Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

1965. november 13, szombat 1. «Utal Folytatja munkáját az országgyűlés Mánaics Mihály felszólalása (Folytatás <tz 1. oldalról.) Mán dics Mihály, Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselő­je bevezetőben ismertette a me­gye közoktatásának fejlődését. Elmondta, hogy a második öt­éves terv első négy esztendejé­ben • 116,5 millió forintot költöt­tünk kulturális beruházá­sokra, s ezenkívül községfejlesztési alapból és más erőforrásokból 90 általános iskolai tantermet építettünk. A körzeti iskolák létrehozásá­val kiterjesztettük a szakrend­szerű oktatást, amelyben az idén már az általános iskolák felső tagozatos tanulóinak több mint 80 százaléka részesül, de több mint 7000 felsőtagozatos diák még osztatlan vagy csak rész­ben osztott iskolába jár. A probléma megoldása fő­ként azokban a járásokban, községekben nehéz, ahol a lakosság többsége külterüle­ten él. Ezeken a vidékeken csupán na­gyobb számú általános iskolai diákotthon létrehozásával bizto­sítható, hogy a falvak központ­jától távol, a tanyavilágban élő gyermekeknek is hasonló lehe­tőségük legyen a korszerű isme­retek elsajátítására, az alapos tanulásra, mint a. városokban, szerencsésebb körülmények kö­zött élő társaiknak. Mándics Mihály a továbbiak­ban a mezőgazdasági szakmun­kásképzés néhány problémájá­val foglalkozott. Bács-Kiskun megye mező- gazdasági üzemeinek 1970-ig kereken 11 000 új szakmun­kásra lenne szükségük. A jelenlegi tanulólétszám azon­ban a három évfolyam még az ezret sem éri el. Ilyen ütemben időszerű kérdéseiről Beszélgetés Gerőes Istvánnal* a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya vezetőjével viszont a szükségletet távolról sem lehet kielégíteni. A fejlesztési tervek megvaló­sításához — mondotta a képvi­selő — több feltételt kellene biztosítani. A legfontosabb, hogy mindenki, aki bármely szakmá­ban megszerezte a szakmunkás- képesítést, az annak megfelelő munkakörbe kerüljön, maguk­nak a termelő üzemeknek is jobban kell igényelniük, és fő­ként jobban megbecsülniük a szakmunkásokat. Mándics Mihály befejezésül indítványozta, hogy a Művelő­désügyi Minisztérium főhatósá­ga alatt működő, úgynevezett továbbképző iskolák egy részét alakítsák át a mezőgazdasági szakmunkásképzés előkészítő is­kolájává. Képviselőnk felszólalása után Molnár József Heves megyei és Orosz Józsefnó Fejér megyei, dr. Révay Zoltán Győr-Sopron megyei. Varga Károly Somogy megyei, dr. Petn Gábor Csong- rád megyei képviselők szólaltak fel. — Ezután Vass Istvánné az ülést bezárta. Az országgyű­lés szombaton délelőtt 10 órai kezdettel folytatja munkáját. Fogyasztási cikkeink beszer­zése. s általában a vásárlásaink révén nap. mint nap kapcsolat­ban állunk a kereskedelemmel, közvetlen tapasztalataink van­nak ezzel kapcsolatban. S ha olykor akad is apróbb bosszú­ságunk ilyen vagy olyan, éppen keresett árucikk hiánya miatt, általában elégedettek vagyunk. Öe hogyan ítéli meg ezt az ille­tékes? Ezekről beszélgettünk a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetőjével, Gerőes István elvtárssal. I Mi jellemzi ma a kereskedel­mi munkát, az áruforgalmat, s általában a fogyasztók ellá­tását? — Ha kevesebbet hallunk és olvasunk az áruforgalomról, az azt jelenti, hogy — az apróbb, egyelőre el nem kerülhető hi­bák ellenére — alapvetően ki­elégítő az ellátás. Ez jellemzi a mai helyzetet. Mégis hasznos áttekinteni e területet. Hiszen az áruforgalomban jól tükröződ­nek azoknak a társadalmi és gazdasági változásoknak a ki­hatásai, amelyek hazánkban, és megyénkben is időről időre be­következnek. Megyénk egész kereskedelme az idén 1200 millió forint érté­kűvel, közel 44 százalékkal több árut ad el a megye lakosságá­nak, mint 1960-ban. Jelentős do­log, hogy éppen a legfejlettebb igényeket kielégítő vegyesipar- cikk-árufőcsoport forgalma fej­lődött a leggyorsabban, mint­egy 60 százalékkal. Ez az áru- főcsoport a bútorokat, lakbe­rendezési tárgyakat, a híradás­A vetéstől a szedésig - mindent géppel irtást alkalmaztunk. Kézi kapá­ra tehát nem volt szükség. Most pedig, mint látja a terület na­gyobb részén a szedést is gép­pel oldjuk meg. Nem messze a kombájntól Bogdán József termelőszövet­kezeti traktoros vezetésével egy másik gép dolgozik. — Ez egy kísérlet — magya­rázza az üzemgazdász. — Szov­jet szalmabálázó gépet állítot­tunk be a kukoricaszár össze­gyűjtésére. Érdeklődöm a traktorostól: — Mekkora területről tudja na­ponta bálázni a szárat, — Harminc hold körül van a napi teljesítményem. — vála­szolja. A lemorzsolt kukoricát a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szárítja. Eddig már több ezer mázsát szállítottak be az átvevőtelepre, a felsőszent- iváni Üj Élet Termelőszövetke­zet gazdái. K. S. Munkában az adapteres kombájn. nye? — kérdezem Besüty Ist­ván gépcsoportvezetől. — Napi tíz hold — válaszolja majd hozzáteszi: — Két ilyen gépünk van. Gyors számítás. Egy-egy gép negyven ember munkáját végzi el naponta. Szép teljesítmény, de szükség is van a gépi segít­ségre, mert kevés a munkaerő. — A 690 hold kukoricaveté­sünket nagyrészt géppel taka­rítjuk be — tájékoztat Kovács Antal fiatal üzemgazdász, aki a termelőszövetkezet ösztöndíja­saként a nyáron végzett Zsám- békon. — A vetés nagyobb ré­szét is géppel végeztük. Há­romszázhatvan holdon sortrá­gyázógéppel juttattuk földbe a magot. Egy TV—D—6-os vetőgé­pet és egy háromsoros, a csávo- lyi Egyesülés Termelőűzőve41'" ÄUtyai Z-ultan adagolja a, báliénak a k^w&agaáfat, technikai cikkeket, például te­levíziót, a háztartási kisgépeket, járműveket, ajándékozási és kultúrei kkeket stb. foglalja ma­gában, I — Milyennek értékeli az élel­miszerellátást, vannak-e e téren említésre mélté gond­jaink? — Sokkal többet közel más­félszer annyit vásárol a lakosság az idén az élelmiszerboltokból ® 37 ezekkel rokon jellegű ven­déglátó üzletekből, mint öt év­vel ezelőtt Élelmiszerellátásunk egészében egyenletes, nyugodt. A fogyasztói igények jó kielégí­tését évek óta nem zavarta meg jelentősebben semmilyen körül­mény. Amikor gyenge volt a sajat gabonatermesünk, kormá­nyunk import útján gondosko­dott a kifogástalan kenyér- és lisztellátásról. Vagy most, ami- kor rizsünk volt kevés, szintén küllőidről hozatott kiegészítést hogy még a disznóölési szezon idejen se jöjjünk zavarba. . Hasonló a gondoskodási szán­dék a hús és húskészítmények, valamint a tejtermékek forga­lomba hozatalával. Mostanában jobb valamivel a helyzet, mint az ev elején, a járványos állat­betegségek idején reméltük. Még- ífm ígérhetünk e cikkekből ki­fogástalan ellátást. Sok egyéb mellett egyik oka ennek, hogy eppen a megjavult foglalkozta­tottság következtében egyre na­gyobb a közétkeztetést igénybe vevők tömege, akiknek jó ellá­tásáról szintén gondoskodni kell. Az ellátás azonban tovább ja­vítható és javítandó. A kereskedelem — az adott idt«zak jeíieg^1 és lehetősé­geitől függően — még sikere­sebben foglalkozhat például vá- gottbarom.fi és hal értékesítésé­vel. Hasznos lehet, ha a tsz-ek £ a P?3« élőbaromfi­felhozatalt. különösen váró- samkban A földművesszövetke­zetek eddig is sokat segítettek a varosok és nagyobb községek í*u *e, , fsában azzal, hogy saját hizlalasu sertéseket vágtak Ke resni kell a módját e tevékeny! séguk bővítésének. A nagyobb konyháknál szintén van lehetőség a moslékkal való hiz- lalasra, melynek révén a legcél­szerűbben hasznosítani lehet a konyhai hulladékot. r-ruSSi zöldség- és gyümölcs­félékből az átlagosnál gyengébb volt az idei termés. A minőség sem teljesen kifogástalan Ez erezhető a piacokon: több cikk­ből csökkent a felhozatal s egyes aruknál áremelkedések is tapasztalhatók. E nehézségek el- len^rr#IrSzövetkezeti szerveink és a MIK eredményes intézkedé­seket tesz azért, hogy az új ter­mesig jól legyen ellátva a me­gye lakossága. A téli ellátás ió megalapozásáért a közületek és wga a .