Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

I 1965. december 23. csütörtök 5. oldal Magyar szerzők zenekari művei A HÉTFŐI hangverseny mű­során — Kodály Zoltán szüle­tésnapja tiszteletére — három magyar zenekari mű szerepelt. Mindhárom a magyar zenemű­vészet fejlődésének más-más korszakát képviselte. Elsőként Liszt: Mazeppa c. szimfonikus költeménye hang­zott el. Ez a mű nem tartozik nálunk Liszt legtöbbet játszott, legnépszerűbb alkotásai közé, pedig szuggesztivitásában, kife­jező erejében, témáinak feldol­gozásában a legnagyobbakkal egyenértékű. A cselekmény — melyet ábrázol —, s a benne ki­teljesedő gondolati tartalom olyan plasztikusan bontakozik ki a hallgató előtt, hogy általa mindenki számára világossá vá­lik a liszti és általában az ún. programzene lényege. A Felszállott a páva c. zene­kari variációsorozat Kodály egyik legszebb, legérettebb al­kotása. Abban, ahogyan a klasz- szikusan szép, tiszta dallamraj- zú népdaltémát a változatok so­rán át bontja ki, teszi egyre gazdagabbá és sokrétűbbé, ar­ról vall a mester, hogy mit je­lent, milyen lehetőségeket nyújt egy huszadik századi zeneszer­ző számárá ez az ősi, de csak az utolsó pillanatokban felfedezett enei kincs. A MŰSOR közepén előadott Kurtág: Brácsaverseny, a ma élő fiatalabb zeneszerző nemzedék hangját szólaltatta meg — ta­lán nem éppen a legszerencsé­sebben. A tízéves mű első be­mutatása óta maga Kurtág György is jelentős fejlődésen, stílusváltozáson ment keresztül. A brácsakoncert megírásakor teljes mesterségbeli tudású, de a saját hangjára még nem eléggé rátalált zeneszerző áll előttünk, maga a mű is ezért — bár sok szép részletet tartalmaz — ke­véssé karakteres alkotás. Hű ké­pet Kurtág művészetéről — s általában az újabb generáció­ról — ennek alapján nem ka­punk. LEHEL György karmester, ma már világszerte ismert művész, ezen az esten is legjobb kvalitá­sairól tett tanúságot. Zeneileg pontos és differenciált vezény­lésében legfőképpen a zenei csúcspontok érzékeltetését talál­tuk rendkívül meggyőzőnek. A mozgó tablói s a Páva-variációk Mazeppa száguldó lendületű, ellentétes karakterű, de az el­lentétek egységében megoldott részletei magávalragadóan bon­takoztak ki keze alatt. AZ EST SZÓLISTÁJA: Lu­kács Pál kitűnő brácsaművész, magas fokú technikai tudását, el­mélyült muzikalitását és főként gyönyörű, meleg tónusú hang­szerjátékát bizonyította előttünk a Kurtág-mű nem túl hálás ma­gánszólamában. Végül szólnunk kell egy el­ismerő szót az ez alkalommal igen szépen, pontosan, tisztán és egységesen hangzó, lelkesen muzsikáló Budapesti MÁV Szimfonikusok zenekaráról. Körber Tivadar A BÉLYEQEK BARÄTAI pünk az egyik vasárnapi kör! összejövetelen készült. * A kör idei legnagyobb társa­dalmi eseménye az a bélyegbe­Fontolják meg újra! A homokmégyi könyvtár ügyét rendezni kell. Ebben min­den illetékes egyetért. Mint sok más helyen, itt is a fejlődés és állománygyarapodás következtében szűk lett a könyv­tár helyisége. Szűk volt már ad­dig is, hiszen a művelődési ház, amelyet annak idején kellő elő­relátás nélkül méreteztek, egyik helyiségében szorított otthont a könyvtárnak. Ugyanitt helyez­ték el a televíziót, itt szokott összejönni a község fiatalsága megbeszélésre, klubnapra, még táncolgatni is. Végül pedig eb­ben a szobában van a művelő­dési ház igazgatójának íróaszta­la. A már lassan háromezer kö­tetet kitevő könyvtár két szek­rényben van elhelyezve. Kép­zelhető, hogyan fér be ennyi könyv két szűk szekrénybe. Sem a műfajok, sem a betűrend szerinti elhelyezés nem áll módjában a könyvtárosnak, amiből az következik, hogy az ömlesztett