Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
196S. december 2. csütörtök S. oldal Legfőbb mérce: Nem lehetne a bevételi tervek teljesítése rugalmasabban?... Egyéni és brigádverseny a kisszá/iási Szabadság Tsz-ben Hazai Miklós főkönyvelőé az első szó: — Az év első háromnegyedében több mint ötmillió forint bevételt értünk el. Ez majdnem kétharmada az idei évre tervezett bevételnek. Igen elégedettek vagyunk az eredménnyel, hiszen a negyedik negyedben a ■ növénytermesztés még jelentős hozamokat tartogat, nem is szólva az állattenyésztésről... Egyszóval: nem áll rosszul a kisszállás! Szabadság Tsz szénája. Pedig az 1700 hold szántóból 235 holdat „ölt meg” a belvíz. Itt nem termett semmi. De még a környékén is olyan nedves volt a talaj, hogy aratáskor elült a kombájn... S most mégis teljes a reménykedés, hogy könnyűszerrel elérik a 33 forintot érő munkaegységet. Forintban is mérhető De minek köszönhetik a sikert? Ma jer István elnök tömören így válaszol: — Főként a versenynek. Kiderül: a brigádok versenyéről van szó. Három növény- termesztő. egy kertészeti, két állattenyésztő és egy építőbrigádból áll a szövetkezet. Versengés már volt közöttük tavaly is. Erre a célra minden brigád négy-öt főt „delegált” az elbírálásra kijelölt bizottságba. Egyes nagyobb munkák után és végén a bizottság végigjárta a területet és — „pontozott”. A legtöbb pontszámot elért brigád lett a győztes. De úgy látták, a zsűrizésnek ez a módja itt nem a legtökéletesebb. Nem eléggé konkrét, s módot ad az elfogultság érvé- J 'é ének is. Ám mi legyen az elbírálás alapja? A megoldás legjobb módszere a tervezéskor világosodott meg előttük. Ha mindegyik brigádnak külön tervet készíteliöxnapi gondok Krumpli helyett mogyoró Munkásember nyit be az egyik kecskeméti zöldség- és gyümölcsüzletbe. Krumplit kér. mindössze néhány kilót; de az eladó tagadólag csóválja a fejét, még fél kilót sem tud adni. nincsen, már napok óta. Hogy miért nincs? Rossz az időjárás, a prizmákat nem tudják felbontani, akadozik a szállítás, a központ legalább is ezt mondja, s ők sem mondhatnak mást. Közben mások is jönnek, főként asszonyok, hasonló szándékkal. de üres marad a bevásárló kosár. A munkásember eléggé szókimondó, nem nyeli le, amit gondol. Miközben kifelé indul, a tömött polcokat nézegeti. — Ügy látom van itt minden, szőlő, mogyoró, aszaltszilva, de ebből aztán nem lehet ebédet főzni. Vagy úgy gondolják az elvtársaJk... A boltos bocsánatkérően csi- títja a zúgolódó asszonyokat is. mintha ő tehetne erről. Pedig nem ő tehet. Nyilván nem hagyható figyelmen kívül az időjárás, a szállt tási nehézség, de napokra az egyik legfontosabb élelmezési cikk nélkül hagyni az egész várost, ez nyilván több mint egy szerű szervezetlenség'. Magyarázatot minderre természetben lehet találni, de sem a magyarázattal, sem — ahogy az említett munkás is mondta — mogyoróval vagy aszaltszilvával nem lehet paprikáskrump- lit főzni... (T—U nek. a hozamok teljesítése forintban is mérhetővé válik. El is készült a brigádok külön terve, az adottságok alapos és sokoldalú figyelembevételével, közös megbeszéléssel. A hét brigád tervéből állt össze a szövetkezet egész éves előirányzata. Ki mit vállai A brigád minden tagjának külön is meghatározzák a feladatát. Jóval előbb természetesen brigádgyűlésen beszélik meg a gazdák, ki mit tud vállalni. Erre szerződést is kötnek a közössel. A közös gazdaságban ugyanis a családi művelés honos. Ebből pedig az következik, hogy a verseny nemcsak a brigádok, hanem a gazdák között egyenként is folyik. Negyedévenként a brigádvezető a különböző munkaelszámolások és szállítójegyeik alapján felméri a brigád addigi teljesítményét — vagyis „hoza- molja” az eredményeket: miből mennyi bevételt értek el. Ezzel nagyban megkönnyíti a könyvelés munkáját is. Kettős premizálás Újvári Antal főagronómus különösen a 14 tagú kertészeti brigádot dicséri, amely 28 holdon csaknem félmillió forintos bevételt ért el. Nem öncélú tehát a verseny, sem a közös — sem a gazdák egyéni érdeke szempontjából. A premizálásban ugyanis az utóbbi érvényesül. A munkaegységen felül az összes árbevétel öt, és a tervhez viszonyított többletbevétel 35 százaléka illeti a gazdákat — a kertészet- I