•^1í,ossái? “ sokat segít­het az állóképes áruk idejeko­i^oiá^r5 megvósáriá8ávai­I IS“* -z helyi megfontolások ■ alapján befolyásolni? ^^?Lgandolom’ hogy «?y olyan megyeben. mint a mienk, ahol meg mindig jelentős a saját ter- i telesből származó hányad az j összes fogyasztáson belül, s ahol a vásárolt áruk számottevő része nem ® boltokban, hanem aszer- | vezetlen piacon kerül forgalom­ba, haszosabb, ha az élelmiszer­kereskedelem és a közétkezte- tes ellátási kérdéseinél időzünk ■‘.sorban. A mi szabadpiacunk s altalaban a helyi ellátási M- egészitésünk nem lehet teljesen i szervezetlen. Azt kell. és lehet ‘ & böfoiyáőolíná, tem eddig is sokat tettek már e be­folyásoló szerep hatékony ér­vényesítésére. Célszerű, ha a városok és na­gyobb községek tanácsainak vég­rehajtó bizottságai mostanában is beszélgetnek az ellátásért közvetlenül vagy közvetve fe­lelős szervek vezetőivel és dol­gozóival, s eldöntik: kinek mit kell tennie a lakosság ellátásá­nak javítására. Ennek kereté­ben egyrészt az idei télre vonat­kozó feladatokban kell megál­lapodni. másrészt abban, hogy a mezőgazdaság, a felvásárlás* az ipar, a kereskedelem mit te­gyen a helyi ellátás hosszabb távú céljainak megvalósításáért. Nem csupán mennyiségi, hanem minőségi kérdésekről van itt szó. Jogos megjegyzések hang­zanak el például arról, hogy a kenyér nem mindenütt és nem mindig egyforma minőségű. A péksütemény választéka sem egyforma stb. Van tehát tenni­való. I Technikai és személyi felté­telek? — Eddig csak az áruellátást érintettük. Ez érthető, hiszen a döntő az, hogy mit, mikor és mennyit kínál a kereskedelem a fogyasztóknak. Nem közömbös azonban az sem, hogy hol és milyen körülmények között szol­gálják ki a vásárlókat. A kor­szerű kereskedelemnek tehát a meghatározó áruellátási ténye­zőn túl technikai és személyi oldalai is vannak. .,j* Ez utóbbiakkal kapejftatos tennivalók szintén sokrétűek, összegezve megállapítható, hogy a városokban is. de különösein a nagy községekben igen sokat fejlődött a kereskedelmi hálózat Számos bolt létesült a perem- területeken. Elsősorban váro­sainkban és kis községeinkben azonban még vannak fehér fol­tok. Kereskedelmünk eredménye­sen és egyre kevesebb hibával dolgozik, amiért elismerés illeti mind az üzlethálózat dolgozóit, mind a vállalatok, földműves­szövetkezetek vezetőit. Bizonyos, hogy a kereskedelem megerősö­dött szakembergárdája a hama­rosan megkezdődő harmadik öt­éves terv időszakában eredmé­nyesebben dolgozik majd. — mondotta végezetül Gerőes Ist­ván elvtárs. P. I. Indul az első lőtt-vad szállítmány Még a kezdeténél tart a va­dászati idény, de a MAVAD kecskeméti kirendeltsége máris háromezer nyulat, kétezer fá­cánt, több őzet, dán bikát és vaddisznót vett át a vadásztár­saságoktól. Nemrégiben kerítet­ték puskavégre a szezon eddigi legnagyobb zsákmányát, egy 180 kilogrammos vadkant, a császár­töltési vadászok. A mélyhűtött, lőtt vadak nagy- részét exportálják, az első szál­lítmány ezekben a napokban indul Nyugat-Németországba. A kirendeltség dolgozói elmondták, hogy évről évre csökken a lőtt - vadfelvásárlás aránya, a Vadá­szok fő fegyvere ugyanis ma már nem a puska, hanem a háló. Élve fogják el az apróva­dak nagy részét, mert így lé­nyegesen magasabb árat fizet­nek az áruért a külföldi cé­\ zef által konstruált gépet hasz­náltunk erre a célra. A tavasszal holdanként egy mázsa pétisót is kapott az egész terület. Vegyszeres gyom­ISézsük, amint az adapteres kombájn vágja a szárat, nyeli a csöveket, majd le is morzsolja a kukoricát. — Mennyi a napi teljesítené­A lakosság

Next

/
Thumbnails
Contents