Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

1966. január 15. szombat 5. oldal Szorgalommal és leleményesen * -m Ludánybene Ms község a megye észaiki határáru Sok te- J kintetben azonban mozgalma­sabb, elevenebb itt az élet. mint akárhány nagyobb községben. Jól mutatja ezt az. ahogyan pontról pontra lelkiismeretesen végrehai+iátk az idén is a mű­velődési tervet. Bátran állíthatom, hogy La- dánvbenén a pórtház és a mű­velődési ház a falu központja. Estéről estére nyitva van a pártház is, ahol a párttagok és pártonkívüliek. fiatalok, idősek találkoznak, beszélgetnek, tájé­kozódnak és művelődnek. A művelődés munikásai és a pártszervezet aktívái egyaránt lelkiismeretesen felkészültek a téli esték hasznos eltöltésére. A programban szem előtt tartották az ideológiai és kulturális ne­velő munka feladatait, ugyan­akkor a községben lehetősége­ket és a lakosság érdeklődését. A terv' végrehajtásában szoro­san (igyüttműködndk a párt. az általános iskola neveim, a KISZ és a nőtanács. A pártoktaíűst Fórián László elvtárs irányítja, a köz­ségi pártszervezet titkára, aki maga is vállalta sok egyéb teendője mellett tanfolyam ve­zetését. A szocializmus építésé­nek kérdései tanfolyamon hu­szonnyolcán tanulnak. Három tanyai körzetben pedig éppen most kezdődnek a téli tanfolya­mok. Ezeket az előadásokat a községi pártvezetőség tagjai tartják, s a tavasszal „tanya- nappal” zárják majd az évadot. A községi tervben 50 TIT-elő- adás szerepel. Zömét az isko­lákban és a művelődési otthon­ban tartják. Hasznos és eddig nem alkalmazott módszert ve­zettek be az ismeretterjesztő előadásokon: az előadást egy rö­vid. 20—30 perces politikai tá­jékoztató előzi meg. A jelek szerint bevált a kezdeménye­zés, az emberek érdeklődnek a tájékoztatás iránt, amit a köz­ség vezetői tartanak. Legutóbb a községi tanácselnök előadását több mint hefvenen hallgatták meg. A művelődési Otthonban és a pártházban tervszerűen felhasználják a tájékoztatásnak olyan eszközeit is. mint a sajtó és a rádió. Itt említem meg azt | a rendkívül nagy eredményt,; amit legutóbb a pártfolyóiratok j terjesztésében elérlek. A párt-1 folyóiratok előfizetőinek száma néhány hét alatt négyszeresére növekedett Ladánybenén. A kulturális munka igen sok­oldalú és szerteágazó. Kolinászy Dezsőné művelődési otthon­igazgatónak sokan segítenek. Si­keresen működik a művelődési otthonban az ifjúsági klub. He­tenként tartanak foglalkozást, Csólyospálosi tárj s ezek igen közkedveltek, mert a programot a fiatalok igényei­nek megfelelően állították össze. Van itt politikai előadás, tánc, társasjáték, zenehallgatás, kul­túrműsor-tanulás és talán fel sem soroltam mindent. Jól működnek a szakkö­rök is. Közülük évek óta a leg­sikeresebb munkát a népművé­szeti és hímző szakkör végzi. Tavasszal a 25 tagú csoport ön­álló kiállításon akarja bemu­tatni a téli esték termését. A két színjátszó csoportban mint­egy negyvenen készülnek ki­sebb jelenetek előadására, s a műsorral ellátogatnak majd a tanyai kulturális körzetekbe is. Mivel a színház önálló elő­adásaira helybeh nincs lehető­ség. a ladánybeneiek autóbusz- szal járnak be Kecskemétre. Er­ről csak annyit, hogy minden alkalommal „telt ház” van a színházi buszon, pedig nem is a kisebbik fajtát rendelik, ha­nem az Ikarus 55-öst. Erősen megjött a fiatalok, idő­sebbek kedve a tanuláshoz is. Az ősszel például huszonötén