Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

i- Halló, SZTK?

— Itt a gondnoknő beszél.

— A városban felháborodással beszélnek arról, hogy hetek óta használhatatlan az SZTK liftje. Magunk is többször láttuk, amikor a mentők a karjukon cipelték le és fel a lépcsőkön a sérülteket.

— Igen, nálunk állandóan szükség van a liftre és nagyon sok kellemetlenséget okoz a rendelőintézetnek, hogy az nem működik. Erősáramú vezérlés helyett gyenegáramúra kellett átalakíttatni, mert az előbbi balesetveszélyes. Hat héttel ezelőtt kezdtek a munka elvégzéséhez a Budapesti Felvonószeüjra jó a lift

relő Vállalat dolgozói. Egy héttel ezelőtt el is készültek, de csak alig pár napig működött hibátlanul a lift. Jelenleg javítják.

— Szíveskedjen a telefonhoz hívni a szerelőt.

— Itt Mayer József felvonó- szerelő.

— Mi a hibája a liftnek?

— Nagy munka volt, négy hétig dolgoztunk a gyengeáramú átszerelésen. Emellett a vezetékek, a felvonókötél és egyéb szerelékcseréket kellett végrehajtani. A műszaki átadáskor nem volt semmi probléma, de ilyen nagy javítás után üzemeltetés közben — általában két hét alatt — ugranak ki a hibák. Ezért is végezzük garanciával a javítást. Most a féknyitó kismotorral volt a baj. Szétszedtük, kipucoltuk, olajat cseréltünk benne. Ez a munka egyébként nem is volt megrendelve. Rövidesen elkészül és működni fog a lift.

Néhány órával később arról értesültünk, hogy valóban jó most már áz SZTK liftje. Megkérdeztük a szerelőt:

— És nem is lesz vele a jövőben baj?

— Javítás után ldsebb hibák még előfordulhatnak — válaszolta. Itt dolgozunk a Lenin- városban. Ha valami' baj előfordul, azonnal jövünk, maguk is tudjuk, hogy a rendelőintézetben milyen nagy szükség van a felvonóra.

N. O.

Halálos végű verekedés a munkahelyen Mennyit ér a ház?

A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásaiból

EGY TERMELŐSZÖVETKEZET két sertésgondozója kocsmai szórakozás után ittasan ment be a tsz-be, hogy a sertéseket megjárassa és megetesse. Munka közben vitába elegyedtek. amely verekedéssé fajult, s ennek során egyikük a mos- lékkeverővel a társát úgy fejbevágta. hogy a szerencsétlen ember agyroncsolás és koponyatörés. következtében másnap meghalt. A támadót a büntetőbíróság elítélte. Az elhunyt özvegye kártérítési pert indított férje halálának okozója és a tsz éllen. A járásbíróság a merénylőt kártérítésre és havi életjáradékénak fizetésére kötelezte, míg a szövetkezettel szemben a keresetet elutasította. Fellebbezés után a megyei bíróság álláspontja az volt, hogy az eset munkahe’yen, munkavégzés közben, tehát a munkával bizonyos összefüggésben történt, a kárért a tsz a támadóval együtt egyetemlegesen felelős.

Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A határozat indokolása szerint

a mezőgazdasági termelőszövetkezet kártérítési felelőssége attól függ. hogy a károkozás a termelőszövetkezeti gazdálkodás körében történt-e?

A verekedés és ennek következményeképpen a testi épségben való károkozás, sem közvetlenül. sem közvetve nem tartozik a tsz gazdálkodása körében végzett munkához, A kár a verekedő felek egymásközötti fegyelmezetlen magatartásénak és cselekményének a következménye. Egymagában az, hogy a verekedés és az emberölés termelőszövetkezeti munkahelyen és a tsz-nek végzett munka közben történt, a szövetkezet kártérítési kötelezettségét nem vonja maga után.

' •

AZ EGYIK termelőszövetkezet megvásárolta egy özvegyasszony és kiskorú gyermeke házát. A 212 ezer forintról szóló adásvételi szerződést az elnök, az egyik vezetőségi tag, a főkönyvelő és két segédkönyvelő írta alá. A tsz közgyűlése azonban a vételárat nagynak találta, ezért a szerződést nem hagyta jóvá. mire a szövetkezet a pénz kifizetését megtagadta. Ezek- után a háztulajdonosok a tsz ellen pert indítottak.

A járásbíróság előtt a szövetkezet azzal védekezett, hogy a megállapodást nem arra illetékes vezetőségi tagok írták alá, tehát érvénytelen. Felhozták még azt is, hogy a vételár túl nagynak bizonyult, a ház valóságos értékével nem volt arányban. A járásbíróság a védekezést és érvelést nem fogadta el, s a szövetetkezetet a 212 ezer forint megfizetésére kötelezte. Fellebbezésre

a megyei bíróság szakértőt hallgatott meg. s ennek véleménye alapján a szövetkezetét 140 ezer forint kifizetésére kötelezte.

Óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa elé került, amely a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta.

A határozat indokolása rámutat. hogy a szóbanforgó szerződés nem szorult közgyűlési jóváhagyásra. A polgári törvénykönyv értelmében azonban, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt feltűnően nagy érték- különbség mutatkozik, a bíróság az aránytalanságot a szerződés megfelelő módosításával megszüntetheti, de a szerződést hatályában fenntarthatja.

PETŐFI KEPE

A Magyar Szoelaüsta Munkáspárt Bács-Kisktm megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16.

Kiadóhivatal:

Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta, Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési dll i hónapra 13 forint

Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85. lödéi; 25 065.

StiMiKWlMriUBB:

8r-% S*S<«wtit mim/lt- k»«sysíoMífc. »»Sií «Bit <*>«»- i>«ts H Mpfc. » tütsm '■

A — !«V- *-•.-*« :>::<';:«»>•*<« ÍÜÍ>í*Wí r--. : F

i -nxa fetria. >t Műt,--------------i.-r »»-«

4 tavai*»& kvrt* M*t*tt£* -a* » U *1 |

i

i

Kezünkbe került a Petőfi Népe 1061. január 20-i száma, amely egész oldalas képes riportot közöl a kiskunfélegyházi Dózsa Tsz-ről.

Elhatároztuk, hogy felkeressük a cikkben szereplő személyeket, tájékozódunk, hogy az eltelt közel öt esztendő alatt hogyan formálódott az életük.

Kalauzunk: Szász József, a tsz gépkocsivezetője, aki úgy ismeri az embereket, mint a család tagjai egymást, és olyan biztonsággal vág neki a legnagyobb félegyházi tsz 6700 holdas területének, mintha a város aszfaltos főutcáján közlekedne.

Első utunk a volt Hoffer-féle majorba, a Dózsa Tsz külső központjába vezet. Az öt évvel ezelőtt készült első kép mását, a rég’ cselédlakásokat hiába keressük, gépműhely áll a helyén. Az egykori növénytermesztési brigádvezetőt azonban megtaláltuk: motoron éppen most érkezett, a napi esedékes két vagon cukorrépát adta fel a borsi halmi vasútállomáson. Megmutatjuk neki régi képmását. Mosolyog.

— Tényleg úgy volt, ahogy itt írták, ez a birtok az ágról- szakadtak nyomortanyája és Hoffer földesúr paradicsoma volt.

— Elégedett ember-e még, mint öt évvel ezelőtt? — tesz- szük fel a kérdést. Tóth István azóta lépett egyet előre. Ma gépcsoportvezető. Irányítása alá tartoznak a tsz műhelyei, gépei. Négy műhely és 22 erőgép. Munkaegysége 600, de havi fixet is kap: ezer forintot. Egy munkaegység értéke 30 forint körül lesz, nagyon meggondolná, hogy elcserélje-e jövedelmét bármelyikünkével.

De menjünk tovább. Szász Józsi bácsi, aki öt évvel ezelőtt fejőgulyás volt, most a borjakat dédelgeti. Beosztása: itatásos borjűnevelő. 43 borjúnak adja a napi 100 liter teljes és a 75 liter fölözött tejet. Munkaegysége tavaly ezer volt, most is el fogja érni, mert szeptemberi értékeléskor már a 700-nál tartott. Meg sem kérdezzük, hogy elégedett-e még, hiszen rá van írva az arcára Ha öt évvel ezelőtt a 19 ezer forinttal meg volt elégedve, nem kevesli a mostani harmincezret sem. Szász

Józsi bácsi újabb borjúkat enged az itatóhoz, mi pedig továbbrobogunk.

Irány a Juhászék tanyája. Juhász Frigyes gyári munkás volt, de benősült a tsz-be és új szakmát választott. Most brigádvezető. A tanyán rengeteg pulyka és más aprójószág között két

szépen emeli a szövetkeaefi gardák életszínvonalát.

Esteledett, mire elindultunk megkeresni a régi cikk utolsó szereplőjét: Fábián Jánost, a zetorost. Messziről látjuk, hogy neki is „jól felvitte az isten a dolgát”: a ze torról magasabb gépre, kombájnra ült. A napraforgóföldön dübörög előre, nyomában hatalmas porfelleg. És a gépet kiszolgáló emberek hada.

Jani bácsi, hiába integetünk neki, nem áll le velünk beszélgetni. Már majdnem megsértődve hagyjuk ott, amikor látjuk, hogy az utolsó kosár napraforgófejet öntik be a gépbe. Este lett rájuk, de nem akarták azt a néhány száz szögöl „ricát” otthagyni.

