Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
5. oldal Í96S. december 2. csütörtök Még gondosabb témaválasztást Egy munkásakadémia tapasztalataiból Megyénk ipari üzemeiben idejében megindultak az idén is a munkásakadémiák. Célkitűzésükben igen változatosak, csaknem valamennyinél az előző évek tapasztalataiból leszűrődő tanulságok adtak ösztönzést a minőségi változtatásokra. A Kecskeméti Konzervgyár mindkét üzemében folynak már az előadások. Ez a gyár különleges körülmények között dolgozik, így az itteni jelenségekből több érdekes tapasztalat leszűrhető. A konzervgyár dolgozóinak létszáma jelenleg 2300, nyolcvan százalékuk nő. A gyár három műszakban dolgozik, ennélfogva a művelődési munka megszervezése a közismert nehézségekkel vívódik. A munkásakadémiára hetven dolgozó jelentkezett. Legnagyobb részük családanya, akiknek napirendjét az otthoni „második műszak” jelentősen befolyásolja. A héttagú vállalati kulturális bizottság, amelynek három fizikai dolgozó tagja van, állította össze a tematikát. A kiválasztott kilenc előadás csaknem teljes egészében egészség- ügyi témájú. Az első előadáson a szocialista ember tulajdonságairól volt szó, a következőn az üzemen belüli munkatársi kapcsolatok és társadalmi együttélés szabályait tárgyalják. Később szó lesz az időjárásnak a szervezetre gyakorolt hatásáról, a munka és pihenés viszonyáról, a személyi és környezet-tisztaság fontosságáról, a nők védelméről, a rákbetegségekkel kapcsolatos szűrővizsgálatokról és a bőrbetegségekről. Valamennyi előadást a témához szorosan kapcsolódó ismeretterjesztő vagy játékfilm kíséri. A munkásakadémia tematikájának megválasztása 'alkalmával felmerült még számos téma, amelyeket ismeretterjesztő előadás formájában visznek év közben a hallgatóság elé. Ezekben — hasonlatosan a munkásakadémia témáihoz — a konzerviparban előfordulható bőrbetegségekről lesz szó, majd a lakáskultúra egészségügyi kérdéseiről, a munka és pihenés viszonyáról, a személyi higiéniáról, a gyakori népbetegségekről, az áramütés elleni védekezésről, valamint a szeszesital romboló hatásáról. A felsorolt két tematika közé akár egyenlőségi jelet is lehetne tenni: csaknem teljes egészében egészségügyi vonatkozású témát vett fel évi programjába a Konzervgyár kulturális bizottsága. Helyes-e ez így? Igaz, hogy az előadások hallgatóságának legnagyobb része nő és az említett témák a nőket különösen érdeklik. De joggal kérdezheti az ember: népszerű hangvételű természet- tudományi és társadalomtudományi, irodalmi és művészeti kérdések nem érdekelték volna-e a hallgatóságot? Nyilván a témák kiválasztásának demokratizmusával lehet baj. Hadd említsük fed példának a Kiskunfélegyházi Asztalosipari Ktisz-t, ahol a munkásakadémia témáit úgy választották ki, hogy a hirdető- táblára rátűzték a lehetséges témák bőséges listáját, és a dolgozók megvitatták, megszavazták, mit szeretnének hallani. Vagy említsük meg a Bajai Finomposztó Vállalatot, ahol kérdőíven tudakolják meg a dolgozóktól, mit óhajtanak a munkásakadémia napirendjére tűzni. Biztosak vagyunk abban, hogy a Konzervgyár dolgozód is érdeklődnének egy ilyen szélesebb skálájú tematika iránt. Mert az érdeklődés az előadások iránt a három műszakból adódó nehézségek ellenére is, kielégítő. Az első előadásra számos olyan hallgató ment be a gyárba, aki éjjeli műszakban dolgozik. Olyan is előfordul, hogy az előadás idejére műszakot cserélnek. Ilyen igény mellett kell, hogy a legjobbat nyújtsa az előadó is, a kulturális bizottság is. A hallgatók azt kérték a TIT-től, hogy az előadás ne legyen félóránál hosszabb. Ha ehhez az előadók igazodnak, tekintetbe véve a kísérő filmet és az előadást követő kérdóse- ket-válaszokat, egyre népszerűbb lesz a gyár munkásakadémiája. Ha gondossággal és kellő