jelentkeztek, levelező úton akar­ták elvégezni a gimnáziumot. Sajnos, egyelőre nem sikerült, az illetékesek attól tartottak, hogy egv ilyen kis községben nem érdemes osztályt indítani, mert nem lesz meg a szükséges létszám, ha a kezdeti lelkese­dés többekben lelohad. Megkezdődik viszont eb­ben az évben — amivel sokáig hiába próbálkoztak — a mező- gazdasági szakmunkásképzés. Eddig harminckettőn jelentkez­tek, s így rövidesen megindul­hat az előkészítő tanfolyam. Horváth Ignác SZAZBGYNÉHÁNY évvel ez­előtt elindult az ekhós szekér a latyakos útakon, körponyvdja alatt a színésztrupp, szívükben lelkesedés és hivatástudat. Kocs­mafészerben, fogadóban letábo­roztak és — terjesztették a szí­ni kultúrát. Sok fáradás, sok küzdelem volt a vándorszíné­szek osztályrésze. Vannak-e napjainkban ván­dorszínészek? Igen, vannak. Csakhogy manapság kényel­mes autóbuszba száll a társu­lat, a díszleteket, kelléktárt te­hergépkocsira rakják, így indul­nak a színhelyre. Pár óra leg­feljebb az út. aztán előadás után ismét beszállnak az autó­buszba és hazamennek — Bu­dapestre. Az Állami 'Déryné Színház tizenegy társulattal járja az or­szágot. Megyénket is. Különö­sen a déli rész községeit. Barát Tibor, a színház szer­vezési osztályának vezetője rö­viden így tájékoztatott, bennün­ket munkájukról: — BÁCS-KISKUN megye nem tartozik azok közé. ahol köte­lesek vagyunk előadásokat tar­tani. Hogy mégis eljárunk a megyébe, annak érdekes törté­nete van. Koltai Antal, a bajai járás népművelési felügyelője több ízben kért bennünket, hogy a járás községeiben szervezzünk élőadásokat. Eleinte nehezen áll­tunk . kötélnek, mert nem akar­tuk a Katona József Színház területét háborgatni. Mikor azonban a színház igazgatója, Hadó Vilmos és a megyei ta­nács művelődési osztálya részé­ről is a legnagyobb segítő kész­Fmsz-kult úrié ■ el ősök továbbképz ése Január 11-évei a SZÖVOSZ és a megyei tanács népművelé­si osztálya közösen öthónapos továbbképzést indított. Kiskun­halason a művelődési házban, a földművesszövetkezeti kultúrfé- lelősök részére. A havonta sorra kerülő elő­adásokat a megyei kulturális vezetőit tartják. Az elsőn Gila János, a megyei tanács népmű­velési csoportvezetője ismertet­te a szocialista népművelés jel­legét és feladatait. Az előadás után filmvetítés volt. A következőkben szó lesz a művészeti nevelésről, a klub­életről, az erkölcsi és világné­zeti nevelésről. Az előadások után minden alkalommal vala­milyen gyakorlati foglalkozás lesz. (Filmvetítés, múzeumláto­gatás, képzőművészeti kiállítás, bemutató-foglalkozások.) Az öthónapos továbbképzést összefoglaló vizsgával zárják. séget tapasztaltuk, megszervez­tük a Bács-Kiskun megyei „tá­jolást” is. igv kezdődött. Azóta a Déry­né Színház rendszeresen láto­gatja a megye községeit. Csak a tavalyi statisztikát nézzük meg. hogy fogalmat al­kothassunk a színház megyénk­ben munkájáról. A tizenkét hó­nap alatt 80 előadást tartottak 23 ezer néző előtt. Valamennyit ott, ahol a kecskeméti színház egyáltalán nem, vagy csak rit­kán szerepelhet. Sok olyan köz­ség van, ugyanis, ahol a műve­lődési otthonok színpada nem alkalmas a megyei színház elő­adására. EZEKRE a helyekre megy el a Déryné Színház. — Nekünk a „rossz” hely is megfelel, — mondja Barát Ti­bor szervezési osztályvezető. — Egészen kezdetleges színpadon is tartunk előadást. Egyetlen előírásunk van: fix összegre Szerződünk a művelődési