozó — 120 órás tanfolyam lehallgatása után szakmunkás vizsgát tesz nemsokára. És ezenkívül 45 ipari tanuló sajátítja el a szakmát az idén.

És az ismeretterjesztés? Harminc dolgozót szerveztek be a munkásakadémiára, amelyet kizárólag szakmai témákról tartanak. Hogy a többi érdeklődós- I re számottartó témát miért mellőzték. azt azzal indokolják, hogy a bajai művelődési ház olyan sok programot ad, amiből mindenki bőségesen választhat magának. És ez így igaz.

SZÓLNI KELL a műszaki könyvtárról is. A gyár vezetősége igen nagy gondot fordít a műszaki értelmiség továbbképzésére, és ami ezzel egyértékú, a műszaki könyvtár fejlesztéséből. ötvenezer forintot fordítanak egy év alatt a műszaki könyvtárra. Ez az összeg első látásra nagynak látszik, ám a ‘valóságban bőségesen visszatérül a vezetők szaktudásának állandó emelése folytán.

Meg kell még említeni a közösségi érzés fejlesztésének két eredményes módját: a tapasztalatcseréket és a munkás—paraszt találkozókat.

Levelezés külföldi szövő- és fonómunkásokkal, gyári dolgozókkal. Külföldet járt — főként műszaki vezetők — élménybeszámolója, ami nemcsak ismeretterjesztés, hanem sokszor más országokról kialakult helytelen nézetek eloszlatásának célszerű módja is. Továbbá a műszaki kör szakmai látogatása más üzemekben. Fotókiállítás. képzóművészeti kiállítás. A gyár termékeinek bemutatása. És még sok más rendezvény alkalom arra, hogy a gyár dolgozói érezzék az üzem gondoskodását.

És azok. akik bejárók, ezért csak alig részelhetnek az üzem által nyújtott kulturális javakból? Ezekre is gondoltak. •

A BEJÁRÓ dolgozók névsorát átadják a szakmaközi bizottságnak, az továbbítja a lakóhely szerinti szakmaközi bizottságnak, vagy községi tanácsnak, hogy ilyen módon be-: szervezhetők legyenek a helyi művelődési rendezvényekre.

Gyáron kívül is gondját viselik dolgozóiknak.

Balogh József