A lerakódott finom portól szürke a gép és az ember. Neki is feltesszük a kérdést: elégedett-e, Jani bácsi? Tavaly 780 munkaegységet szerzett, nem tudja, hogy ezzel a géppel eléri-e. Nem panaszképpen mondja, csak úgy bizalomból, hogy

Tóth István gépcsoportveze tő Bitó Lajos traktorossal, aki 1300 normálholdas tervét már teljesítette. Régi gépe helyett most új MTZ-t kapott, arra szereli fel az ekét.

kisgyermek fogad. Szüleik a háztáji kukoricaföldön vannak. Utánuk kocsizunk, de az útta- lan utakon elkerültük egymást. Ez a kérdés nyitott maradt: ugyan elégedettek-e Juhászék? Egyszer majd felkeressük a válaszért.

Egyébként a rengeteg jószág, baromfi nemcsak Juhászék tanyáján található. A Dózsa Tsz- ből kikerülő 10 millió forint értékű állati termék felét a háztáji gazdaságok adják. A munkaegységen felüli ötmillió forint

most is megérdemelné, mert ennél nehezebb munka talán nincs is az egész tsz-ben.

Elbúcsúzunk. A gépkocsi két reflektora előrevetíti fénycsóváit az Alpári úton. Mutatja az utat a sötétségben, mint a Dózsa és a többi jól dolgozó közös gazdaságunk a kishitűeknek. a kételkedőknek: ez az út vezet a szebb, boldogabb paraszti élethez.

Tóth Miklós Fotók: Lakatos József

CSIPKEHARISNYA

(Csak 18 éven felülieknek)

Az elmúlt években nagyon sok fáradságomba került, hogy lebeszéljem magam e sorok megírásáról. Szerencsére sikerült. Most azonban már nem bírom tovább, kiöntöm lelkem keserűségét és férfitársaim nevében — ha nem veszik rossz néven —, könyörgök, esdekelek. misét mondatok, celebrálok, ha kell áldozati bárány vérét ontom, esetleg elzarándokolok valahová, csak múljék el tőlünk e pohár.

Mert kéremszépen, mi rezzenéstelenül elviseltük. amikor a szoknyák elkezdtek szűkülni. sőt. ami egj'ütt járt ezzel, alsó szelük egyre inkább eltávolodott a térdektől — fölfelé. Láttam ezekben az időkben komoly családapákat, akik lehajtván tisztességben megkopaszodott

fejüket, sebzett lélekkel osontak hazafelé az utcán, nem engedve a kísértésnek, belső ráolvasással tartva maguktól távol az ördögöt és annak incselke- dését. Átéltük — természetesen ez már nem volt olyan könnyű —, amikor a delkoltázsok merészen mélyülni kezdtek, fittyet hányva érzékeny lelkiségünkre, mely természetétől fogva mindig, a jóra nemesre, a szépre áhítozik. Felsóhajtottunk, amikor beköszöntött a tél és hó borította a mezőket, ruha a dombokat.

Csak az SZTK idegosztálya annak a megmondhatója, milyen forgalmat bonyolított

le ezen a tavaszon, amikor a twist és egyéb elnevezésű nadrágok megjelentek az utcákon, olyannyira formára szabva, hogy a bolha (tisztelet a nagyszámú kivételnek) csak laposkúszásban tudott közlekedni alatta. Ezzel azonban egyáltalán nem ért véget a mi megpróbáltatásunk. Jöttek a harangszoknyák. melyek sokszorosan felülmúlták szűk társaik „hosszúságát”. Mit tehettünk volna? Lehajtottuk fejünket, vagy megszállottként az égre néztünk és fogcsikorgatva igyekeztünk szerény albérletünk felé.

Már azt hittük fenékig ürítettük a megpróbáltatások eme kely- hét és csendes napok következnek. Tervezgettük, hogy háborítatlan lélekkel végezzük feladatunkat: felhordjuk a fát. lehordjuk a hamut, bevásárolunk. főzünk, visszavisszük az üres üvegeket. szóval ellátjuk a férfiakra háruló ösz- szes munkát. Sajnos, nem így történt. Nemrégiben ugyanis megjelent a csipkeharisnya, minden eddigi divat tetőzése. non plus ultrája, eljövendő nagy családi perpatvarok okozója, válóperek főszereplője. Nem fejtem itt ki. hogy miért, hiszen úgyis tudjuk. Csak azt javasolhatom: őrizzük meg a nyugalmunkat és legyünk erősek, ha ez lehet, mert ki tudja, mit hoz a következő nyár.

r* gál -»