Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-21 / 17. szám
1W56. Jannár fi, péntek S. «Mal Egy gép kálváriája A gyakorlatbon jól bevált, miért nem gyártható? 0 bérügyi intézkedésekben munkánk elismerését látjuk Néhány hónapja, amikor a Kiskunfélegyházi Termelőszövetkezetek önálló Közös Lúdte- nyésztó Vállalkozásának telepén jártunk, s a gépi libatöméshez érkeztünk, Martin Lajos, a vállalkozás igazgatója nem mulasztotta el megjegyezni: — A Bukovsziky—Zentai-féle géppel tömünk: két asszony óránként mintegy 150 jószágot „tart jól”. Ebből a gépből egyébként 11 van nálunk üzemben. Jól bevált Igaz ugyan, hogy újításként még nem sikerült elfogadtatni, de mi — nem várva, amíg keresztüljut a bürokrácia útvesztőin — saját üzemünkben gyártattuk le. A napokban találkoztam Zen- tai Imrével, a gép egyik szerkesztőjével. Az általa elmondottak és a felmutatott papírhalmaz nyomán feltárult előttem egy „jobb sorsra érdemes” mezőgazdasági gép kálváriája, Hasznos, gazdaságos üentai Imre, a ZIM Kecskeméti Gyáregységének műszaki dolgozója, már nem fiatalember. Nem csupán szürkülő haja tanúskodik erről, hanem beszélgetésünk első mondata is: — Huszonöt éve foglalkoztat már az a gondolat, hogy a baromfitenyésztés gépesítését az eddiginél fejlettebbé tegyük. Bukovszky Imrével, a másik konstruktőrrel másfél évtizede dolgoznak együtt. Nem kevés tervezgetés, szerkesztés és barkácsolás előzte meg, amíg a gép 1964 őszén mai formájában létrejött. — Kézi meghajtással, szívónyomó megoldással végezhető vele a tömés, elpépesített dairáMctremlékezés az alapítókról A kecskeméti mezőgazdasági állandó bizottság legutóbbi ülésének jegyzőkönyvében a következőket olvashatjuk: „Javasolja az állandó bizottság a tanács végrehajtó bizottságának, bogy kezdeményezze — az ipari üzemekhez hasonlóan — az alapító tsz-tagok s a közös munkában 10— 15 éven át becsületesen dolgozó gazdák részére a tör-zsgárdajelvény alapítását és hűségjutalom adományozását. Helyesnek tartaná az állandó bizottság azt is, hogy készítsenek tablót a termelőszövetkezetek alapító tagjairól, amit a klubhelyiségben, vagy a közgyűlési teremben helyeznének el.” A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben már el is készült egy tabló az alapítókról. Szép megemlékezés ez azokról az élharcosokról, akik elsőnek tették magukévá a közös gazdálkodás gondolatát, akik 10—15 évvel ezelőtt álltak csatasorba a falu szebb holnapjáért. Pedig nem volt könnyű akkor a helyzet. Rendszerint szegényes felszereléssel, kevés állatállománnyal, elhanyagolt földeken kezdődött az új élet. A szövetkezeti mozgalom megindulása óta eltelt több mint másfél évtized alatt jelentős fejlődést ért el a mezőgazdasági termelés megyénkben is. Ma már egyre több a mintaszerűen gazdálkodó nagyüzem. — Vannak még gondok, még sok helyen hiányzik a nagyüzemi gyakorlat, de az előrehaladás egyre gyorsabb. Most, amikor már könnyebb a gazdálkodás hiszen mind több a jó szakéin bér, a gép, egyre nagyobb lehetőség van a korszerűsítésre — nem szabad elfeledkezni az úttörőkről. Ezért dicséretes a bevezetőben említett kezdeményezés, amelyet, reméljük, másutt is követnek. (K—íj ba kevert szemeskukoricával. Az ehhez alkalmazott gumi-, még inkább pvc-cső sokkal jobb megoldás és kevesebb kiesést okoz, mint az eddig használt fémcső. És mit mond róla az, aki előnyeiről a gyakorlatban is meggyőződhetett? Hiszen jó néhány szövetkezeti gazdaságon kívül a már említett libatenyésztő társulás is sikerrel használja. Ez utóbbiban 1965-ben mintegy 20 ezer ludat tömtek meg ily módon. Ismét Martin Lajos véleménye: — Nagyüzemi használatra igen alkalmas, üzemeltetése biztonságos és zavartalan. Jelentős munkaerő-megtakarítás mellett az átlagos 15,2 százalékos takarmányértékesülés is lényegesen jobb a hagyományos kézi töméssel elérhető eredménynél. Tegyük hozzá mindehhez azt, hogy a vállalkozásnál a tömést nem is begyakorlott munkások végzik. Mindennek ellenére miért késik hát a gépnek újításként való elfogadása? Ezt kérdik az újítók is. Mert annak ellenére, hogy gépük gazdaságosságához, jó hatásfokához, a termelésben való eredményességéhez