Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-18 / 14. szám
1966. Január 18, kedd 3. oldat Hozzászólás a zöldséfftermesztési vitához II szakosítás kedvező tapasztalatokat hozott A Petőfi Népe december 14-i számában vitaindító cikk jelent meg a zöldségtermelés gondjairól, lehetőségeiről. Azóta rendszeresen figyelemmel kísértem az újságban megjelenő kommentárokat. E témáról idáig megjelent cikkekkel az azokban lévő javaslatokkal, észrevételekkel egyetértek, annál inkább, mert bennem is felvetődtek ehhez hasonló gondolatok. Ma, amikor a termelőszövetkezetek önállóbb tervezéséről beszélhetünk, okvetlenül felvetődik bennünk: — menekülni a ráfizetéses, vagy haszonnélküli termelési ágazatoktól. — Ilyen ágazatnak tekintik általában a zöldségtermelést is. De miért? Többen a felvásárlási árak alacsony összegére, a felvásárló helytelen, sokszor a termelő részéről kifogásolt minősítésére, a termelésben előforduló, váratlan nehézségeknek tudják be ezt. Való igaz, hogy ezek többé- kevésbé mind fennállnak, mégis el kell ismemi, hogy mi, termé- lők sem teszünk meg mindent, hogy egy-egy kertészeti kultúránk termelése eredményes és gazdaságos legyen. Helyett az az elképzelés, hogy szakosítsuk a kertészeti termelést is. Lehetőség szerint 3—5 féle kertészeti növénynél többel ne foglalkozzon egy-egy gazdaság, és ezeket úgy válaszba ki, hogy a termelés ideje alatt sem munkaerő, sem csomagolási-tárolási, esetleges szállítási gondja ne legyen. Természetesen a területek kiválasztása szempontjából sem mindegy a kertészet eredményessége. Csak akkora területen foglalkozzunk kertészeti növényekkel, melyen a talajerő-visszapótlást maximálisan biztosítani tudjuk. Amennyiben mindezt «megvizsgáltuk, akkor tegyük fontolóvá, hogy mit is termeljünk. Lehetőleg úgy, hogy a palántanevelés, kiültetés, a növényápolás és betakarítás folyamatos legyen és ne zsúfolódjon össze, mert ebben az esetben egyik, vagy másik növényünk kárára megy a helytelen üzemszervezés. A szakembereknek az egész termelési periódusban megvan a feladata a munkák irányításában, jó megszervezésében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban a termelőüzemek apparátusának egy igen fontos szervét, kikre a tervezés idején, majd az értékesítéseknél és végül az eredményesség megállapításánál igen komoly feladat hárul. Ez a könyvelés. Ennek javaslatai nélkül ugyancsak könnyelműség bármihez hozzáfogni. Miért mondom ezt. Ha nem végezzük el a gazdasági számításokat, úgy a legjobban szervezett termelés esetén is a végső számvetés során furcsa képet kaphatunk egy-egy ágazat üzemi eredményéről. Köszönjük Kigyúlt a fény a Kinizsi és a Tiborc utca sarkán. A karácsonyfa fénye nem volt olyan megható, mint a DÁV figyelmessége folytán bekövetkezett változás az egyébként is elhanyagolt, sötét, sáros gondozatlan külterületi utcában. Köszönjük az égő villanyt. Bár már a városi tanácsnak is megköszönhetnénk, hogy az autóbuszra sár nélkül szállhatnánk fel és forgalmas utcánkat legalább salakkal járhatóvá tennék. (Diószegi Józsefeié lakótömb nyilvántartó megbízotti Felvetődhetik az a gondolat, — mi lesz akkor azokkal a növényféleségekkel, amelyéknek ezután is veszteséges lesz a termesztése? — Ezeket is meg kell termelni, azonban van lehetőségünk arra, hogy az illetékesek figyelmét ráirányítsuk a helytelenül alkalmazott árakra és bizonyos, hogy sürgősen intézked-j nek. A fentiek szemléltetésére || szeretném elmondani mit eredményezett a helyesen felfogott kertészeti szakosítás nálunk.1 Elöljárójában meg kell említenem, korszerű palántanevelővel) nem rendelkezünk. Hagyományos módon kell megoldanunk 130 holdas kertészetünk palán-- tanevelését. Primőrök termeszr téséről tehát nem beszélhetünk. A szakosítás óta négy kertészed növényt termesztünk. Fűszer- paprikát 60—70 holdon, paradicsomot (korai és középérésűt) 20 holdon, uborkát korai és középérésűt 10—15 holdon és ezeket kiegészítve téli káposztát. A fenti négy növény talajelőkészítése biztosítva van mind talajerő, mind talajmunka szempontjából. (300 mázsa istállótrágya, 3—5 mázsa műtrágya kát. holdanként, és kb. 10—12 normálhold talajmunka.) A négy növény termelési ideje és betakarítása jól kiegészíti egymást. Így a betakarítás is zökkenőmentes lehet. Nyáron a növényvédelem mellett a karbamidos lombtrágyázást is alkalmazzuk. Sikerült szívós munkával év- ről-évre emelni a termésátlagokat 1962-ben 58 mázsa, 1963- ban már 73 mázsa. 