ház­zal és ezt az összeget kérjük biztosítani. Mindjárt példát is mond. Ügy­nevezett „teltház”-akciókat szer­veznek, vagyis hónapokkal előre szerződnek a művelődési otthon­nal. így mód van a közönség beszervezésére. Egy 280 szemé­lyes kultúrházban 3300 forintért vállalják az előadást, de ebből még 15 százalék engedményt ad­nak a művelődési ház jaVára. Egy előadás tehát a művelődé­si háznak 2850 forintjába kerül, így még saját bevételre is szert tehet. LAPOZZUK csak át a műsor­tervet. Idén január 1-től július 17-ig a következő darabokat játsszák: Jókai: Űj földesúr; Molnár: Doktor úr: Illyés Gyu­la: Bolhabál; HusZka—Martos: Gül Baba; Kállai—Fényes: Majd a papa; Heltai: Néma levente; Ivan Sopov: Karnevál; Ábra­hám: Bál a Sávolyban; Edmond Morlis: Álom és valóság; Jókai Szegény gazdagok. A repertoár tehát bőséges. Művelődési házaink élnek is a lehetőséggel. így igen sikeres előadásokat mutathatnak be fal- vainkban a színház művészei. A megye déli részének szer­vezését a -színház Tolna megyei szervező titkára, az északi részt pedig a Pest megyei titkár 1 végzi. MEGYÉNK déli részén külö­maradjon itt. aki a baleset szemtanúja volt. Pistát hordágyra tették, be­vitték a baleseti kórházba. Szerdán bementem megláto­gatni. Eltört lábát gipszbe tet­ték és magasra felkötötték az ágya végében. — Hogy vagy? — Láthatod. Csak ne legyek sánta. — Ugyan, két hét múlva ku­tya bajod — nevetgéltem, hogy megvigasztaljam, mert nagyon elkeseredett; félt. hogy sánta marad és fél ember lesz. — Nem hiszem. Az orvos ki­írt betegállományba, két _ hó­napra. — mondta szomorúan. Pistát két hét múlva kien­gedték a kórházból, de a lába gipszben volt. Felesége érte jött, bazavitte. Mindegy, bogy hol fekszik, a táppénzt úgyis kapja. De Pista már nem jött vissza Pestre dolgozjü. Visszament a téeszbe. * Tegnap új ember jött a bri­gádba Bodnár Pista helyett, Délelőtt egy mogorva, ószes ha­jú, vállas férfi kereste Vas Gyurit. — Gazdag — mondta anélkül, hogy kezet nyújtott volna. — Magához küldtek. Vas elvtárs. — Tudok róla — bólintott Gyuri. — Hol akar dolgozni? — Nekem mindegy — vont vállat az idegen. — Cementet kéne hordani. Nem kellett neki kétszer mon­dani. Letette a táskáját oda, ahol a brigád holmija volt, az­tán rögtön munkához látott. Dé­lig egyetlen szót sem váltott senkivel. Amikor Gyuri elküld­te, hogy szedje össze a zsalu­deszkát és hordja a felvonulási épület mellé, ment szó nélkül. — Ki ez az ember? — kér­dezték. — A fene se tudja. Nem lát­szik parasztnak, de munkásnak se igen — néztem messziről, hajladozó alakját, fehér bőrű arcát. Lementem valamiért és megnéztem a kezét. Nem, nem a mi fajtánk. Kezefeje duzzadt, tenyere puha. Néhány nap mái­val feltörik a tenyere, hólyagos, véres lesz. Szenvedni, kínlódni fog. Rettenetes lesz. ha bele jut a mész, csípni, marni fogja ne­ki a tenyerét. Honnan került ide ez az idegen madár? — töprengtem és miféle szerzet. Ismertük egymást jól. minden­kiről tudtuk, hogy ki kicsoda, mert, ha egy kis szabad időnk volt a magunk baját soroltuk. És egy embert igazán csak ak­kor lehet megismerni, ha a gondját-baját ismerjük. Másnap, mikor az építésre mentünk, az új brigádtag már ott Volt, de nem tétlenkedett, hanem a szétdobált vaskapcso­kat szedte és rakta egy cso­móba. — Nicsak. a Gazdag már gyúrja az ipart! — nevettünk. — Töri magát. Te. Gyuri, meg­tudtad már. hogy ki fia-borja? — Majd