Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
1965. november 12, péntek 5. oldal ELŐRELÁTÁS Hatezer mezőgazdasági szakmunkástanulót vettek fel idén az első osztályba az egész országban. A szükséglethez képest ez a szám kevés. Több mint háromezer község és város van az országban. Egyedül Kiskunfélegyházán viszont hatvan fiatalt szerződtettek az első osztályba. Szántó Andor, a kiskunfélegyházi városi tanács mezőgazdasági osztályának főmezőgazdásza a következőket mondta a mezőgazdaság szakmunkásszükségletéről. Szükség — Kiskunfélegytíáza határában 1600 hold szőlő és gyümölcsös van. Ebből 600 hold új .telepítés, amely három termelő- szövetkezet: a Kiskunság. Bem és Rákóczi tulajdonában van. A három termelőszövetkezet gyü- mölcsöse-szőleje úgyszólván egy tagban van, csupán egy-egy dűlőút választja el egymástól. Egy-két éven belül termőre fordul ez a hatszáz hold. Ekkora szőlő- és gyümölcsterület szakszerű kezelése nem kis gond. Jellemző példa: A Bem Termelőszövetkezetben az idei tavaszon Török Ferenc kertész és a tsz főkönyvelője metszett meg 100 hold gyümölcsöst. A két ember nem kedvtelésből végezte el ezt a nagy munkát, hanem azért, mert — egyszerűen nem volt rajtuk kívül, aki szakszerűen elvégezze. Mindenfelé látni a határban a szakszerűtlen gyümölcsfakezelést, ami arra mutat, hogy kevés — ijesztően kevés! — a gyümölcsfák gondozásához értő szakember. Nemcsak Félegyházán, hanem országszerte. Magyarul ez annyit jelent, hogy a huszonnegyedik órához közel vagyunk:' most már komolyan neki kell látni a mezőgazdasági szakmunkásképzésnek. A módszer Hogyan sikerült tehát Kiskunfélegyházán a „beiskolázási” tervet kétszáz százalékra teljesíteni? A módszer, ahogyan csinálták, példa lehet más községek, városok előtt is. Megdőlt \>gyanis ebben az esetben az állítás, hogy a fiatalság nem vonzódik a mezőgazdasági pályák felé. Igenis, érdeklődik, ha megfelelő felvilágosítással ezt elősegítik. — A mi módszerünk a következő volt — mondja Szántó Andor. — Először is az általános iskolák igazgatóit és nevelőit nyertük meg a gondolatnak. Mielőtt egyáltalán elkezdtük volna a toborzást, felmértük a tsz-ek szükségletét, de nem hagytuk az ő kezükben a kérdés megoldását, mert sokkal biztosabbnak véltük, ha a mezőgazdasági osztály vállalja a feladattal való megbirkózást. Ezután Szántó Andor személyesen végiglátogatta a város általános iskoláit, osztályfőnöki órákon és szülői értekezleteken ismertette a mezőgazdasági pálya által kínált lehetőségeket. A nyolcadik osztályosok és a szülők meghallgatták az őszinte, közvetlen előadásokat. Odahaza megvitatták, aztán a pedagógusok is, ha szerét ejthették, elbeszélgettek a tanulókkal. Az eredmény az lett, hogy nyolc- vanan jelentkeztek az első osztályba. Ekkora számról senki sem álmodott. Mivel azonban a körülmények nem engedték meg valamennyi jelentkező felvételét a szőlő- és gyümölcstermesztési szakra 43, a zöldség- termesztésre 10, a baromfitenyésztésre 1 és kovácsnak, gépszerelőnek 6 tanulót szerződtettek. A szerződést — az eddigi gyakorlattól eltérően — a tanács képviselője kötötte meg a tanulókkal, az érdekelt termelő- szövetkezetek elnökeinek jelenlétében. Tervszerű ianuSóképzés A termelőszövetkezetek közötti együttműködés mezőgazdasági tanulóképzésben több vonásában újszerű. Üj abban például, hogy a gyakorlati munkák vezetésére közösen szerződtettek egy gyümölcskertészt, Baranyi Lajost, akinek harmincéves nagyüzemi gya- korlota van. Amikor a tanulók toborzása folyt, a szülők közül többén érdeklődtek az iránt, hogy a gyakorlati munkáknak ki lesz a vezetője. Mikor Baranyi Lajos nevét meghallották, szívesen beleegyeztek gyermekük szerződtetésébe, mert jó kézben tudják a szakmunkásjelölteket. A tanulók képzését egyébként