Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Érdekes szerkesztői ötlet : képekben és szövegben be­mutatni egy esztendőt. Kiindulási alap: saját megyei lapunk. A feltételeik között olyan kikötés, hogy min­den hónapból egy fotót közölhetünk, s tiz-tizénkét sorban jelezni kell egy-egy hónap jelentős eseményeit. Mindezt egy oldalon. Milyen feladványt jelent ez az embernek? Először is: eleve lemond arról: hogy minden jelentős ese­ményről megemlékezzen. Hiszen havonta harminc na­pon keresztül annyi minden történik, hogy azokról naponként 8, illetve 12 oldalon tud az újság beszámolni. Képtelenség lenne mindezt 10—12 sorba sűríteni. Má­1965 összeállította: TÓTH ISTVÁN sodszor: felesleges arról is szólni, amit évről évre ugyanúgy csinál a társadalom. Természetes, hogy té­len hideg van, hó esik, nem vetnek a dolgozó parasz­tok, ellenben több gondja van a TÜZÉP-nek Nyáron meg általában learatják a búzát, ha megérik. Aztán azért Zománcipari Művek a híres kecskeméti üzem neve, mert benne zománcozott kádakat j gyártanak. Nem nagyon van tehát más lehetőség, mint most év végén, új esztendő elején azt féleleveníteni 1065-ről, amiben különbözött más évektől. Ügy forgatni végig a Petőfi Népe bekötött példányait, mint egy későbbi korszak olvasója tenné. Január Mindjárt elidő zésre csábít a hónap elején kiét elsoolda- las kép. ötszáz hektó belse­jében — mondja az egyik felvétel címe. Az Izsáki Ál­lami Gazdaság hétmillió-hat­százezer forintos modern pin­cészetének építkezésébe kuk­kantott be a riporter. Ha már borról van szó, minden­képpen szívderítő; — de hát­ha akad más is ebben a hó­napban? Hopp! M3, ez itt alatta? A kecskeméti piaci építkezésről is egy fotó. Azt mondja az aláírás, hogy az év második felében ke­rül sor az 52 méter hosszú elárusító pavilon átadására. Hm .;. Lapozzunk csak odébb. Még, még! Ez az! 23-án délelőtt 10 era tájban heves gázkitörés történt az Alföldi Olajkutató Vállalat 4-es számú szánk! telepén. Lutíman Sándor olajbányász így emlékezett a kritikus percekre: ..A kitörésgátló fö­lött megjelent az iszap. Ez biztos jele annak, hogy ki­törésre számíthatunk. Meg­szólalt a riasztó kolomp és er­Május elseje — ha 1ehet azt mondani — szintén mele­gebb, tartalmasabb volt, hi­szen a munkának idei ün­nepén szintén az első sza­bad májusokra emlékeztünk. a tize ^kilencesre, éppúgy mint a negyvenötösre. Sza­badság, tavasz, napsütés, egészség; — hatványozott kedvvel gy ütköztünk az épí- tőtmiunkánaik. Nehéz volna felsorolni, hány meglepetést hozott ez az év is. Százával bukkannak fel új termelési módszerek, eljárások, s va­lamennyit örömmel fogadjuk, hiszen életünket teszik szeb­Március A télvégi napsütésben ne­künk is jólesett elidőznünk Nagy Dezsőnek, a kislkun- majsai Jonathán Szakszövet­kezet egyik gazdájának gyü­mölcsösében. Itt is, másfelé is hozzáfogtak a fatisztoga­táshoz, metszéshez. Ne gon­doljuk azonban, hogy a friss szél fújta' ágak között csak olyan „közönséges” ta­vaszi hangulatban figyeltük a fényes felhők vonulását. Az ősi munkák ritmusát tör­ténelmi szenzáció élénkítette. A Föld összes hírközlő szer­veivel egyetemben mi is kö­zöltük a . lélegzetelállító tu­dósító sokat arról, hogy a Beljajev ezredest és Leonov alezredest szállító Voszhod—2- -bő], először a világtörténe­lemben, kilépett az ember a kozmikus térségbe.- Megtör­tént az első űrséta. Kövesse ezt bármennyi, a világ nem fog­ja elfelejteni ezt az elsőt. Élesen él mindenkiben az a felem élőén drámai jelenetsor. amikor a ragyogó fehérnek látszó öltözékben, mint néma varázsló, először szakadt d az ember minden földi meg­kötöttségtől, re mindenki elfoglalta az előre meghatározott posztját. Csak annyit láttam, hogy a fúró­torony vasbordái között ma­gasan az óriási nyomás tépi, szaggatja a fúrótömlőt. Gon­dolkozás nélkül indultam felfelé a vaslétrán, hogy el­zárjam a biztonsági zárat. . .” — Akkor még nem sike­rült . .. * Mikor már csak pár szürke sor számolt be arról, hogy az eltömött fúró­lyuktól 200 méterre felállítot­ták az új fúrótornyot, az eset nem számított „szen­zációnak”. Ismét jobban oda­figyeltünk, mivel telnek a hétköznapok. Nézzük, ami­ből élünk! — jelszóval láto­gattuk a tsz-eket is. Mozgal­mas volt a tél a kalocsai Iszkira Termelőszövetkezetben is. Huszonhét erőgépet, két tehergépkocsit és mintegy másfél száz különböző mun­kagépet javítottak meg a jól felszerelt gépműhelyben .;. Sem az itt látható szép fel­vételiről, sem az akkori cik­kekből nem sejtette volna az utókor, hogy ezen a té­len — sajnos — megyeszerte, országszerte a száj- és kö­römfájás volt a fő beszéd­téma a mezőgazdasági üze­mekben. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem volt jelentősebb eseménye az egész 1965-ös esztendőnek, amely ne kap­csolódott volna a felszaba­dulás 20. évfordulójának megemlékezéseihez. Április 4 — hosszú napokon át tartó bensőséges ünnepségsorozattá növekedett. Míg Bajáról in­dulva — hosszú és diadal­mas útját járta az országos és megyei háiastaféfca, szerte a megyében forró szívvel emlékeztek azokra a húsz évvel ezelőtti napokra, me­lyeken szabadságunk, új éle­tünk kezdődött. Az emlékki­állítások dokumentumait, községek és városok, törté­nelmünk legszebb, legigazibb értékei között őrzik ezentúl. A megyei tanács április 4-i ünnepi ülésen megjelentek a hazánk s megyénk felszaba­dításában részt vett szovjet vendégek is. így: Vahrusev Leonid Petro vies vezérőr­nagy, Szviridov Karp Vaszil- j evics, nyugalmazott altá­bornagy, Babanyin Nikolaj Andrej evics ezredes és Du­na jev Szergej IUainovics, nyugalmazott ezredes, a Szovjetunió Hősei. Az ün­nepségen, a Kecskemét fel­szabadításáért is harcolt nyugalmazott altábornagy Szviridov Karp Vaszilj evics tolmácsolta megyénk lakos­ságának a szovjet nép üd- ^ ........................ Má s években ilyenkor az aratási verseny izgalmai fog­lalkoztatták a közvéleményt. 1965. nyarán —■ Ismét egy sajnos —- keserű megpróbál­tatások kísérték az aratást. 90 napon át tartotta rette­gésben az országot, minde­nekelőtt a közvetlenül érin­tett megyéket, a Dima rend­kívül magas vízállása. A 9 méterre felduzzadt folyam elöntötte a partmenti vidé­keket, s különösen Mohács és Baja táján fenyegette pusztulással az egész gát­rendszert. Emberemlékezet September Nemcsak a tanévnyitók szokásos hónapja volt. Mond­hat] uk bátran, hogy a me­gye pártalapszervezetei szár- mára is a „magasabb osz­tályba lépést” jelentették az ekkori taggyűlések. Ezeken zajlott az eszmei irányelvek megvitatása* Általában ta- piaisztalható volt, hogy a párttagság rég tanúsítóit olyan érdeklődést és aktivi­tást, mint ezeken a rendez­vényeiken. Ez is fordulat voÄ a pártéletbem Sokáig emlékezetes de­monstráció volt a magyar—- szovjet barátság jegyében megrendezett ukrán napok ü nn épség sorozata. A hazánk­ba érkezett öttagú ukrán de­legáció vezetője, R. V. Ra­bi j csuk elvtárs, ukrán műve­lődésügyi miniszter éte a küldöttség egyik tagja, Láiia Jalkovlevna Zrezarceva, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság ukrán tagozatának tit­kára — Révész Géza, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, megyénk ország- gyűlési képviselője kíséreté­ben — Kecskemétre is ellá­togatott. De nemcsak protokolláris rendezvényekre érkeztek vendégeink. Szeptemberben Jis előszeretettel ruccantak le megyénkbe külföldi tu­risták. Hogyan érezték ma­gukat? Ez — a Helvéciái Állami Gazdaságban készült kép mindennél többet mond. bé, gazdagabbá. A Budapesti 'Nemzetközi Vásáron négy vállalatunk termékeivel ta­lálkozhattunk az élelmiszer- ipari pavilonban. A Kecske­méti Konzervgyár befőtteket, zöldbab-, zöklborsó-konzerve- ket, birs-, őszi- és sárga­barack-, továbbá meggy levő­ket, ivó-paradicsomlevet állí­tott (ki. Képünkön a kon­zervgyár árubemutatójának egy részlete a sárgabaracklé- reklámmal. Ugye, milyen íz­léses? Ez a hónap különösen a hartai Új Élet Termelőszö­vetkezet gazdái számára kez­dődött „átlagon felül” kelle­mesen. Június elsején már birtokukban volt a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány vándorzászlaja és elismerő oklevele, mely az országos versenyben harma­dik helyezést elért szövetke­zetét megillette. Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át a kitüntetéseket Leitheizer Imre elnöknek. De nemcsak az Üj Elet, hanem mindhá­rom hartai tsz vezetőit és tagságát dicsérte illette azon a napon, j,Ebben a virágzó községiben — mondta Nyers elvtárs — nincsenek gyenge eredménnyel gazdálkodó tsz- ek, adottságaikkal valameny- nyien jóü sáfárkodnak.”