könyvhalomból az ol­vasók nem tudnak válogatni, s még maga a könyvtáros sem tudja az ajánlott könyvet kiha­lászni. Pedig — ha a számokat néz­zük — Flaskai Istvánná tiszte­letdíjas könyvtáros igazán de­rék munkát végzett eddig a könyvtárban. Harminc eszten­deje tanít a községben, úgyszól­ván mindenkit személyesen is­mer, így kinek-kinek az igénye Meghalt Faragó Andor, a megyei könyvtár dolgozója Gyász ért« a megyei könyvtárt: Faragó Andor könyvkötő, a könyv­tár műhelyének dolgozója, decem­ber 21-én hajnalra virradóra, 59 éves korában váratlanul elhunyt. Faragó .Andor a megyeszékhely nyomda­iparának közismert és népszerű munkása volt. Negyven esztendőt töltött el a szakmában. Hosszú ideig a Hungária Nyomdában dolgozott, mint könyvkötő, hat évvel ezelőtt pedig a megyei könyvtár kötésze­tének lett a munkatársa. Kollégái, barátai, felettesei kötelességtudó, szakmáját szerető, talpig becsületes korrekt emberként tisztelték. Hét­főn délután még azzal búcsúzott el kollégáitól, hogy a másnapi teen­dőket beszélte meg velük. Kedden azonban már nem ébredt fel. Temetése december 23-án, csütör­tökön délután 2 órakor lesz a kecs­keméti új köztemetőben. szerint ajánlja az olvasnivalót. Háromszáz olvasója tavaly 12 ezer kötetet kölcsönzött ki. A községi tanács megvizsgál­ta a „kátyúba jutott’ könyvtár állapotát és igyekezett Is men­ten segíteni. Szándéka azonban kicsit túlment a lehetőségeken. — Van faanyagunk, van asz­talosunk. majd csinálunk mi egy reprezentatív, szabadpolcos könyvtárat! —• határozta el a községi tanács. Csak éppen ar­ra nem gondoltak, hogy hova teszik a szabadpolcos könyvtá­rat. A mostani „könyvtárte­rem” nem nagyobb 3x5 méter­nél, márpedig a szabadpolcos könyvtárak normája 3000 kötet könyvállomány esetén 45 négy­zetmétert ír elő! Másrészt: ho­gyan lehet szabadpolcon tarta­ni könyvet olyan szobában, aho­va mindenki bejár? A jó szándékú terv tehát kivi­hetetlen. Mint megtudtuk, sem a megyei tanács művelődésügyi osztálya, sem a megyei könyv­tár igazgatója nem helyesli az elgondolást. A helyzet ismeretében azt tudjuk ajánlani a homokmégyi községi tanácsnak; fontolja meg újra, nem lehetne-e a mű­velődési ház amúgy is túlzott­ra méretezett előcsarnokából akár elrekesztésel, akár egy belső emeleti rész építésével a könyvtár számára megfelelő he­lyiséget leválasztani? Az előtér úgy sincs kihasználva és ha ren­delkezésre áll a faanyag, — amint értesültünk róla —, a le­választást nem is olyan nagy költséggel, végre lehetne hajta­ni. Akkor volna szabadpolcos könyvtár is, a klubszoba pedig maradna — klubszoba. De egyiket sem szabad meg­szüntetni. Balogh József 1964 áprilisában még 29 tagot számlált az alakuló közgyűlés, jelenleg 64-en foglalkoznak rendszeres, tudományos színvo­nalú bélyeggyűjtéssel a kör ke­retében. Sőt. 76 tagú külön if­júsági kört is szerveztek, hogy az érdekes, igényes szórakozást és sok-sok tudást nyújtó bé­lyeggyűjtés iránt felkeltsék a gyermekek érdeklődését. Ké­mutató volt, melyet novembe: 7-én rendeztek. Az érdeklődő] nagy figyelemmel szemlélték ; színes, érdekes tablókat, ame lyeken nem egj> bélyegritkasá got is fel lehetett fedezni. A ta gok közül Dudás István, az ifjú sági kör felelőse, már országa kiállításon is szerepelt, és az ál tala beküldött anyag harmadil helyezést ért el. (Tóth Sándor felvételei) IX. — Az asszony maga varrja meg. A nyáron vettem neki a varrógépet és már mindent meg tud csinálni. Ezt az inget ni, ami rajtam van — fogta ujja közé az inggallért és rángatta — ezt is ő varrta. Ki hinné, mi? Boldog volt, hogy dicsekedhe­tett. Hirtelen keskenyedő arcá­ra kiült az öröm, szeme csillo­gott. — így nekem egy ing még negyven forintomban sincs. Ér­titek? Amúgy, ha venni kéne, egy ilyen ing legalább százhúsz forint. Ez az üzlet... Bodnár Pista előhúzza az üve­get, hüvelykujjával benyomja a dugót, megtörli tenyerével az üveg száját és egy jót húz be­lőle, aztán átnyújtja nekem. — Na, András, húzd meg. — Add csak, hagy melegítsen. Ittam egy jó kortyot. — Add tovább — mondja Bodnár Pista. Az üveget Vas Gyurinak nyúj­tottam. Szó nélkül átvette, te­nyerével rácsapott, megforgatta rajta, mintha törülné, aztán egy jót húzott ő is az üvegből. Ádámcsutkája nevetségesen ug­rált le meg fél. — Az üveget hagyd meg — nevet Süket Tóth, állát vakar- gatva. Szőrös volt rettenetesen, egész héten nem borotválkozott. Az inge is foltos, koszos. Azt hiszem, abban dolgozott egész héten. Legalább hozna magával egy másikat, mint mi, hogy amikor utazik, hát emberi áb­rázata legyen. A borotvát is a táskájába tehetné. De olyan ember vét ez otthon is. Még jó, ha vasárnap, amikor templom­ba ment, megmosakodott, meg­borotválkozott. — Marad még magának iß ra nevet Gyuri, amikor elvesd a szájától az üveget. — Akkor jó — vakarózik Sü­ket Tóth. Remeg a keze, .ami­kor elveszi az üveget. Ujjai vas­tagok, dagadtak, mintha meg­fagytak volna. Bőre sötét, lát­szik, hogy nem mosta meg be­csületesen, mert a repedések, mint vöröslő csíkok hálózták be kezét. Az üveg a pad alá kerül. Gyuri elrakja a csomagjait. A vonat már elhagyta Ceglédet. Előkerül a kártya meg a gyufa. Süket Tóth nem játszik/csak nézi, hogy verjük a blattot, meg vakarózik. Megint körbe jár az üveg. Vas Gyuri fütyü- rész. Jó kedve van, zsebe tele gyufaszállal. Jön az italos, meg­töltetjük az üveget, de Vas Gyu­ri is bedob egy húszast. Nem vitatkozunk’ vele. — Már élni se tudnék zaka­tolás nélkül — mondja. — Ügy megszoktam a két esztendő alatt. Nem is tudom, mit csi­nálok majd, ha nem kell utaz­gatni. Megunjuk a kártyát, aztán már csak beszélgetünk. Egy do­boz gyufát vesztettem. Tizenegy óra, mire hazaérek. Bözsi még nem feküdt le, várt. Rakta rögtön a tüzet, melegé-. tette a vacsorát. Gulyásleves volt, jó paprikásán. Felébredtek a gyerekek. Ki­ugrottak az ágyból. Kezükbe nyomtam a cukrot és nevetve zavartam őket aludni. Az anyósom fekszik, de nem alszik. Pislogva hallgatja be- s zélgetés ü nket. Bekanalaztam a gulyáslevest. — Kevés vöt, ügyi? Leütök még három tojást. Csóva van, hamar kísz. Már megy is, csinálja. Egy nagy tányér rántotta van előt­tem. Van ez öt tojás is. Ráné­zek Bözsire. Mosolygok. Piros az arca, a füle. Szeme csillog. Még mindig szép nagy szeme van. — Szóval nincs semmi újság itthon? — kérdezem. — Semmi — tárja szét a kar­ját és nézi, hogy eszem. A szék szélén ül, úgy, hogy rögtön ugorjon fel, ha kellene még va­lami, — Dógozni vótál? — Dohányt simítottunk a hé­ten. Lesz vagy öt munkaegység. Estig vótam csak, mert itthun is van munka elég. Mosás, va­salás, fűzís. Anyámra mégse hagyhatom. Ufolytatása következik.) Képeink a fegyveres erők kecs­keméti klubjának bélyeggyűjtő köre életébe engednek betekin­tést. A kör az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment át. Százharmincezer bélyeggyűj­tőt tartanak nyilván az ország­ban — állapították meg a fiia- telisták néhány hónappal ez­előtt megtartott országos kül­döttgyűlésén. Ebből a tekinté­lyes tömegből azonban, sajnos, elég kevés jut Bács megyére. Néhány nagyobb községben, va­lamint a megyeszékhelyen és Baján tartanak számon bélyeg- gyűjtő köröket, melyek az utóbbi időben erősödő kapcso­latot alakítottak ki a Hazafias Népfront helyi szervezeteivel.

Next

/
Thumbnails
Contents