Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

WeS. november TT, csütőrtofi S. «HTast Kubikos pár. szegény vietnami népbe? A ho­rogkeresztes talpszeg helyett most a dollárformá.jú tipor fér­fiak, nők, gyerekek arcára, hú­sára. Jenki SS-esek vezetik le állati — megint egy helytelen, az állatvilágra sértő szó — dü­hüket partizánokon, a rizs föl­dön összeszedett parasztokon, mikor fejjel nyomkodják vizes hordóba őket. Míg tüdejükben megpattannak az erek, s bor­zalmas halállal hagyják itt ezt a rettenetes világot. Azzá tette az US Army a csendes teaföl­deket, a szelíden fodrozódó víz­tükröket a rizsparcellák kalá­káiban. Mit irigyelt a vérszom­jas fasiszta fene vad az orosz, holland, cseh vagy jugoszláv kőműves életéből? Miért üti ki whisky-bűzös röhögéssel a ke­servesen megtermelt marék ri­zsét a jenkikatona a vietnami kisember kezéből? A gazdagsá­gára, ipari civilizációjára gőgös Amerika! Melynek nyolchenge­res autócsodáit nálunk is sokan tisztelik hasra borulva, s nem látják meg a csillogó kerekeken buggyanó vért, legázolt dolgos népek életének árát. „Nem lesz semmi bántódáso- tok!” bömbölte a német fasisz­ták megafonja a haláltusa utol­só perceiben járó cseh. — de ugyanúgy francia, bolgár vagy ukrán ellenállóknak. Utána pe­dig hátborzongató idillként fel­zengett a népszerű sláger. Az élet, a gondtalan szórakozás, a békés érzések kifejezése. Johnson is küldi kopóit. su­gárhajtású repülőit, bombasző­nyegeit. A haddtudomány pre­cíz. korszerű formamegoldások­kal készült eszközei ontják a vért, kínoznak, ölnek — ma is. Gyereket az iskolapadban, anyát a küszöbön, fiút a zöldelő ba­rázdában. Közben a propagan­dagépezet nagy hangszórója ér­tesíti a világot, hogy Johnson imádkozott. Kérte az istent, mi­nél előbb adjon békét Vietnam­ban. Az a jóságos nagy ég pe­dig nem szakadt le ekkora ha­zugságtól. Mint ahogyan nem szakadt le Prágában, a Don- kanyarban vagy Görögországban sem — annak idején, ott Kefa­lonia felett például. De es a film is figyelmez­tet. A békét akaró népek éber­ségének nem szabad, nem lehet egy pillanatra sem elaludnia napjainkban. Egy piciny kiha­gyás, és már odanyúl a barbár gyilkosok szórós keze ahhoz a bizonyos gombhoz. Nem szabad felejteni, ezt szuggerálja A gyil­kos halála c. film is. Mert van­nak, akik számára szükséges ilyen óbresztgetés. A moziból kijövet talán ezért is jutottak eszembe Günther Kunért NDK- beli költő sorai. Verse arról szól, hogy mikor leszáll a vá­rosra az este, a nedvesein csillo­gó járda alatt felriadnak a holt katonák, és menetelnek. Ezekben az utcákban esett el valaha ellenség jó barát égő benzinnel öntötték le egy­mást világító lövedékeket hajszoltak egymás hxísába. Menetelnek a járda alatt .. . hogy halljátok őket. Nyugtalanul mivel odafönt házaitokban utakon kocsikban hidakon s tornyokban avval vagytok csupán elfoglalta hogy feledjetek feledjetek feledjetek. Tóth István lettel folytatja a satuba fogott vas hajlítását. — Bizony, a vas nehezebb •matéria, mint az agyag. Ennyi­ben is különbözik a szobrászat­tól a fémmel bánás munkája — mondotta Kiss Sándor. Műhe­lyében, amely mi tagadás, több mint egyszerű: szegényes, kez­detleges körülmények közt — így, ősztől kezdve, bizony már bekecsben — kénytelen hódol­ni szenvedélyének. Arról azután, hogy miként engedelmeskedik, a művésznek, szakavatott kezében mivé válik a vas, később otthonában volt alkalmunk' meggyőződni. Való­ságos kis múzeum a szoba, amelynek küszöbén megállva, a látogató hamarjában nem is tudja, hol kezdje a vizsgáló­dást, a gyönyörködést. Szétnéz­ve — s közben hallgatva Kiss Sándor szerény, szűkszavú kom­mentárját — végigkísérhető egész művészi fejlődése, sajnos, híjával azoknak az alkotásai nak, amelyek azóta hazai és perceit. Mostanában vas és szí­nesfém, illetve vas és üveg ösz- szedolgozása, a vas és a rai.ia együttes alkalmazása is mind több sikerrel foglalkoztatja őt. Az országban szinte egy ké­zen megszámolhatok azok, aki­ket — mint például Biber Ká­rolyt vagy