megmondom, délben. Gyerünk, emberek — kiáltotta s ezzel minden további kérdés­nek elejét vette. Megállás nélkül dolgoztunk. Délre olyan fáradtak lettünk, hogy Gazdagról megfeledkez­tünk. Csak akkor jutott megint eszünkbe, amikor dolgozni men­tünk és odaállt mellénk. Délután aztán megtudtunk mindent. Gyuri azt mondja, hogy sikkasztásért ült egy fél esztendőt, s az volt a kívánsága, hogy oda mehessen dolgozni, ahol sokat kereshet, mert visz- sza akarja fizetni a pénzt. Egy­szóval Gazdagnak most a ke­reset a fontos, semmi más. Fő­könyvelő volt az egyik vállalat­nál. de oda nem akart vissza­menni. A felesége bedolgozó, ál­lásba nem mehet, mert két gyé­rek e van. Havonta ezer forin­tot törlesztenek vissza a sik­kasztott pénzből. Elgondolkozva hallgattuk az új brigádtag tör-' ténetét. Másnap már többet is tudtunk. Nagy lábon élt Gazdag koma, az első. a második bőn hamisítását még az ellenőrök sem vették észre, aztán akadt valaki, akj kezére játszott. Min­den ment simán két esztendeig, aztán véletlenül két. tételt ösz- szezavart utánanéztek, valami nem egyezett,* Így találtak egy harmadik ' gyanús tételt és ak­kor elrendelték a vizsgálatot. — Narancshéj hol van? — kérdezte egyszer valaki. — Kicsoda? — Hát az az úi mókus, a Gazdag, vagy hogy a fenébe hívják szegényt. t — Narancshéj? Lent a mal­ternál. .. Aztán már nem is hívtuk másként egymás között, csak Narancshéjnak. Szavát alig hal­lottuk. de ha túlórázni kellett, vagy ha vasárnap is akadt mun­ka, ö mindig jelentkezett. Las­san megszoktuk, hogy ott él kö­zöttünk, a maga terhével, szót­lanságával. Néhányszor megpró­báltuk kizökkenteni végtelen­nek tűnő nyugalmából, de nem sikerült. Ha az úiságban olvas­tak hasonló esetről, hangosan kiabálták egymásnak: — Azt írják az újságba, hogy megint elcsíptek egy s'kkasztót. Pénztáros volt. Narancshéj arcát figyeltük, de a szeme se rebbent.. Legyintettünk hát és megfe­ledkeztünk róla. * Elsejétől hetenként három­szor tanfolyamon voltam. A kö­zelebbi iskolában voltak az elő­adások. Féltem nagyon. De lát­tam, hogy ugyanúgy félnek a többiek is. Ettől egy kis bátor­ságra kányám, (Folytatása következik.) nősen élénk a színház tevékeny­sége. Ezen a vidéken januártól május végéig 54 előadásra szer­ződ tek. Pedig nem ritkán igen mostoha körülmények között kell fellépniük. Lássunk csak néhány jellemző példát: A bácsbokodi művelődési ház- i ban nincs öltöző, Baján — a művelődési házban — többször elmulasztják a terem befutásét. Csátalján ugyancsak a fűtésre vannak panaszok. Azonkívül a művelődési házhoz vezető 800 méter hosszú földútra. (Novem­ber 30-án például két traktor vontatta be az autóbuszt és a tehergépkocsit.) Érsekcsa n ádon és 'Nemesnádudvaron a pincé­ben öltöznek a színészek. A fel- iáró lépcsőn télidőben farkasor­dító a hideg, ami különösen az énekeseknek veszélyes. Kunba­ján és Vaskúton is a fűtéssel Van baj. Színészek, és nézők egyaránt fáznak. Nagybnracs- kám. Császártöltésen és Érsek­csanádon viszont a ........-zéssel ne m ‘űrödnek eléggé a művelő­dési ház vezetői. Az utóbb-' he­lyen le is állították a további előadásokat. KORUNK vándorszínészének is van tehát a sikerek mellett gondja, baja jócskán. És mégis: mennek a motorosítótl .ekhós szekerek”. Az Állami Déryné Színház háromszáz művésze j 1100 előadást tart évente az .-r- 1 szágban. B. J. Dérynéék — autóbuszon

Next

/
Thumbnails
Contents