Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-10 / 291. szám
19®. december 1#, péntek 3. oldal őrködnek a közös vagyon felett Hozzászólás Több mint fél éve aia_ kították újjá az uszódi Egyetértés Tsz gazdái a közös vagyon megőrzését, fokozott védelmét szolgáló szerveit, az ellenőrző bizottságot. Nagy szükség volt már erre, hiszen az előbbi bizottság elnöke hiábá állt hivatása magaslatán, ha munkatársaitól alig-alig kapott segítséget. támogatást. A bizottság most — talán a „több szem többet lát” elvét is figyelembe véve — öt helyett hét tagból áll, elnökévé pedig Balázs József fogatost választották. — Nem érdemtelent tüntetett ki bizalmával a tagság — mondja Nagy Zoltán, a tsz üzemgazdásza, akinek egyik pártmegbízatása, hogy patronálja, irányítsa, támogassa a fél éve tevékenykedő bizottságot. — Józsi bácsi elsődleges beosztásában. mint fogatos is arról ismert, hogy a gondjaira bízott értékkel gazdaságosan, észszerűen takarékoskodva bánik. Ráadásul népi ellenőr is, és ebben a minőségében időnként a szomszédos községek tsz-eiben is ellenőrzést végez. Az Egyetértésben a megalakulás óta, immár öt éve vezetőségi tag, — Bizony, nyitott szemmel kell járni a határban, s ha valami rendellenességet tapasztalunk, azon nyomban intézkedni — összegezi egy mondatban tevékenységüket Balázs József. — A legtöbb baj a jószágkártéte- lekkel van. Előfordul például, hogy a pulykák dézsmálják a kukoricát. Ilyenkor a gondatlan gazdával megtéríttetjük az ellenértéket. Nemegyszer a juhok is tilosba tévednek. Az okozott kárt könyörtelenül levonjuk a juhász munkaegységéből. — Lopás akad-e? — Nem mondom, régebben igen. Egyszer még magát a csőszt is tetten értük. A néhány ritka esetben azonban példás büntetést szabtunk ki. s a vétkest közgyűlésen is megróttuk. Ennek meg is volt a hatása. Előkerül a dossziéból a körültekintően elkészített munkaprogram. A cséplési eredmény, a tisztítási veszteség majd a természetbeni osztások számbavételét követően a göngyölegek ellenőrzésére került sor. Hiány — egy darab sem volt. Fontos ez. hiszen a vállalatok meglehetősen magas ösz- szeggel terhelik a tsz-t egy-egy kikölcsönzött láda, vagy zsák fejében. — A legközelebbi tennivalónk a leltározó bizottság munkájának. majd a második félévi leltárnak az ellenőrzése lesz. Ezt megelőzően, részint a leltározással egy id őben, az őszi mélyszántás szakszerűségét, az erő- és a munkagépek téli tárolását is vizsgáljuk. A szemléhez szakembert is segítségül hívunk: Szabó Mihályt, a tsz traktorosát. Hogy értékben mennyit „fog meg” az ellenőrző bizottság, azt pontos számszerűséggel majd csak az év végén mondhatjuk meg. Mindenesetre: sok kicsi sokra megy. És ahol lelki- ismeretesen végzik feladatukat a bizottsági tagok, ez még a iövedelemre is kihat. Egy bizonyos: az ellenőrzésnek is van abban némi része, hogy az idei zárszámadáskor egy munkaegység — pár fillér híján 60 forintot ér J. T. Album a kukoricára! A Bajai Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán sok türelmet és nagy áldozatkészséget igénylő munkával készül az album — a járás kukoricatermesztéséről. Az osztály munkatársai a megyei és az országos szakigazgatási szervek mezőgazdászai számára ötven példányban készítik el az albumot, s mindegyikbe 56 fényképet ragasztanak, rövid ismertető szöveggel. A fotókat — amelyek a kukoricatermesztés minden mozzanatát megörökítik, a talajelőkészítéstől