kétség nem fér — beadványaik rendre hiábavalóknak bizonyulnak. Egy hiányzó bélyeg... Tavaly júniusban nyújtották be az Országos Találmányi Hivatalhoz újítási kérelmüket, a vonatkozó műszaki leírással és rajzzal. A hivatal 2.251/ZE—252/ 1. szám alatt iktatta. Nem sokkal ezután a Képes Űjság is írt a gépről, sürgetve annak általános bevezetését. Augusztus 10-i kelettel megérkezett az újítók címére az OTH végzése. E szerint az első alaki hiba, hogy a szükséges bélyegilletéket nem rótták le(!). Emellett „a rajz és a leírás a szabadalmi eljárás lefolytatásához nem alkalmas”. Az is hiba, hogy a gépről időközben a sajtóban ismertetések láttak napvilágot, ez pedig a szabadalmi törvény értelmében „újdonságrontásnalc” minősül. A hivatal kifogásolt, az élet pedig ment tovább. Amíg az újítási huzavona folyt, a tsz-ek- ben és az említett vállalkozásnál a libák ezreit tömték meg, az ismert eredménnyel. Októberben a kiskunfélegyházi járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának a támogatását is kérték: tegyék lehetővé — esetleg valamelyik helybeli ktsz-nél — a gép gyártását. A válasz még várat magára. Decemberben kelt az OTH újabb levele, amelynek befejező passzusa így hangzik: „Véleményünk szerint a gép tapasztalatcserére alkalmas. .. Megkerestük az FM Műszaki Fejlesztési Főosztályát a gyártás, illetve az országos bevezetés előmozdítása érdekében.” Tapasztalatcserére alkalmas, gyártásra érdemes — újításként mégsem fogadható el. Furcsa ellentmondás.;. Két „nehéz ember“ Tegyük hozzá: sem Bükovsz- kyt, sem Zentait nem az egyéni dicsőség vágya, vagy az újítási díj iránti „éhség” hajtja. Beszélgetésünk korán nemegyszer tettek említést a lúdte- nyésztés népgazdasági hasznáról, s a libamájnak, mint* exportcikknek a jelentőségéről. Érthetetlen előttük, hogy a mindezt előmozdító, vitán felül bevált eszköz miért nem kelt nagyobb érdeklődést, miért nem érdemes fokozott támogatásra. S a két újító még így is — „nehéz ember”. Tovább próbálkoznak, kísérleteznek, kezdeményeznek. Már készen áll a mind villannyal, mind kézi meghajtással használható, bárhol üzembe állítható, igen ötletes szemeskukoricás tömögépük is, amellyel szinte „futószalagon” amazzal vetekedő eredményeket lehetne elérni. Konok szívóssággal arra számítanak: hátha egyszer megtörik a jég, és széles körben, országszerte bizonyíthatják majd be gépük előnyös voitát. Jóba Tibor Zárszámadás előtt Végéhez közeledik a zárszámadás munkája — a megye és a kiskunhalasi járás számos más közös gazdaságához hasonlóan — a tompái Kossuth Termelő- szövetkezetben is. Ezekben a napokban a zárszámadás végső tételeit könyvelik, s egyúttal készül a kimutatás a gazdák munkaegység-részesedéséről, természetbeni és pénzbeli járandóságairól is. Fődii Istvánná és Osztrogo- nácz Antal könyvelő — akik képünkön éppen az egyik tételt vitatják meg — nem szívesen bocsátkoznak jóslatokba. Mindössze annyit árultak el, hogy a munkaegység értéke előreláthatólag azonos lesz a tervezettel, ami előrelépést jelent az előző évhez képest. Rescsik Erzsébet adminisztrátor és Huszta Antal, a tsz, állat- tenyésztési technikusa szintén segítenek az elmúlt év eredményeinek öszesítésében. (Pásztor Zoltán felvétele.) Építőipari dolgozók a fizetésrendezésről — Minőségileg jobb munkát és a törzsgárda kialakulását várjuk a bérrendezéstől, illetve az építőiparban bevezetésre kerülő különféle pótlékoktól — mondja Kőtörő Miklós, aki mint főkönyvelő tartja a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat gazdasági életének ütőerén a kezét. — Vállalatunk megyeszerte több száz munkahelyen dolgozik — teszi hozzá Bartos András, a munkaügyi osztály vezetője —, s ezek egy-egy építésvezetőségen belül is igen távol esnek egymástól. Sok építkezés várostól-falutól messze, élég mostoha körülmények között folyik. Nem véletlen, hogy nagy a munkaerő-vándorlás nálunk. Tavaly például közel nyolcszá- zan jöttek hozzánk, de ugyan- ennyien ki is léptek vállalatunktól. Az építésvezetők, művezetők, technikusok a 10 százalékos munkahelyi pótlékkal, valamint a különélés! pótlékkal átlagban mintegy 500 forintos