Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! xx. Évfolyam. 3m. szám Ára: 1 forint ms. dec. 25, szombat Karácsonyi gondok, tervek, remények Irta: Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára ¥/" arácsomy. Két pirosbetűs nap a naptárban. Gondolatunkban felidézi a tél, az j.alvó” természet, a fenyőerdő képét, gyermekek csilingelő vidámságát. Azon ünnepek közé tartozik, melyet legtöbbnyire családok ünnepelnek, szülők, gyermekek, testvérek együtt. Készülünk is rá. Szinte minden családban valami formában meg is tervezik. Már hetekkel előtte készülődés folyt idén is, városban, faluban egyaránt. Igazi bensőséges ünnep minden olyan családi közösségben, mely szilárd és tartós. Csak ilyen családokban lehet méltóképpen megünnepelni. És csak olyan társadalomban igazán tiszta szívvel, melyben minden család egyenjogú, mely mindenki számára létbiztonságot, emberies légkört teremt. És csak olyan emberek, akiknek gondjaik — néha nem is kis gondjaik — mellett megvannak a terveik a jövőre, akiket éltet a reménység. Ha jól meggondoljuk, nyugodt lélekkel mondhatjuk, ilyen társadalom a miénk, ilyen nép a mi népünk 1965 karácsonyán. Kissé zavarban voltunk néhány évig, hogy összefér-e a karácsony a szocializmussal. Az utóbbi évek gyakorlata szolgáltatja a helyes, a végső fokon igazán népi megoldást. A vallásos emberek ünnepeljék csak a názáreti Jézus születését, akit isten fiának tekintenek. Tiszteletben tartjuk meggyőződésüket. Mások ajándékozzák csak meg gyermekeiket a mesebeli „Jézuska” nevében néha vallásosságból, gyakran csak hagyománytiszteletből. Mi, kommunisták nem vagyunk és nem leszünk türelmetlenek a vallással és az egyházakkal szemben, de mi magunk — széles nemkommunista rétegekkel szövetségben — más szempontból ünnepeljük karácsonyt. Nem istennek, hanem történelmi jelenségnek tekintjük a názáreti Jézust. Nem hisszük, hogy a mai, XX. századi társadalmi kérdések megoldása megtörténhetne a vallás eszközével, vallásos úton, vagy egyházi keretekben. Tárgyilagos, reális és földön járó társadalmi cselekvésre van szükség a mai problémák megoldásához. így gondolkodunk, e szerint cselekszünk. Mi a karácsonyt magunkénak tekintjük, mint a szeretet, a kölcsönös megértésre törekvés ünnepét. Mindenkivel együtt, aki egy dolgot őszinte, tiszta lélekkel vállal. A szocializmust. Mert meggyőződésünk, hogy ez emeli majd legmagasabb szintre az emberiséget, a kölcsönös megértést, a szeretetet. Ezért látjuk a jövőt mindenekelőtt a helyes társadalmi cselekvésben, a jó politikában. Milyen gondjaink vannak mostanában, amelyek társadalmi, közösségi gondok? Az utóbbi hónapokban két hatalmas kérdés nyomult előtérbe, melyek sok töprengést okoztak, melyek válaszd kívántak, s azon túlmenően, megoldást is követeltek. Az egyik kérdés: hogyan tovább a közoktatás fejlesztésével? A másik kérdés: mit tegyünk társadalmi méretekben a hatékonyabb gazdálkodás érdekében? Mindkét kérdésre kormányzati intézkedésekkel adtuk meg a választ, melyek helyes megértése, politikai hovásorolá- sa és értékelése nagy fontossággal bír a jelen és a jövő szempontjából. f f a valamire, úgy a közok- tatásra igazán érvényes az a tétel, hogy a Holnap — már ma kezdődik. A ma iskolásai lesznek a holnap munkásai, mérnökei, tudósai. A jó és a még jobb oktatással a szebb és a jobb jövőt alapozzuk meg. Ezt a nagy célt szolgálja a néhány évvel ezelőtt megkezdett közoktatási reform megvalósítása E reform jó úton halad előre, de menetközbeni kiigazítást is igényel. Egyrészt