a termés tárolásáig — Vuity József, a mezőgazdasági osztály vezetője és Csók János, a Talajjavító Vállalat dolgozója készítette. Képünkön: Gál Pál és Takaró Béla, az osztály munkatársai készítik az albumot. Középen Vuity József osztályvezető a már elkészült példányban gyönyörködik. Szakbíró a baleseti kártérítésekről November 12-i számunkban foglalkoztunk az üzemi balesetet szenvedett dolgozók kártérítését szabályozó rendelet megyei végrehajtásával. Cikkünkkel kapcsolatban számos olvasónk nyilvánított véleményt levélben. A hozzászólásoknak a következő hetekben helyt adunk. A PETŐFI NÉPE nemrégiben foglalkozott az üzemi balesetet szenvedett dolgozókat, vagy azok családtagjait érintő kártérítési kérdésekkel. A cikk megállapításait a kecskeméti járásbíróság — amely ilyen ügyekben az egész megyében illetékes —' tapasztalatai megerősítik. A november 12-én megjelent A törvény szellemében című cikk néhány olyan problémáról ír, amelyek miatt a jogszabály nem érvényesülhet maradéktalanul, törekvései eltorzulnak. Tájékozatlanság, rosz- szul felfogott vállalati érdek, közömbösség és még számtalan tényező hatásáról van itt. szó. Nehéz lenne ezeket teljességükben feltárni, de nem is ez a mostani szándékunk, hanem, hogy megvizsgáljuk az ide vonatkozó jogszabály célját, rendeltetését. Ügy véljük, hogy ezek ismerete segítséget nyújt alkalmazásához. Az alapvető baleseti kártérítési rendelkezés valójában nem a 2/1964. MüM. sz. rendelet, hanem a Munka Törvénykönyvének 123/A paragrafusa, amely a kárfelelősség kérdését tárgyalja. Ennek a szakasznak felső bekezdése szerint: „A vállalat köteles megtéríteni dolgozójának — halála esetén hozzátartozóinak — azt a kárt, amely a dolgozó életének, egészségének, testi épségének a munka- viszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. Ez nem vonatkozik a munkába menet és onnan jövet a dolgozót ért kár megtérítésére, kivéve, ha ez a vállalat szállítóeszközén történt utazás során következik be.’’ Ez egyszerűbben megfogalmazva vétkesség nélküli felelősséget jelent. A MUNKAÜGYI döntőbizottságok határozatainak felülvizsgálása során azt tapasztaltuk, hogy igen gyakran azért utasítják el a balesetet szenvedett dolgozó igényét, mert a vállalat nem volt vétkes annak be-, következésében. Nagyon fontos tehát, hogy ezek a döntőbizottCél: a világszínvonal | MINT | sportnemzet fiai, túlságosan azt szoktuk meg, hogy ha világszínvonalról esik szó, mindenekelőtt öttusázóink, vízilabdásaink, vívóink, s többi, egyéni aranyérmeseink jutnak , eszünkbe. Ha aztán időnként arról olvasunk, hogy egy-egy világkiállításról gyártmányaink is „hoznak” aranyérmeiket, ez is jólesik nemzeti önérzetünknek. De ilyen munkasikereink gyorsabban kiesnek emlékezetünkből, mint a testi ügyességgel elért, világszínvonalú eredményeink. Bizonyos mértékig érthető is ez. Más a munka — más a játék. A munka még ' korunkban is sok vonatkozásban tartalmazza a küzdelemnek olyan elemeit, melyek egyáltalán nem látványosak, s távol állnak attól, hogy olyan közvetlen személyi siker járna velük, mint amit a versenyző az arénában élvez — a nézők százezreitől. A meglepetések azonban a termelés nagy nemzetközi versenyében is figyélemkeltők. Még a mi sportsikerektől elkényeztetett önérzetünknek is egész váratlanul jött az értesülés, amely legutóbbi országgyűlésünkön elhangzott. 