igen tervszerűen végzik. Az elméleti oktatás a kecskeméti kisfái szakmunkásképző iskolában folyik. Jellemző a kiskunfélegyházi általános iskolák vezetőinek érdeklődésére, hogy volt tanítványaikat már kétszer meglátogatták a kisfái iskolában. És hogy mennyire megelégedettek az eddigi eredményekkel, mutatja az, hogy eddig már negyvenen jelentkeztek az 1966-ban induló évfolyamra. Jövőre mintegy 110 tanulót szeretnének a mezőgazda- sági osztályon szerződtetni, félő azonban, hogy sokszoros túljelentkezés miatt vissza kell utasítani a jelöltek egy részét. A gyerekek gyakorlati képzése megfelelő helyen történik majd. A három termelőszövetkezet közösen megvásárolta 250 ezer forintért az elnéptelenedett Molnár-féle iskolát. Itt rendezik be az ébédlőt és a mosdót. Lesz azonkívül egy tanterem is, ahol esetleg — rossz időben — olvashatnak, művelődhetnek a gyerekek. Összesen 120 Az iskola mellett kétholdas erdő terül el. Az erdőben — a nyári gyümölcsösben végzendő munkákhoz KISZ-tábort létesítenek. Ha a hatszáz hold termőre fordul, lesz itt munka bőven a fiatalságnak is. Mint mondottuk, már a jövőre gondolnak. Szőlőre 40, gyümölcsösre 40 és baromfi- szakra ugyancsak 40 tanulót szerződtet majd a tanács. Félegyháza iparilag erősen fejlődik. Ipari tanulókban is hiány van. Hogy a mezőgazda- sági szakmunkásképzést így, ilyen sikeresen megoldották, az a tanács, a pedagógusok és a népfront előrelátó gondoskodásának köszönhető. Balogh József Áz élethez igazodva Az eszmei irányelvek és a bírói munka Amikor egy bíró tárgyalást j vezet, Ítéletet hoz, gazdasági, munkaügyi vitákban dönt, nemcsak jogot, igazságot szolgáltat, hanem a törvény eszközeivel nevel, politikai munkát végez. Különösen alapvető feladata ez a szocialista bíróságoknak, amelyek a büntetést és a különböző intézkedéseket mint az emberek tudatának, magatartásának alakítóját alkalmazzák, érvényesítik. Ahhoz azonban, hogy ennek a feladatnak eleget tudjanak tenni a bírák, nemcsak alapos szakmai ismeretekre van szükségük, hanem arra is, hogy marxista világnézettel rendelkezzenek, a szocialista ideológia szilárd talaján álljanak. Az egyoldalúság veszélye A bírói munka természetéből fakad azonban, hogy az életnek csupán az „árnyoldalával” foglalkoznak, csak a negatív, káros jelenségekkel találkoznak hivatásuk gyakorlása közben. Ennek megvan az a veszélye, hogy egyoldalúvá válik a bíró, ha érdeklődési körét nem terjeszti ki az élet más területeire, hogy ezáltal mintegy egyensúlyt teremtsen önmagában és munkájában is. Mit tesz ennek érdekében a megyei bíróság pártalapszervezete, hogyan segíti az igazságügyi dolgozókat? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Falu György elvtárssal, a kecskeméti bírósági pártalapszervezet titkárával. — Sajnos, az egyoldalúság veszélye valóban létezik, de ez nem annyira élő probléma, mint ahogy azt a kívülállók gondolnák. Nálunk ugyanis az alapos szakmai felkészültség bizonyos mértékig együttjár az ideológiai ismeretekkel, a kettő úgyszólván feltételezi egymást. ÉpKecskemét szépítéséért Érdekes kezdeményezés szüle- j tett a Művészklubban: Megala- j kult a „Közérdekű kérdések fó- I ruma”. , Alkalomról-alkalomra j találkoznak itt a művészek az ' illetékes szakemberekkel és Kecskemét esztétikai képének szebbé tételéről beszélgetnek. Legutóbb a parkokról, következő alkalommal pedig a plakátokról, meghívókról lesz szó. A november 12-én, pénteken este 7 órakor tartandó beszélgetésre meghívták a kecskeméti nyomda igazgatóját és főmérnökét, egy-két szedőt, valamint Tóth Tamás iparművészt és Simon Balázs festőművészt is. pen ezért bíráink az ügyészekkel együtt szervezetten vesznek részt az ideológiai továbbképzésen, amelynek során a marxizmus—leninizmus esti egyetemének