Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

I V Közgyüiések vasárnap Úttörőolimpia 1966 A% 1965. év legnagyobb sportsikerei Az AKÖV röplabdázói tanulók nagy tömeaeinek egész évi rendszeres sportolási, test­edzési és versenyzési lehetőse­gének biztosítását szolgálja. Az Üttörőolimpia céljainak megvalósítása érdekében a tan­év alatt folyamatosan meg kell rendezni az iskolai, helyi kör­zeti és járási versenyeket, majd június 6—15-e között a megyei és július 15—30. közölt a terü­leti döntőket. Az országos dön­tőkre augusztus 14—20-a között kerül sor Budapesten. A téli olimpia versenyeit az iskolai szünetben kell lebonyolítani. Az 1966. éin Üttörőolimpia versenyszámai: Nyári olimpia: Atlétika, ka­jak-kenu, kézilabda, kosárlab­da, kispályás labdarúgás, torna, úszás. Téli olompia: asztalitenisz birkózás, gyorskorcsolya, mű­korcsolya, sí (lesiklás, műlesik- tás, sífutás, szánkó). Autóbusz Kiskunfélegyházára A Kecskeméti Dózsa Sport­kör kosárlabda-szakosztálya ja­nuár 23-án, vasárnap délelőtt autóbuszt indít. Kiskuníélegyhá- zára az NB I-es kosárlabda- mérkőzés megtekintésére. Indu­lás fél 10-kor, visszaérkezés kb. 1 órakor. Részvételi díj 19 fo­rint. Jelentkezni az IBUSZ-ná) lehet. A Kecskeméti AKÖV NB Il-es röplabda csapata. Balról: Kecskeméti, Mazák, Szirtes, Berente intéző, Weinstein, Nyltrai, Beregszászi, Alsó sor: Lemberger, Dezső, Dunszt, Czagány. m*.. .... --• . ....- ■ El indul három fogatos, összesen 600 kéve náddal. mm Megyénk területén január 16- án vasárnap az alábbi sport­körök tartanak közgyűléseket: A Kiskunfélegyházi Vasas Sportkör délelőtt fél 10 órakor tartja beszámoló és vezetőség­választó taggyűlését Kiskun­félegyházám a Városi Tanács nagytermében. Ugyancsak vasárnap délelőtt 10 órakor tartja közgyűlését a Kerekegyháza és Orgovány községek sportköre is. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség Elnöksége, a KISZ Központi Bizottságának sportosztályával, az Űttörő Szö­vetség Országos Elnökségével és a Televízióval egyetértésben ha­tározatot hozott az 1966. évi Üttörőolimpia megrendezéséről. Az Üttörőolimpia segíti a Ma­gyar Úttörők Szövetségének ne­velési célkitűzéseit, és az szer­vesen illeszkedik az úttörő moz­galom versenyrendszerébe. Az utánpótlás-nevelési feladatán túlmenően az általános iskolai nem pihentünk eddig sem. De­cember eleje óta heti két-há- rom edzést is tartott unk, hiszen technikailag sok a csiszolnivaló. A játékosállományunkban van változás. Weinstein nem állhat tovább a csapat rendelkezésére és ez elég nagy veszteség, de helyette két magas termetű és fiatal ütőjátékos is jön hoz­zánk. Letöltötte katonai szol­gálatát Sípos is és Madajcsak j játékjogát visszaadta a szövet- j ség. Ez csak a külső erősítés, j Véleményem szerint ennél jó- | val többet jelent a fiatalok ug- I rásszerű fejlődése. Nagy István I tavaszra már tagja lehet a kéz- | dő csapatunknak. Szirtes, a 194 centiméter magas ütőjátékos is '­Utólag be kell vallanom, ami- I kor a nyáron Dunszt Ferenc­nek, a Szállítók NB II-s • röp­labda edzőjének nyilatkozatát ; leírtam — hogy a csapatának még van esélye a bentmaradás- I ra — magam sem hittem, hogy ez valóban megtörténhet. Hi- ! szén a Szállítók akkor győze- ’ lem nélkül állt az utolsó helyen ! és a tavaszi fordulóban játsz­mát sem igen nyertek. Lehetséges ilyen 180 fokos fordulat? Még az első 3:0 arányú győ­zelmük után is. mely éppen az egyik bajnokjelölt. a VTSK el­len született, azt mondtuk, hogy szép-szép. de még legalább hat ilyen győzelem — köztük jó néhány vidéki is — kell a bentmara- dáshoz. Megint té­vedtünk. mert hét kellett. Szerencsére a kecskeméti fiúk ezt is „hozták”. Az utolsó mérkőzésig szorítani kellett, de végül is nem volt hiábavaló a sok ed­zés. az áldozatvál­lalás. Lelkesedé­sükkel. sportszere- tetükkel és nem utolsósorban kitűnő játékukkal meghó­dították a röplab­dáért addig nem túlságosan rajongó kecskeméti közön­séget. Bentmaradá- suk röplabda szak­körökben is feltű­nést keltett. Ezért is soroltuk — és nem az NB II-ber elért helyezésük alapján — eredmé­nyüket a legna­gyobb megyei sport­sikerek közé. Most inkább a jövő terveiről kér­dezgettük a Kecs­keméti AKÖV — ugyanis a sportkör időközben nevet változtatott — fia­tai eazo.iet. — Bár a felkészülést csak most, január 15-én kezdtük. helyet kér már magának az együttesben. Megnéztük az utánpótlás ed­zését. Nyugodtan állíthatjuk, hogy