körültekintéssel végzik a további szervezést is, nem lesz lemorzsolódás. Jövőre azonban szélesebb perspektívával és nagyobb rugalmassággal kell a témákat kiválasztani. B. J. A kommunista sajtó megyei hagyományai A földmunkások kongresszusa IÍÍÍKÍJÉés JÄRASA C sizmás, tarisznyás, kérges- kezű, napbarnított arcú földművesek gyűltek össze vasárnap tanácskozásra a Városi Színház óriási embertömeget befogadó csarnokaiban. A forradalmi kormányzótanács hívta egybe a vármegyei direktóriumok, termelőszövetkezetek és ezer holdnál nagyobb gazdasáaz emberi szenvedésnek nagy iskoláján. A sokezer főnyi közönség óriási érdeklődése közt indult meg a tanácskozás. Zúgó tapssal fogadták Kun Béla népbiztos elvtárs bejelentését a Vörös Hadsereg diadalmas előnyomulásáról, mely végleg megszilárdítja a földmíves proletárok uralmát a magyar földön. Feszült figyelemmel hallgatták mindvégig Hamburger Jenő földmívelésügyi népbiztos elv- tára előadását, aki az új birtok- szervezet tervét mutatta be. Hétfőn indul meg a részletes vita a beterjesztett javaslat fölött. gok főmegbízottait — kérgeskezű munkásokat — az egész országból, hogy a proletárállam tulajdonába vett sok millió hold föld kezelési módját velük állapítsa meg. A kormányzótanács ezekben a nagy fontosságú ügyekben nem akart a zöld asztalnál határozni, amíg meg nem kérdi előbb a földmíves szegényeket, akik mindnyájan átmentek a gyakorlati életnek és Páratlan volt az a kép, ami itt elénk tárult. Ez a sokezer főnyi embersokaság, a Dózsa György népe hihetetlen megértéssel hallgatta az előterjesztéseket. Tudta, hogy az ő sorsáról. a magyar földműves nép millióinak jövőjéről van szó. Megérezte, hogy az ipari proletariátus forradalma meghozta az ő számára is a szabadság napját, hogy mások munkájából élő kizsákmányolok nem fognak Megilletődötten, félszegen a magát, s a raktárba hangosan felszolgálójának, hogyan kell nehéz katonaládát cipelve gyűl- magyarázta Kozla Kálmánnak, becsatolni a bokaszíjat, tek össze a civilruhás fiataléin- a tompái földművesszövetkezel — Kifelé kell állni a csatberek a laktanya ebédlőjében. Elérkezett életükben az a pillanat, amikor felöl tik a katonaruhát. s két évig a legszentebb kötelességnek, a haza védelmének tesznek eleget. A megillető- döttség nemsokáig tartott, hiszen az idősebb katonák gyorsan átsegítik az újoncot a kezdeti félelmen. Barátságos hangulat teremtődött a különböző bizottságoknál, ahol ismét kifaggatták a fiúkat gondjaikról, ahol elosztották őket alkalmasságuk szerint a katonai szak- szolgálat különböző ágaiba. Régen lealázó volt a felszerelés. Az idősebbek közül ki ne emlékezne a múlt hadsereg régi szolgálatvezetőjének bömbölésé- re, s az „egy gatya, egy nadrág, egy zubbony”-féle ruhakiosztásra. A kiskunhalasi határőrlaktanya raktáraiban nyomon követtük a bevonuló fiatalokat ennél az első, valóban katonai aktusnál. Fürdés után szinte szülői gondoskodást tapasztaltunk. Varga Pál, a kecskeméti építőipari vállalat fűtésszerelője az első zubbonyt próbálta. Vállas, tömzsi fiú szűknek érezte a „kabátot”. — Kicsi — állapította meg szakértő szemmel Berta István szakaszvezető, s eggyel nagyobb számú zubbonyt adott át a fiúnak, aki mikör felvette úgy állt rajta, mintha csak rászabták volna. Bori János, .)