Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-18 / 298. szám
W65. december 18. szombat S. oldal Szép magyar beszéd Döntés előtt A KISZ segít a pályaválasztásban UGYAN még csak december van. de az általános és középiskolák végzős növendékei már azon gondolkoznak, hová menjenek. mihez kezdjenek az év végi vizsgák után. A pályaválasztás egy életre meghatározza az ember jövőjét. Alaposan, körültekintően kell dönteni. Ebben segít többek között a fiatalokhoz legközelebb álló tömegszervezet, a KISZ is. A megyei KISZ-bizottság részletes programja mindenekelőtt a szakmunkásképzést szorgalmazza. A megyei Pályaválasztási Tanács határozata értelmében az iparitanuló-iskolák kiállítást rendeznek a tanulók legszebb munkáiból. Ezt az általános iskolások együtt tekintik meg, egy szakoktató pedig elmagyarázza, hogyan készültek a munkadarabok. Az iparitanuló KlSZ-szerve- zetek pedig felveszik a kapcsolatot az úttörőcsapatokkal. Közös összejöveteleken találkozhatnak az úttörők a Szakma Kiváló Tanulója mozgalom legjobbjaival. A középiskolások és a szakmunkástanulók számára is rendez a KISZ találkozókat. Itt elbeszélgethetnek egymás életéről, munkájáról. A gimnáziumok meghívják régebben végzett és különféle szakmát választott volt növendéket, akik elmesélik, hogyan élnek, mit dolgoznak. AZ UTÓBBI időben egyre több gazdasági és pártvezető keresi fel a középiskolákat. Ezek a látogatások nemcsak politikai, de pályaválasztási szempontból is közelebb hozzák a fiatalokat az élethez. A találkozók azonban csak egy módját jelentik a segítségnek. Ebben az évben már a KISZ szervezésében alakultak meg a különféle szakkörök. Számos — a szakmai érdeklődésnek megfelelő — szakkört hoztak létre. Ilyenek például az MHS segítségével működő autószerelő- és rádiótechnikai körök. Kiemelkedik a többi közül a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium pedagógiai szakköre. A szakkörökön kívül nagy segítséget remélnek a jövő év második felében induló szellemi vetélkedő sorozattól, amelyet megyeszerte megrendeznek. A sorozat címe: „Ki ismer több szakmát?” A zsűriben fiától technikusok, mérnökök, szakmunkások foglalnak helyet. A vetélkedő után a résztvevők elbeszélgethetnek a zsűri tagjaival is. A DIÁKOK nagyon szívesen jelentkeznek építőtáborokba, vesznek részt társadalmi munkán. Ilyenek általában a mezőgazdaságban és az építőiparban yannak. Itt az a legfontosabb feladat, hogy a munkát úgy szervezzék meg, hogy a fiatalok megszeressék a szakmát. Sokan még mindig lenézik az építőipari és mezőgazda- sági munkát. Pedig pontosan ezeken a helyeken van a legnagyobb szükség a szakmunkásokra. A KISZ-re hárul az a feladat, hogy segítsen e szakmáknak is megbecsülést szerezni. Nem ritka eset, hogy a szülők így biztatják a gyerekeket: „Tanulj. menj középiskolába, legyél különb mint én!” Ez alatt általában azt értik: „Ne végezz fizikai munkát.” Napjainkban már a középiskolai érettségi különben sem jelen fehér köpenyt és íróasztalt. Érettségi után nem minden tanulónak sikerül egyetemre, vagy főiskolára menni. Ha utána jelentkeznek szakmunkástanulónak. időt veszítenek. Érettségizett szakmunkássá válhatnak viszont a jövőben akkor is. ha először elvégzik a hároméves szakmunkásképzőt, majd két év alatt különbözetivel levelező tagozaton leérettségiznek. AZ ORSZÁGGYŰLÉS legutóbbi ülésszakán igen sok szó esett arról, hogy minél több érettségizett szakmunkás dolgozzon az iparban és a mező- gazdaságban. Olyanok, akik gondolkozva és szakértelemmel végzik munkájukat. Ezt kívánja a megyei KISZ-bizottság pályaválasztási tanácsadásával is segíteni. K. Zs. Szép számú közönség gyűlt össze csütörtök este a TIT kecskeméti klubjában. Az eddig is minden évben megrendezett szép magyar beszéd-verseny döntője volt. A verseny nálunk hagyományokra tekint visza, amelyet mindig a város szülöttjének Kodály Zoltánnak születésnapján rendeznek meg. Az érdeklődést még az is fokozta, hogy a zsűri elnöke a jólismert nyelvész, Lőrincze Lajos volt. A rendkívül színvonalas szép verseny győztese Marozsi Judit, a MŰM 607-es Iparitanuló Iskola diákja lett. A második Czakó Klára, a Bányai Júlia Gimnázium, a harmadik pedig Szentír- mai Barna, a Katona József Gimnázium tanulója. Az általános iskolai kategóriát Orosz István nyerte'. Az elődöntő és a döntő között Lőrincze Lajos tartott előadást nyelvhelyességünk néhány kérdéséről. A kecskeméti szép magyar beszéd verseny mintegy előzetese annak a vetélkedőnek, amelyben a Kazinczy-díjért és a vele ösz- szefüggő Kazinczy-éremért — a helyes magyar kiejtés díjáért, a szép magyar beszéd kitüntető jutalmáért’ — küzdhetnek a középiskolások. Opera készül a Csendes Donból Pénteken a Művelődésügyi Minisztériumban Lev Mihajlov, a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko zenés színház főrendezője, Dmitrij Sosztakovics „Katyerina Izmaj- lova” című operájának budapesti vendégrendezője nagy érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatót tartott, amelyen részt vett a szerző is. Sosztakovics tervéiről szólva elmondotta, hogy operát ír So- lohov regényéből, a Csendes Donból. Az operát 1966-ra szeretné befejezni, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján, 1967-ben már közönség elé kerülhessen. A librettót Medvigyin és Lukin írja, de maga is részt vesz készítésében. Többször találkozott So- lohovval, aki jóváhagyta a szövegkönyvet. V. — Végre hazajöttél — ugrott fel, amikor meglátott. — Megkaptátok? — kérdezte. El kellett mesélni mindent. A gyerekek is szájtátva hallgatták. — Szólhatnál anyádnak, hogy jőjjík ide lakni addig, amíg Pestre járok — mondtam Bözsinek. — Majd szólok. — Nem lennétek úgy egyedül egész héten. — Eljön biztosan, mert nem nagyon szereti a menyét. — Csak addig, amíg odajárok. .. — Jó, jó — hagya rám Bözsi. mert tudta, hogy nem nagyon kedvelem az anyját. Nem szólok ellene soha. de ha ott van, akkor két-három szónál nemigen mondunk többet egymásnak. Inkább hallgatok és csak bólogatok anyósom szavára. Vagy felállók, kimegyek az udvarra és keresek magamnak valami munkát. Két hete egy egész délután ott ült Bözsi anyja, én meg egészé délután vágtam a fát és szabályos kis boglyái raktam, belőle a VeLCiU mellett. Elég lesz a télen, nem lesz gond a tüzeléssel. ■ Vasárnap este. Ott ácsorgunk a vágányok között, szorongatom a kis koffert. Bözsi meg szótlanul áll méliettem. Nem akartam hallani sem arról, hogy kikísérjen. de Bözsi makacs volt. —• Miért ne kísérnélek ki? Más is kikíséri az urát. — Jó. de minek. Szombaton már úgyis itthon leszek. — Akkor is — mondta Bözsi és nem törődött azzal, hogy mit beszélek. Még a gyerekek is jönni akartak, de őket nem engedtem, hiába pityeredeitt el Uus is. Az állomás előtti kis teret teljesen ellepték az utazók, meg a kísérők. Némelyik embert az egész család kikísérte. Többen voltak itt, mint délelőtt a piacon. A gyermekek lármázva futkostak a sínek között, rugdosták a kavicsokat. Vasárnap este mindig megelevenedett az állomás környéke. A pénztáros egy órával korábban kinyitotta a kis ablakot és szünet nélkül adta a jegyeket, pecsételte az igazolványokat. — András — kiáltott Vas Gyuri — Gver& ma.id hatra. mert a hat utolsó kocsiról nem kell átszállói, azt a pestihez csatolják! — Jól van. ha jön a vonat megyek azonnal hátra. Fogjatok egy jó helyet nekem is — kiáltottam vissza Gyurinak, aki Bodnár Pistával álldogált nem messze tőlünk. Se Gyurit, se Pistát nem kísérte ki senki. Bözsi csak nézte a még mindig áradó tömeget. — Űristen, hát ez mind elmegy? — kérdezte 'és állához kapott. Ha csodálkozott vagy sopánkodott, jobb tenyerébe kapta az állát mindig, mint egy gyermek. — Dehogy! — legyintettem.