Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
/ f T96S. Äeeetntwr 11, pénteS S. oTJTaJ Kongresszus ntán - munka közben fieszélgetés Pankovits József névéi, a megyei nőtanács titkárával Pályásat — hitelbe f Miért topog egy helyben a honismereti mozgalom Kalocsán Az Országházban vasárnap ért véget az országos nőkong- j resszus. a hétfői nap pedig már i az üzemben, a termelőszövetkezetben. katedrán és íróasztal mellett találta a megyénket képviselő küldötteket. Vajon milyen segítséget, iránymutatást és ösztönzést adott további munkájukhoz az eredményeket és feladatokat összegező nagy seregszemle, milyen élményekkel tértek haza a fővárosból? E kérdésekkel kerestük fél Pankomts Józsefnét, a megyei nőtanács titkárát. megyénk egyik kongresszusi küldöttét. — Ismeretes, hogy a kongresszus — hasonlóan a megyei küldöttválasztó tanácskozások-' hoz — négy főbb fejezetben vázolta a nők társadalmi, gazdasági életében elért fejlődésének eredményeit. Bemutatta, hogyan nőtt szerepük a közéletben, munkában, hogyan tesznek eleget a családon belül reájuk váró feladatoknak, s meddig jutottak a tanulásban, önművelésben. Az 1957-es országos konferencia óta ez az első, országos méretű, összegező számadása a nőmozgalomnak. Az. hogy sok, elismerést kivívó eredményről adhatott számot, főleg annak köszönhető, hogy jól használta fel, széles körben mozgósította erőit a párt és kormány egész népünk ____előrehaladását szol gáló határozatainak megvalósítására. A nők e feladatok megvalósítása közben önmaguk is sokat fejlődtek, és ez nemcsak a kongresszus alkalmával nyilvánult meg. Az ezt mégelőző vezetőség-újjá választó szövetkezeti, községi, járási nőtanácskozások is jelezték. Nemcsak az országos, de a legkisebb helyi fórumon is a mindennapi munkáért, a haladásért érzett őszinte felelősség, realitás, hozzáértés nyilvánult meg az asszonyok felszólalásaiban. S ezzel egy időben a mozgalom szervezetileg is erősödött, amelyre csak egyetlen megyei példaként említeném, hogy ma már szövetkezeti gazdaságaink- | nak 76 százalékában raűködik nőbizottság... Talán a legtöbb asszonyt érdeklő kérdés: milyen feladatok megvalósítása kerül előtérbe a kongresszuson elhangzottak alapján? A kérdésre — a beszélgetés további része alapján — a következőkben sűríthető a válasz: A termelő munkában való helytállás mellett a legfontosabb célkitűzésnek a nők világnézeti, általános és szakmai műveltségének gyarapítását tekinthetjük. A realitás talaján maradva tovább kell küzdeni annak a szemléletnek a teljesebb érvényrcj ut tatásáért, amely az arra érdemes nők számára biztosítja, hogy munkájuk arányában a közéletben, a gazdasági veze- tésben is helyet kapjanak. Le kell küzdeni azt a káros szemléletet is, amely a háziasz- szonyok munkáját lebecsüli, s azt. hogy a női munka megkönnyítését önmagáért valónak tekintsék, holott az nyilvánvalóan a családi közösségek számára nyújtott segítség. A kongresszuson sok szó esett a családok felelősségéről a gyermeknevelés vonatkozásában is... — Ezt erősítette meg többek között felszólalásában egyik küldöttünk. Nemesszeqhy Lajosné is, amikor az iskola és család kapcsolatáról, a pedagógia propagandamunkájáról, az emberek megítéléséről szólt. Elmondta azt is. hogy a gyerekek nevelésében olyan szempontból is fontos szerepe van a családnak, hogy felkészítse őket a szabad idejükkel való okos gazdálkodásra. mert csak így élhetnék majd művelt emberként. Javasolta azt is, hogy az üzemek, munkahelyek vezetői egy-egy dolgozó jutalmazásánál, munkájának elismerésénél azt is vegyék figyelembe: emberi magatartásával segíti-e nemcsak a mun katársai, de családja boldogulását is. S ha már a javaslatoknál tartunk, elmondhatom, hogy megnyugtatásul szolgált a kongresszus résztvevői számára Kállai Gyula elvtárs felszólalása, aki a kormány elnökeként is állást foglalt, amikor elmondotta: a nők. családok munkájának, életének könnyítését szolgáló, kongresszuson elhangzott