ászszen11 ászlóról vonult be. Gyorsan feltalálta Magasra nőtt Béni István- Berta István szakaszvezető nem tudta fejére próbálni a sisakot nák..., így ahogy az enyém! — mutatta újdonsült barátjának, aki a világért sem találta meg a szíj helyét a csizmáján. Egy tizedes segített végül is neki. s a szőke, lányosarcú fiú néhány perc múlva jól öltözött katonaként hagyta el a raktárt. Nem is volna igazi felszerelés humor nélkül. Béni István szentesi villanyszerelő 192 centiméter magas, s a parancs úgy szólt álljon egyenesen, hogy a fejére próbálják a rohamsisakot. A fiú nevetett, kihúzta magát, s az aprótermetű Eerta szakaszvezető még lábujjhegyre állva sem érte fel a magasra nőtt határőrt Leleményesen oldotta meg végül is a dolgot. Felállt egy katonaládára, s így tette fél a sisakot, az újoncok, s a raktárban levő „öreg” katonák neMilyen a határőr élete? Err ől beszél Südi Bertalan főhadnagy a fiatal harcosoknak. többé uralkodni felette, hogy a magyar föld annak fog teremni ezután, aki azt a maga verejté- kes munkájával megműveli. Hogy színház, művészet, tudás, tisztesség, élvezet, emberhez méltó életmód nem lesz egynéhány dologtalan henyélőnek a kiváltsága, hanem megnyílik mindnyájuk előtt, a falu és a város dolgozó népe előtt. A földesúri elnyomás igájából kiszabadult munkásdelegátusok előtt egy példátlanul álló, nagyszabású tervet mutatott be Hamburger elvtárs. A Tanácsköztársaság mező- gazdasági birtokai, vagyis a volt kincstári birtokok, a volt egyházi és alapítványi birtokok és minden száz holdnál nagyobb mezőgazdasági birtok, tekintet nélkül arra, hogy az termelő- szövetkezetté alakult-e, vagy a volt tulajdonos (bérlő) kezelésében maradt — a tervezet értelmében — a földművelésügyi népbiztosságnak, mint az Országos Népgazdasági Tanács főosztályának egységes vezetése és ellenőrzése alá kerülnek. Közbeeső szervek a kerületi központok, a körzeti felügyelőségek és birtokok helyi vezetőségei. A birtokok helyi vezetője az intéző, akit a földművelésügyi népbiztosság nevez ki 5 évnél hosz- szabb gyakorlattal bíró akadémiai oklevelű gazdászok, vagy 10 évnél hosszabb gyakorlati idejű gyakorlati nagybirtokkezelő gazdák sorából. Az állandó munkások bizalmi testületé személyi és fegyelmi ügyekben működik közre, a gazdaság vezetésére nézve, gazdasági természetű kérdések eldöntésére hatásköre nincs. Az állandóan alkalmazott munkások járandóságait a kerületi felügyelőség állapítja meg. Óriási perspektíva nyílik meg a többtermelés számára, mihelyt egységes irányítás alá kerül a nagybirtokok üzemtervének megállapítása, gépfelszerelésekkel és új befektetésekkel való gyarapítása, mihelyt az egész proletáriátus érdekében a legnagyobb tőke és a legnagyobb tudás fog közreműködni, hogy a legnagyobb termést vegye ki a földből. Ezeket az óriási befektetéseket és az első évek elkerülhetetlen ráfizetéseit nem a földműves proletárok bérének a leszállítása útján, hanem az ország összes segédforrásainak fel- használásával fogják eszközölni. A proletárállam kezelése, a nagybirtokok proletárállamosítása teszi teljessé a forradalom munkáját. így fognak végleg egymásra találni falu és város, gyárimunkás és földműves szegény. — Kiskőrös és Járása 1919. június 8.. (Kiskőrös és Járása — a kiskőrösi járás hivatalos lapja.) vetése közben. Délutánba hajlott az idő, s a felszerelés, az ebéd, a körletrendezés elfárasztotta az újonc katonákat. S a fiatal harcosoknak nagyon jólesett, amikor Südi Bertalan főhadnagy közéjük ült, arról beszélgetett velük milyen is a határőr élete. Az első nap élményektől dús volt Gye- nes Gábor szalkszentmártoni, Bukovszki László bócsai, Szentesi Mátyás kecskeméti és valamennyi újonc számára. Az őket körülvevő gondoskodás,, az első talán idegen benyomáson átsegítő szeretet, a sok baráti szó éreztette velük: olyan közösség tagjaivá váltak, amely a fiatalokat férfivé, katonává neveli! Gémes Gábor Huszonkétezer véradó Megyénkben az idén tovább szélesedett az életmentők tábora. A tavalyinál ezerrel többen, összesen 22 ezren adnak rendszeresen vért. Eddig negyvenhat faluban és üzemben szervezett véradónapot a Magyar Vöröskereszt, s egy-egy alkalommal 200—300-an jelentkeztek véradásra. A tavalyinál mintegy 300 literrel több, ösz- szesen 8600 liter vért adnak a Bács megyei életmentők. BEVONULOK KÖZÖTT