— Ennek a fele kísérő. Vasárnap van, ráérnek kijönni. — Mint a vásárban, annyi itt a nép — mosolygott. Szüntelenül forgatta fejét és sorolta fel, hogy kiket lát a tömegben. Maga is meglepődött, biztosan, hogy kiket lát itt. A volt nagygazdákat, az egykori napszámosukkal együtt. Ha nem ismernénk őket. azt hihetnénk, hogy két napszámos fáradt, ráncos arcú ember kínálta egymást cigarettával. S míg rágyújtanak, lijbuk közé szorítják a koffert vagy a faládát, hogy fel ne bukjanak benne mások. A gyerekek visongva rohantak a sínekről. — Jön a vonat! Itt a vonat! — kiabálták és szaladtak megkeresni az övéiket. — Vigyázz a gyerekekre — mondtam Bözsinek. — Vigyázok. — Meg a házra is. Nehogy haj Ipgyflc l^z a vers volt három éven j ^ át az imádságom. Távol I tartotta tőlem a kísértést, segí- j tett megmaradnom a hűségben. I Sokat köszönhetek e költe- ! ménynek azért, hogy boldog családi életet élhetek. Vagy másfél évtizeddel ezelőtt egy fiatalasszony mondta ezt nekem, miközben lila tintával teleírt, már kibolyhosodott szürke levelezőlapot tett elém az asztalra. Meglepődésből a megillető- i désbe átváltó hangulatban hallgattam egyik volt hadifogolytársam és barátom feleségének e vallomását. Meglepődtem, mert nem számítottam erre az aktusra, — megilletődésemet pedig az okozta, hogy a levelezőlapon díszlő vershez nekem is volt valamelyes közöm. Az emlékek fellobogtak bennem, s szinte éreztem azoknak a napoknak a felemelő izgalmát, amelyeken a vers tolmácsolásában és hazajuttatásában közreműködtem. Attól is meghatódtam, hogy íme: az igazi költemény mennyire képes megpengetni a legszebb érzések húrjait, s mert szívtől szívig szól, erős kapocs az emberek közt. r ¥Tgy kezdődött, hogy a ha- difogoly-táborban, miután megteremtették számunkra a művelődés lehetőségét, egyre jobban megismerkedhettünk a szovjet irodalommal. Majakovszkijról például azóta sem hallottam olyan mélyreható előadásokat, amilyeneket egyik nevelőnk, dr. Kiss János, a Tanácsköztársaság bukása után emigrált, s szovjet állampolgárrá vált ügyész tartott nekünk. Nemcsak a nagy költő műveit ismerte, hanem jó néhány megalkotásának a körülményeit is, hiszen Majakovszkij a haláláig személyes barátja volt. 'K' gyszer verses antológiával ^ ajándékozott meg bennünket. Az Idegennyelvű Kiadó gondozásában jelent meg a könyv, német fordításban tartalmazta az élvonalba tartozó tucatnyi szovjet költő számos versét. (A kiadó egyébként magyar nyelvű műveket is megjelentetett; így például Illés Bé— Te is vigyázz magadra, és szombaton gyere haza. Az arcához hajoltam, aztán körülnéztem és amikor megláttam Bodnárt meg Vas Gyurit, hangosan kiáltottam: — Pista, Gyuri, itt vagyok! Átvágtam a tömegen. Bözsi tolakodott mögöttem. Az állomás épületének ereszében fel- berregett a csengő. Már látszott a kései szürkületben az egyenesbe forduló vonat két tüzes szeme. Bodor füstöt köpött maga fölé és egyre erősebb zúgással töltötte be az állomás környékét. Az emberek a vágányok mellett álltak, kis batyukkal a kezükben, mögöttük az asszonyok, a lányok, a gyerekek, távolabb néhány kiváncsi legény meg lány. Amikor a vonat megállt, megrohamozták az ajtókat