ben a munkaegység, a szántó- | földön a vállalt terület aránya- | ban. A kettős irányú premizálás azt célozza, hogy a gazdák egyaránt érdekeltek legyenek a mennyiségi és a minőségi teljesítésben. A prémium kifizetésének egyébként más feltételei is vannak. Férfiaknak 220, nőknek — család nagyságától függően — 80—120 munkaegységet kell teljesíteniük egész évben, s az igazolatlan munkanapok száma nem. haladhatja meg a hármat. Az elmarasztaló fegyelmi határozat is kizárja a prémiumból való részesedést. — Pártszervezetünk is szem előtt tartja a verseny fontosságát — veti közbe Ágoston Pál párttitkár. — örülünk, hogy sikerült megtalálni a tárgyilagos elbírálás legalkalmasabb módját. Noha a munkaképes gazdák száma nem éri el a kétszázat, a nagy munka időszakában a családtagok jóvoltából csaknem megháromszorozódik a taglétszám. Mert ők is érdekeltek a versenyben. S az első három helyezett brigádnak juttatandó 3500, 2500 és 1500 forint jutalom, valamint a vándorserleg már csak ráadás lesz arra. amit egész évben elértek. Hatvani Dániel A.S idén új rendszerű szerződéses kapcsolat valósul meg a termelőszövetkezetek és a felvásárló vállalatok között. Ez a nagyobb önállóságot segíti elő mindkét fél számára. A szövetkezetek vezetői alaposan megfontolják, milyen cikkféleségekre kössenek szerződést, előzetes számításokat végeznek, messzemenően figyelembe veszik a gazdaság adottságait. A vállalatoktól pedig megkívánja az új kapcsolat, hogy kereskedelmi módszerekkel propagáljanak. segítsenek egy-egy megállapodást, vagyis alaposan tájékoztassák a szövetkezeteket a szerződéses termelés előnyeiről és megfelelő rugalmasságot tanúsítsanak a megállapodások során. Éppen ez a rugalmasság híTejpótló a borjaknak A Phylaxia premix üzeme borjútápszergyártó részleggel bővült. A korszerűen berendezett üzemben a por alakú új készítményből évente ezer tonnát készítenek. Ez a mennyiség 50 ezer borjú neveléséhez elegendő. Használatával 30 000 liter tejet takaríthatnak meg a mezőgazdasági nagyüzemek. Az új tápszerrel nevelt borjaknál az elhullás minimálisra csökkent és eltartásuk 600—800 forinttal olcsóbb Marcsi Gizella és Süpeia Gáspár szállításra készíti elő a nylonnal bélelt 25 kg-os papírzsákba csomagolt borjútejpótló tápszert. ányzik egyes esetekben. Példa erre a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat és a kecskeméti termelőszövetkezetek ügye. A két fel között olyan heves vita támadt, hogy lángja felért a miniszterhelyettesig. Miről is van szó? A tejszállítási szerződéskötés alkalmával választhatnak a felek, hogy a termelőszövetkezetek vagy a vállalat szállítsa el a tejet. A kecskeméti termelőszövetkezetek — szállítási kapacitás híján — azt kérik, hogy a vállalati kocsik szállítsák el az árut. Ez literenként 4—5 fillért jelent a közös gazdaságoknak — ennyit kell téríteniük a szállítási költségekből. Számítások szerint a vállalatnak Viszont mintegy 40 fillérbe kerül a szállítás literenként a nagy távolságok miatt. A közös gazdaságok tettek egy ajánlatot. — Járjuk az arany középutat — mondták —. mi ennek a költségnek a felét vállaljuk, még mindig jobb. mintha nekünk kellene szállítani. A vállaltit elzárkózott az ajánlat elől — mondván —, nem szerepel a szerződés cikkelyei között, hogy a termelőszövetkeretek ilyen esetben a felét viselhetik. — De hiszen önök így jobban járnak — vitatkoztak a termelőszövetkezetek vezetői a vállalat vezetőivel. — Szabály, az szabály — hangzott a megfellebbezhetetlen válasz. — Mi pedig csak jót akarunk — replikáztak a szövetkezetek vezetői. Egy másik dolog kapcsán a miniszterhelyettesnél járva, ez az eset is terítékre került, aki elvágta a gordiuszi csomót és azt mondta, hogy amennyiben ilyen megállapodásra hajlandók a termelőszövetkezetek, úgy természetesen megoldható a költ- ségmegtórítésnek ez a formája. így került pont a vita végére. Mindezt meg lehetett volna takarítani, ha a vállalat vezetői szem előtt tartják a szerződésnek azt a cikkelyét, amely szerint esetenként a felek köthetnek külön írásbeli megállapodást is, amely eltérhet egyes részletkérdésekben a szerződési nyomtatványban megállapítottaktól. K. S. A közömbösségr | AMIKOR | az újságokban, vagy a rádió, televízió