12,5 mázsa búzát termeltünk holdankénti átlagban, s ez hektárra átszámítva megközelíti a 22 mázsát. A magyar mezőgazdaság történetében ilyen búzatermésünk nem volt még, mint 1965-ben. Szinte kétszer meggondoljuk, mire kimondjuk, annyira nem vártuk, magunk se: sikerült fölöznünk az európai átlagot, amely 18,4 mázsa hektáronként. Miért ez a kellemes meghökkenés? Talán éppen az az oka, hogy nagyon kemény esztendők vezettek el idáig. Annyira küzdelmesek, hogy jóformán önmagunkra is a kelleténél na: gyobb mértékben hatottak visz- sza a kishitűek meglehetős táborának olyan véleményei, hogy: „No hiszen, míg a magyar paraszt megtalálja helyét a kollektív gazdálkodásban!” „Míg a magyar paraszt „született” magánakvalóságával bele tud illeszkedni a közös munkaszervezetekbe !” „Azt aztán várhatjuk, míg a magyar paraszt megszereti a gépet, elfogadja a modern agrotechnikát, s nem sajnálja a pénzt műtrágyáért, növényvédelemért!” | ILYEN | fordulatokkal találkoztunk azután. Ráébredtünk, hogy már rég nem „természetes”, ha egy állami gazdaság ráfizetéses, sőt ilyen már nincs is. Meg, hogy termelőszövetkezeteink túlnyomó részében elfelejtett probléma a munkafegyelem, a tsz-gazdák „majd kihúzzák” a vezetőket a munkáért. „Veszekednek” a több gépért, műtrágyáért, szakemberekért. Bőven megtérül minden pénz, amit tapasztalatcsere-látogatásokra, növénytermelési, állattenyésztési, s egyéb bemutatókra áldoznak. A párt és kormányzat szívós, következetes törekvése, a rendszer értelmét jelentő emberséges politizálás megtenni gyümölcseit. Mindjobban formálódtak, arccal a jövő, a haladóbb célok irányába indultak meg a közös gazdálkodásra tért parasztok. Egyre okosabban, bízóbb hittel gazdálkodnak. Eddigi eredmény: túljutottunk az európai szinten. Ez egyben azt is magával hozta, hogy végre saját termésünkből tudjuk fedezni az ország kenyérgabona-szükségletét. | EDDIG~| az átlagról beszéltünk. De tudunk már írni még nagyszerűbb versenyhelyezésről is. Itt van egy sor: a Gödöllői Tangazdaság, aztán Szenttamás, Hék, Csorba, Mezőhegyes, Solt, Szolnok, Kanacs, Alsótengelic, Bánkút. Dombegyháza, Szöllős és a Szabadkígyós: Tangazdaság negyvenmázsás hektáronkénti kenyérgabona-termést takarított be. Ez pedig — ezekben a gazdaságokban már világszínvonal. S ha növekszik például a mi megyénkben Is a kisszállási termelőszövetkezetekhez hasonló közös gazdaságok száma, melyekben 17—18 mázsás holdankénti átlagot értek el, talán nem alaptalanul bizakodhatunk, hogy az NDK és NSZK 30 mázsás, a hollandok és dánok 40 mázsás hektáronkénti átlaga, tehát a világszínvonal felé egy-egy kiadós lépéssel közelítünk az elkövetkező években. Ehhez — gondoljunk csak bele a hátunk mögött levő évek ezernyi gondjába-bajába — a legfontosabb feltételünk már érés alatt van: A dolgozó parasztság egyre magasabbra melegedő földszeretete. Ez a kulcsa eddig is, hogy sajátmaguk- kal, tanult és képzés alatt álló szakembereikkel szemben, akik fiatalabb évjárataikban már a „közös” világából kerültek iskolákba — egyre nagyobb követelményeket támasztanak. Természeti adottságaink és a parasztság szenvedélyes földszeretete, szorgalma társultak eddig a szocialista társadalom nyújtotta technikai segítséggel. Gépek, műtrágya, növényvédőszerek dolgában még csak távlatos lehetőségeinken munkálkodunk, hogy befogjuk például Dániát, Hollandiát. De, hogy szaporodnak az ő színvonalukat ostromló gazdaságok nálunk, ez Is tanúsítja, hogy utolérésük időpontja