- A hónát) legfontosabb po­litikai eseménye a megyei pártbizottság ülése volt, ame­lyen az ideológiai munka helyzetét és további felada­tait vitatták meg. Az ülésen megjelent dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a KB Agitá- ciós és Propagandaosztályá­nak vezetője is. óta nem volt hasonlóan ve­szélyes árvíz. Megmozdult azonban az egész ország. Vízügyiek, katonák, civilek egy emberként fogtak össze, s a három hónapi, éjt-napot eggyétevő erőfeszítés meg­mentette az országot a még nagyopb katasztrófától. „El­keseredett küzdelem a meg­gyengült gátakon’* — „Nem csökken a Duna vízállása” — „Változatlanul nehéz a helyzet” — „Üjabb veszélyes víz féltő réseket észleltek” — ilyen és hasonló címek fi­gyelmeztettek szüntelen éber­ségre, helytállásra. Megte­kintette az árvédelmi mun­kákat Kádár János, Fehér Lajos elvtárs és sok más országos vezető. Dr. Molnár Frigyessel és dr. Varga Je­nővel az élen a megyei ve­zetők tartották kezüket szün­telenül a heroikus küzdelem irány ításán* November A hónap elején szovjet bé­keküldöttek járlak me­gyénkben. Később (krimi pártküldöttség követte őket. Az I. K. Luták elvtárs ve­zetésével érkezett delegá­ció jelenlétében, a kecske­méti tanácshátán tartották meg az ünnepi ülést, A fel­emelő ünnepség a két nép és két város — Kecskemét —Szimferopol — évek óta ápolt barátságának jegyé­ben folyt le. A beszédek után zúgó taps követte azt a megható aktust, melynek során M. A. Lozovoj, a Szimferopoli Városi Tanács V. B. eílnöke ismertette az ottani városi párt és ta­nács vb hatáijozatát: „'...Im­re Gábornak, a Magyar Népköztársaság Kecskemét városban lakó állampolgá­rának a Szimferopol város díszpolgára címet adomá­nyozta ...” A hónap végén, az SZKP Krimi Területi Bi­zottságának meghívására — megyei pártmunkásküldött­ség utazott a Krímbe: Bor­sodi György, a megyei pártbizottság titkára, a de­legáció vezetője. Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettes^, dr. Wei­ther Dániel, a Petőfi. Népe főszerkesztője, Pozsgai Im­re, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. A politikai események so­rában érdekes színfolt volt a francia pártmunkáskül­döttség látogatása. Dr. Mol­nár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára és dr. Varga Jenó, a megyei tanács vb elnöke kíséretében, a megye több helységébe ellá­togatott a Rqfland Leroy, az FKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezetésével érkezett delegáció. A nehéz aratást követően minden erőt igénybe vett az őszi betakarítás. A csípős reggeleken egyre-másra ér­keztek konzervgyárainkba a paprikaszállítmányok is. Hadd említsük itt a paradi­csompaprikából készült ízes csemegét, a paprika- pelyhet, melyet — külföldi megrendelőink közül — kü­lönösen Kanadában kedvel­nek. Barta Etel és Tapodi Mária, a Kecskeméti Kon­zervgyár szárítóüzemében végzi a feldolgozás egyik fázisát. Az anyagi kár rendkívüli mértékű volt így is, és csak egy-egy tervidőszak költség­összegeivel arányosítható. Száj- és körömfájás, árvíz* hűvös, esős nyár, nehéz ara­tás, megcsappant szőlőtermés — mindezek egyetlen eszten­dőben. Nálunk sokkal gaz­dagabb országot is megvi­seltek volna ilyen természeti csapások, A szocialista tár­sadalom erejűét bizonyítja, hogy a rendkívüli bajok, akadályok ellenére teljesí­tettük a párt 1964. december 10-i határozatából következő feladatok döntő részét. Nagy jelentőségű nemzetkö­zi találkozók színhelye is volt ebben a hónapban Bács-Kis- kun megye. Néhány nap vá­lasztotta el egymástól a száz magyar és nyolcvan kül- külföldi résztvevővel lefolyt négynapos nemzetközi zo­máncipari és a homokhaszno­sításról tárgyaló nemzetközi konferenciát. Az ajándékozások, vásár­lások hónapjai is. Az eszten­dő befejezései a fenyő ün­nepi hangulat, annak jól­eső tudata, hogy 52 hét be­csületes munkája van mö­göttünk, közelebb hoz egy­máshoz bennünket. „Van időnk” kicsit többet törőd­ni családdal, testvérrel, ba­ráttal, s örülünk, hogy sze~ retetünket — erőnkhöz mér­ten — ajándékokkal is ki­fejezzük. Ezért nézelődünk, váloga­tunk kedvünkre, hosszasab­ban, mint máskor, a bol­tokban, áruházakban. Ilyen­kor talán jobban tudatára ébredünk annak, hogy együtt, az egész szocialista társadalom erőfeszítésével teremtettük meg azt a sok szépet, jót, melynek egy része fölött ilyenkor szem­lét tartunk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents