Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
MWÍ. ÄeectnSer SS, szombat Céltudatosan fejlesztjük az élelmiszeripart a harmadik ötéves tervben Beszélgetés Erdőst Józseffela megyei pártbizottság titkárával Néhány nap választ már csak el az újesztendőtől, egyben a harmadik ötéves terv időszakától. Mindenki kíváncsian várja, veit valósíthatunk meg, milyen lesz a fejlődés a megye iparában és mezőgazdaságában az elkövetkező öt év alatt. Erről beszélgettünk Erdősi Józseffel, a megyei pártbizottság titkárával. Küzdelmes élet — Elnök élvtárs! Lovré bécsi! így szólítja a fiatal traktoros Bédics Lőrincet, mikor bejelenti, hogy megérkeztek a süldők, amit a szomszédos Táncsics Termelőszövetkezetből Vásároltak— Nem állnak még rendelkezésünkre sem az ország, sem a megye harmadik ötéves tervére vonatkozó adatok — mondotta beszélgetésünk elején Erdősi elvtárs. — A megye vezető testületéinek természetesen megvannak a fejlesztéssel kapcsolatos elképzelései, tervjavaslatai, ipari» mezőgazdasági, kulturális és kommunális területen egyaránt Ezeket felterjesztettük a Központi Bizottság Titkárságához jóváhagyásra. E tervek figyelembe veszik a megye sajátos helyzetét, a második ötéves tervben elért eredményeket és biztosítják a továbbfejlődés folyamatosságát. Mielőtt azonban a harmadik ötéves tervről szót ejtenénk, érdemes visszapillantani az elmúlt tervidőszak néhány fontosabb eredményére. A második ötéves terv idején a megyében S,3 milliárd forint értékű beruházást valósítottunk meg. Ennek 48,8 százalékát a mezőgazdaság kapta, amelyben ez idő alatt váltak uralkodóvá a szocialista termelési viszonyok. 1961—1965. években 28 fontosabb ipari beruházást helyeztek üzembe. Az iparban foglalkoztatottak száma közel 17 ezerrel növekedett, s különösen örvendetes, hogy sok női munkaerő elhelyezése vált lehetővé. A szó-, cialista ipar termelése csaknem kétszeresére, az építőiparé más- félszeresére nőtt. A mezőgazdaságban javult a termelés anyagi-műszaki feltétele, gyarapodott az állatállomány. emelkedett a kenyérgabona, valamint a fontosabb zöldségfélék termésátlaga. Az életszínvonal javulását a következő adatok bizonyítják: a megyében a tervidőszak első négy évében 18 százalékkal emelke~ dett a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reátföve- delme. A takarékbetét-állomány csaknem 900' millió forint. A kiskereskedelmi forgalom 41,7 százalékkal haladja meg az öt évvel ezelőtti szintet. A televízió-előfizetők száma csaknem tizenötszörösére emelkedett. Minden ezer családból 26 vásárolt hűtőszekrényt, 12 új személygépkocsit- 11 ezer új lakás épült az elmúlt tervidőszakban. A kormány nagyarányú beruházásokkal segíti elő az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének egyenletességét. Ezek közül több — mint például az iparban a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének korszerűsítése, a mezőgazdaságban sok ezer hold új szőlő és gyümölcsös telepítése,, öntözőművek létesítése, járulékos beruházásainak, mint bortárolók, a Bajai Hűtőház, stb. építése — már ismert. Központi költség- vetésből az ilyenfajta beruházások a jövőben is folytatódnak. Említettem a megyei vezetőtestületek fejlesztési elképzeléseit» javaslatait, ezek azonban nem tekinthetők kész terveknek. A# gazdasági szakembereknek még sokat kell fáradozni azon, hogy az egyenletes fejlesztés legfontosabb elemét, a tervezés- realitását biztosítsák. A második ötéves terv végrehajtása azért volt sikeres, mert azt a megye szakembereire, valamint a lakosság véleményére, alkotó erejére alapoztuk. A megyei pártbizottság a következő tervidőszakban még fokozottabban kíván támaszkodni a társadalom széles körű összefogására. Most a legfontosabb az idei termelési tervek teljesítése és a jövő évi tervek jó előkészítése. Arra kérjük a dolgozókat, a műBédics Lőrinc, a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezetnek 16 éve, a megalakulása óta elnöke. Aktív közéleti ember. Áz elnök felteszi elmaradhatatlan kucsmáját és elindul, hogy maga is meggyőződjön, hogyan is néznek ki azok a jószágok, amit a társszövetkezettől vettek. — Elég szépek — nyugtázza. 1949-ben alakult a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezet. Augusztus 20-án. az alkotmány Egy napi posta Ec gynapi posta a szerkesztőség asztalán. Örömök és bánatok csokorba kötve. Több a jókedv, a vidámság, de akad közte szomorúság is. Ilyen az élet. Nem szabad meghamisítani. M ilyen erős a közlési vágy. Egy bugaci tanítónő húsz év történetét veti papírra. Biztosan érdekes lehet, még riportalanynak is — jegyzi rá a szerkesztői toll. Ä iskunmajsáról egy idős néni, özvegy Fü- löp Ferencné „Egy pár igaz történet a régi jó világból” címet adta levelének. Cöcsörtösaz írás — „a karom tő- /rótt, a korom meg * magas”, mentegeti magát —, de a történetek szívmelengetőek. Milyen jó lenne meghallgatni a többit is alkalomadtán — hiszen „tudnék én nagyon sokat mesélni még” — írja Fülöp néni a kedves, öreg krónikás. Vajon a maisai úttörők jártak-e már nála? Mi egyszer biztosan felkeressük. Emlékeznek még olvasóink a léggömbös olasz kislányra, aki kerékpárt kapott a bajai- aktól? No, lám, ínég egy lufballonos történet. Köti Borbála kun- szentmiklósi óvónő írja: Doris Müller hatéves svájci kislány kiváncsi volt, meddig száll el a léggömbje, ezért egy kis kartonra ráírta nevét és címét. A léggömböt Kunszent- miklós határában Stomfoli Etelka tanuló találta meg. Unokatestvére, Imre írt az említett címre és jött is rá válasz, a svájci fiúcska bátyja, Heinz, küldött üdvözletét. Azóta szorgalmasan leveleznek. sőt fényképeket is cseréltek. Hát nem kedves történeti Megérdemli, hogy egyszer még bővebben is írjunk róla. Öröm és szomorúság csendül ki egyszerre Kotricz Jánosné kecskeméti levelezőnk soraiból. Egy nyugdíjas bácsi, Fridrich András bajai lakos örömét és bánatát veti papírra. Az öröm: Fridrich bácsi kéthetes szakszervezeti beutalót kapott és el is indult a kellemesnek ígérkező kirándulásra. A szomorúság: a pesti villamoson valami lelketlen ember — bizonyára, közönséges tolvaj — kilopta a pénzét és a beutalóját is a zsebéből. És ismét egy kis öröm a szomorúságban: jószívű emberek segítették haza Bajára. Megérdemelné, hogy még egyszer, de most már igazából, eljuthasson az üdülőhelyre. Baracskai Istvánná kurjantói lakos házát elöntötte a belvíz. (Sajnos, a csatornát későn ellenőrizték az illetékesek.) Most a tsz elnöke gyors intézkedése segített rajtuk, az irodán helyezték el őket. Bizonyára a további segítség sem marad maid el. I\ égy úttőrőlevél egy • postában. Ezek mindig derűsek, jókedvre hangolóak. Vlasies Marika, a mélykúti fenyőünnepről, Papp Mária és Király Rózsa a kiskunhalasi úttörőház eseményeiről. Farkas Sándor a kecskeméti máriavárosi pajtások téli terveiről számol be levelében. Ra- dó Erzsiké pedig Dánodról egy borítékba zárt képeslapon kívánt kellemes ünnepeket a szerkesztő bácsiknak. íme egynapi posta. Örömök és bánatok. Szerencsére kevesebb a panasz, a sóhaj és jóval több a derűs gondolat ezekben a levelekben. Épp úgy. mint az életben is, amit tükröznek naponta őszinte bizalommal a mi kedves olvasóink sorai. F, Tóth Pál születésnapján kapta meg a működési engedélyt. Azóta ő az elnök. Az országban kevés ilyen régi szövetkezeti vezető van. Ha festő volnék, róla mintáznám meg a délvidéki szorgalmas, kötelességtudó, becsületes parasztember típusát- Kubikosnapszámos volt, hat hold juttatott földdel és egy hold szőlővel lépett a közös útra. Jószág és felszerelés nélkül kezdték. Huszonöt taggal és 237 hold földterülettel alakult a Lenin- Jelenleg majdnem 1600 hold föld. jelentős géppark, számottevő jószágállomány alkotja a közöst. Száznegyvenöt munkaképes tagjuk van, a többi nyugdíjas. A szövetkezet még nem volt mérleghiányos. Voltak nehéz esztendők, de sikeresebbek is. A tagság mindig megtalálta számítását és ragaszkodott a közöshöz. Az ötvenes években sokszor meglátogattam a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezetet. Jártuk a határt Bédics Lőrinccel. Csendben beszélgettünk, rendszerint én kérdeztem. Mindig szűkszavú és szerény volt. de keményen dolgozott és igyekezett megtartani a szövetkezet jó hímevét. Most is ilyen. Tizenhat év! elnökség után is. Keveset beszél magáról, a szövetkezet eredményeiről, gondjairól — inkább a tagság szorgalmát dicséri. Nesz- vecsikó Jánosné főkönyvelőt hívom segítségül. — Sgjnos. az idei nehéz esztendő miatt bevételi tervünket nem tudjuk teljesíteni. Legtöbb kiesést az ánizs okozta. — igen. az ánizs. — bólint ősz fejével az elnök — nem ismertük, beugrottunk. Azt mondták a járásnál, nincs keret a kenderre. A felvásároló vállalat embere az ánizst ajánlotta- Beletört a bics-kánk. Sem a talaj, sem az idő nem volt jó hozzá. Kétszázhűszezer forint kiesést okozott ez a baklövésünk. Idén már másképp van. Nagyobb az önállóság. Kendert fogunk termeszteni. 60 holdra már le is szerződtünk. Takarékos gazdálkodással, a költségek csökkentésével igyekeztek pótolni a kieséseket. Nemcsak az ánizs okozott ugyanis gondot, hanem a száj- és körömfájás, a belvizek, a pero- noszpóra is. Búzából a tervezettnél többet vételeztek be, cukorrépából is. A baromfi szintén többet hozott, mint az előirányzat. Az elnök tavaly Bulgáriában Járt, tanulmányozta az ottani szőlőtermesztést. Néhány társszövetkezet elnökével autóbuszra ültek és elindultak világot I látni. A szőlő ugyanis az elnök ..kedvence”. A peronoszpóra az idén sok kárt okozott, de a Lenin mégis tudta teljesíteni ezer mázsára szóló szerződéses kötelezettségét — egyedül a községben. Huszonnégy mázsa termett holdanként. Jelenleg 120 hold szőlőjük van. s ebből 59 hold a termő, a többi új telepítés. Otthon a családról beszélgettünk. Bédicsné büszkén mutatta asszonylánya fényképét. — Karácsonyra hazajönnek a fiatalok. Bédics Lőrinc közéleti ember 1950 óta tanácstag', jelenleg is a végrehajtó bizottság tagja. A község vezetői dicsérik aktivitását. Most 64 éves, jövőre nyugdíjba megy. — Fáradt vagyok már — mondja. — És ki lesz az új elnök? — Majd lesz. Pótolhatatls»' ember nincs. Egy fiatalabb ke! lene, aki talán ügyesebb min’ én. Szemei különösen csillogtak Egy küzdelmes életút tükröző dött bennük. Kereskedő Sándor szaki és közgazdasági szakembereket, az üzemi pártszervezeteket. tevékenységüket erre összpontosítsák. — Hallhatnánk valamit a megyei vezetőtestületek harmadik ötéves tervre vonatkozó tervjavaslatairól? — Megyénk mezőgazdasági jellegű, ezért kiemelkedő jelentőségű az élelmiszeripar céltudatos fejlesztése. Alapvető feladat a nyersárut termelő gazdaságok, felvásárló szervek és feldolgozó üzemek jobb együttműködésének tervszerűbb, gazdasági és termelési kapcsolatainak kialakítása, Elsősorban a konzerviparra gondolunk, amely kapacitásnövelésénél arra kell törekedni, hogy megtaláljuk azt az optimális üzemnagyságot, amely biztosítja a megfelelő mennyiségű, minőségű és önköltségű termékek előállítását. A harmadik ötéves tervben jelentős beruházásokkal korsze~ rűsítik a megye konzerviparát. Ezért nagyon fontos, hogy — figyelembe véve a népgazdaság, az iparág és a mezőgazdaság együttes érdekeit — a megfelelő összhang jöjjön létre a feldolgozó és a nyersanyagtermelő üzemek között. A teendő a konzervgyárakon belül a gyártási színvonal növelése, a kialakult termelési körzetekben pedig jól felszerelt előkészítő telepek hálózatának kiépítése. A Kecskeméti Konzervgyár termelése előreláthatóan 1970-ig korszerűsítése révén a jelenlegi 5500 vagonról nyolcezer vagonra növekszik. Igen fontos lenne 10—12 jól kiépített előkészítő telep létrehozása, illetve továbbfejlesztése» a megye, illetve a termelési körzetek különböző pontjain. Ezek előnyei: biztosítanák a termékek minőségének megóvását, csökkentenék a nyersáru szállításának tömegét, lehetővé tennék a gyár folyamatos nyersanyagellátását. Számításba kell venni, hogy a konzervgyárak szezon idején már jelenleg is munkaerő- hiánnyal küzdenek. Ugyanakkor a mezőgazdaságban a foglalkoztatottság, a növénytermesztésnél például átlagban 180 nap. Az ilyen telepeken is dolgozók munkában eltöltött ideje 250 napra emelkedne. Ez természetesen nemcsak a Kecskeméti Konzervgyárra vonatkozik, hanem a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalatra is, amely öt telephelyének fejlesztését azonban már korábban megkezdte és a jövőben is folytatja korszerűsítésüket. — Az élelmiszeriparra vonatkozóan milyen más elképzelések vannak még? A fő cél az, hogy minden megtermelt mezőgazdasági termék felhasználásra kerüljön» semmi se vesszen belőle kárba. Igen sok szőlőtörköly, zöldség, gyümölcsféleség ment eddig veszendőbe. Szinte teljesen megszűnt a hordóskáposzta savanyítás. Tápanyagban gazdag áruféleségek váltak hiánycikké, amelyeket azelőtt házilag készítettek. Ezek pótlására, illetve újólag való előállítására szükség van, hiszen nemcsak a piacon lennének értékesíthetők, vevők lennének rá az üzemi konyhák, közintézmények, kórházak stb. Éppen ezért a minisztérium és a tanácsi irányítás alatt levő élelmiszeripari vállalatok mellett hasznos lenne termelőszövetkezeti feldolgozó üzemek felállítása. Sőt, ennek fejlettebb formájára — szövetkezetek közötti társulás alapján — kisebb élelmiszerfeldolgozó vállalatok létesítésére is gondolunk. E tervek megvalósítása — mondotta végül Erdősi élvtárs — azáltal, hogy minden mezőgazdasági termék és melléktermék hasznosítását lehetővé teszi, nagymértékben javítja a lakosság áruellátását. ugyanakkor növeli a mezőgazdasági dolgozók termelési kedvét, gazdálkodásuk biztonságát. Az élelmiszeripar mellett természetesen fejlesztjük a többi iparágakat is. Ennek elsősorban a vasdparban, a könnyűiparban, valamint a megyében nemrég meghonosodott műanyagiparban vannak meg a feltételei. A fejlődést valamennyi iparágban, főleg a gyártás és gyártmány korszerűsítésére alapozzuk, ami egyben azt jelenti, hogy a foglalkoztatás növekedése abszolút értelemben is szerényebb lesz. mint az elmúlt tervidőszakban N. O.