és egymást lökdösve, taszigálva, kiabálva tolakodtak a kocsik belsejébe. A kocsik meg. mint a feneketlen hordók, néhány perc alatt elnyelték az utasokat. Egy piros sapkás vasutas felemelte tárcsáját, a vonat sípolt, a gőz sebesen lövellt a magasba, aztán lassan megmozdultak a kerekek. A mozdony pöfékelt: hes. hes. hes, hessss, hallatszott és egyre gyorsabban haladt előre. hogy lassan teljesen elnyelje az estébe hajló szürkület. Szerettem volna odatolakodni az ablakhoz, hogy kihajoljak, integessek Bözsinek, da lehetetlen volt. Pedig láttam, hogy megy a vonat mellett, az ablakokban állók között keres engem, keres, hogy integethessen hogy lássam, hogy elsírja magát. LbolMlatáza következik) látói, Gergely Sándortól több novellát, sőt regényt is.) Oroszul még nem tudtunk ,úgy, hogy a verseket eredetiben olvashattuk és élvezhettük volna, s németül is csak néhány — sváb származású — társunk értett elfogadhatóan. ]%J érni fejtörés után, dr. Kiss 1” János tanácsára elhatároztuk, hogy az egyik Tolna megyei szabómester „nyersen” lefordítja a verseket, a tolmácsolt szöveg tartalmának helyességét pedig emigráns nevelőnk az orosz nyelvű eredetiből ellenőrzi. Csakhogy így túlságosan is prózaivá szürkült mindegyik költemény. — Itt vagytok ti, irodalmár- kodó fiatalok, csiszoljátok ki a gyémántot! A felszólítást hármunknak adresszálta Kiss elvtárs: egy fiatal irodalomszakos tanárnak, egy filmrendező-jelöltnek, s nekem. Féltünk a feladattól, hiszen egyikünk sem volt költő, s jól tudtuk, hogy verset egyik nyelvből a másikba „átültetni"; megközelítő hűséggel is, csak vérbeli poéta képes. A többszöri biztatásra végül is kötélnek álltunk, de mielőtt munkához fogtunk, alaposan megvitattuk a műfordítás módját. Ügyelve a mondanivaló lényegének „visszaadására", ugyanúgy vigyáznunk kell a verslábakra, az ütemre, a rímelésre — ezt a magunk alkotta szabályt követtük. Rám elsőnek olyan verset osztottak, amelynek tartalma már a nyers fordításban is megkapott. Eszerint a háború poklát járó szovjet katona üzen szerelmének, hogy várjon reá; ne ^törődjön vele, ha másokat elfásított már a várás, s a remény feladására unszolják; csak várjon kitartó hűséggel, mert ez — ahogy senki sem tudott várni — hazaviszi őt. Mi más ok miatt kerültünk távol a szerelmünktől, ki a menyasszonyától, ki a feleségétől, de a vágy, hogy tisztán, hűséggel várják hazatértünket, ugyanolyan sóvárgóan, kínzón égett bennünk is. Egy héten át faragtam, csiszoltam a fordítást, míg úgy éreztem, a további javítgatás már meghaladja képességeimet. ¥ eírhatatlan volt a hatás, amikor a legközelebbi műsoros estünkön felolvastam. Nem egy társamnak kibuggyantak a könnyei. Előadás után legalább százan elkérték, lemásolták a költeményt, s nemsokára semmi mást, csak az azt tartalmazó tucatnyi levelezőlap indult a posta útján hazafelé. Egy ilyen lapot tett elém vágy másfél évtizede a barátom felesége. Üjraolvasva műfordításomat, s már ismerve az első hivatott költő-tolmácsét, Lányi Saroltáét, kissé elszégyelltem magam. A költő, s vele együtt száz és ezer, tízezer ember érzéseinek a tolmácsolásában bizony alulmaradtam. A segítés szándékának eredményessége azonban felmentett a kontárkodás vádja alól. & hogy miért éppen most ^ írom meg mindezt? Mert irodalmi munkásságáért nemrégiben Lenin-renddel tüntették ki Konsztantyin Szimono- vot, aki a szóban levő „Várj reám" című verset is írta. Akinek ez a gyémántja annak ellenére is megtartott a hűség emberi-szent kötelékében egy asszonyt, hogy a ragyogásából sokat csökkentett az én műfordítói buzgalmam. Xáfián István Sszimonov gyémántja