jövedelem- emelkedésre számíthatnak. — A munkahelyi és különélés! pótdíj régen vajúdó probléma megoldását jelenti — kapcsolódik a beszélgetésbe Timothy József építésvezető. — A szerelőipari részleg tevékenysége — amelynek vezetője vagyok — az egész megyere kiterjed. Hat építésvezetőséget szolgálunk ki. Száz kilométereket kell megtenni esőben, hóban, sárban egyik munkahelytől a másikig, hogy irányítani, ellenőrizni tudjuk a munkát. Sokszor vagyunk napokig, hetekig távol a családtól. Ilyen körülmények között előfordul, hogy ha egy jó szakmunkást művezetővé akartunk előléptetni, ő tiltakozott a legjobban, ilyen áldozatra ugyanis nem volt hajlandó. Az új bérügyi intézkedésekben éppen azért munkánk erkölcsi .anyagi elismerését látjuk. — Húzódoztak sokan az építőipari munkától. — folytatta a gondolatot Steigler István művezető. — Ha egy-kétszáz forinttal kevesebbet is keresett egy helyi üzemben, inkább ott helyezkedett el sok építőipari szakmunkás. Mi a munkahelyi pótlókkal most érdekeltebbek leszünk a termelés irányításában, a munka minőségének ellenőrzésében és megkövetelésében — folytatta a művezető. — A dolgozókra ösztönzően hat a különélési pótlók növelése, s az, hogy a jövőben nemcsak a családfenntartók kapják. A lakóhelyüktől távol lakó családfenntartóiknak ugyanis napi 20, az egyedül élőknek napi 15 forint pótdíj jár. Akikkel beszéltem, azt mondták, most már érdemes lesz az építőiparban maradni, N. O. . Jólesik a gondoskodás Egyszerre érünk a felvonulási épület ajtaja elé Pótári Bélával, az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat művezetőjével. — Megnéztem, mit csinálnak az embereim ebben az ítéletidőben — magyarázza, amíg letopogja a bakancsáról a havat. — Meg kellett állítanunk a szállítószalagot, mert a szél lesöpörte róla a fagyos rögöket és attól tartottunk, hogy még valami baleset történik. Különben is rászolgáltak az emberek egy kis pihenésre, melegedésre, hiszen hajnal óta birkóznak a széllel, hóval, faggyal. Igen, rászolgáltak a kályha melegére és arra a gondoskodásra is, ami a párt és a kormány legutóbbi rendelkezésében kifejezésre jut: a különélési és a munkahelyi pótlék emelésére. A művezető körülbelül 250 forinttal keres maid többet február elsejétől kezdve. — Éppen ideje volt emelni az építkezéseken dolgozó műszakiak fizetését -— jegyzi meg beszélgetésünk során —, mert bizony már minden jó szakem-í 'fti fi» . 1 bér az íróasztal mellé igyekezett. Csak azok vállalták az időjárás viszontagságait, és az építésvezetői, vagy a művezetői beosztással járó felelősséget, akik hozzám hasonlóan bolondulásig szeretik a szakmát. A búcsúzásnál még ezt mondja Pótári Béla: — Jólesik, hogy államunk elismeri a munkánkat, és higgye el, hogy ez az elismerés legalább annyit jelent nekünk, mint az a néhány száz forint. A művezető emberei Kecskeméten, a Széchenyi téri bérház alapozásán dolgoznak. Többségük vidéki, családjától távol élő ember, mint Koós Péter segédmunkás is. — Az utóbbi napokban másról sem beszéltünk este a szálláson, mint a különélési pótlék emeléséről —. kezdi a beszélgetést. — Számíthatjuk, menynyivel több jut a családnak minden hónapban. . Koós Péternek — figyelembe véve, hogy a vállalat székhelyén dolgozik — az eddigi, napi 6 forintról 15 forintra ugrik a különélési pótléka. Valamivel több mint 200 forinttal emelkedik tehát a fizetése havonta. — Félegyházán tanul a gyerek, gimnáziumba jár. Bizony pénzbe kerül a kollégium is. Nem kellett tehát sokat tűnődnöm afölött, hogy hová tegyem azt a két darab százast minden hónapban — mondja mosolyogva. És erre aztán koccintunk is, természetesen nem borospohárral, hanem a forró fülű teásibrikkel. A vállalat még nem kapta meg a felügyeleti szervétől a fizetésrendezés végrehajtási utasítását. így csak előzetes adatokkal szolgálhat a munkaügyi' osztály. Ezek szerint a különélési pótlékok emelése körülbelül 650 fizikai és műszaki dolgozót érint és 150-re tehető azoknak a termelést közvetlenül irányító műszakiaknak a száma, akik átlagosan 200 forinttal keresnek majd többet havonta a munkahelyi pótlék emelésének eredményeképpen, B D.