anyagát sajátítják el. Rendszeresen tartunk szakmai megbeszéléseket is. Ezeken az összejöveteleken egy-egy jogterület kérdéseit beszéljük meg. A bíró ugyanis nemcsak büntet, vagy felment, polgári jogi vitákat dönt el, hanem észre kell vennie a károsan ható, a társadalom fejlődését gátló tényezőket is. Ehhez kétségtelenül elmélyült ideológiai ismeretekre van szükség. Ismerni kell azonban — éppen az egyoldalúság elkerülése végett — a mindennapi életet is. A bírák ezért több esetben, még a tárgyalás előtt kimennek a cselekmény színhelyére, környezettanulmányt folytatnak, meggyőződnek arról: milyen körülmények között él, dolgozik az az ember, akinek ügyében dönteniük kell. Mindez nem csekély munka. Amikor a sok is kevés Nem elég tehát, ha a szakbíró a jogászi munka egy-egy területén „bedolgozza” magát. A hivatásból ered a követelmény, hogy ismerje az újonnan megjelenő, hatályba lépő jogszabályokat, azok társadalmi összefüggéseit. Ezért kell képeznie magát főleg a társadalomtudományok, de sokszor még a természettudományok területén is. Bármilyen furcsán hangzik azonban ez még mindig kevés. A nap 24 órájából időt kell találni az újságok, folyóiratok olvasására, a rádióra, televízióra, irodalomra, stb. is. S hozzá kell tenni, hogy csak áz1 lehet jó bíró, akinek sokirányú az érdeklődése. — A mi pártalapszervezetünk igyekszik maximális segítséget nyújtani abban, hogy a bírák mindenben megfeleljenek a velük szemben támasztott igényeknek. De természetes, hogy leginkább mégis csak a bírói munkával kapcsolatos feladatok jobb, objektívebb megoldását tudjuk elsősorban támogatni. Ezért szoktuk például egy-egy bonyolultabb ügy kapcsán megvitatni az érintett jogterület összes vonatkozásait, feltárva annak társadalmi, politikai és gazdasági összefüggéseit is. A tiszakécskei malom mellett azért tértek vissza ezek a romantikus emlékek, mert a hosszú kémény hegyében, a füstös villámhárító mellett megláttam a gólyafészket. Odabent azt vártam, mikor jön egy Kónya bácsi-forma szótlan ember, nálánál nagyobb liszteszsákkal a vállán, amely alatt úgy feszült az arc a megerőltetéstől, mintha mindjárt szét akarna pattanni. Furcsán meredt, vörös-eres szem, kidagadt erek, csapzott, szürke haj, s valami visszafojtott keserű indulat; ezek éltek bennem a régi malmi munkásokról. Itt szinte csend van, a liszt- szagú. zsákmáglyákkal teli helyiségben. Jobbra egy csomó „civil”, egy kevés szavú munkás mázsái nekik — talán cserelisztet. Figyelek, ki lenne még, akit lisztes ruhájáról idevalósinak sejthetek. Egyik sarakban kis kőművesmunka folyik, ott áll egy svájci sapkás, őszes hajú férfi. Mintha fehéres színű lenne a kék munkanadrágja. A k'skabát világos amúgy is. Eltaláltam. Szűcs Imre molnár ez a szikár munkás. Arcbőre szintén száraz-hamvas — és ő a harmadik Imre nevű molnárismerős. 1936 óta dolgozik a malomszakmában. — Valamikor gőzmalomban kezdtem. .. Itt már villanyerővel őriünk — tesz egy kis ösz- szehasonlítást. Akkor a sok vezérlőmű, a sok szíjáttétel megmozgatta az embert. Többször leesett a szíj, s nem is volt veszélytelen. .. Ma szinte . gombnyomásra működnék a gépek, kardán-csuklós rendszerrel. .. Tiszta, egészséges körülmények között dolgozunk. Egy pillanatra átfülelek egy vasajtó mögötti helyiségbe. Finom, egyenletes gépzümmögés hallatszik. Erre, s az eddig látott kevés emberre gondolva érdeklődöm az utánpótlásról — A fiam is ezt a szakmát választotta. Elvégezte a malomipari technikumot, most van a gyakorlati évében. Majdnem azt mondhatom, hogy malomban született. Debrecenben ott volt a lakásunk. Mint gyerek is beszokott az üzembe. Mikor eljött a pályaválasztás ideje, egy percig se teketóriázott; ösztöndíjasként tanult. Hozta, mutogatta nekem is a