1964-ben pedig 91 mázsa fűszerpaprikát szedtünk le egy holdról. A paradicsom termésátlaga szintén ebben a három évben 180 mázsáról 270 mázsára emelkedett. 1963-ban uborkából 24 mázsa került le egy holdról, 1964-ben már 40 mázsa. A köztesként termesztett káposzta 1963-ban 75 mázsa holdankénti átlagot adott, 1964-ben már 80 mázsát. Ezeket az eredményeket öntözés nélkül értük el. A sok fáradságnak tehát meg volt az eredménye. A fentiekkel azt kívántam érzékeltetni, hogy e témában nemcsak az irányító szerveknek, a felvásárló vállalatoknak van feladatuk és tennivalóik, hanem nekünk termelőknek is. Fazekas Bálint a tompái Kossuth Termelőszövetkezet elnöke Sikeres év után — Sokáig emlékezetes marad számomra, milyen jókedv uralkodott december 31-én itt a gyárban — mesélte Seres Ferenc. a lakatoscsoport vezetője. — Amerre csak néztem, derűs, vidám arcokat láttam. Azt is megmondom mi volt az oka ennek. Túlteljesítette üzemünk az éves térvet. — Az előzetes adatok szerint — vette át a szót Kohut Béla, az üzemi pártbizottság titkára — teljes* termelési tervünket 102,3, exportkötelezeitségünket 101,2 százalékra teljesítettük, s az önköltség is 0,3 százalékkal alakult jobban az előirányzottnál. Ami a lendületet adta — A jól végzett munka feletti öröm nagyszerű érzés, ez tükröződött Szilveszterkor az arcokon — kapcsolódott a beszélgetésbe Hegedűs Ferenc, a városi pártbizottság iparj osztályának vezetője. — És volt is oka a jókedvre az üzem minden dolgozójának, hiszen a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárat — amely 1963. január 1-én jött létre a Bányászati Berendezések Gyára és a Gépgyár összevonásával — az eltelt három év alatt először sikerült tervét teljesítenie. Az eredmény Kihasználatlan lehetőség A vonatkozó kormányhatározat nyomán a jövőben fokozott jelentőséget kap a baromfitenyésztés, tartás, illetve az áru - b aromí iitenne- lés. A megye lakosságának összes húsfogyasztásából eddig mintegy 15 százalékot tett ki a baromfi. Ez az arány előreláthatólag rövidesen. 4— 5 százalékkal magasabb lesz. Ha a megyében működő négy keltetőállomással szemben támasztott igényeket vizsgáljuk, nem éppen megnyugtató képet kapunk. A havi 600 ezer naposcsibe keltetésére alkalmas kapacitást baromfitenyésztőink meglehetősen szeszélyesen használják ki. Februárban például a tsz-ek 170 ezer, a háztáji és egyéni tenyésztők 107 ezer naposcsibét igényelnek A következő hónapban ugrásszerűen — 12z ezer, illetve 530 ezer darabra! — nő a kereslet. Áprilisban nagyjából a márciusihoz hasonló, májusban viszont — bizonyára tartva a várható melegebb napok ártalmaitól — összesen 160 ezerre csökken. Ezek szerint míg a téleleji hónapokban kihasználatlanok az állomások keltetés! lehetőségei, a későbbiekben egészségtelen torlódás áll elő, ami veszélyezteti az igények kielégítését. Jellemző, hogy például az általában jó adottságokkal bíró bajai járásban sem veszik igénybe a tenyésztők e két hónapban a járási székhely keltetőáJlo- másának teljes kapacitását. Márciusban viszont — s ez szinte tükörképe a megyei adatnak — egyedül a háztáji és egyéni termelők igénye csaknem kimeríti a 280 ezer darabot kitevő teljesítőképességet. Ha a keltetés! ütemet hónapról hónapra egyenletesen betartani nem is lehet, ajánlatos lenne — főként a csirke esetében — az idény „széthúzása”. Erre ösztönöz a magasabb felvásárlási ár is. Különösen azoknak a szövetkezeti gazdaságoknak kellene már január, február folyamán élni a kedvező lehetőséggel, amelyek korszerű, jól fűthető férőhelyeiben ebben az időszakban is minden adottság megvan a megfelelő tartásra. Követendő példát mutat e tekintetben a többi közt a csávolyi Egyesülés Tsz, amelynek módszereiről ezeken a hasábokon már beszámoltunk. Háztáji és egyéni gazdaságaink foglalkozzanak továbbra is a hagyományos, kotló alatti keltetéssel, emellett fogadjanak az év második felében is napos baromfit, amely egyébként ebben az évszakban a tarlón elhullott gabonaszemek legjobb „értékesítője”, hasznosítója. A tartás gazdaságos volta mellett nem elhanyagolható szempont a húsellátás gondjainak a megkönnyítése sem. A kilónként 3 forintban megállapított nagyüzemi felár, vagy a tenyésztojáísnak az eddiginél 20—30 fillérrel magasabb felára is megannyi ösztönző