két éven belül a kecske­méti fiatalok ott lesznek. az if­júsági élvonalban. Dunszt ed­zőn kívül még a csapat leg­jobbja, Beregszászi is tevékeny részt vállalt a nevelésben. A felkészülési tervben szere­pel a városi röplabda szövetség által rendezett és a jövő va­sárnap kezdődő Téli Kupa te- lembajnokságon való részvétel. Ezen az AKÖV röplabdázói két -sa palát is indítanak. Február 0-tól már nehezebb a feladat. \z országos szövetség által ren­dezett téli terembajnokságon zerepelnek. A bajnokság ápri- ; első hetében kezdődik. Mit vár az edző a csapattól idei bajnokságban? — A helyzetünk sokkal nehe­zebb, mint előző évben. Az új beosztás szerint a „közép’? cso­portba kerültünk. Van itt há­rom olyan csapat — az NB I- ből kiesett Egyetértés, az ÉTI és a Dunaújváros — amelyek ellen nehéz lesz győzni még itt­hon is. Azt is elhatároztuk, hogy mivel az NB II-ből nincs ki­eső, bátran játszatjuk a fiata­lokat. Ezt az évet a jövő csapa­tának építésére szánjuk. Min­denesetre az idén a 3—5. hely valamelyikének megszerzését tűztük magunk elé. Végül örömmel elmondhatjuk azt is, hogy az AKÖV röplab­dázói már nem mostoha gyere­kek a sportkörükben. A, most megválasztott új vezetőség min­denben támogatja a szakosz­tályt. Ígéret helyett már meg is kapták ennek első kézzel is fogható bizonyítékát, az új fel­szerelést, melyben úgy hisszük, még az őszi sikereknél is szebb eredményeket érnek majd el a kecskeméti röplabdózók. Szabó Zoltán Kaszákkal a jégen innen a nádat, még a Dunán­túlra is. Igaz, új házra manap­ság már nem szabad belőle te­tőt csinálni, de a régit időn­ként ki kell javítani. A meny- hyezet készítésénél azonban jól fel lehet használni jelenleg is, a juhhodályok fedését pedig al­kalmasabb anyagból alig lehet Megpendíti a fagy, mintha üvegből lenne. Kétezer holdas üvegmező a Kolontó, rajta a nádasok dandárjaival és ezre­déivel, féloldalt körülfonva a több kilométer hosszú Izsák községet, s aztán továbbnyújtóz­kodva a síkságon, egészen Pá- hiig. elképzelni. A nádtörmeléket újabban a oellulózegyárlásnál alapanyagként használják fel. — Ügy tervezzük, barminc- negyvenezer kévét termelünk a télen — magyarázza az elnök. — Nagy részét eladjuk, de a sa­ját építkezéshez is használunk fel belőle. Azonkívül nádpallót is készítünk, a mennyezet javí­tásához, valamint a kertészethez. Ősi szerszám a tolókasza is. Manapság is házilag készítik, csak a vasát kalapáltatják ki kovácsmesterrel. — De azt nap közben több­ször meg kell élesíteni — mond­ja Benda Balázs, akinek arcát már pirosra csípte a hideg, — Mennyit vágnak le na­ponta? — Száz kévét — feleli a vele együtt dolgozó testvére, László. — Fejenként! De ki is melegszik az ernb^r... A nadaratás nehéz munka. Próbára teszi az ember testi­lelki erejét. Az igyekezet persze nem hiányzik, hiszen az aratók 1,50 forintot kapnak kévénként. S van, aki kimagasló teljesít­ményt ér el. Markovics Mihály kőműves például két és fél nap alatt 700 kéve nádat aratott le. Egyedül. A jégmezőn itt-ott tüzet raknak a nádtörmelékből, me­legedni. délben szalonnát sütni. A rövid pihenő után újból mun­kához látnák. Izsákon a máso­dik aratás évadja van. H. D. „ Jégkorszakbeli csend fogad bennünket — véljük, amikor a nádmezőt csak keskeny barna sávként észleljük még, a vég­telen hósíkság és a hamuszínű fellegekkel borított égbolt ta­lálkozásánál. Aztán jönnek szembe velünk a náddal rakott székerek. Pá­rafelhő jelzi a fogatosok és a lovak lélegzetét. Nem sietnek. Az út rázós, és a nádkévék könnyen megcsúsznak egymá­son. K. Szabó Sándor, az Izsáki Sárfehér Tsz elnöke jön velünk. Ezt mondja: — Többen osztozkodunk a ná­don. Nagyobb része a Bajai Nádgazdasági Vállalaté, de jut belőle a községi legeltetési bi­zottságnak. a helybeli állami gazdaságnak és a Sárfehér Tsz- nek is. Közös gazdaságunknak 160 holdja van. Elérjük a jég szélét, s in­nen már gyalog megyünk befe­lé. A nyáron, s még inkább az ősszel magas volt a víz. Ez ked­vezett a halaknak, de a nád­nak kevésbé. Valamelyest fej­letlenebb, mint a szárazabb esz­tendőkben. Mégis aratják — legalább szá­zan. Benépesült a gyér hóval bo­rított jégmező, mert a nád nagy kincs. Mindig is az volt az épí­tőanyagban szegény Duna—Ti­sza közén. Izsákon a nádvágás­nak. vagy ahogy itt nevezik: a második aratásnak sok évszáza­dos haevománva van. Vitték Ketten a nádaratók közül: Benda Balázs és Benda László.

Next

/
Thumbnails
Contents