Perez Jánost — ve­le együtt a kovácsoltvas elhiva­tott művészeiként tartanak szá­mon. A szoba egyik falát ki­tüntetések, oklevelek fedik. A munkásőr-parancsnokság, a szak- szervezeti kongresszus, a kü­lönböző intézetek megrendelésé­re készült, vagy a’érdékozott műveit nyugtázzák <,.c érően. Mindeddig várat azonban ma­gára a megérdemelt elismerés, a korona az életművön. Az, hogy a megyeszékhelyen jól is­merik- és becsülik művészetét; hogy messze vidékekről is mind többen keresik fel otthonában, figyelnek fel alakításaira: ke­vés. Az egyetlen itthoni kiállí­tásnál is jóval többet érdemel­ne „a vasvirágok rn--',<=‘re”. J. T. Megyei békeaktíva Kecskeméten A Hazafias Népfront megyei titkársága szer­dán délelőtt, Kecskeméten megyei békeaktíva- crtekezletet rendezett. A mintegy nyolcvan rész­vevő előtt Zala Tamás, a Magyar Nemzet kül­politikai szerkesztője tartott előadást az idősze­rű nemzetközi és külpolitikai kérdésekről. Sokan keresik fel a pedagógusok szakszervezete képzőművészeti tagozatának a kalocsai járási művelődési ház­ban megnyílt kiállítását. Ezt a kiállítást négy év óta minden évben megrendezik. Az idei ki­állítás a pedagógus-rajztanárok művészetének minőségi javulásáról tanúskodik. A tárlat no­vember 21-ig tekinthető meg. Erkölcs és kötelesség Aikotémíih^b^ FELKAPOTT, divatos köz­hely egynémely munkahelyen és hivatalban: „Kevesebb mo- ralizálást, több igyekezetei!” S ami a biztatást illeti, kár lenne belekötni. De miért szólnánk kevesebbet az erkölcsről? Hi­szen erről ma lehetetlen keve­set beszélni. Témává vált. Tele vannak vele a lapok, erről kon­zultálnak a televízióban, és hivatkozhatunk fontos pártdo­kumentumra. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának ideológiai irányelvei komoly figyelmet és teret ^szentelnek ennek a kér­désnek, s arra ösztönöznek .ben­nünket, hogy az erkölcsi neve­lés kellő figyelmet kapjon. Társadalmunk erkölcse sem­mivel sem romlott, sőt, napról napra szilárdabb, erősebb. S akármilyen furcsának tűnik az összefüggés, éppen hogy az új erkölcs elemeinek, szemléleté­nek és normáinak általános, tér­hódítása okozza a közösség ideg- rendszerének fokozott érzékeny­ségét. A bűncselekmény, a ki­lengés, a családdal és a közös­séggel való szembefordulás, a korrupció stb. statisztikailag sem több a megelőző esztendők­nél — csak mi vagyunk többek erkölcsben, mi vagyunk érzé­kenyebbek morális ügyekre. AZ EMBEREK ma már el­vontan ítélnek meg egy-egy er­kölcsi kisiklást, nem egyszerűen úgy tekintik, mint mesélni való szenzációt — hanem egyre fob- ben jöttek rá az erkölcstelen magatartás közösségellenességé- re. A szocialista közvélemény szigorúbb bíróvá vált. A köz­erkölcsöt, a társadalmi erkölcsöt sértő esetek nagy felháborodást váltanak ki a munkás-, dolgo­zó emberek közösségében, akik­nek eleme a tisztesség. Ha valamire rámondhatjuk, hogy bonyolult dolog, a!z erkölcs­re kétszéresen is. Senkisem ,,ka- tekizálta” normáit, még csak a tilalomfákat se szedték versbe vagy pontokba. A szocialista er­kölcsről alkotott fogalmaink elég világosak ahhoz, hogy kü­lönbséget tudjunk tenni erköl­csös és erkölcstelen cselekedet között. S nemcsak olyan esetek­ben fakad fel a társadalom til- tokazása. amikor az eset egyéb­ként is jogért kiált. Azokat az antimorális dolgokat is mérni tudja a közösség, amelyekre „csak” az emberiesség „paragra­fusai” idézhetők. MIÉRT VÁLT akkor témává az erkölcs? Mert, az új már van olyan erős, hogy türelmet­len is legyen. S harc nélkül az alakuló új sem győzhet. Ki kell harcolnunk, hogy az erkölcste­len jelenségek ne kapaszkod­hassanak meg társadalmunk előforduló mai ellentmondásai­ban. hanem egyrészt ezekkel el­tűnjenek, olyan ütemben, amint a szocializmus viszonyai töké­letesednek, másrészt az új mo­rál képviselői átütő eszmei harc­ba kezdjenek a gondolkodás to­vábbi pozitív befolyásolásáért. Mert, az erkölcs nemcsak ott szenved csorbát, ahol vissza­éléssel, korrupcióval, bűnszövet­séggel találkozunk. A szocializ­mus morálja a