tankönyveket. Magyarázott, örült, hogy gyakorlatban sok mindent régtől tudott... Most ugyan egy kicsit kedveszegett. Azt mondja nemrég: ahogy szerette eddig, úgy kezd kiábrándulni a mesterségből. .. Persze, van is igaza. Azt én sem értem, hogy munkaruha dolgában miért tekintik őt új dolgozónak, hiszen végeredményben nem új, a vállalat ösztöndíjasa, kötelezettséget vállalt már régen. Miért kell 6 hónapot várnia? Megéreztem azt is, hogy neki szokatlan az érdes, esetleg kemény hangnem, amivel munka, sietség közben találkozik. Biztos. hogy nem úgy beszélnek, mint az iskolában. Gondolom, van emögött egy kis féltékenység is, a tanultabb, fiatal, de a gyakorlatban még járatlan szakmabeli iránt. Pedig ez a természet rendje: az utánunk jövők mindig magasabbról indulnak. Ezért is küszködünk, hogy gyerekeink többek legyenek, mint mi. Azt viszont nem tudom megmagyarázni, hogy amikor orr- műtét után pár napra kiengedték a fiamat a kórházból, s kérte, hogy átmenetileg tegyék pormentes munkahelyre — csak kimosolyogták abban a másik üzemben... Es valóban nem valami lelkesítő fogadtatása egy ifjú technikusnak. Különösen, ha a szakemberhiányt is figyelembe vesszük. Jól megtermett, fehérköpenyes férfivel találkozom az udvaron. Rizinger József telepvezető — főmolnár — csupa meglepetéssel szolgál. Olyan fiatalos, hogy senki nem nézné ki belőle a 25 éves molnárságot, kivált meg két katonafiát. — A legkisebb fiam második gimnazista, ő Is molnár akar lenni. Vakációiban itt dolgozik az üzemben. Az apám is ebben a szakmában élte le életét — toldja meg Rizinger elvtárs... Sajnos, kicsit több megbecsülés kellene ennek az iparágnak. Nincs olyan értekezlet például, ahol szóba ne hoznák a munkások, hogy... — Ugye, a természetbeni fejadagról lesz szó? Ezt Szűcs elvtárs is felhozta — vetem közbe. — Igen Azelőtt a malmi dolgozó ingyen, a családtagok pedig a forgalmi árért kapták meg a fejadagot. Ez nagy köny- nyebbséget jelentett, s nem ellensúlyozza az a havi 63 forintnyi fizetéstöbblet, amivel pótolják. Nálam is nyolctagú a család. A kétkilogrammos, puha pékkenyér nagyon szaporátlan. Hogy mit számított ez a munkásoknak? Mindegyik ezt emlegeti legfőbb panaszként. Nem egy molnárt ismerek, aki azért ment el sofőrnek, rendőrnek, s egyéb szakmába, mert a természetbeni kedvezményt megszüntették. .. Mindig úgy vetődik fel: ha az erdész, a tsz-tag, a bányász kaphat természetben juttatást, miért nem lehet ezt megtenni a malmi dolgozóknál? Nem jönne ingyen, és semmi hátránya nem lenne a közellátásra. .. ...A gólya fészekről itt jegyzem meg, hogy ahol villanyerő hajtja a gépeket, a gyárkéményből műemlék lesz, s oda háborítatlanul költözhet a hosszúlábú, piroscsőrű madár. Tóth István Döntő a munka minősége Az általános fejlődéstől eredő fokozatosabb követelmények különösen összetett formában, sokrétűen jelentkeznek a bíróságok munkájában. A tapasztalat azt mutatja, | hogy jó irányban, hatékony eszközökkel segíti a bírák tevékenységét a pártszervezet. A kommunisták nemrégiben taggyűlésen beszélték meg az eszmei irányelvekből adódó időszerű tennivalókat. — . Legfontosabb feladatunk — mondja dr. Falu György párttitkár —- éppen a fentiek tudatában arra törekedni, hogy ítéleteink, döntéseink körültekintő munkával készüljenek, „objektívek” legyenek. Feltétlenül el kell érnünk, hogy téves szemlélet még jó szándékból se befolyásolhassa a bírót. Nem engedhetjük meg, hogy például a társadalmi tulajdon védelméből kiindulva jogos magánérdek szoruljon háttérbe — és fordítva. Akkor teszünk eleget hivatásból eredő feladatunknak, a törvényeknek, ha Ítéleteink határozottságot tükröznek, szakmai ég politikai értelemben egyaránt. Ezáltal nő a bíróságok tekintélye, javul a törvényesség helyzete megyénkben. Gál Sándor