jóval közelebb esik már hozzánk, mint az eddig megtett utunk időtartama volt. | MOST MÁR | kézzelfogható érvek győznek meg bennünket: minden rajtunk múlik. Tóth István Ságok megértsék ennek a rendeletnek a lényegét, felismerjék azt, hogy a kártérítési felelősség megállapításához nem szükséges a vállalat vétkességének bizonyítása. Természetesen indokolt esetben van lehetőség arra, hogy a munkáltató mentesüljön a felelősség alól. Ezt a Munka Törvénykönyve említett paragrafusának második bekezdése szabályozza: „Nem felel a vállalat, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta.” Ezt azonban minden esetben a vállalatnak kell bizonyítania. Teljesen helytelen példáid, amit a 9. sz. AKÖV mellett működő Munkaügyi Döntőbizottság egyik határozatában olvashatunk, nevezetesen azt, hogy a baleseti sérült „nem tudta igazolni vétlenségét ...” Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a törvény szerint erre nem kötelezhető a dolgozó. Ez a szigorú felelősségi rendszer éppen azt célozza, hogy a hibáján kívül balesetet szenvedett dolgozó és családja a lehető legkisebb mértékben érezze a baleset következményeit, A JOGSZABÁLY félreértése és félre magyarázása ugyanebben a vonatkozásban okoz komoly károkat. Most már nemcsak arról. van szó — amint ezt a hivatkozott cikk írta —, hogy „o munkaközben önhibáján kívül balesetet szenvedett dolgozó megkapja azt, ami jogosan megilleti”, hanem arról is, hogy ha hosszas huzavona után különböző fórumok segítségével lehet csak eredményt elérni, ez politikailag is káros és a termelésre is komoly fékezőerőként hat. El kell azonban mondanunk, hogy sajnos, sokszor maga a dolgozó is oka a balesetnek. Igaz, ugyan, hogy a munkfkíp- telenség idejére mindenképpen megkapja a táppénzt, ami leginkább az átlagkereset 75 százaléka. Viszont, ha az illető mondjuk 25 százalékban hibás a baleset bekövetkezésében, ez már elegendő ahhoz, hogy a táppénz és az átlagkereset közötti különbözőiét ne kaphassa meg. A KÄR MÉRTÉKÉT és kiszámításának módját a 2 1964. MüM. számú rendelet tartalmazza. Ennek a jogszabálynak az a törekvése, hogy a sérült ugyanolyan helyzetbe kerüljön, mintha nem szenvedett volna balesetet. Éppen ezért intézkedik az elmaradt jövedelem megtérítéséről, ha pedig a baleset tartós munkaképtelenséget, munkaképesség-csökkenést okozott, havi járadékot köteles fizetni a munkáltató. Halál esetén a hozzátartozóknak ki kell fizetni mindazt, ami ilyenkor szükségszerű kiadást jelent (temetkezés. gyászruhák, stb.). Köteles kártérítést fizetni a vállalat — ugyancsak halál esetén — az elvesztett tartás erejéig. Meg kell fizetnie a munkáltatónak például a betegség folytán szükséges jobb élelmezés költségeit, az ápolással járó többletkiadást stb. is. RENDEZI az említett jogszabály a kár megtérítésének módját is. A vállalatnak kötelessége a dolgozó figyelmét felhívni arra, hogy kérheti a baleset folytán keletkezett károk megtérítését. Viszont ha ezzel az igénnyel, illetve annak mértékével a vállalat nem ért egyet, erről is tájékoztatni kell a munkavállalót. ’ Ez esetben munkaügyi vita keletkezik, amely? döntőbizottsághoz tartozik. Ha a munkaügyi döntőbizottság határozatával valamelyik fél nem ért egyet, felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő a kecskeméti járásbírósághoz, amelv végérvényesen eldönti a vitá+ Dr. Falu György, a kecskeméti jái’ásbíróság helyettes elnöke