adósair ban valamilyen visszaélésről, hanyag ügyintézésről, felelőtlen mulasztásról kapunk hírt, a jogos felháborodás után mindig arra gondolunk, hogy a mi társadalm un k ban szerencsére már egyre ritkábban fordulnak elő súlyosabb visszaélések, hogy mégiscsak a becsületes, • felelősségteljes munka jellemzi közéletünket. Ez kétségkívül meg is felel a valóságnak, de azért semmiképpen sem szabad átsiklani a ténylegesen jelentkező hibák, hanyagságok, mulasztások felett. Az egyes területeken, üzemekben, hivatalokban előforduló visszaélések összességükben végül is komoly károkat okoznak, az anyagiakon túl azzal is, hogy mérgezik a közmorált, mert hiszen a rossz példa — mint mondani szokás — ragadós. Egészen konkrét példák helyett hadd soroljak fél néhány eléggé jellemző esetet, az elmúlt félévben olvasott, hallott kisvolumenű, de mégiscsak kárt okozó jelenségek közül. Ki ne ismerné az építkezések mindig bosszantó velejáróját, mint az ömlesztve lerakóit tégla, az esőn hagyott cementeszsák, a félig elkészült házak éjszakára is nyitva hagyott ablakait. Nem ismeretlen jelenség az sem, amikor a szénát hordó tsz-sze- kér útját a kazaltól az istállóig csomóstól lehullott széna jelzi, de láttunk mi már nyitva hagyott és talpig beázott gabona- asztagokat. földben hagyott, f»- gyásra ítélt krumplit, répát. [ A HIVATALOKBAN [ még mindig divatos az aktatologatás, az emberek ide-oda küldözgetése, indokolatlan megvárakoz- tatása. Van még persze udvariatlan kalauz, türelmetlen kereskedelmi eladó is. Gyakran látni illuminált állapotban tántorgó embereket, elég sokat hallani az ital rabiává vált durva, szívtelen szülőkről, akik elhanyagolják. koplaltatják. ütik- verik gyermekeiket. És akad még táppénzcsaló is. Nemcsak azzal árt valaki a társadalomnak, hogy főbenjáró nagy vétket követ el, lop, sikkaszt, rombol, de azzal is, hogy sorozatban vét — kisebb, nagyobb mértékben — a társadalmi együttélés, az erkölcs, a munka és a kötelességteljesítés szabályai ellen. E tekintetben nemcsak az a hibás, aki megteszi, de az is, aki elnézi a hibát. Sajnos, még mindig kísért közéletünkben az „én nem bántalak téged, te se bánts engem” — eléggé el nem ítélhető szelleme, pedig ma már tényleg nincs ok a hallgatásra, s célja és értelme van a hibák elleni harcnak. Az az érzésem, hogy az ilyen úgynevezett „kis- hibák” azért olyan szívósak, azért olyan nehéz fellépni ellenük. mert elkövetésük és a felettük való szemhunyás egy közös alapból fakad: a közönyből, részvétlenségből, nemtörődömségből. | OTT BURJAN0ZHÁT~j el a közömbösség, ahol okkal vagy ok nélkül túlságosan elnézőek egymással az emberek, a munkatársak, ahol a „ne szólj szám. nem fáj fejem'’ alapról szemlélik és elnézik a mulasztásokat. kisebb hibákat, a közöny és közömbösség számtalan apró jelét. Ezek a jelenségek — bár ismétlem, hogy nem főbenjáró vétségekről van sző — ellentétben vannak a szocialista erkölcs jellemvonásaival, az igaz és becsületes többség igazságérzetével. A mi társadalmunkból kirínak a közömbösek a bürokraták, az egykedvűek. az „ahogy esik. úgy puffan” élv apostolai, a kezüket mosó álszentek, akik részvótlenül nézik at éter tét. mert a közöny és az önzés megfagyasztotta bennük a közügyek iránti felelősségtudatot. Szerencsére mind kevesebb a közönyösök száma és mind több az olyan ember-, aki felelősséget érez embertársaiért, a közvagyonért. A mi társadalmunkban gondosan kimunkált szigorú törvények védik az egyén jogait, érdekeit, s nem a létbizonytalanság. a félelem vastörvénye, hanem a közügyek iránti felelősségtudat ösztönzi nálunk jó munkára az embereket. Hogy gondjaink mégis megsokszorozódtak. azért van. mert vállunkra vesszük a közösség, az üzem. a termelőszövetkezet, lakóhelyünk, az ország gondjaiból ránk jutó részt is. A mai nyugtalan, izgalmas, gyorsan változó időnkben nincs helye a közömbösségnek, mert csak az összefüggések bonyolult láncolatát figyelembe véve tudunk eligazodni az életben. Közömbösnek lenni ma annyit jelent, mint elszigetelődni és elveszteni azt a jogot, hogy saját sorsunkat saját magunk irányítsuk. | MÁRPEDIG | a huszadik század, s különösen a szocializmust építő társadalom embere ezt a „fényűzést” nem engedheti meg magának, , , . ’ V. F.