észrevételeket, jelzéseket figyelemmel kíséri. Meggyőződésünk. hogy számos kérdés, gond megoldásában a helyi, politikai, gazdasági vezetőkre is számíthatunk. A beszélgetés végére maradt, de még a közvélemény elé kívánkozó rövid megjegyzés: A 157 ta"ú országos nőtanácsba megyénk küldöttei közül öt asszonyt választottak: Juhász Jánosné szalkszentmár- toni, Mityók Györgyné dávodi tsz-tag, dr. Nagy Györgyné kecskeméti háziasszony, Vlaszák Benedekné izsáki állami gazdasági munkacsapat-vezető és Simon Ignácné szakmári háziasszony tagja az országos nőtanácsnak. E. É. A kalocsai művelődési ! ház kebelében szerveztek egy honismereti szakkört, A tagok j nagy reményekkel fogtak a j munkához, nem is egészen ered- ! ménytelenül, de a művelődési ház vezetésében bekövetkezett többszörös személycsere idején a szakkör elsorvadt. Azazhogy: ’ kitelepült Kalocsáról — Euna- patajra. Ezt a kitelepülést úgy kell érteni, hogy — mivel nem volt „gazdája” a szakkörnek — Pas- tyik István dunapataji tanár, a helyi múzeum vezetője és egy- b"n a honismereti mozgalom járási szakreferense oda vette magához az adminisztrációt és — irányítást. Ez átmeneti megoldásnak elfogadható volna. De csak átmenetinek. Ámde semmi jel nem mutat arra, hogy a járási szakkör visszakerül a járási művelődési ház hatáskörébe. Holott a művelődési ház jelenlegi függetlenített igazgatója, Kuezi Károly, a honismereti mozgalom megyei szakreferense. Felszabadulásunk huszadik évfordulójára mintegy 70 helytörténeti írás jelent meg megyénkben. A legkisebb falvak is igyekeztek kitenni magukért. 1 Játék a szabadban ry: Trsm ív. — Hát, János bátyám, írás kéne — mondtam én, mert már nem bírtam nézni, hogy mindenki csak tétovázik. — Miféle? — kérdezte Maris János az asztal mögé lépve és lehuppant a karosszékbe. Kalapját ledobta és fehér homlokát törölgette. Látszik, hogy egész nyáron kalapban járt, az arca, mint a bronz, a homloka meg hófehér, addig, ameddig a kalap árnyékot vetett rá. — A munkakönyvhöz, a tanács kéri — mondta Sípos és zsíros szélű kalapját kissé feljebb tolta homlokán. Szétvetett lábbal állt, szemöldökét összehúzta és komoran nézett az elnökre. — A munkaikönyvhöz? — emelte fel tekintetét az elnök. — Szóval menni akartok? Itt- hun nem ízlik a munka? — Dehogynem — csattant fel Bodnár Pista. — De már meg- bocsássík János bátyám, itt nincs kereset, nem fizetnek. Hát mi az istent csinájjunk? Adjanak havonta előleget, ha csak egy-két száz forintot, nem megyek .én innen egy tapodtat sem. — Mibül? Hát nem tudjátok, hogy mi a helyzet? Egy félévet már kibírtok valahogy. Aztán már jobb lesz. ígéretet is kaptunk. .. — Az a baj, hogy abból nem lehet sót venni, az ígéretből. Meg akkor visszajövünk — hadarta Pap. — Addig meg keresünk egy keveset, hogy az asszony se morogjon, hogy csak a kíszt esszük. — Én nem bánom — legyintett az elnök bosszúsan. — Csak meg ne bánjátok. Se itthun, se ott. Nem lesz ebből semmi jő. Hallgattunk. Majd meglátjuk — gondoltuk. Próba — szerencse. Rosszabb nem lesz, az biztos. Az elnök még megpróbált beszélni arról, hogy most már readbe rázzák a szövetkezet szénáját, és akkor nem lesz szűk esztendő, meg hogy itt is kell a munkaerő, különben nem sokat ér az ő törekvésük. Ha így mennek elfelé, akkor a Bocskaiban csak az öregek, a gyermekek, meg az asszonyok maradnak. Akkor meg azért nem fognak haladni semmire, mert nem lesz a tsz-ben egy épkézláb ember. Hallgattunk, néztünk rá, de gondolataink már másutt futkáróztak. Arcunk közömbös volt, mert amikor Maris János még egyszer végigpillantott rajtunk, nem szólt többet, csak megírta a leveleket, hogy -nem tart igényt munkánkra és elmehetünk dolgozni. — Szeretem az ilyen prédikációt — mondta Csík Gyuri, amikor kiléptünk az utcára. — Ö kapja a havi fizetést én meg három hónapja egy vasat sem láttam. Pedig dolgoztam! — Mink se láttunk, senki se látott — mondtam. , A tanácsházán megint várakozni kellett. Aztán bélyegért szaladtunk, űrlapokat töltöttünk ki. Aztán azt mondták, hogy várjunk. Néhány nap múlva menjünk be érdeklődni. Mondtuk, hogy most kellene, most van munkaalkalom, de hiába! Megkaptuk végre a munkakönyvét. Bodnár Pistával boldogan mentünk hazafelé. Mit bántuk mi már. ha össze is dől a világ. — Pista, gyere, kapjunk be egy féldecit. — Nem bánom — egyezett beje. — Hallod, nem hittem volna, hogy ennyi baj legyen ezzel a munkakönyvvel. — Lesz ezzel még nagyobb is — nevettem —. mert mindenki el akar menni Pestre, meg az isten tudja hová. és majd meglátod. hogy nem fogják őket engedni. Bementünk a kocsmába. Alig néhányan voltak bent. Leültünk az ajtó melletti asztalhoz, kértünk két féldecit, barackot. Zsebünkben volt a munkakönyv, megkönnyebülten ültünk és vártuk a pincért, hogy hozza a féldecit, bámultuk a füstös mennyezetet, a kopott asztalokat, a rozzant széket, meg a könyökcsövű fekete kályhát, amint ott szendergett a sarokban. Aztán az első féldeci után nevetve sorolgattuk egymásnak, hogy lassan senki sem marad a faluban, mert akiket az ujjunkon számoltunk, az ismerősök. komák, nászok, rokonok, az mind Debrecenben. Ózdon, Pesten vagy a vasútnál dolgozott, vonatos volt. Volt már olyan család, ahonnan ketten, hárman indultak vasárnap esténként a vonathoz. Bözsi nyugtalanul várt haza. Sikerül, nem sikerül? öt csak ez izgatta. Hiszen most Pesten vár minket a jó hely. Vas Gyuri elintézett mindent. Neki tudni kell. hogy megyünk-e vasárnap, mert akkor készíteni kell a csomagot. Az első fizetésig ki kell bírni, addig nehéz lesz, de aztán már ő is karjára akaszthatja a szatyrot és mehet vásárolni a piacra, mint a többi gyári felesége. (Folytatása következik) Kalocsai írás azonban nem található közöttük. Miért? Tudunk próbálkozásról. Ba- radlai Sándor gimnáziumi tanár hozzáfogott például egy várostörténeti munka megírásához, de csak a felszabadulásig jutott el. A munika befejezésére nem akadt jelentkező. Gondoltak az értelmiségi klubra. Bozsó Ferenc városi főmérnök meg is írta a szakmájába vágó részeket. De a többi? Ha érdeklődünk felőle, azt mondják: pénzkérdés. Nem kifizetődő... Van valami igazság benne. Igaz, hogy egy várostörténeti munkáért nem fizetnek azonnal honoráriumot De valami pénzforrást mégis kellene a városnál találni, hogy kimozdítsák a kátyúból a városi helytörténeti mozgalmat. Kalocsán volna mit feltárni, megírni a város történetéből. Csak hozzá kellene fogni. A járási honismereti szakkör már mutatott fel eredményt. A járási tanács 1963-ban pályázatot hirdetett helytörténeti munkákra. Húszezer forint pályadíjat szabott meg, amelyet az 1964-es költségvetési bevételi többletből fedeztek volna. Amikor aztán a pályamunkákat elbírálták és a díjakat odaítélték, kiderült, hogy — nincs miből fizetni. Nincs költségvetési bevételi többlet. Hónapokon keresztül hitegették a díjnyerteseket, mígnem a pedagógus pályázók díjait a megyei tanács kifizette, a két másik nyertes — Beros Ferenc drágszéli tanácselnök és Besen- czi Sándor ordasi szövetkezeti dolgozó — díját pedig csak november végén adták át. Ez az irreális — jóformán hitelben meghirdetett — pályázat az egyébként jól indult honismereti munkát is-Tefékezte. Mind Kalocsán, mind pedig a kalocsai járásban helyre kell állítani a honismereti munka becsületét. Véleményünk szerint a dolgot ott kellene kezdeni, hogy a függetlenített — de lényegében ma sem. független — művelődésiház-igaz- gató számára, aki maga is hely- történész, lehetővé kellene tenni, hogy munkaidejét a művelődési házra fordítsa és a művelődési házon belül létre kellene hozni egy városi—járási helytörténeti szakkört. Dolgozni vágyó tagokból persze! Balogh József Meghall Somerset Maugham Cap Ferrat-i villájában csütörtökön, 91 éves korában elhunyt Somerset Maugham, a világhírű angol író. Múlt szombaton agyvérzés érte, s ezóta nem tért magához. Maugham századunk legolvasottabb írói közé tartozott, I Könyveit több millió példányban adták ki.