tényező. Termelőszövetkezeteink a tavaszi hónapokhoz hasonlóan ugyancsak vegyék terveikbe a naposbaromfi fogadását a második félévben is. A továbbra is érvényben levő úgynevezett szakaszos árrendszer mellett jelentős támogatás számukra is a január 1-e óta egy forinttal megemelt nagyüzemi felár. J. T. elérésében igen nagy része van az üzem kommunistáinak, akik nemcsak agitáltak, hanem példát is mutattak a munkában. A műhelyirodában, ahol ez a beszélgetés folyt párttagok, pártvezetőségi tagok voltak körülöttem. Arra kértem őket, mondják ed, hogyan, milyen módszerekkel végezték a politikai munkát az elmúlt évben. — Az üzemi pártbizottság létrehozására azért került sor 1964. májusában — válaszolt elsőként Hegedűs elvtárs —. hogy a politikai munkát színvonalasabbá tegye és sokrétűbb, szervezettebb legyen az aktivisták irányítása. — Politikai tevékenységünknek azonban a Központi Bizottság 1964. december 10-i határozata adta meg igazán a lendületet — tette hozzá Kohut elvtárs. — Addig is történt természetesen néhány fontos szervezeti intézkedés a párt- munka megjavítására. Az üzemben működő három pártszervezet helyett öt alapszervezetet hozott létre a pártbizottság, amelyek a termelés minden területére ki tudták terjeszteni a politikai tevékenységet. A december 10-i párthatározat alapján készült el tavaly a gyár termelési feladataira vonatkozó intézkedési terv, amelyet először az üzemi pártbizottság, majd az alapszervezetek tárgyaltak meg. Lelkes hangulatú taggyűlések voltak ezek. Nemcsak a tervszámokról esett szó. hanem a feladatok végrehajtására való mozgósításról és a kommunisták példamutatásáról is. öntudatos dolgozók Az intézkedési terv a politikai és gazdasági tevékenység alaptörvényévé vált az üzemben. Nagy mértékben növekedett a párttagok felelősségérzete. Minden taggyűlésen rendszeresen megkövetelték a vezetőségtől, hogy számoljon be a korábban hozott határozatok végrehajtásáról. ök maguk aktívan bekapcsolódtak a munkaversenybe. a tömegszervezetek működésének megjavítását*. Az üzemi pártbizottság «rejlett ötven aktivistával működő termelési ellenőrző bizottság azt kísérte figyelemmel, hol adódik probléma az üzemrészek között és ha észrevett valamit, azonnal kopogtatott az illetékes osztályoknál, hogy szüntessék meg a hibát. Jelentősen fejlődött a kritikai szellem az üzemben. A dogozók ftoüükni áfe tudatának fejlődésére jellemző, hogy nemcsak önmaguk igyekeztek jó munkát végezni, egymástól is megkövetelték azt. A lemaradókat bírálták és erre a hangosbemondót is felhasználták. A megbíráltak a legtöbb esetben igen rövid idő múlva jelentkeztek a hangosbemondónál és kérték, mondják be — pótolták a lemaradást. — Az október közepén tartott nagyaktíva, amelyet az üzemi pártbizottság, a szakszervezet és vállalat vezetősége rendezett, adta meg a végső lendületet az éves terv sikeres végrehajtásához — szólalt meg Szekeres Imre művezető. — A novemberi és decemberi termelés előkészítése jól haladt. Éppen Seres elvtárs csoportja volt az. amely akkor elhatározta, hogy december 24-re teljesíti az éves tervet. Vállalásukhoz egymás után csatlakoztak a többi brigádok és üzemrészek. Erkölcsi alap — Mi a sikeres politikai munka alapfeltétele? — fordultam kérdéssel Seres Ferenchez. — Az. hogy meglegyen hozza az erkölcsi alap — válaszolta. — Példamutatás nélkül nem megy. Csoportom — amely lakatosmunkát végez — igyekszik pontos időre, jól elvégezni a rábízott feladatot. Ily módon, ha valamelyik kisegítő részleg lemarad, nemcsak agitálhatunk* hanem meg^is bírálhatjuk őket. És az én csoportom tagjai ezt meg is teszik. — Még valamit — szólalt meg mélyen elgondolkozva Szekeres elvtárs. — Mi természetesen az 1966. évi tervünket is teljesíteni akarjuk. Kommunista példamutatással. felvilágosító szóval küzdünk majd ezért. Még sikeresebbek lennének erőfeszítéseink azonban, ha például — a munkájukat egyébként jól elvégző műszakiak vállalnák egy-egy munkacsapat patroná- lását, sőt képletesen tagjaivá válnának a brigádoknak. Ily módon nagy segítséget nyújthatnának a műszaki és technikai problémák azonnali elhárításában. Egyébként én azt hiszem — fordult Szekeres elvtárs Seres elvtárshoz —. hogy példamutatással és jó politikai munkával az idén is elérhetjük, hogy az év végén ismét a jól végzett munka feletti öröm derítse jókedvre üzemünk dolgozóit. Nagy Ottó