munkapadnál, az íróasztalnál, a szántóföldön kez­dődik. Aki jó barátságban van a kötelességtudattal, annak ez a tulajdonsága más cselekede­teire is átsugárzik. Erről pedig a szükségesnél is kevesebbet, s csak nagy általánosságban be­szélünk. Pedig ez a mai erkölcs egyik legfontosabb oldala. Erről szólni sosem elég. A bíró hangja nem reszket, mikor kihirdeti az ítéletet. Mi, sem találunk felmentési a bű­nössel szemben, aki súlyos er­kölcsi vétekbe esett. De azért vegyük észre, a szocializmus er­kölcsi emelkedésének nem a „paragrafusok pedagógiája” a fő eszköze, s fő alanyai sem azok, akik bűnbe süllyednek. Az erkölcsi „szabálysértésekre” talán sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk, mert ha ezek­ben a közösség nem szól, és nem ítél, észrevétlenül és kiiga- zítatlanul maradnak. Társada­lom? Hogyan? Frázis lenne így válóban, ha hozzá nem ten­nénk: mi vagyunk a társada­lom, a munkatárs, a kollega, a brigád, az ifjúsági szervezet és a sportkör, a lákóbizottság és a szakszervezet... NEM EGYSZERŰ dolog. Rit­kán kapunk érte hálát. Ez még­is az a tevékenység, ami leg­jobban kamatozik. S. I. Vasba mintázott álmok — Gyakran álmomban szüle­tik meg valamelyik, hosszú hó­napokon át dédelgetett figurám egy-egy végső, befejező vonala. Ilyenkor kényszerítem magam, mint az AKÖV tanműhelyének vezetője — 60 motorszerelő és karosszérialakatos szakmai kép­zését is irányítja. Most azonban nem a megbecsült nevelőt, ok­Győzelmi emelvényen. hogy villanyt gyújtsak, s bár­mennyire bánt is, hogy a csa­lád pihenését zavarnom kell, vázlatfüzetembe rögzítem a még hiányzó mozdulatot, sok­szor csupán a már-már kész alkotás apró, de mindeddig hasztalan keresett töredékét... — vall halkan, szinte bocsánat- kérőén mosolyogva az alkotás műhelytitkáról a fehéredő hajjal is fiatalosan ható — s évei számát tekintve sem öreg — alkotó: Kiss Sándor. „Civilben” a MŰM. 607. szá­mú szakmunkásképző intézeté­nek óraadó szaktanárja, s — tatót, hanem az iparművészt il­leti a látogatás. Kerkápoly utcai műhelyében „leptük meg” munka közben. „Játszadozó halak” című fali­díszén dolgozik éppen. Vázla­taiba pillant, majd visszalép a készülő műhöz. A kalapáccsal, „steklivel”, s a többi formáló­szerszám segítségével féltő gonddal, az arcán elmélyült ih­külföldí gyűjtőkhöz, közéleti személyiségekhez kerültek. , Szerencsénkre azért még így is szép számban találhatók a kezdeti évek kovácsoltvas hasz­nálati tárgyai — az asztalok, a modern könyvespolc, vágy fali­kar — mellett művészi kisplasz­tikák, lemezdomborítással ké­szült figurák, s az iparművészt mostanában gyakran foglalkoz­tató — de a műértők által is olyannyira kedvelt — merész­vonalú falidíszek... Első munkái egyike a naívsá- gában bájos „Fütyörésző inas”: ormótlan bakancsban, kócosán, de hetykén zsebre vágott kéz­zel, kamaszos virgoncsággal... Tavaly júniusi — mindmáig egyetlen — gyűjteményes kiál­lításán, a művészklubban le­mezdomborítású madárfigurái voltak a legnépszerűbbek. S itt vannak sporttémájú kisplaszti­kái: a lendületes mozgást fém­be rögzítő „Kajakozó”, a „Küz­delem” kardvívója, vagy a ké­pünkön is bemutatott „Győzel­mi emelvényen”. „Olvasó port­réján” egyetlen vas-szálból for­mál ki egy elmélyedt könyv­búvárt ... Ösztönös technikai biztonság­gal alkotó művész. Ezt bizonyít­ják legfrissebb keletű ková­csoltvas falidíszei, -portréi is. Az erjedt must ízét, s vidám danát ic' 'ző pincejelenet iszoga­tó, hordót dézsmáló parasztfi­gurái a méccsel világított, pók­hálós pinceszögletben; vagy a csupán a leglényegesebb voná­sokra szorítkozó, s mégis kife­jező, modern vonalvezetésű „Ku­bikos pár” ... Több mint két évtized mű­vészi munkája áll a negyven esztendő mezsgyéjére lépett Kiss Sándor mögött. A vasmű- veáséggel már ifjú korában el­jegyezte magát. S nemcsak szenvedélyesen, kedvvel, fárad­hatatlanul alkotó, de folytono­san kísérletező művész is. Anyagban gondolkozik, s a ta­lálékony újatkeresés tölti ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents