Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

S. oldal 19ja. december 4. szombat A tudós látogatása 9 A tősgyökeres kecskemé­tiek előtt jól ismert név szere­pelt a napokban a városi mű­velődési ház plakátjain: Dr. Szentléleky Tihamér régész és egyiptológus. A neves tudós az Érdekes Találkozások Klubja első összejövetelének volt ven­dége. Egyiptomi élményeiről tartott előadást. Megragadtuk az alkalmat, hogy érdeklődjünk munkájáról, az utóbbi tíz évről, ami kecske­méti működése óta eltelt: — A városra és első munka­helyemre, a Katona József Mú­zeumra mindig szeretettel gon­dolok. Bár... saját kérésemre helyeztek el innen. 9 — Miért? — Római régész vagyok. A Dunántúlon sokkal több lehető­ség adódik rómaikori emlékek után kutatni, mint az Alföldön. Ez a lépés aztán végképp el­döntötte életem további alaku­lását. Mivel a neves régészek éppen Csehszlovákiában voltak tanulmányúton, engem küldtek Szombathelyre, egy akkor fel­fedezett leletet megtekinteni. Ez a bizonyos lelet a ma már világhírű Isis-szentély volt... Tíz éven keresztül dolgoztam a helyreállításán... 9 — És emellett, hallottuk, készült Egyiptomba. — Igen, tanulmányoztam Egyiptom történetét, az egyipto­mi vallást — mindent, ami csak az ősi Egyiptom életével össze­függ. Nem sokkal később kér­vényt adtam be, hogy most már a saját szememmel is láthas­sam azt az országot, amelynek történetét — úgy érzem — ala­posan megismertem. És megér­kezett az alig remélt válasz: az Egyesült Arab Köztársaság hát­út A MŰGYŰJTŐ — Vidéken műgyűjtőnek len­ni is nehezebb — mondja csen­des félmosollyal a házigazda. — A pesti járkál, ismeri a kép­piacot. Érhetik kellemes meg­lepetések, váratlan felfedezé­sek. A vidéki kóprajomgó vi­szont csak időnként fordul meg Pesten és sokszor tapasztalja, hogy egy-egy vételről alaposan lemaradt. Nehogy félreértse az olvasó dr. Fábián Lajos orvost. Ö ép­pen nem a „jó vásár” remé­nyében gyűjtögeti a képeket. Nem meggazdagodni akar, ha­nem szereti a jó képet. Kidob­ni viszont a pénzt, drágán ven­ni. ki szeret? Különben sincss annyi sok pénze. Egyszer csaphatott volna jó vásárt. Egy helybeli paraszt­ember kínált neki olcsón egy képet. Örökölte. Az orvos kitű­nő műértő. tüstént látta, hogy a kép jóval többet ér, mint amennyit az öreg kért érte. — Nem akartam kihasználni a szorult helyzetét — mondja — megfizettem. Még talán töb­bet is. mint amennyit a bizo­mányiban kapott volna érte. Fábián dr. három és fél év­tizede gyűjtő. Hódmezővásár­helyen ízeledett rá a jó képre, ismerte az ottani neves művé­szeket személyesen is. 1936-ban, amikor megnősült. Kiskunmaj- sára került, s azóta is itt él. Ma már az ország egyik legis­mertebb magángyűjtője. Mint­egy száz kép van a birtokában, túlnyomórészt magyar művészek alkotásai. A Nemzeti Galéria gyakran kér kölcsön tőle egy- egy Fényes Adolfot. Aba No- yákot, Rudnayt. Kosztét, itt- aond, vagy külföldi kiállításra. meghívott Egyiptomba — hét­hónapi ösztöndíjjal. # — Mit jelentett ez az Ú1 a régésznek? — Felejthetetlen élményt nyújtott Egyiptom, csodálatos és egyedülálló műemlékeivel. Máig sem tudok szabadulni a hatásuk alól. Sokat fényképez­tem. Mintegy kétezer színes diát készítettem a régi épületekről, szobrokról, piramisokról, s azokról az egzotikumokról, amelyek európai ember számá­ra újat és érdekeset nyújtanak. # — És a mai Egyiptom? — Erről Is érdekes tapaszta­lataim vannak. Hadd mond­jam el azt, ami nekem a leg­jobban tetszett! Bármilyen messze is van egymástól a két ország, az arabok ismerik és szeretik hazánkat. Jelenleg 12 magyar egyetemi tanár tanít kint az egyetemeken és főisko- iáktín. Évente hatvan arab ta­nul magyarul, mert az utolsó tanévben hozzánk jönnek gya­korlatra. Számtalanszor előfor­dult, hogy az utcán — magyar beszédet hallva — megszólítot­tak és arra kértek, beszélgessek velük, segítsek nekik a magyar nyelv gyakorlásában. Ilyenkor mindig szó esett arról, hogy milyen jól érezték magukat ná­lunk, milyen kedvesek itt az emberek és milyen szép Ma­gyarország. .. Ismerik és szere­tik persze a magyar sportot is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy rengeteg sport­egyesületnek magyar edzője van. # A színes beszélgetés el­akad. Kezdődik az előadás. Dr. Szentléleky Tihamér gyorsan isszeszedi a diaképeket és nem jókkal később már a hallgató­ságot köti le magával ragadó előadásával. Körmendi Zsuzsa Készül a múzeum a budai Várban Halk derűvel beszél, mint a bölcsek: — Legtöbbször persze még az ember nevét se tüntetik fel, holott ez bevett gyakorlat már kiállításon, ha magános tulaj­donában van a kép. Különben igen jó a barátságunk a Ga­lériával. ök is jobban járnak felverik a giccsek árát, de gyak­ran meglepően olcsók az érté­kes képek. Körülnéz a keddi aukciókon, aztán vonatra száll és másnap hajnalban érkezik meg. Éveken át mindjárt indult is ki Köm- pöcre, míg az is az ő körzeté­hez tartozott. MAGAS juthatott valaki, huszonhárommal pedig nem, holott a több pontszám [ döntött? Különös lenne például olyan sza­bály az olimpián, ha 6 egymás mel­letti futópályán szaladó «printerek helyezését hasonlóképpen állapíta­nák meg. Azaz: az első három he­lyezett az lenne, aki az 1—2, 3—4, 5—6 pályán előbb ért be, mint a mellette futó. Tehát mondjuk az 5—«. pálya 6-os versenyzője hiába előzné meg tíz méterrel az 1—2. és 2—3 pályák első futóit, második mégsem lehetne, bár az 5-ös pálya sprintere után ő ért el legjobb időt. Ugye, jó volna megérteni az atlétikából vett példát? Körülbelül ilyen nehéz felfogni a televízió leg­utóbbi Világirodalmi vetélkedőjének pontozási furfangját. Igaz, ez az utóbbi is szellemi tor­na, s itt valami mélyebb összefüg­gés lehet a pontozási rendszer mö­gött. (t) így, hiszen a gyűjtő maga óvja, restauráltatja a képet, nerri kell rá költeni. Élményeiről, érdekes esetek­ről kérdezgetem. — Egyszer vettem egy Fé­nyes Adolfot Pesten a bizomá­nyiban. Olcsón adták, úgy tűnt, nagyon rossz az állapota. Pe­dig csak piszkos volt. Szép, hibátalan csendélet, ma is egyik büszkeségem. Ez bizony jól si­került vásár volt. Lehetőleg felutazik Budapest­re minden aukcióra. — Ott sokszor megesik, hogy A kommunista sajtó megyei hagyományai A proletariátus diktatúrája Ä P R 0 L E;T Á R i sMuiuiTi-MMáumm «misét lújni- *—"—•* •• —. t. «um« Mtmiu moan nrmui u»u. s««m ax u A régi törvényszék tárgyaló termében szokatlan vendégek vannak. Annak az osztálynak tagjai, akik eddig csak mások felett ítélkeztek, azok, akik a törvényeket a dolgozó emberi­ség leigázása céljából hozták, azok ma a vádlottak padján ülnek. Mi a bűnük? Nincsenek belenyugodva a Tanácsköztár­saság formájába. Továbbra is szeretnék, hogy a munkát a föl­det túró paraszt, a gyárban dol­gozó proletárság végezze el. ők továbbra is kiváltságosak legye­nek, mindazt, ami szép, ami kellemes, csak ők élvezhessék. azon dolgoztak, hogy a munkás­társaik életét megjavítsák és tűrhetővé tegyék, s akik ma is azt akarják, hogy csak az egyék, aki dolgozik... (Proletár, 1919. június 26.) BEKÖSZÖNTŐ Mozgalmas napok után kö­szönt be hozzátok, elvtársak a „Proletár”, mint a vörös szent eszmék hirdetője és terjesztő­je... A Tanácsköztársaság há­rom hónapos fennállása óta. itt még nem jutottak el odáig, hogy saját lapotok lett volna, amely hivatott lett volna azokat az embereket tanítani, akik még mindig nincsenek tisztában ta­nainkkal. Azért igyekszünk most jóvá­tenni a mulasztást azon re­ményben, hogy egy nagy. lelkes táborra találunk, akik megértve bennünket, szeretetükbe fogad­ják az eszméinket hirdető „Pro- íetár”-t... K. D LAPUNK jelenlegi számától kezdődőleg hetenként kétszer a Kalocsai Néplap című helyett ..Proletár” címmel jelenik meg. szerdán és szombaton... A „Proletár” szerkesztősége és kiadóhivatala. (Proletár. 1919 június 28.) A Proletár — a Szo­cialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának kalo­csai hivatalos lapja. A Kalocsai Néplap évfolyam és sorszámát vette át a kalocsai ellenforra­dalom letörésekor. • MUNKÁSOK! EL VT ARS AK! Mutassuk meg a burzsoáziá­nak, hogy minden megmozdu­lása a proletariátus milyen ere­jével találja magát szemben. Elvtársak, ki az utcára! 29-én, vasárnap nagy tüntető felvonu­lást tartunk. A szakszervezetek délelőtt 10 órakoy a tanítóképezde előtt gyülekeznek, onnan felvonulás a piactérre, ahol öt szónok fog­ja az eseményeket ismertetni. Munkások! Elvtársak! Fel az ellenforradalom ellen! Mindenki ott legyen! A pártvezetőség és a Mun­kástanács elnöksége (Félegyházi Proletár. 1919. jú­nius 23.) Nem volna kényelmesebb autón? — kérdezem. j— Hát arra azért már nem futja. Soha nem is akartam venni. Ami pénzem volt, min­dig elvitték a képek, meg a könyvek. — Kereken négyezer kötetes könyvtára Is van! Mégis, mibe kerül ez a szen­vedély? — Hát néhány autót aligha­nem vehettem volna érte. De most már, hogy több mint száz festményem van. nem sok pénz kell hozzá. A gyűjtő csak a legkedvesebbekhez ragaszkodik mindvégig, a többit cserélgeti, váltogatja. Nekem vagy húsz gyűjtővel van kapcsolatom, így aztán mindig frissíthetem a képtáramat. A lakása falát valósággal el­borítják a festmények. Díszhe­lyen Aba Novák: Álarckészítő, Rudnay öreg csavargó. Szőnyi Dunakanyar, Koszta Faluszéli táj című képe. Aztán Fényes Adolf, Benczúr. Egri, Munká­csy. Van néhány külföldi ké­pe is, de csak régi mesterektől. Nagyrabecsüléssel beszél a megyei képzőművészekről. Jó barátságban van B«zsó János­sal, Diószeghi Balázzsal, Paizs Évával. Igen büszke rá. hogy a 30-as évek nagy festőinek több­ségét ismerte. Kérdezem végül, hogy a fe­lesége nem tiltakozY-e néha. egy-egy nagyobb kiadás ellen? — Tudja, szerencse, hogy olyan jól megértjük egymást mindenben. Feleségem is or­vos, ő is szereti a képeket... —_ megint elmosolyodik — és ezért hálás vagyok neki. Mert bizonyos, hogy ha ő követelné, többet adnánk a ruházkodásra, igényesebben élénk, s már ré­gen Pestre is autóval járnék. De kevesebb képem volna... M. L. A budavári palota déli épü­letszárnyában másfél év múlva megnyitja kapuit a Budapesti Történeti Múzeum. Az ÉM. Be­ruházási Vállalat és a Középü­lettervező Vállalat irányításával addig rendezni kell a palota déli feljárójának környékét. Nagy. csaknem 23 000 négyzet- méteres parkkal veszik körül ezt az épületszárnyat. Az ÉM Mélyépítő Vállalat dolgozói már korábban elvégezték a te­reprendezés durva földmun­káit. Mintegy 30 000 köbméter földet mozgattak meg, hogy tel­jes szépségükben bontakozna-; nak ki a várfalak, erődrendsze- I rek. Nehéz munka volt, mert | gyakran kerültek elő veszedel­mes háborús emlékek, öt-tíz j mázsás bombák. ' Mintha kissé erőltetettem lett vol" na újszerű a tv Világirodalmi vetél­kedője nyilvános középdöntőjének pontozása. Emellett bizonyít az is, hogy a versenyt vezető Szakács Miklósnak pótlólag is meg kellett magyarázni a közönségnek, hogyan is kell értelmezni a továbbjutási feltételeket. Szükség volt némi meg­nyugtatásra — a vetélkedő alatti telefonhívások nyomán —, hogy nem éri igazságtalanság egyik részt­vevőt sem. Bár eső után köpönyegnek látszik, x dupla felvilágosítás ellenére’ is maradt bennünk valami fenntartás, vajon reális volt-e a komplikált, pá­rosított erőpróbák sikerének elbírá­lása? Mi volt abban a ráció egyál­talán, hogy kettesével indultak a versenyzők, holott ó-be-semmit se «ámított — együtt hány pontot ér­nek el, s végeredményben mindkét nduló más-más feladatot kapott? Vti volt ebben a versenyben a ver­seny, ha tizenhárom ponttal tovább­Ezután következik egy szomo­rúbb csoport... Miért kerültek ide ezek az emberek, ezek a nincstelen munkások? ... Ezek a szeren­csétlen, félrevezetett és elbutí­tott emberek... Kalocsán még eddig hiány­zott az igazi proletárdiktatúra. A burzsujóknak itt nagyon jó dolguk volt. a mai naptól kezd­ve ők vetettek véget kényel­müknek és a proletáriátus. akik közül többet legyilkoltak, ve­szett kutya módjára pusztítottak el. arra készteti a Népbiztosok Tanácsát, hogy radikálisabb esz­közökkel teremtse meg a dol­gozó emberek diktatúráját... A proletariátusnak nem érdeke a gyilkolás. Legjobban 6 ítéli el azt De nem tűrheti, hogy rossz­indulatú csirkefogók azokat pusztítsák, akik egész életükben

Next

/
Thumbnails
Contents