a középfokú képzésben, ahol az oktatási arányokban jobban alkalmazkodni kell a jövőben a társadalom tényleges szükségleteihez. Fékezni kell a középiskolai képzés mennyiségi növekedését, emelni kell viszont a képzés minőségét. Ezzel szemben bővíteni, ösztönözni kell a szakmunkásképzést, szüntelenül emelve persze, ennek is a színvonalát. Másrészt fejleszteni kell oktatási rendszerünk alapját, társadalmunk nagy vívmányát, az egységes alapfokú népoktatást, az általános iskolai képzést. A párt és a kormány nagy gondot fordít arra, hogy a közoktatás a jövőben is szüntelenül fejlődjön, hogy a jövő generációjának műveltsége és életrevalósága a lehető legjobb legyen. Nagy társadalmi feladat ez, továbbá pedagógus-hivatás és családi kötelezettség egyszerre. ]\J agy és hosszan tartó gon1 * dot jelent számunkra a gazdasági hatékonyság növelése, a szocialista tervgazdálkodás előnyeinek eddiginél jobb kihasználása. A gondot elsősorban az jelenti, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat az intézkedéseket, amelyek hosszútávon segítik a gazdasági fejlődést. Amelyek együtt, egyszerre és helyesen érvényesítik a köz- gazdasági célkitűzéseket és a politikai szempontokat. Mint köztudott, az 1966. évi terv kapcsán kormányhatározat született jelentősebb ár-, bér- és szociális jellegű intézkedésekre. 1966. ja- j nuár 1-től magasabb felvásárlási árak lépnek életbe bizonyos mezőgazdasági termékek, így néhány növényféleság, továbbá az állat és az állati termékek felvásárlásában. Február 1-től viszont nem kismértékben emelkedik a hús, a húskészítmények, a tejtermékek és a tüzelő fogyasztói ára, valamint június 1-től a helyi, városi közlekedés díjszabása. Ezzel egyidejűleg jelentős mértékű, hozzávetőleg 800 ezer dolgozót érintő béremelésre is sor kerül. Emelkedik továbbá a gyermekek utáni családi pótlék, emelkednek az alacsony összegű nyugdíjak. Arról is határozott a kormány, hogy az ár- és bérintézkedések hatása a kisjövedelmű dolgozók számára elviselhető legyen, ne jelentsen számottevő megterhelést, viszont az átlagosnál nagyobb keresettel rendelkezők az eddiginél nagyobb, progresszíve növekvő mértékben viseljék az árrendezés anyagi kihatásait. Lényeges tényező, hogy az intézkedések kihatása a lakosság egészére vetítve nem fogyasztás- csökkentő hatású, hiszen az össz- dolgozók összesített jövedelme nem változik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a különböző rétegek között a jövedelmek bizonyos fokú átcsoportosítása következik be. Ez az átcsoportosítás nem problémamentes, hiszen ennek kapcsán a dolgozók egy részének némileg csökken a reálbére és a reáljövedelme. A negatívan érintett dolgozók számára minden bizonnyal nehézséget és gondot okoz tehát az intézkedés. Mindez akkor elviselhető, ha tudjuk, ha meggyőződünk róla, hogy az intézkedés a jövőt szolgálja, még pedig valamennyi dolgozó réteg jövőjét. Márpedig ezt célozzák a rendelkezések. Hogyan gondolkodott a központi vezetés, amikor elhatározta az említett intézkedéseket? Szeretném aláhúzni, hogy a vezetés alaposan és sokáig gondolkodott a dolgokon, mielőtt intézkedést hozott volna. Számításba vette a közgazdasági szükségességet, mérlegelte a szociális, a politikai kihatásokat. Nem rögtönzésről van tehát szó és nem sötétbe ugrásról. Az intézkedések jövőbeni kihatásai előre kiszámíthatók, I biztosra vehetők. Pozitívak lesznek mind a munkásosztály, mind a parasztság, mind az értelmiség jövőjére. A z intézkedések „ugrópont- ■^“■ját” a mezőgazdasági termékek felvásárlási áremelése képed. Erről él kell mondani, hogy hosszú időn át vizsgált kérdésről van szó, s az árak emelése nem egyszerűen valamiféle jótett a parasztsággal, hanem az egész népgazdaság érdeke. Eddigi árrendszerünk és árarányaink 14 év előtti viszonyokra vannak szabva, azóta némileg javultak, de alapjában változatlanok maradtak maguk, s a viszonyok pedig közben megváltoztak. Megváltoztak a gazdaság szervezeti keretei és gazdálkodási formái a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek például most már nem szolgáltatásként kapják a gépi munkát a gépállomásoktól, hanem saját maguk gépesítenek. Ehhez viszont megfelelő jövedelemmel kell rendelkezniük, hogy időről időre felújíthassák a gépeket, épületeket, hogy beruházzanak. hogy tartalékot képezhessenek, hogy a tagok személyes jövedelmét a termeléssel arányosan növelhessék. Eddigi áraink mindezt csak a jól működő, az átlagosnál fejlettebb szövetkezetek számára ' biztosították. Az átlagos, és az átlagon aluli szövetkezetek gazdálkodása pedig nehézzé vált, hitelterhei növekedtek. A jövő szempontjából nem lehetett nem cselekedni. Most, időben változatni kellett ezen a helyzeten. A rentábilis mezőgazdasági termelés, a kiegyensúlyozott és tervszerűen növekvő paraszti jövedelem társadalmunk egyik alapvető fontosságú tényezője, hiszen feltételét képezi — gyakorlatilag nálunk is, a többi országok többségében is — az ipar fejlődésének, az egész lakosság életszínvonala rendszeres emelésének. Ha pedig emelkednek a felvásárlási árak, akkor emelkednie kell ezzel összefüggésben a fogyasztói áraknak is. A szocializmusban az a helyes, ha a termékek fogyasztói a valóságos társadalmi ráfordításoknak megfelelő árat fizetnek a termékekért. Ez vonatkozik az élelmiszerárakra, ugyanez érvényes a tüzelőárakra és a közlekedési tarifákra is. A társadalmi ráfordításoknak meg kell térülniük ezen árakban is. Ahol és amikor nem ez történik, az államnak kell a termékeket társadalmi összjövedelemből dotálnia és ez közvetve szintén csak a dolgozók „zsebére mehet” a szocializmusban. Hiszen amit közvetve, úgynevezett béren kívüli juttatásokban kapnak a dolgozók, ugyanazt nem kaphatják meg közvetlenül a bérekben, a borítékban. A most hozott ár- és bérintézkedések közgazdasági tartalma az, hogy a közvetett juttatások, az állami dotáció egy részét átalakítja közvetlen bérré, nem mindenkinél, hanem az összdolgozókra számítva. S tesJS ezt oly módon, hogy egyidejűleg — a szakszervezetek és a kormány által szükségesnek tartott módon — a bérarányokon is változtasson. A mezőgazdaság számára jut- tatott többletbevételnek kettős rendeltetése van. Egyrészt az hogy a többletbevétel nagyobb részéből a termelőszövetkezetek tegyék rentábilissá gazdaságukat, korszerű vállalati módszereket alkalmazzanak a gazdaságban, másrészt, hogy bizonyos fokig kiegyenlítő hatású legyen a termelőszövetkezeti parasztság. valamint a bérből és fizetésből élők életszínvonalára. E célt szolgálja többek között a termelőszövetkezeti tagok családi pótlék rendszerének közelítése a munkásokra és az alkalmazottakra érvényes rendszerhez. A közgazdasági célja mindennek, hogy perspektívát nyújtson a fiatal parasztembereknek a mezőgazdasági munkához, hogy fékezze a városba özönlést, hogy a mezőgazdasági termelés leg- (Folytatás a 2. oldalon.) Küzdelmes élet (3. oldal) Harang szól a múltból (4. oldal) Téli szünidő ■ (6. oldal) „Nyurga alak. <3. oldal) 1 ' ? Egy ember a háztetőn (jijözeletn éne (13. oldat)
